Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-08 / 232. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 8. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ LE FIGARO Magyarországról működtették azt a szervert, amelyről a francia adóhivatal nevében küldött elektronikus üzenetekkel csalták ki ismeretlenek francia állampolgárok banki adatait - írta a Le Figaro francia napilap. A sértetteket arról értesítették, hogy kevesebb családi pótlékot kaptak, mint a- mennyire jogosultak, illetve nagyobb összeget fizettekbe az adóhivatalnak, mint az adókötelezettségük. A címezettek- nek azt javasolták, kattintsa- nak az e-mailben megadott linkre, a felugró weblapon adják meg a bankkártya-számot, amelyre a hivatal átutalhatja tartozását, (mti) Az emberek ingyen megszabadulhatnak a vagyonjegyes privatizációból megmaradt értéktelen részvényeiktől, de itt az ideje, hogy az értéktelen politikusoktól is megszabaduljunk! (Peter Gossónyi rajza) Kína megőrizte a szocialista államhatalmat, megvédte a nép alapvető érdekeit, a reform folytatódott Üzenet a jelenről és a múltról AKínaiNépköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóján tartott pekingi parádé nemcsak lenyűgöző látványtnyújtott, hanem politikai üzenetet is küldött, melyelsősorbanaz 1,3 milliárdos kínai lakosság- nakszólt. MT1-ELEMZÉS Hatvan éve Mao Ce-tung a hosszú polgárháborúban győztes kommunisták vezetőjeként a Tienanmen kapu emelvényéről deklarálta október 1-jén, hogy „a kínai nép talpra állt”, vége a félgyarmati sorsnak, a megaláztatás másfél évszázadának. Amikor Hu Csin-tao mai pártvezető ugyanonnan erre emlékezett, ez volt a kiindulópont. Az ünnepség középpontjában azonban az elmúlt három évtized páratlan fejlődése állt. Aki a díszszemle és a felvonulás közvetítését nézte, az évtizedek óta rögzült rituálénak volt tanúja - csak minden eddiginél grandiózusabb és modernebb változatban. A Tienanmen kapu mellvédjén szigorú hierarchiának megfelelően felsorakozó vezetők és a teret betöltő tömeg, katonai parádé és felvonulás, az új vívmányokat bemutató életképek a Mao idején kialakult szertartást idézték. A fegyelemben lezajlott és csúcsfegyvereket felvonultató katonai parádé pedig az új vüághata- lom növekvő, korszerű erejét demonstrálta. A portrék is üzentek. A felvonulók azoknak a politikusoknak óriási képét emelték a magasba, akiknek munkássága a hatalom folyamatosságát testesíti meg. Mao Ce-tung képe utánTengHsziao-pingé következett. Róla minden kínai tudja: ő volt az, aki a Mao által elkövetett „hibák” - köztük a népi Kína legsúlyosabb politikai válságát okozó tízéves „kulturális forradalom” - után kivezette az országot a káoszból. Ő kezdeményezte a piacgazdasági reformot, s miközben a Szovjetunió összeomlott, Kínában a kommunista párt a legkényesebb pillanatokban is megőrizte monopóliumát. A kínai nézők figyelmesen tanulmányozták a politikusokat: a ceremónia azt sugallta, a jövőben is ez a szűk kör lesz a meghatározó. A 70 éves évforduló ünnepségeinek jövendő irányítója bizonyára ott állt az emelvényen, mint tíz éve maga Hu. Ami a KNK 60 éves történetét illeti, annak nemegyszer drámai állomásait a kívánatos harmónia jegyében, szelektálva idézte a hivatalos média, részletesen sorolva az első évtized országépítő állomásait, s az elmúlt 30 év dinamikus reformpolitikájának kibontakozását. A válságokra Hu elnök olyan formában utalt, hogy kiemelte: Kína a párt vezetésével úrrá lett a fejlődését fékező akadályokon, kudarcokon. Az ünnep alkalmából közzétett hosszú kronológia ebben a szellemben foglalkozik a ma zsákutcának tekintett, hibás döntésekkel. Az ilyen utalások a terjedelem tizedét sem tették ki - sok eseményt nem is említettek, ahogy a listán szereplő konfliktusok áldozatainak számát sem. Ezt magyarázza az ünnepi alkalom - ám fontos tények nem véletlenül maradtak ki. „Eltűnt” az 1958-62. évi „nagy ugrás”, ez a Mao által kezdeményezett, gazdasági katasztrófába és tömeges éhínségbe torkollott voluntarista iparosítási kísérlet. Az öt drámai évből egy eseményt tart említésre méltónak a kronológia: a tibeti felkelés leverését. Az 1966-76-os „kulturális forradalomról” annyi olvasható az összeállításban, hogy az azt meghirdető párthatározatot Mao fogalmazta, és hogy ez a tízéves mozgalom „a legsúlyosabb visszalépést és veszteséget okozta a köztársaságnak és népének”. A „négyek bandájának” - Mao ultrabalos környezetének - 1976-ban bekövetkezett letartóztatása pedig a „kulturális forradalom” végét jelentette. Az 1989. éviTienanmen téri véres eseményeket így summázza a történelmi vázlat: „Tavasszal és nyáron politikai vihar volt Pekingben és néhány más városban. A KKP a népre támaszkodva határozottan szembeszállt a nyugtalansággal, és lecsendesítette a pekingi ellenforradalmi zavargást. A szocialista államhatalmat megőrizték, a nép alapvető érdekeit megvédték, a reform, a nyitás és a modernizálási lendület folytatódott.” KÉZ,IRAT Időkortyintás MIKLÓSI PÉTER Egymás után sorjáznaka Közép- Kelet-Európábanhúsz éve történt fordulat eseményeinekemlékei. Az osztrák-magyar határnyitás, az NSZKprágainagykövetségére menekültkelet-németekezreinek kiutaztatása és a berlini fal lebontása, végül a ’89-es novemberi „bársonyos forradalom” Csehszlovákiában-mindez az egykori szocblokk számára maga volt a ka- punyitásEurópára/Európába. Erről akarok beszélni. Mert mit jelentett nekünk Európa a Gottwald-Novotny-Husák-érák-' ban?Aszabadságillúziójátésa másik, legföljebb hallomásból ismertvalóságot. Azokban az évtizedekben Európa rajtunk kívül létezett, legalábbis ami számunkra, akik nem voltunksem kiváltságos pártelit, sem a kiváltságos mű- vészelittagjai, ésmégrokonaink seméltekNyugaton. Haszorgal- masandolgoztunkésjólviselked- tünk, időről időre kaptunkkiutazásibetétlapot, hozzá kevéske zsebpénzt, és elmehettünkEuró- pába; esetleg Jugoszláviába, amely hozzánkképest félig Európa volt. Akkoriban nemigen gondoltuk, hogyjöhetolyanidő, amikorsza- badonátjárhatóklesznekahatá- rok. Apropó, határok! Énanyolc- vanas évek derekán jártam először , jugóban”, és akkor láttam először, hogy pár küométerrel a csehszlovákhatárállomás előtt, mégma- gyarterületen, sok„cseszkó” autó állt a kukoricás mellett, hogy akinn vásárolt magnókat, táskarádiókat, pulcsikat, sícipőketigyekezzenek ügyesen elcsomagolni a turkáló vámosokkeze ügyéből. Szorongtunk, és nemcsak a határellenőrzés miatt, egyszerűennehéz volthazajönni. Túlságosan megtelt a tüdőnk egymás, szabadabb vüáglevegőjé- vel... Aztán, 1989után,mégiscsak változottavilág. Nemcsakútleve- lünk volt, hanem akkor utazhat- tunkvele, amikor akartunk. Később útle vél sem kellett, elég volt a személyi. Európa egyre közelebb jött; ötéwelezelőttfelvételtnyer- tünkaz EU-ba, egy idő után pedig beléptünka schengeni övezetbe. Őszintén szólva, számomramég mindig felfoghatatlan élmény, hogy Bergnél nem kell megállni, hogyazegykoriNyugategykori kapujánál nincs határellenőrzés. A múlt héten is „átugrottam” pár órára, ésújraelfogottugyanaza