Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-04 / 204. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJSZÓ 2009. SZEPTEMBER 4. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Kínzó orvosok A Physicians for Human Rights (Orvosok az Emberi Jogokért) szervezet bemutatta hatoldalas állásfoglalását, miután közzétettek egy belső CIA-jelentést, melyből megdöbbentő részletekre derült fény, egyebek közt a vízbefoj- tásos vallatási technikáról. ,A kormány alkalmazásában álló orvosok és pszichológusok részt vettek a fájdalmas kihallgatási technikák kifejlesztésében és felügyeletében”- áll a jelentésben. A vallatást végzők állítólag vallatási technikák széles skálájátvetettékbe a vélt al-Kaida tagok ellen. A fizikai fenyegetés mellett elhitették a fogva tartottakkal, hogy kivégzésre viszik őket, ahírhedt fullasztási technikával addig kínozták őket, míg elvesztet- tékeszméletüket. (mti) On az új miniszter!? Azonnal átugrom a hivatalába, mielőtt leváltják. (Peter Gossányi rajza A rossz törvényeket nem szokás betartani, jogász létére ezzel Robert Fico is tisztában lehet Az államnyelvtörvény haszna Még alig lépett életbe (év végéig nem szankcionál) a remélhetőleg rövid életű nyelvhasználati törvény, máris van néhány pozitív hozadéka. KÖVESD1 KÁROLY Sok helyütt talán ráébrednek a kellőképpen felhergelt magyarok, hogy (miután veszélybe került) van nekik édes anyanyelvűk, amelyet eddig elhanyagoltak. S hogy olyan jogokért kell megküzdeni ezután, amilyenekkel eddig sem rendelkeztünk. Az első fecske Párkányban röppent fel, ahol az autóbuszok tájékoztató tábláin az eddig kizárólag szlovákul használt helységneveket magyarul is feltüntetik. S talán megtapogatják a gerincüket azok a dunaszerda- helyi magyarok is, akiknek a 99,9 százaléka eddig szlovákul levelezett a hivatalokkal. Abban a városban, amelyben a magyarok aránya nyolcvan százalék körül mozog. Miután hazavonultak a stadionból, remélhetően ezen is elgondolkodnak. A szlovák nyelvtörvény „sikere” ugyanis azon áll vagy bukik, mekkora lesz a civil kurázsi a szlovákiai magyarokban, akik a mostaninál sötétebb időkben, a pártállam szorításában is tanúságot tettek bátorságukról, például, ha iskolát kellett megvédeni. A rendszerváltás huszadik évfordulóján ajándékba kapott, a kommunista asszimilációs gyakorlatot visszaállító Lex Madarič ugyanis azon túl, hogy diszkriminál (a kivételt kapott cseh is kisebbség Szlovákiában), emberi jogokat sért, ergo rossz törvény, s a rossz törvényeket nem szokás betartani. Jogász létére ezzel Robert Fico is tisztában lehet. Attól, hogy a szlovák hírközlő szervek mélyen hallgattak róla, még tény marad, hogy Jerzy Bu- zek, az Európai Parlament elnöke jelezte, kész a közvetítésre Szlovákia és Magyarország között. Lehet, hogy van ebben némi lengyel-magyar reminiszcencia, vagy csak annyi, hogy Buzek demokrata, keresztény és professzor. Meg van némi affinitása a közép-európai lét abszurditásaihoz (szülővárosa születésekor a harmadik birodalomhoz tartozott, ma Csehországban van). Mert elég abszurd helyzet, hogy az uniónak nincsenek eszközei az ilyen viták eldöntésére, és a mai napig nem akaródzott tisztáznia az őshonos kisebbségek jogvédelmét. Második hozadéka a nyelvtörvénynek, hogy ez a torzszülött törvény talán mozdulni kényszeríti Brüsszelt, mert az Európai Unió békés jövője nehezen képzelhető el hosszú távon, ha nyelvi imperializmus dúl a házon belül. A harmadik hozadéka, hogy kiderül, mire képes a meggyengült, rongyos hitelű anyaország. Az egyik pártocska azonnal hozta is a formáját. A mindenkitől megtisztított Magyar Demokrata Fórum valamiféle „magyar nyelvalap” létrehozását ötlötte ki. A terv eklatáns példája annak, hogyan kell félrekezelni a határon túli magyarság kérdését az anyaországban. Az MDF szerint „nem hagyhatjuk, hogy az Európai Unióban bárkinek fizetnie kelljen azért, mert az anyanyelvén beszél”. Vagyis magyar- országi magyar polgárok tömjék a szlovák államkasszát a szlovákiai magyarok büntetéseinek átvállalásával. Volt már ilyen a magyar történelemben, ám azt török megszállásnak és váltságdíjnak hívták. A szlovákiai magyarságnak tisztességes kisebbségi törvényre van szüksége, nem adományokra. Ez már csak számarányából is adódik, hiszen a felvidéki magyarság Szlovákia lakosságának több mint az egy- tizedét teszi ki. Ha ennek elérésében próbál segédkezet