Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)

2009-10-01 / 226. szám, csütörtök

2009. október 1., csütörtök 6. évfolyam, 31. szám Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója Tanári konferencia Kassán Az alapiskola újraindításának 60. évfordulóját ünnepelték Naszvadon A jövő kulcsa a pedagógus és az önkormányzat kezében van Kitüntetésben részesültek az iskola volt pedagógusai (A szerző felvétele) Az idei Naszvadi Napok ke­retében került sor a ma­gyar tannyelvű alapiskola újraindításának 60. évfor­dulójának megemlékezé­sére. Az oktatási intézmény az elmúlt hatvan év alatt számtalan sikeres pillana­tot élt meg, országos és nemzetközi elismerésben volt része. Legyen az női kézilabda, atlétika, szava­lóverseny- a sikeres sze­repléseknek se szeri, se száma. M1R1ÁK FERENC Becse Norbert iskolaigazgató beszédében elmondta: a jelenből kell látnunk a múltat, és így a múlt ismeretéből alaposabban értve a jelenből kell kidolgoznunk a jövő­re vonatkozó terveinket. „A törté­neti események közt tallózva megállapítható, minden kezdet nehéz, az akkori is az volt. Nem voltak tankönyvek, hiányoztak a tanszerek, segédeszközök, elavult a berendezés. A régmúlt időkben a szellem fejlesztésére nem jutott bárkinek osztályrészül. Mára a képzés és oktatás mindennapos jelenséggé vált, és amikor embere az egész élete során kell, hogy fej­lessze tudását, szélesítse látókö­rét. Sajnos a jelen gyermeke bün­tetésként tekint az iskolarendszer kihívásaira, és érthetedenül áll a követelményrendszer mind ma­gasabb fokú teljesítés előtt. A nyelv jó időben ékesség, nehéz időben menedék. Az anyanyelv az ember számára ugyanazt jelenti, mint a levegő vagy a víz: az életet. Fokozatosan érvényes ez a megál­lapítás a nemzeti kisebbségben élő szlovákiai magyar ember esetében.” A tudás szorgos kovácsolásával a pedagógus az, aki a kulcsba je­leket vés és megmutatja a helyes kapuk irányát. A változó világban bátran kell vállalnunk a felelős­séget, változtatnunk kell, ha szükség van rá, meg kell terem­tenünk gyermekeink szebb és jobb jövőjének alapjait. A nemze­tiségi lét megköveteli a többlet- munkát, de többet is kap a tanu­ló, a két nyelv és a két kultúra többletét, s a két nyelvre épülő kultúra érzelemközvetítő és sze­mélyiséget formáló hatását. To­vábbra is adjuk meg gyermeke­inknek azt a lehetőséget, hogy a tudást magukba szívhassák és megállják a helyüket - világnyel­veket beszélve, anyanyelvükön tanulva... Az iskolaigazgató megemléke­ző beszéde után a Nagyigmándi Zúgó Néptáncegyüttes szórakoz­tatta a közönséget, majd Haris Jó­zsef polgármester köszöntötte a 60 éves magyar tannyelvű alapis­kolát. „Az 1975-ben átadott iskola ma már megöregedett, nem a leg­jobb műszaki állapotban van, rá­férne egy teljes felújítás. A projekt már kész, várjuk a pályázat elbírá­lását. Öt éve, amióta a község fennhatósága alá került az oktatá­si intézmény, többet tettünk érte, mint az állam az elmúlt 15 év alatt. Ezért az önkormányzatnak a jövőben is az egyik legfőbb priori­tása lesz az oktatási intézmények megfelelő szintű üzemeltetése” - hangsúlyozta a polgármester. Az iskola igazgatója emlékla­pokat és tárgyi ajándékokat osz­tott ki az iskola volt igazgatóinak - Hanzelik Kálmán (in memori­am), Vlahy Jenő, Moravcsik Géza, Balogh Elemér, Dibusz János - egykori pedagógusoknak, volt al­kalmazottaknak, intézmények vezetőinek és a szülői munkakö­zösség