valószerűden, szinte abszurd érzés : szabadon közlekedem, otthon vagyokEurópában! Nagyobbakat lélegeztem, erősebben dobogott a szívem, örülni tudtam. Odafelé. Visszafelé viszont, immársokad- szor, eltűnődtem: vajon itt Szlovákiában birtokában vagyunk-e annak, amit európaiságnak vagy európai értéknek nevezünk. Csak szabadság van-e és ezzel a határok szabad átjárhatósága, vagy van működőképes demokráciais -tehát tolerancia, szolidaritás, empátia és nyilvánosság. Ez utóbbi abban az értelemben, hogy van-e közös gondolkodás, erős civil társadalom, létezik-e a nézetekkölcsönösenhiggadtki- cserélése, az egymás álláspontját megértő és mérlegelő vita, normális közélet. Európa részének lenni ugyanis aztjelenti: megvalósítani ezeket az értékeket. Sajnos, errőlegyedenhazaipártsem beszél. Arról viszont annál többet, mennyire fontosnak tartják, hogy helyi, megyei, országos szinten éppőrájukszavazzunk, mert az legitimálja a megválasztott pártképviselőket. Énviszontnemlegi- timálni szeretnék, hanem arra lennékkíváncsi, hogy önös érdekeiken, szűkkeblűségükön, nem- zetibezárkózásukontúlmenően milyen közös Európát akarnak. Helyi, megyei, országos szintenjó volna végre valamire és nem valami ellen szavazni-bár tudom, hogyha nem kapaszkodunk a kisebbikrosszba, akkor a nagyobbi- kat és a még annál is rosszabbat eresztjüktestközelbe. Autózom hazafelé, és Bergnél ugyanazt a szorongást érzem, mint huszonvalahány éve. Európából jövök-hova is? Sajnos, oda, ahol egyetien különbség van a húsz éve történtek és a ma között: 1989 novemberének politikusait egyetien dolog egyesítette - a demokráciaszeretet; 2009 novemberének politikusait egyetlen dolog osztja meg - a hatalomszeretet. t KOMMENTÁR Obama és Fico MAL1NÁK ISTVÁN Barack Obama nimbuszát a leghatékonyabban Barack Obama tudja lerombolni. Az amerikai elnök most nem fogadja az ott-tartózkodó dalai lámát, mert novemberben találkozik kínai kollégájával, Hu Csin-taóval, aki esetleg kifejezné a rosszallását. De a kínai-amerikai csúcs után Obama kész találkozni a tibeti vallási vezetővel - hangzott a védekezésnek is beillő, nem túl meggyőző amerikai külügyi magyarázat. Hogy mekkora hiba volt ez Obama részéről, azt Peking lelkendezése bizonyítja. A kínai külügy az amerikai elnök dicsérete mellett azt is hozzátette, a nemzetközi kapcsolatok normájává kell válnia a lámával való találkozó elutasításának. Ennek a teljesen abszurd, szinte már beteges feltételnek tesz eleget Obama, aki így lesüllyed Robert Fico és -hazai meg külföldi- társai szintjére. Nagyon rossz lenne a világnak, ha sokáig ott is maradna. Egyetien normális ember sem rótta fel Nicolas Sarkozy francia elnöknek, amikor tavaly, az EU soros elnökeként fogadta a lámát, s Peking ezért lemondta az EU-kínai csúcsot. Mert a lámával való találkozó mára a demokrácia egyik politikai szimbólumává vált: szolidaritás egy törvénytelenül megszállt országgal és leigázott népével. Kína 1959-ben ugyanazt követte el Tibettel szemben, mint amivel majd húsz évvel ezelőtt Szaddám Husszein próbálkozott Kuvaitban, s ami miatt kitört az első Öböl-háború. Obama a beiktatása óta többször ígért teljesen új amerikai megközelítést, partnerséget meg kölcsönös tiszteletet a nemzetközi kapcsolatokban. Nos, ha ez az, amire gondolt, akkor sokan nem kémek belőle. Úgy tűnik, Obamának csak akkor van sikere, ha beszél - mint pl. Kairóban -, amint cselekszik, kudarcot kudarcra halmoz. De talán már a mondat első fele sem igaz. Hiszen nem Chicago