Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)

2009-10-14 / 237. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 14. Vélemény És háttér 7- Ugye csatlakozol hozzánk, ha az igazságügy-miniszter leváltásátfogjuk követelni!? (Peter Gossányi rajza) Az Egyesült Államok bizonygatja, hogy nem hagyta cserben térségünket Biden „megnyugtatni” jön TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Az Egyesült Államokban a hatóságok továbbra sem tud­ják felkutatni azokat a kül­földi beutazókat, akik lejárt vízummal, illegálisan tartóz­kodnak az országban, még mindig nem működik a ki­utazókat ellenőrző rendszer - írta a The New York Times. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után nyolc évvel, a kongresszus ismételt felszólításai ellenére a kor­mány még mindig nem épí­tette ki az országot elhagyó külföldi látogatók megbízha­tó ellenőrzését. A biztonsági résre a múlt héten az irányította rá ismét a figyelmet, hogy vádat emeltek egy 19 éves jordáni- ai férfi - bizonyos Hosam Maher Húséin Smadi - ellen, aki turistavízumának lejár­tával nem hagyta el az orszá­got, és állítólag összeeskü­vést szőtt egy dallasi felhő­karcoló felrobbantására. Tavaly 2,9 millió külföldi utazott be az Egyesült Álla­mokba hasonló időleges ví­zummal és távozott volna úgy, hogy nem jelentkezett ki. A hatóságok feltételezése szerint közülük több százez­ren lejárt vízummal az or­szágban maradtak. Nem hi­vatalos adatok szerint az Egyesült Államokban tartóz­kodó 11 millió illegális be­vándorló 40 százaléka legális vízummal érkezett az or­szágba, csak a határidőn túl is ott maradt. Smadi ügye nyomán ismét felerősödtek azok a követe­lések - mind a republikánu­sok, mind a demokraták ré­széről -, hogy az illetékes belbiztonsági minisztérium építse ki végre az átfogó elektronikus utaskiléptető rendszert. Az Egyesült Államokban 2004 óta minden belépőt el­lenőriznek, akár légi, akár vízi vagy szárazföldi úton ér­kezik az országba. A határ­őrizeti szervek tisztjei szinte minden ország utasától ujj­lenyomatot vesznek, digitá­lis fotót készítenek róluk, és az adatokat azonnal összeve­tik a bűnügyi nyilvántartás­sal (a különleges határátlé­pési igazolvánnyal rendelke­ző kanadaiak és mexikóiak mentesülnek ez alól). A belbiztonsági tárca fi­gyelmeztet: az átfogó kilépte­tési rendszer iszonyatos költ­ségekkel járna, és visszavet­hetné a kereskedelmet is. A legnagyobb gondot a száraz­földi kiléptetés jelentené: na­ponta egymillióan lépik át a határt és nem dolgoztak még ki gyors kiléptetési technikát. A légitársaságok pedig tavaly elhárították a Bush-kormány azon erőfeszítéseit, hogy a távozó utasoktól is ujjlenyo­matot kell venni és fotót kell készíteni róluk. Az Egyesült Államokba ta­valy 39 millió külföldi utazott be időleges vízummal, közü­lük 92,5 százalékról lehet megerősíteni, hogy elhagyta az országot. Sokan azok kö­zül, akik nem jelentkeztek ki, szintén távoztak, viszont leg­alább 200 ezren szándékosan választották az illegális túl- tartózkodást. (mti) Az Egyesült Államok bizto­sítani igyekszik Közép-Eu- rópát, hogy nem hagyta cserben a térséget a raké­tapajzs tervének feladásá­val; Joe Biden alelnök egyebek között e célból utazik a régióba egy hét múlva - állapította meg a Stratfor stratégiai elemző csoport. MT1-ELEMZÉS Biden október 20-24-én láto­gat Lengyelországba, Csehor­szágba és Romániába, hogy a bal­lisztikus rakétavédelmi elképze­lésekről és kétoldalú védelmi