Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)

2009-09-04 / 204. szám, péntek

Kultúra 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 4. Szeptember 6-án kezdődik Somorján a (New) Music At Home elnevezésű koncertsorozat Zenemágusok a zsinagógában Az At Home Gallery őszi évadnyitó hangversenyso­rozata immár hetedik évfo­lyamába lép - a kortárs és a régizene népszerűsítésére törekvő (New) Music At Home idén hat koncertet kínál a közönségnek, és a programból ezúttal sem hiányoznak a zenei ínyenc­ségek. MISLAY EDIT Szeptember 6-án, vasárnap 18 órakor egy különleges koncerttel nyit a rendezvénysorozat: haszid énekek szólalnak meg a zsinagó­gában. A projekt megálmodója Baruch Myers pozsonyi rabbi, aki elképzelésének több zenészt is megnyert, így Jozef Lupták gor­donkaművészt, Miloš Valent he­gedűművészt és Boris Lenko har­monikaművészt. Előadásuk min­den bizonnyal nem mindennapi élménnyel gazdagítja majd a hallgatóságot. Ütős estének ígérkezik szep­tember 11. is. Ajeles fiatal szlovák muzsikus, Peter Kosorín jelenleg a Szlovák Filharmónia üstdobosa, valamint a pozsonyi konzervató­rium oktatója. Kedvenc ütőhang­szere a marimba. „Másodállás­ban” volt brünni zeneakadémiai osztálytársával, Lukáš Krejčível létrehozta a Percudos nevű duót, és közösen látogatnak el Somoijá- ra is, ahol Rzewski-, Henze-, Reich- és Kopecký-múveket szó­laltatnak meg. A koncert 19.00-kor kezdődik. (Somogyi Tibor felvétele Október 2-án 19 órakor egy pá­lyakezdő muzsikus, a harmoni­kán játszó Katerina Paclíková lép fel Somoiján. Két nappal később, október 4-én 19 órától a Musica Aetema ad koncertet - az ismert szlovák együttes annak idején a neves pozsonyi zenetudós, Ján Albrecht ösztönzésére jött létre, s reperto­árján a régizenei szerzemények mellett kortárs szerzők művei is szerepelnek. Somorján egy fiatal tehetséggel, a gitáron játszó Tverd’ak Attilával vendégszere­peinek, s Haydn és Hummel egy- egy műve mellett öt kortárs da­rabot is megszólaltatnak. Presser Gábor szeptember 19-én ad koncertet A (New) Music At Home kon­certjei közül a legnagyobb vára­kozás Presser Gábor fellépését előzi meg. A magyar könnyűzene nagy öregjének és élő legendájá­nak számító Presser, akinek nevé­hez számos sláger, musical, film­zene fűződik, szeptember 19-én 19.30-kor ad ízelítőt saját szer­zeményeiből. Mivel a magyar ze­nemágus koncertje iránt hatalmas az érdeklődés, és már szinte va­lamennyijegy elkelt, Kiss Csaba és Suzanne, az At Home Gallery tu­lajdonosai azt a verziót sem tart­ják kizártnak, hogy kedvező idő­járás esetén nem a zsinagógában, hanem a szabadtéri színpadon lenne a koncert, hogy minden ér­deklődő bejuthasson. A posztindusztriális zenei gyö­kerekből táplálkozó cseh Birds Build Nests Underground duó szeptember 23-án 19 órakor lép közönség elé, zenéjük, amely gramofon és „speciálisan kezelt” bakeliüemezek révén születik, kí­vül áll a mai elektronikus és avant­gárd zene fősodrán, és talán ennek köszönhetően is szokatlan zenei élményre számíthatnak azok, akik ellátogatnak koncertjükre. A duó Night Night című bemutatkozó CD- je 2007-ben elnyerte a legjobb al­ternatív zenei albumnak járó cseh Andél-díjat. Marko Skop alkotása az idei Karlovy Vary-i fesztiválon elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat Osadné - document-toury-movie Brüsszelbe TALLÓSl BÉLA Nem játékfilm, de szórakoztat, mivel tele van emberléptékű hu­morral. Vicces helyzetekkel, tré­fás