rendezi a 2016-os olimpiát, ezért a koppenhágai beszéd sem volt siker. Sok kommentátor arról írt, hogy vége az Obama-nimbusznak. És bár a világ egyik fele azt állítja, hogy az olimpia nem politika, Obama Koppenhágában politikai kudarcot is vallott, mert éppen ő csinált belőle politikát azzal, hogy odament. Ha valahol az USA elnöke megjelenik, az mindig politika. A koppenhágai látogatás tehát hiba volt a részéről, igaz, nem túl komoly, az olimpia nem élet-halál kérdése, és az ügy legfeljebb a kárörvendezők lelkét masszírozza. Sokkal komolyabb kudarcok érték a külpolitikája egyik sarokkövének kikiáltott tágabb Közel-Keleten. Az izraeli-palesztin béke messzebb van, mint a Bush-adminisztráció alatt volt, az ENSZ- közgyűlés alkalmából már nem követelte Izraeltől a telepbővítés leállítását. Netanjahu győzött, a palesztinok és az arab világ pedig dühös lett rá. Irán is közelebb került az atombomba előállításához, hiába kezdődtek meg tizennégy hónapos szünet után a 6+1 tárgyalások. Mert a lényeget, az urándúsítás leállítását Irán nem ígérte meg és soha nem is fogja, ez a diplomaták számára már egyértelmű. A hatalmas csalással újraválasztott Ahmadinezsád- nak Genf csak arra jó, hogy legalizálja a hatalmát, erősítse otthoni pozícióját, amely ideig-óráig megrendülni látszott. És akkor még nem említettük a rakétapajzs lemondása miatt csalódott Kelet-Eu- rópát. Mert mindenki tudja, a pajzsnak nem katonai, hanem politikai ereje, üzenete volt a térségben minden területen és eszközzel teijeszkedni kívánó Moszkva felé. FIGYELŐ Fegyveres erőszak áldozatai A világon naponta több mint kétezer ember esik fegyveres erőszak áldozatául humanitárius szervezetek szerint, amelyek kedden mutattákbe jelentésüket. Felszólították a kormányokat, kezdjenek tárgyalásokat egy olyan szerződés megalkotásáról, amely szabályozná a hagyományos fegyverek kereskedelmét. A 12 szervezet az ENSZ Közgyűlése egyik bizottsága ülésszakának kezdetére időzítette jelentése bemutatását. A bizottság olyan határozattervezetről tárgyal, mely meghatározná, müyen menetrendben kell eljutni a szerződés megalkotásához 2012-re. A jelentést az Oxfam brit segély- szervezet készítette. 2006-ban a világ legtöbb kormánya megállapodott, hogy szabályozni kell a fegyverkereskedelmet a világon, azóta 2,1 millió ember halt meg fegyveres erőszakcselekményben vagy annak következtében. Ez napi több mint kétezer. Több mint 700 ezer ember halt meg fegyveres konfliktusban Afganisztánban, Szomáliában, Szudánban, Srí Lankán, a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A többi ember nem politikai lőfegy- veres erőszakáldozata volt. (mti) Gyereklányok pártában Már tízéves koruk előtt eljegy- zik az indiai, nepáli és pakisztáni gyereklányokat, a dél-ázsiai térségből kerül ki a vüágon gyermekként menyasszonnyá lett lányok fele - tárta fel egy UNICEF jelentés. Indiában közel 25 millió 18 éven aluli lányt adtak férjhez 2007-ben. A nemzetközi gyermekszervezet rámutatott, hogy az ázsiai országokban a gyerekek fokozottan ki vannak téve az erőszaknak, a szexuális kizsákmányolásnak az otthonukban és házon kívül. Gyerekek millióit dolgoztatják ártalmas körülmények között, fizikai és lelki bántalmazást szenvednek el, néha soha nem gyógyuló testi-lelki sebekkel. „Egy társadalom nem boldogulhat, ha legifjabb tagjait korai házasságba, szexuális munkára kényszerítik, vagy megtagadják tőlük alapvető szabadsági ogaikat” - szögezte le Ann Veneman, az UNICEF ügyvezető igazgatója, (mti)