volt elnökeinek. A rendezvénysorozat másnap az iskola épületében kezdődött, ahol felavatták az alapiskola újra­indításának 60. évfordulója al­kalmából emléktáblát, amelyet Heriban László katolikus lelkész szentelt fel. AJÁNLÓ A Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok Szövetsége társszervezők együtt 2009. november 20. és 22. között a magyar nyelv éve alkal­mával, Kazinczy Ferenc születé­sének 250. évfordulójára három­napos tanári konferenciát szervez Kassán, a Márai Stúdióban. A kon­ferencia témáival és tartalmával magyar és történelem szakos alap-és középiskolai tanárokat, il­letve a magyar művelődéstör­ténetet szerető és arra nyitott pe­dagógusokat szólítja meg. A rendezvény ökumenikus is­tentisztelettel kezdődik a kassai református templomban. A témákból szemelgetve: Magyarország Kazinczy Ferenc korában (Csorba Csaba), Kazin­czy Kassája (Kováts Miklós), Ka­zinczy pedagógiai nézetei (Kováts Dániel), A „triász”, a Kassai Ma­gyar Museum és az Orpheus (Fe­hér József), A nyelvhasználattól a nyelvművelésig (Nyíri Péter), Ka­zinczy és Kölcsey (Dobay Béla), A Kazinczy Ferenc Társaság kiad­ványai (Bojtor István), Kazinczy könyvtára és olvasmányai (Kiss Endre József), Kazinczy és a felvi­lágosodás korának módszertani megoldásai. A tanácskozás első napján a résztvevők megtekintik a kassai Thália Színház előadását, a má­sodik napon a kassai Márai Sán­dor Gimnázium KGSZT Színpa­dának bemutatóját. A szakmai ta­nácskozás harmadik napján egy történelmi tanulmányútra kerül sor, melynek helyszínei: Sárospa­tak és Széphalom. Az érdeklődőknek szállást és étkezést az SZMPSZ biztosít. A szervezők a nyugati régióból au­tóbuszt indítanak, amelynek rész­leteit később közöljük. A konferenciára minden érdek­lődőt szeretettel várnak. Jelent­kezni 2009. október 23-ig az SZMPSZ honlapjáról (www.szm- psz.sk) letölthető jelentkezési la­pon a központi iroda címére lehet. (SZMPSZ P.O.BOX 49. 945 01 Komárno, e-mail:szmpsz@szm- psz.sk). A létszám korlátozott, ezért felkérnek minden érdeklődőt, hogy a jelentkezési lapját időben küldje a megadott címek valame­lyikére. Érdeklődni Jókai Tibor irodavezetőnél az iroda telefon­számain lehet: 035/7713 572, 035/7714755. 09 Kazinczy Ferenc (Képarchívum) A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Elszedik a tízóraiját A fiam kedvetlenül kezdte el a negyedik osztályt, mert a szünetben elmondta, múlt év­ben volt pár osztálytársa, aki elszedte a tolltartóját, a tízóra­iját. Nem szívesen jár abba az iskolába, ám a faluban nincs másik oktatási intézmény. Jelige: Áldozat Az iskola igazgatójával és a gyerek osztályfőnökével kell megbeszélni a dolgot. Szentelje­nek nagyobb figyelmet a gyere­keknek, minél kevesebb legyen az az idő, amit egyedül töltenek felügyelet nélkül. Ilyen korban szeretik a nagyok kihasználni testi erejüket, és demonstrálni a kicsik előtt, hogy ők bezzeg bár­mit megtehetnek, elérhetnek. Zaklatják a gyengébbeket, elsze­dik a pénzüket, holmijukat. Fő­leg ezeket vegye górcső alá a pe­dagógus, a kicsi, gyenge gyerek biztosan nem folyamodik üyen cselekedethez, nem meri elvenni a nagyobb holmiját. Szülői értekezleten is beszél­jék meg ezt a problémát, mert nyilván nem az ön fia az egyedü­li, akit zaklatnak az osztályban. Beszéljék meg a többi szülővel, otthon hogyan készítik fel a gye­rekeiket arra, hogy képesek le­gyenek megvédeni önmagukat, tárgyaikat. Nem szabad engedni, hogy valaki is garázdálkodjon az osztályban és megfélemlítse a többieket. Egyezzenek meg ab­ban, otthon megmondják a gye­rekeiknek, hogy akitől bármit is elvesz az osztálytársuk, azt azonnal jelentik az osztályfő­nöknek. Ez nem árulkodás, nem a másik befeketítése, hanem ép­pen a jó útra térítése. Meg kell va­lahol tanulnia a rendes viselke­dést. Ha a szülei ezt nem tartják fontosnak, akkor az iskolának kell pótolni a hiányosságokat. Nem lehet az a kifogása, hogy éhes, ugyanis a rossz szociális kö­rülmények között élő gyerekek kapnak az iskolában enni, ha pe­dig a szülő nem teljesíti szülői kö­telességét és éhezted a gyerme­két, akkor jelenteni kell a szociá­lis osztályon, hogy vizsgálják meg a családban uralkodó álla­potokat, s ha szükséges, segítse­nek. Az osztályban osztályfőnöki órákon foglalkozzanak az iskolai rendszabállyal, s azzal, hogy a felnőtteknek is mennyi szabályt, előírást kell betartaniuk. A fel­nőttek világában sem az uralko­dik, hogy az erősebb elveszi a gyengébbtől, ami neki megtet­szik. A civilizált ember nem így viselkedik. S az sem biztos, hogy aki most erős, az mindig erősebb lesz a többieknél. Ő is lehet még elesett, sajnálatra méltó, vagy egyszerűen csak gyengébb, mint valaki más a csoportban. Játsszanak olyan szerepjátéko­kat az osztályban, hogy most ő a leggyengébb, s több erős fiú pro­vokálja. Milyen érzései vannak akkor, ha félnie kell a nagyob­baktól? Ő vajon hogyan oldaná meg az ilyen helyzeteket? Bele­nyugodna abba, hogy másnak hordja a tízórait, közben ő maga éhezik, másnak vásárolja a tolla­kat, ceruzákat, közben neki nincs mivel írnia, rajzolnia? Ha tudja, hogy van segítség, kihasználná vagy nem? Rá kell vezetni a gye­rekeket arra, ne úgy éljenek, ha nekik valami hiányzik, azt a má­siktól kell elvenni. Ha a felnőttek a megfélemlí­tett gyerekek pártjára állnak, ak­kor többé nem kell az ön fiának sem rettegve menni az iskolába. Az sem biztos, ha iskolát váltana, naponta utazgatna máshova, ott nem akadna ilyen osztálytársa. Ráadásul ezt a mintát vinné ma­gával az életbe, ha valahol vala­mi sérelem ér, onnan el kell menni, és kész. Pedig az üyen megoldás nem nyugtathatja meg, ugyanis bármikor, bárhol találkozhat azzal a bizonyos volt osztálytárssal is, s akkor mi lesz? Sérelem pedig bárhol és bármi­kor érheti. Meg kell tanulnia ki­állni az igazáért, megvédeni saját testi épségét, tulajdonát. A „haramiák” mindig tettre készen állnak, hogy mikor, hol lehet le­csapni, hol akad egy kis elcsenhe­tő préda. Otthon is teremtsenek olyan légkört, ahol bátran elmondhat­ja, mikor milyen sérelem érte. Ne szégyellje, ha megveri valaki, ne azt mondják neki, hogy ez csak azért történhetett, mert gyáva, nem mer velük kiállni. Ami nem az ő hibája, azt ne kenjék rá. Be­széljék meg vele ezeket a gondo­kat, vele együtt próbálják megol­dani. így a gyerek megtanulja, érdemes őszintének lenni, a problémák pedig azért vannak, hogy megoldjuk őket. Remélem, az iskola vezetősége komolyan veszi a feladatát, s mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy az oktatási in­tézményben ne legyenek zakla­tok és zaklatottak, az ön fia pedig örömmel és felszabadultan megy majd oda. Mindenki szívesen jár olyan helyekre, ahol kellemes élmé­nyekkel gazdagodhat, s ahol jól érezheti magát. Dr. Hadas Katalin pszichológus Az iskolaváltással nem oldódik meg a gond (Képarchívum

Next

/
Thumbnails
Contents