kérdésekről egyeztessen. A Strat­for szerint Washington minde­nekelőtt Varsót akarja megnyug­tatni, hogy az Egyesült Államok nem hagyta magára a térséget a rakétaelhárító rendszerről való lemondással. Washington a láto­gatással Moszkvának is üzenni kíván: az Egyesült Államoknak továbbra is jelentős befolyása van Oroszország geopolitikai szom­szédságában. Közép-Európában többnyire úgy értelmezték Barack Obama elnök visszalépését a rakétavé­delmi tervtől, hogy a döntés célja Oroszország megbékítése volt. Washington cserébe azt várja Moszkvától, hogy ne se­gítse az iráni nukleáris progra­mot, sőt, gyakoroljon nyomást Teheránra atomprogramja fel­adása érdekében. Az amerikai kormány számítá­sa egyelőre nem vált be, Oroszor­szág ugyanis nem vonta vissza Iránnak nyújtott támogatását. Moszkva soha nem tekintette en­gedménynek a közép-európai ra­kétapajzs feladásáról hozott wa­shingtoni döntést. Alekszej Boro­davkin külügyminiszter-helyettes a héten közölte: a nemzetközi jog szabta keretek között Moszkva folytatja a katonai-technikai együttműködést Iránnal. Joe Biden fontos szereplő az Obama-adminisztráció külpoli­tikájában. Kiemelt jelentőségű küldetést teljesített májusban, amikor a Balkánon járt, hogy csillapítsa a feszültségeket. Júli­usban két kulcsfontosságú szov­jet utódállamban, Grúziában és Ukrajnában tett látogatást: Wa­shington azt kívánta érzékeltetni Moszkvával, hogy befolyással bír az orosz érdekszférában, azok­ban az országokban is, amelye­ket Oroszország már úgy köny­velt el, mint amelyeket ellenőr­zése alá vont. Ezek fényében nem meglepő, hogy Biden közvetlenül azután látogat Közép-Európa három kulcsfontosságú országába, hogy Moszkva bejelentette az iráni együttműködés folytatását. A mennydörgő szónoklatairól és ki­töréseiről elhíresült alelnök ki­mondja az amerikai kormány gondolatait, de úgy, hogy Obama szükség esetén még tompíthat a szavain. Az alelnök - aki ukrajnai és grúziai látogatásakor gyönge ál­lamnak nevezte Oroszországot, amelynek szerinte előbb-utóbb megtörik az Amerikával szembe­ni ellenállása - nyilván Moszkva értésére adja, hogy Washington agresszív lépéseket tehet a tér­ségben, s ezért kifizetődőbb Moszkvának, ha együttműködik. A lengyel-amerikai viszony némileg megrendült, miután Obama bejelentette, nem szán­dékozik elfogó rakétákat telepí­teni Lengyelországba. Varsóban nyűt vagy palástolt megdöbbe­néssel fogadták a washingtoni döntést. A Stratfor elemzői szerint Len­gyelország nincs irigylésre méltó földrajzi helyzetben. A Németor­szág és Oroszország közötti ha­talmas térségben helyezkedik el, de népessége és gazdasági ereje mindkét szomszédjáétól elma­rad. Biztonsági garanciákat egyik államtól sem remélhet, az Euró­pai Unió csak korlátozott biztosí­tékokat nyújthat neki. A Kelet és Nyugat felé aggódva tekintő Var­só számára az egyetlen életképes külpolitikai stratégia, ha nem közvetlen szomszédságában ke­res biztonsági szövetségest. Az I. és a II. világháború között Lon­donhoz és Párizshoz, a Szovjet­unió összeomlása után Washing­tonhoz közeledett. Bár a közeljö­vőben ismét arra törekedhet, hogy jobb kapcsolatokat építsen ki a németekkel vagy a franciák­kal, és 2011-es EU-elnöksége alatt valószínűleg szorgalmazni fogja egy egységes uniós védelmi politika kidolgozását, a korláto­zott európai biztonsági garanciák miatt Varsó egyetlen dolgot te­het: leküzdi az amerikai rakéta­pajzs feladása miatti rossz érzése­it, és meghallgatja