igazságokkal, melyek dolgos mindennapjainkból, pontosabban Osadné település főleg idős lakói­nak életigenlő mindennapjaiból fakadnak, jövőt pénz hiányában nehezen tervezgető mindennap­jaikból. A megmaradásért folyta­tott küzdelem visszásságaiból. Ladislav Mikuláško, az Osadné című, az alkotók által document- toury-movie-nek nevezett moz­gókép egyik főszereplője rekord­dal dicsekedhet: 36 éve áll Osad­né község élén - a községháza fa­lán még ma is őrzi azoknak a köz- társasági elnököknek a proto- kollportréit, akiket a község elöl­járójaként szolgált, és vezető po­zíciójában túlélt. Nincs könnyű helyzetben, a település elörege­dett, a film másik főszereplője, Peter Soroka pravoszláv pap az utóbbi öt évben ötven elhunytat temetett el, de csak két újszülöt­tet keresztelt. Ők ketten fognak össze a ruszin öntudat védelme­zőjével, Fedor Vico karikaturistá­val, hogy megmentsék a falut. Milan Galo európai parlamenti képviselő közbenjárásával ellá­togatnak Brüsszelbe, hogy pénzt szerezzenek nagy álmuk, tervük megvalósításához: hogy sikerül­jön ravatalozót építeni, arra van a legnagyobb szükség, s valame­lyest fellendíteni a turizmust. (A film kb. két és fél éves forgatása idején csak a pravoszláv pap fiá­val, Justinnal és egy másik gye­rekkel szaporodott a falu.) Marko Skop filmje a falu szép­ségeit, természeti adottságait, la­kóinak temperamentumát, majd azt mutatja be, miként szenteli és áldja meg az idős emberek lakásait és a helyi kocsmát a pap. Ezek után a Brüsszelbe indulás előkészülete­it szemlélteti, majd elidőz a három férfi brüsszeli látogatásának hely­színein. Aztán arra fókuszál, hogy az osadnéi utazók reményekkel telve, de nem elszállva a lehetősé­gektől visszatérnek Osadnéra, ahol megkeresztelik Justint, és is­mét eltemetnek valakit. Aztán fel­építenek egy információs táblát fa­ragott medveszoborral - s az élet megytovább. Két világ találkozik a filmben: egy mikro-, a távoli Osadné tele­püléssel, valamint egy makrovilág Brüsszellel a középpontban, amelybe valamiféleképpen illesz­kedni próbál a mikrovilág. S hogy a mától a mozijaink műsorán sze­replő opus alkotói, illetve szerep­lői milyen perspektívákat látnak, remélnek a két világot megjárva, azért érdemes beülni a moziba.-A filmet már beválogatták az amszterdami dokumentumfilm­fesztiválra, amelyet novemberben tartanak, s amely a világ legjelen­tősebb szemléje a dokumentum­műfajban. Ezt megelőzően pedig a londoni és a varsói nemzetközi filmfesztivál közönsége is láthatja. Ladislav Mikuláško polgármester, Marko Škop, a film rendezője, valamint Peter Soroka pravoszláv pap a pozsonyi sajtótájékoztatón (Peter Procházka felvétele) PENGI A metafizikus krumplistészta Lassan a modemitás végének is a végére érvén, ha visszate­kintünk, bízvást elmondhatjuk: a magyar modernizmusnak Tandori Dezső mellett Tolnai Ottó a legnagyobb alkotó egyé­nisége. Hosszú pályafutásának elején, a múlt század közepe tá­jékán friss elméjébe plántálta a nyugati modernizmus kísérle­teit és utópiáit, meghonosította őket a Vajdaság zsíros földjén, majd a művészet autonómiájá­ra esküdvén saját világot te­remtett - és veszített. Aztán a balkáni háborúk után a mara­dék, roncsolt dolgokból transz­cendentális otthont létesített a műveiben. Mindent átvezetett az úgynevezett „Tolnai Világ­lexikonba”, ami opusának gyűj­tőneve. Ez a több műfajú opus csupa- csupa kereszthivatkozás és in- tertextuális vonatkozás, ráadá­sul sosincs