nyújtani a magyarországi kormány vagy egy-egy ambiciózus párt (és nem a szavazatszerzés igyekezetétől hajtva próbál szolidaritást játszani), köszönet érte. Tartok azonban tőle, hogy ezzel is nekünk kell előállni előbb, mert hiába akar az orvos gyógyítani, ha a beteg meg akar halni. Ez a felismerés lehet a nyelvtörvény harmadik hozadéka: a sarokba húzódás, a meghátrálás, az örökös védekezés és az időnkénti ötletelések helyett végre jövőképben kezd el gondolkodni a szlovákiai magyarság, ami nélkül manipulálható csorda, szó szerinti kisebbség, maradék marad. S egy következő kormány- váltás után nem lehet sikerként elkönyvelni, hogy kikozmetikáztuk a nyelvtörvényt. Ez körülbelül akkora áttörés lenne, mint a majdnem sikerült megyerendszer. Az akkori MKP azt is lenyelette velünk. Obama 11, avagy a fekete bőrű orosz polgármesterjelölt igaz története Dinnyeárusból polgármester? MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A fekete bőrű Joaquim Krima jelöltként indul a Volgograd melletti Közép-Ahtubában a polgármester- választáson - repítette a hírt világgá a sajtó. Az életvidám férfiút az orosz internetes közönség Obama II-ként emlegeti, a helybeliek az első világháborús hős, Vaszüij Ivanovics Csapajev után Vászjának becézik. Két felsőfokú végzettsége van. Felesége örmény, három gyerekük van. Politikai pályafutásának története első pillantásra egyszerűnek látszik. Dinnyét árul a helyi piacon, ahol a kereskedőkre napi 200 rubel helypénzt róttak ki. Ők ezt nagyon fájlalják, és egy részük - leginkább az örmények - Joaquimba vetették bizalmukat: tőle váiják a segítséget, vagyis azt, hogy ha győz, polgármesterként eltörli a helypénzt. Valójában azonban nem annyira a helypénzről van szó. A 30 ezer lakosú település élén az utóbbi nyolc évben békésen megfért egymással az eddigi polgár- mester, Vlagyimir Romanov, a kommunista párt képviselője és helyettese, Jurij Hrusztov, az állami dumában több mint kétharmados többséggel bíró Egységes Oroszország Párt tagja. Ám összevesztek. Amikor ugyanis szóba került az újabb hosszabbítás - a harmadik mandátum - ügye, a felső vezetéstől ellesett módszerrel úgy döntöttek: Romanov megnevezi utódjának Hrusztovot, őt pedig pártja előlépteti területi szintre. Vagyis a választás puszta formaságnak ígérkezett. Közép-Ahtuba nevét soha meg nem ismerte volna a világ, ha a kommunisták váradanul nem egy gazdag embert akarnának kinevezni a területi tisztségbe Romanov helyett. Az utóbbi időközben már bejelentette távozását, így egyszer csak alig 50 évesen nem volt hová mennie. Gyorsan visszakozott hát, és közölte, hogy harmadszor is indul a polgármesteri posztért. Erre persze kitört a háború közte és Hrusztovközött. Hozzáértők szerint Hrusztov csak akkor győzhet, ha megszerzi a helyi vezetéssel szembeni tiltakozó szavazatokat. Erre lett kitalálva Obama II - a dinnyeárus időközben az Egységes Oroszország Párt tagja lett -, eredetüeg persze csak afféle „plakátnak”. Hrusztov úgy kalkulált, hogy a fekete bőrű jelöltet idejében visszaléptetik, a helyét pedig ő veszi át, besöpörve a Krima mögé addig felsorakozók voksait. Terve azonban félresiklott. A dinnyeárus ugyanis már a szavazatok 25 százalékára számíthat, és egyre népszerűbb. A lázadó afroorosz szellem önállósodott, már nem lehet visszaterelni a palackba. Ha valamilyen úton-módon kizárnák ajelöltek közül, az egész világ az oroszországi idegen- gyűlöletnek tulajdonítaná azt. Sőt már Moszkvának is az az előnyösebb, ha Krima győz, mi több, akár maguk a választók is jól járnak vele, mert Közép-Ahtuba a „politikai korrektség oroszországi példájává” válhat. Es ebben a minőségben talán még új utat is kap - vélekedett a történetet feltáró Komszomolszkaja Pravda. KOMMENTÁR Statisztikai buborék MOLNÁR IVÁN Gazdaságunk teljesítménye a második negyedévben 2,2 százalékkal javult az év első három hónapjához képest - adta hírül az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat, hozzátéve, hogy az EU-ban ezúttal mi büszkélkedhetünk a legnagyobb növekedéssel. Robert Fico kormányfő ezt a kétségkívül pozitív hírt is arra használta fel, hogy rúghasson egyet az újságírókon, azzal vádolva meg a médiát, hogy az örvendetes hírrel nem foglalkoztak eleget, mert állítólag ez „nem mindenkinek felel meg”. Minek is örül annyira Fico, és miről kellene örömódákat zengenie a szlovákiai lapoknak, rádióknak és