Washington új ajánlatát. Csehország helyzete kevésbé kritikus, mint Lengyelországé. Földrajzilag nem kapcsolódik közvetlenül Oroszországhoz, és a német biztonsági szféra szerves része. Kisebb területű és kevésbé erős, mint Lengyelország, ezért kevésbé aggódik saját biztonsága miatt, amiért kevesebbet is tehet, mint a lengyelek saját biztonsá­gukért. Ráadásul a cseh közvé­lemény erőteljesebben ellenezte az amerikai rakétapajzs tervét, és a prágai vezetés is megosztott volt a kérdésben. Biden igyekezni fog meggyőzni a cseheket, hogy Amerika továbbra is fontos sze­replő a térségben, és Prága ne írja le az Egyesült Államokat mint biztonsági szövetségest. Joe Biden látogatásának utolsó állomása Románia lesz, amely sosem érezte úgy, hogy Amerika cserben hagyta, hiszen nem volt része a Bush-kormány rakétate­lepítési programjának. Románia - azon túl, hogy kitűnő európai helyszín az amerikai légierő kö­zel-keleti küldetéseihez - Len­gyelország mellett a másik érint­kezési pont Oroszország és Euró­pa között. A Stratfor szerint nem elhanyagolandó, hogy Románia befolyásra törekszik a szomszé­dos Moldovában, amelyet Moszkva saját befolyási övezeté­hez tartozónak tekint. Biden közép-európai látogatá­sa tehát része az európai befolyá­sért zajló, az Egyesült Államok és Oroszország közötti folyamatos vetélkedésnek, egyben az Irán körüli szélesebb geopolitikai játszmának is. Biden figyelmez­tetni fogja az amerikai elváráso­kat figyelmen kívül hagyó Moszkvát: az Egyesült Államok is képes kemény politikát folytatni az Oroszország számára érzé­keny pontokon. KOMMENTÁR Korgó gyomorral LOVÁSZ ATTILA A világ lakosainak egy hatoda, összesen egymilliárd ember éhezik. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének jelenté­se minden évben napvilágot lát, minden évben sajnálkozunk egy kicsit, és minden évhen elmondják nekünk, mit kellene az éhezés ellen tenni. S minden évben ugyanazon rossz válaszokat kapja meg a világ. Az éhezés a fejlődő országok jellemző vonása, állítja a FAO jelen­tése, azt viszont elfelejti megírni, hogy bizony az éhezés nagyon keményen jelen van a világ civilizált, gazdag térfelén is, csak ott nem teljes országokat, hanem lakossági rétegeket érint. S ilyenkor jut az egyszeri firkász eszébe a kérdés, vajon mennyire őszinte a sajnálkozásunk és elejtett könnyeink, ha nem vesszük észre, hogy a saját falunkban, városunkban is vannak éhező emberek. Bizo­nyos vidékeken pedig teljes falurészekre jellemző az üres gyomor, a fűtetlen lakás és a mizériából való kilábalás reményének teljes hiánya. A fejlődő országokban az emberek társadalma még természetes, az ösztönöshöz és a természetnek kiszolgáltatott helyzethez közeli életformát él. Nemegy családban 10-15 gyermek születik, akiknek egy harmada nem éli meg az egyéves kort, s akiknek két harmadá­ból nem lesz felnőtt. Kemény, esetenként szomorú, de természe­tes. Angolai, Szomáliái életmóddal nem lehet dán életszínvonalon élni, az éhezésnek semmi köze ahhoz, hogy van-e elegendő termő­föld, vagy nincs, mert egyelőre van. Az is igaz ugyan, hogy a világ lakossága által megtermelt javak 90 százaléka a lakosság 10 száza­lékánál köt ki, és ez igazságtalannak tűnik, de néha azt is meg kell nézni, hogy a megtermelt javakból mennyit termelt meg az éhező világ. S azt is meg kell nézni, mennyire volt valaha is hatékony a segélyezés rendszere, vajon a segélyek eljutottak-e a címzettek­hez, s vajon mitől van az, hogy a világ leggazdagabb embereinek legalább a fele olyan országokból származik, ahol egyébként éheznek az emberek. Nos, sok-sok kérdést kellene megválaszolni ahhoz, hogy bármi ér­telmeset tehessen a civüizált világban az egyén, bármely kedves olvasónk. Biztos semmi értelme nincs a kampányszerű adománygyűjtésnek és küldözgetésnek. Annyi üzenete azonban legyen a hímek, hogy nyafogó, gondokkal terhelt hétköznapjaink­ban néha eszünkbe jusson: a vüág azon egy tizedéhez tartozunk, amely relatív gazdagságban él. A világ azon 6 százalékához tarto­zunk, amely rendszeresen olvas és van elektronikus kommuniká­ciója. A világ azon - statisztikailag kisebb - részéhez tartozunk, ahol az éhezés nem megváltoztathatatlan sors, s ahol aránylag me­leg lakásokban s munkahelyeken vészeljük át a telet s morgunk, ha harminc fokban nem megy a klíma. S ha lehet, egy-egy rászoruló közeli családnak, faluszélen lakó szegény embernek, a szomszéd­ban betegen és gyógyszerárak miatt szegényen élő bácsinak, néni- nekjuttassuk el azt a szolidaritási érzést, amely egyébként mind­annyiunkban természetes, és amelyre nagyobb szükség lehet a gömöri vagy honfi falvakban, mint Szomáliában. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A vajdasági autonómia kérdé­sét is megoldjuk, jelenleg is tart a parlamenti vita arról, milyen jog­körök kerülnek át a tartomány­hoz - jelentette Id Borisz Tadics szerb államfő a lapban közölt in­terjúban. Magyar barátaim a nemzeti kisebbségi tanácsok fel­állítását kérték tőlünk - mondta a szerb államfő. Hozzátette, na­gyon büszke, hogy ez a törvény megszületett, s ezzel minden jo­got megkapnak a szerbiai kisebb­ségek. Arra a felvetésre, hogy a kormánykoalíciót támogató vaj­dasági magyarok elsősorban a tartományi autonómia hatályba lépésének elmaradása miatt csa­lódtak kormányában, Borisz Ta­dics azí felelte: „a vajdasági auto­nómia kérdését is meg fogjuk ol­dani, jelenleg is tart a parlamenti vita arról, hogy milyen jogkörök kerülnek át a tartományhoz. A fo­lyamatot látva az elkövetkező hónapokban ez a kérdés meg­oldódik”. A szerb államfő el­mondta, mindent megtesz a hatá­ron túli szerbekért. „Ez azonban nem jelenti, hogy destabilizálni fogom a szerb kisebbséggel ren­delkező szomszédos országokat. Az ott élő szerbeknek az adott ál­lam hű polgárainak kell lenniük. Mi pedig odafigyelünk, hogy ki­sebbségi jogaikat megkapják” - tette hozzá, (mti) KOMSZOMOLEC Oroszország polgárai csodát tettek vasárnap a helyhatósági választásokon: a gazdasági vál­ságtól sújtott emberek a világon mindenütt vezetőikre öntik ki mérgüket, csak az oroszok vála­szoltak a hatalom iránti szeretet növekedésével, s az Egységes Oroszország Párt eredményei még javultak is - írta a Mosz- kovszkij Komszomolec. Az orosz választások legfőbb baját nem a választási csalásokban kell ke­resni, hanem abban, hogy az em­berek elvesztették a választások intézményébe vetett bizalmu­kat, ugyanis a jelöltek regisztrá­lásakor a versenyből kidobják azokat, akiket egy cseppet is ve­szélyesnek ítélnek a hatalomra vagy a vezető pártra nézve. „Az orosz birodalom azért omlott össze, mert a vezetés elszakadt a fennhatósága alatt álló lakosság­tól. Ez vezetett a Szovjetunió összeomlásához is. A mai Orosz­országot nem fenyegeti ilyen apokaliptikus sors, a helyzet nem forradalom előtti, de szemmel láthatóak a rendszer megcsonto­sodásának és degenerálódásá- nakjeleľ’-írtaalap. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents