Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-10 / 234. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 10. www.ujszo.com Pécsett is bemutatják Vladimír Balko Lelki békéjét; baloldalt Mokos Attila A Rendhagyó történelemórával és a Bartók-műsorral Körúton az Ifjú Szivek Négynaposra rövidült az Európa Kulturális Fővárosa program „előszobájának" szánt filmfesztivál Új néven fut a pécsi mustra ELŐZETES Pozsony. Egyhetes körútra indul ma az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes két műsorával. Délelőttönként a Rendhagyó történelemórát adja elő az alapiskolások, illetve a középiskolások számára, este pedig a Bartók Béla emlékére, tiszteletére alkotott Tánc húros hangszerekre, ütőkre és zongorára című műsorát adja elő, amellyel egyebek közt Budapesten, a Művészetek Palotájában, valamint Ausztráliában is hatalmas sikert aratott. A körút első állomása Fülek, 10 órakor a VMK Vigadóban a Rendhagyó történelemórát, 17 órakor pedig a Bartók-műsort láthatja a közönség. Október 12-én, hétfőn Szepsiben, a vmk-ban lép föl a táncegyüttes, 13 órakor az ifjúságnak készült műsorral, 19 órakor pedig a Bartók-műsorral. Kassán október 13-án, kedden háromszor lép fel a Szivek, mindhárom alkalommal a Thália Színházban, 9.50-kor és 13 órakor a Rendhagyó történelemórával, 19 órakor pedig a Bartók-műsorral. Október 14-én, szerdán Tornaiján 10 órakor és 11.30-kor az alapiskolásoknak mutatják be a Rendhagyó történelemórát, 19 órakor a felnőtt közönséget várják a Bartók- műsorral, október 15-én, csütörtökön a gimnazisták nézhetik meg a Rendhagyó történelemórát 10 órától. Mind a négy előadást a kul- túrházban tartják meg. Október 16-án, pénteken 19 órától a losonci művelődési házba várják a közönséget a Bartók-műsorra, amely 19 órakor kezdődik. A pozsonyi magyar táncegyüttes Budapesten zárja fellépéssorozatát, október 17-én, szombaton a Nemzeti Táncszínházban 19 órakor mutatja be a Tánc húros hangszerekre, ütőkre és zongorára című műsorát, vasárnap pedig a Művészetek Palotájában lép fel 11.15-kor a Rendhagyó történelemórával. (ú) (Somogyi Tibor felvétele) Csak a neve változott tavaly óta a közép- és dél-európai filmesek pécsi fesztiváljának. Létezése ötödik évében CinePécs-re keresztelték, mivel e hangulatos Mecsek aljai város a déleurópai országok filmiparát összefogó Cine-régió tagja. Rövidült is a mustra: egy hét helyett négy napba zsúfolták programját. SZABÓ G. LÁSZLÓ Pécs már a hatvanas-hetvenes- nyolcvanas években is otthont adott a mozi megszállottjainak. Azokban az időkben azonban a Magyar Játékfilmszemle zajlott ugyanazon falak között, ahol most a CinePécs. Az Urániában vetítették először Keleti Márton A tizedes meg a többiek, Fábri Zoltán Húsz óra, Jancsó Miklós így jöttem, Kovács András Nehéz emberek című, azóta klasszikussá vált alkotásait, amelyek később külföldön is több babért gyűjtöttek. A mostani rendezvény elsődleges célja: bemutatni és megismertetni a közönséggel (akárcsak a szakmával) a friss, elsőfilmes alkotókat, hogy bátran és magabiztosan fogjanak hozzá következő munkájuk elkészítéséhez. Csütörtökön, a mustra első napján két, tegnap négy versenyfilmet mutattak be, ma szintén négy, holnap pedig ismét két új alkotás szerepel a szemle műsorán. A válogatás semmi kívánnivalót nem hagy maga után. Román, horvát, bosnyák, szlovák, osztrák, szerb, szlovén, lengyel, magyar, cseh, bolgár és török film fut a mezőnyben. A törökök szinte megszállták Pécset. A nyitófilm is az ő életükbe, egészen pontosan Isztambul hétköznapjaiba enged betekintést - a zene nyelvén. Isztambul, akárcsak Pécs, 2010-ben Európa kulturális fővárosa lesz. Ebből az alkalomból aztán hét török alkotást láthatnak a nézők. Fatih Akin 2005-ben készült zenés dokumentumfilmje, az Át a hídon Isztambul hangjai nemcsak a címben említett város gazdag zenei világát, hanem a mai Törökország kulturális sokszínűségét is remekül ábrázolja. Fatih Akin, aki a velencei mustrán mutatta be legújabb filmjét, a Lelki konyhát, tizenöt török zenekar portréját illesztve egymás mellé különböző életstílusokat, kultúrákat és generációkat mutat be Isztambul szüntelenül forrásban levő zenei olvasztótégelyében. A Két világ, a Jumurta, a Pandora szelencéje, a Kabadayi, a Mumus és az Igazság a délen sem rózsaszín férfi-női kapcsolatokat, a vidéki élet lassú ritmusát és a nehezen kezelhető családi viszályokat ábrázolja. Kard és kopja helyett tehát érdekes filmeket hoztak a törökök Pécsre, ám az információs program is tartogat jó néhány csemegét. Köztük a bolgárok Oscar-díj- ra nevezett A világ nagy és a megváltás a sarkon ólálkodik című alkotását, Sztefan Koman- darev rendezését, amelyben egy egész család kényszerül emigrálni a kommunizmus elől. Politikai töltetű a lengyel Michal Rosa Repedése is, amelyben egy idősödő krakkói értelmiségi házaspár a negyven-valahányadik házassági évfordulójuk alkalmából rendezett összejövetel után az ajándékok között egy titokzatos videokazettát talál. Rosa bensőséges drámája a kommunista diktatúra legsötétebb időszakát megmutatva rántja le a leplet a férj évtizedeken át rejtegetett bűnös múltjáról. Szerb film a Belgrádi fantom. Cselekménye 1979-ben játszódik, amikor Tito elnök Kubában egy nemzetközi értekezleten vesz részt. Akkor tűnik fel a városban egy rejtélyes fantom, aki egy lopott fehér Porschén elképesztő kaszkadőr-bemutatókat tart az éjszakai Belgrádban. A játékból később politikai botrány lesz, amely mítoszként marad fenn a város lakóinak az emlékezetében. A hetvenes éveket idézi fel az albánok Mao Ce-tungja is, ez az erős stílusú, provokatív, humorban gazdag alkotás, amely egy roma család szemszögéből mutatja be egy kommunista ország hétköznapjait. A kínai vezér nevét egy cigány kisfiú viseli a filmben, s épp ebből ered az a rengeteg bonyodalom, amely még a kínai hivatali szervekhez is eljut. Schiffer Pálra, a 2001-ben meghalt jeles dokumentumfilmesre (a Cséplő Gyuri rendezőjére) emlékezik a fesztivál négy alkotásával. De láthatják a nézők a Csehországban tavaly bemutatott Havel polgártársat, valamint Helena Trestíková remek dokumentumfilmjét, a (lányát váratlanul elvesztett, s már csak fogyatékos fiával élő) Marcelát és az Egy különös lány - Iva Bittovát, továbbá a román-angol-magyar koprodukcióban forgatott, Berlinben már komoly visszhangot kiváltott (a férje által elűzött, falujában kiközösített) Varga Katalint is. Visszatérve a versenyfilmekre: a magyar színeket ebben a szekcióban Mátyássy Áron szemledíjas rendezése, az Utolsó idők, a cseh filmgyártást az Üveggolyók, Olga Dabrowska munkája, a szlovák filmet pedig Vladimír Balko már európai köröket futó Lelki békéje képviseli. Tono, a börtönből szabadult, de már tisztességes életre vágyó, megtört negyvenes szerepében Mokos Attila a pécsi közönséget is magával ragadhatja. A kubini rendezvényt családias hangulat jellemezte, ahová már csak a legjobbak jutnak el, s akik a klasszikusok mellett kortárs irodalmat is szívesen elővesznek Magyarul is idézték Hviezdoslavot a róla elnevezett szavalóversenyen JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Alsókubinban, a művelődési központ ajtajában Vladimír Sadí- lek, a Hviezdoslavov Kubín elnevezésű országos szavalóverseny egyik motorja fogad. Már messziről magyarul kiabál, de ez abban a közegben senkit sem zavar. A három nap egy másik kellemes momentuma, amikor egy éjféli happeningen, amelyet Hviezdoslav tiszteletére rendeznek, s amelyen verseinek idegen nyelvű fordításai hangzanak el, egy tanárnő azzal dicsekszik, hogy szakdolgozatát Hviezdoslavról írta, amelyben kimutatta azt is, hogy az Országit név nem magyar, hanem lengyel eredetű, s a költőnek semmi köze sem volt a magyarokhoz. Ott helyben dühösen kiigazítják. 55 éve már, hogy Alsókubin, ez a festői szépségű árvái kisváros otthont ad a leghíresebb szülöttje nevét viselő szavalóversenynek. Hviezdoslav nemesi családok ivadéka, s Pavel Országh néven anyakönyvezték 1849-ben. S bármennyire is magyar hangzású a neve, tősgyökeres szlovák családból származik. A Hviezdoslav nevet 1877-ben használja először, első kötetét még Jozef Zbranský néven jegyzi. Miskolcon járt gimnáziumba, onnan Késmárkra, majd az eperjesri evangélikus jogakadémiára került. S bár ismerjük a legendát, hogy anyja elsírta magát, amikor fia Miskolcon magyar nyelvű verssel köszöntötte, tény, hogy egy kötetre való magyar verset írt, s lehet, hogy nem is váltott volna költői nyelvet, ha verseit a Fővárosi Lapok nem azzal utasítja vissza, hogy Liptóból juhtúrót, nem pedig verseket várnak. Talán az idézett elmésség szerzője sem gondolta, hogy ezzel „megteremti” a legnagyobb szlovák költőt, aki azért soha nem lett hűtlen a magyar nyelvhez és a magyar irodalomhoz. Petőfi meghatározó élménye maradt, több versében is felidézte, s az alsókubini múzeumban ma is megtalálható Petőfi verseinek 1846-os kiadása, amelyet haláláig lapozott. Később Aranyt, Madáchot, Adyt is olvasta, s fordította is őket. Bár a Vajanský- féle Slovenské pohľady elvből nem közölt magyar irodalmat, Hviezdoslavot nem merte visszautasítani. Amikor elolvasta Ady Magyar jakobinus dalát, azonnal verssel válaszolt rá: „Mert tényleg közös bánat tép bennünket // nyomorúságunknak csak neve más // mert ugyanaz az iga töri a hátunk // s közös bilincs szorítja dúlt keblünket. // Mert ha mi szenvedők egymásra nem találunk, // kit váltson meg az üdvös akarás?” (Petneházy Ferenc fordítása). Hviezdoslav élete, ahogy Sza- latnai Rezső írja, csupa esemény- telenség, alig mozdul ki námesz- tói, majd alsókubini otthonából, s ő az első par excellence szlovák költő, nincs egyéb polgári foglalkozása. Míg emberi nagyságához vita nem férhet, költészetéről élénk vita folyik, s bizony nyelvezete ma már sokszor avíttnak, s korszerűtlennek tűnik. Ján Gbúr irodalomtörténész, aki a Kalli- gram Kiadónál 2006-ban megjelent válogatott verseskötetet szerkesztette, beszámolt azokról az igyekezetekről, amelyek úgymond modernizálni akarták Hviezdoslav költészetét, így Vojtech Mihálik 1974-ben átverselte az életmű egyes darabjait, Štefan Moravčík „erotizálta” a Csősz feleségét, Vincent Šikula pedig egyes elbeszélő költeményeiből készített lírai szépségű filmforgatókönyveket. Modem magyar fordításai ezért is tűnnek sokkal frissebbnek, hisz olyanok veselkedtek neki, mint Weöres Sándor, Rónay György, Baranyi Ferenc, Rácz Olivér vagy a Csősz feleségét lefordító Monoszlóy Dezső. A kubini versenyt családias hangulat jellemezte, ahová már csak a legjobbak jutnak el, akik mégsem tekintik élethalálharcnak az ottani szereplést, s a klasszikusok mellett kortárs irodalmat is szívesen elővesznek. így Hviezdoslav mellett Viliam Klimáček vagy a Poviedka 2008 egyik győztese, Ivana Dobrakovová egy-egy alkotását is meghallgathattuk. Áhogy a lírai színpadok versenyében is a kortárs szövegek játszották a főszerepet, a nagyrőcei irodalmi gimnázium diákjai például saját műveikből állítottak össze igen izgalmas montázst. A nagyrőcei irodalmi gimnázium diákjai pl. saját műveikből állítottak össze igen izgalmas montázst (Filip Lašútfelvétele)