kész - olyan, mint egy folyton és folyamatosan szövődő háló, melynek se köze­pe, se vége, se széle, se hossza. Tolnai „vidéki Orpheusnak” ne­vezi magát, és olyan nyers anyagokkal is dolgozik, mint a sár, a por, a vér, a sziksó; poéti­kája materálisnak nevezhető és konkretistának. Motívumainak zöme a kíméletlen, szociografi­kus pontossággal szemügyre vett vajdasági valóságból véte­tik. Az esztétikai szemlélet a vaskos bácskai földre tapad rá, annak holt és élő anyagait - ele­ven emberanyagát is beleértve - emeli fel, tartja a fény felé. Az abszurdum a Tolnai opus tápszere. Ez azonban nem ri­deg, hanem meghatódott ab­szurd. Az ironikus és önironi­kus megindulás, valami végső elérzékenyülés e próza lelki jel­lemzője mostanság. Tolnai Ot­tó széppé váló tárgyai, versei­nek és prózájának motívumai „misztikus prizmákká” válnak - az olyan közönséges holmik is, mint egy szög, egy drótkefe, egy gerenda -, tájai pedig - például a Kanizsa melletti szikföld, a Já­rás - mitologikussá. Mindazonáltal minden pon­tosan azonosítható, Bácska az Bácska, a krumplistészta az krumplistészta, Palicsfürdő pe­dig a kis városka Szabadka mel­lett, ahol Kosztolányi és Csáth Géza is gyakran megfordult, és ahol most, az Orbánfalva utca 13. alatt a „Homokvár”, azaz Tolnai Ottó és Jutka (a titkos társszerző) szecessziós villája áll.’ Részben itt, a tóparton, részben Budapesten és Berlin­ben keletkeztek a Grenadírmars „ízelt kisprózái”, ahogy az alcím mondja - az ízes egytálétel, mely darabossága ellenére összeáll, s heterogenitásával dacolva egységes. Előkelőbb ki­fejezéssel diáriumnak nevez­ném, egy ízig-vérig művészem­ber naplójának, melyben a hét­köznapi történések is kész no­vellává vagy verssé állnak össze. Ami összetartja a „krumplistésztát”, az a szerzői önreflexiók meg nem unható sokasága; az ismétlődő, újra meg újra variált motivikus háló; a rendkívül kifinomult szenzua- litás, mely Erószként fűzi össze a különbözőket - elsősorban pedig a felfokozott, extrém sze­mélyesség. A Tolnai-mű egy egészen konkrét vidéket ölel fel, Észak- Bácskát, és emellett egy határ­talan művészeti világot is. Ez utóbbi olyan szellemi kozmoszt alkot, melynek burkában a Já­rási ember” ül, aki „egész nap a semmit nézi, magával a semmi­vel kommunikál, ergo mindent lát, mindent tud”. Szó sincs üres idealizálásról. A vidéki gravitáció és az egye­temes entrópia ellenében dol­gozik itt intuíció, képzelet és in­tellektus, és a véletlenekből, a semmisségekből konstelláció­kat, erőtereket hoz létre. Ennek eredményei ezek a „sűrűre vert szövegek” is. A „Tolnai Világ­lexikonba” bárhol bele lehet la­pozni, bárhol meg lehet kezdeni az ismerkedést ezzel a koz­mosszal, akár a Grenadírmars felől is. Tolnai Ottó: Grenadírmars. zETna, Zenta, 2008. Értékelés: O Ma nyitják meg a BIB 2009 tárlatait Pozsony. Ma 17 órakor tartják a Szlovák Nemzeti Színház régi épü­letében a 22. Illusztrációk Pozsonyi Nemzetközi Biennáléja, a BIB megnyitóját. A BIB versenybe sorolt részének, valamint reprezenta­tív kiállításainak az Sznf téri Kultúra Háza ad otthont. A BIB része a két évvel ezelőtti Grand Prix-t elnyert alkotó, valamint a 2008-as Andersen-díjas művész önálló bemutatkozása. A BIB sokrétű anya­gát gazdagítják a Pozsonyban székelő külföldi kulturális intézetek illusztrációs kiállításai is; a Magyar Intézetben a Magyar Illusztráto- rokTársaságának legújabb munkáiból látható válogatás, (tb)

Next

/
Thumbnails
Contents