televízióknak? Az Eurostat növekedésről szóló adata jól hangzik ugyan, valójában azonban semmit nem mond el a valós gazdasági helyzetünkről. Olyan statisztikai szappanbuborék, amely ugyan csil- log-villog egy ideig, azonban nagyon gyorsan elpukkan. Ha megfogadjuk a kormányfő tanácsát, és górcső alá vesszük az Eurostat elemzését, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az első negyedévben Szlovákia gazdasága 11 százalékkal esett vissza a múlt év utolsó negyedéhez képest. Az év első három hónapjában ezzel az Európai Unió legrosszabb eredményét értük el, ami optikailag jelentős mértékben befolyásolta a második negyedéves eredményt. A valóságot sokkal hűbben tükrözi, ha gazdaságunk teljesítményét a múlt év azonos időszakához viszonyítjuk. Szlovákia 5,3 százalékos zuhanást könyvelhetett el, ami az Európai Unión belül az egyik legrosszabb eredmény. Még ennél is rosszabb hír azonban, hogy a második negyedéves 2,2 százalékos bővülés sem egy egészséges gazdasági fellendülés eredménye, hanem szinte teljes mértékben a kormány pénzszóró gazdaságpolitikájának a következménye. Az ország gazdasági teljesítményét kifejező bruttó hazai termék a lakossági és kormányzati fogyasztás, a beruházások és a nettó kivitelünk összege. Ez utóbbit úgy kapjuk meg, ha a kivitelből kivonjuk a behozatalt. Mivel a behozatalunk a második negyedévben nagyobb mértékben csökkent, mint a kivitelünk, ez nem kis mértékben járult hozzá gazdasági teljesítményünk javulásához. Ez azonban csak kozmetikai módosulás, hiszen a lakosság életszínvonalán, a munkanélküliségi mutatókon, a béreken édeskeveset javított. Pozitív hírnek az számítana, ha a beruházások nőnének, ezek azonban a múlt évhez képest a negyedével estek vissza, ami jelentős mértékben korlátozza az elkövetkező hónapok egészséges gazdasági fejlődését. A második negyedéves gazdasági növekedéshez szinte teljes mértékben a kormányzati fogyasztás járult hozzá, ami csaknem 6 százalékkal bővült. A lakossági fogyasztás ugyan szintén emelkedett egy kissé, ez azonban csak a roncsprémiumnak köszönhető, ami végeredményben szintén kormányzati fogyasztás. Ján Počiatek pénzügyminiszter büszkén jelentette be, hogy az állam „expanzív pénzpolitikája” - magyarul az adófizetők pénzének elherdálása - meghozta a gyümölcsét, ezért folytatják a pénzszórást. Hogy a kiadások növelése és az adóbevételek drasztikus csökkenése miatt az államháztartás hiánya közben elérheti a 4 milliárd eurót, ami nagyjából a duplája annak, amit az euró bevezetésénél megígértek? Hogy a statisztikai adatok kormány általi kozmetikázását végeredményben úgyis mi és a gyerekeink fogjuk kamatostul megfizetni? Hogy az állami pénzszórásnak hosszú távon több a hátránya, mint az előnye? Fico erről mélyen hallgat, hiszen a közelgő választások előtt sokkal kényelmesebb 2,2 százalékos növekedésről, és a média felelőtlenségéről szónokolnia. TALLÓZÓ LE MONDE Súlyosbítja a szlovák államnyelvtörvény a Szlovákia és Magyarország, illetve a Pozsony és a magyar kisebbség között eleve feszült viszonyt - írta a Le Monde című ffrancia napilap. A tekintélyes újság Martin Plichta különtudósító dunaszerdahelyi riportját közölte, A szlovákiai magyar kisebbség elutasítja nyelvhasználatának korlátozását címmel. A tüntetésről a Le Monde - egy résztvevőt idézve - megjegyezte: a cél az volt, hogy megmutassa a kormánynak, nem csupán a politikusok vannak a törvény ellen, hanem a teljes szlovákiai magyarság. Ä résztvevők egyöntetű követelése az voit, hogy állítsák vissza a törvény elfogadása előtti helyzetet - tette hozzá. Kitért a lap arra, hogy Robert Fico miniszterelnök nacionalista-populista kormányának megalakulása óta egymást követték a konfrontálódó incidensek a magyar kisebbséggel és Magyar- országgal. Külön említette a cikk a Malina-ügyet és a tavalyi dunaszerdahelyi labdarúgó-mérkőzésen történteket. A lap idézte Bajnai Gordon miniszterelnök figyelmeztetését is, hogy a jövő heti kormányfői találkozó csak akkor járulhat hozzá a feszültség csökkentéséhez, ha a nyelvtörvényből eltűnnek az ellentmondásos elemek. Grigorij Mesežnikov politológus arról beszélt a lapnak, hogy a magyarellenes beszédek a szlovák választóknak szólnak, és kampánycélokat szolgálnak, Duray Miklós, az MKP alelnöke pedig úgy vélte, a magyarellenes hangulat javulására nem lehet számítani a jövő nyári választások előtt, (mti)
