Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-26 / 222. szám, szombat
Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI Nem sokkal kilenc előtt léptem be újra a szalonba. Amikor kinyitottam az ajtót, első benyomásom az volt, hogy kigyulladt a ház. ARTHUR CONAN DOYLE: A SÁTÁN KUTYÁJA 2009. szeptember 26., szombat 3. évfolyam, 38. szám SZALON-KERTÉSZ Szeptember végén... SZEPTEMBER A kertésznek a szeptember a maga nemében hálás és nevezetes hónap; nemcsak azért, mert akkor virít az aranyvessző, az őszi Aster és a Chrysanthemum indiaim, s nemcsak miattatok, virágoktól roskadozó, lenyűgöző szépségű georginák. Higgyétek el, tamás- kodók, hogy a szeptember minden másodszor virágzó növény választott hónapja, a szeptember a másodvirágzás ideje, a szőlőérés hónapja. Ezek a szeptember mélyebb értelemmel teli titkos kiváltságai, de ezenfelül ez az a hónap, amikor ismét kitálja ölét a föld, úgyhogy megint ültethetünk. Most kerül a földbe minden, aminek tavaszig meg kell erednie. Ez persze megfelelő jogcím nekünk, kertészeknek arra, hogy megint egyszer végiglátogassuk a szaktársakat, megnézegessük, hol mi van, kiválasszunk néhány kincset érő növényt már a következő tavaszra, s egyúttal jó alkalom most itt arra is, hogy megállítva a rohanó esztendőt, elidőzzünk egy kicsit e derék szakembereknél, s megadjuk nekik az őket megillető tiszteletet. A nagy kertész, azaz a hivatásos termesztő rendszerint józan életű férfiú, nem iszik, nem dohányzik, egyszóval erényes. A történelem nem jegyzett fel róla sem nevezetes gaztetteket, sem hadi, sem politikai érdemeket. Emlékét egy- egy új rózsa-, georgina- vagy almafajta örökíti meg; neki ez a dicsőség, amely rendszerint anonim, vagy más név alatt rejtőzik - untig elég. A természet különös szeszélye folytán a kertész általában testes, sőt hatalmas termetű ember, talán azért, hogy megfelelő ellentétet alkosson a virágok gyengéd, filigrán kecsességével, vagy mert a természet Cibelé képére formálta, szemléltetni akarván ezzel, hogy a kertész az éltető, a gondos atya. És valóban, mikor A nagy kertész, azaz a hivatásos termesztő rendszerint józan életű férfiú, nem iszik, nem dohányzik, egyszóval erényes... a kertész ujjaival vájkál a virágcserepekben, az majdnem annyi, mintha tápláló emlőt nyújtana kis neveltjeinek. A kertész megveti a kertépítő mérnököket, azok viszont a kertészeket tartják afféle zöldségeseknek. Jegyezzétek meg, a kertész szerint az ő foglalkozása nemcsak afféle mesterség, hanem tudomány és művészet; lesújtóbb véleményt nem is mondhat vetélytársairól, mint azt, hogy jó üzletember. A hivatásos kertészhez nem úgy jár az ember, mint a fehérnemű- vagy vaskereskedőhöz, akinek megmondja, mit akar vermi, fizet, és továbbáll. A kertészhez az ember beszélgetni megy: megkérdi, hogyan is hívják ezt vagy azt a növényt, elmondja, hogy a szirtőr, amit tavaly vett tőle, reményteljesen fejlődik, elpanaszolja, hogy az idén kár esett a Mertensiákban, és Jozef Čapek illusztrációja könyörög neki, mutassa meg újdonságait. Meg kell vitatni, melyik a jobb, a Rudolf Göthe vagy az Emma Bedau (ezek őszirózsák), valamint perlekedni is illik egy sort például azon, mit szeret jobban a Gentiana Clusii, az agyagot vagy a tőzeget. Ilyen és hasonló megbeszélések után kiválasztunk egy új ternyét (az ördögbe is, ugyan hová tegyük majd!), egy szarkalábat, mert az otthonit elpusztította a lisztharmat, no meg egy cserepet, amelyről a kertésszel együtt sem tudjuk kisütni, mi van benne, s miután néhány kellemes órát eltöltöttünk tanulságos és szórakoztató tercierével, fizetünk a kertésznek - aki nem kereskedő - öt-hat koronát, és ezzel kész. A kertész mégis szívesebben lát bennünket, akik jól Mikor a kertész ujjaival vájkál a virágcserepekben, az majdnem annyi, mintha tápláló emlőt nyújtana kis neveltjeinek. meggyötörjük, mint azt az urasá- got, akin messziről érzik az autószag, s aki egyszerűen meghagyja neki, válasszon ki számára „hatvanféle fajt a legkülönb virágaiból, de aztán príma minőségűek legyenek”. Minden hivatásos kertész esküdözik, hogy kertjének földje silány, ő nem trágyáz és nem öntöz, télre semmit le nem takar. Nyilván azt akarja ezzel bizonyítani, hogy virágai kizárólag iránta való sze- retetből növekszenek. Némi igazság van is ebben: a kertészkedéshez szerencsés kéz kell, vagy talán azt mondhatnánk, égi kegyelem. Az igazi kertész csak úgy vaktában beledug a földbe egy-két levelet, s kihajt belőle mindenféle virág; mi, laikusok pedig vesződünk a magról nevelt palántával, öntözzük, a helyét is megfújjuk, szaruliszttel, sőt gyermektápszerrel tápláljuk, a végén mégis elfonnyad, elszárad. Azt hiszem, van ebben valami varázslat, akár a vadászok vagy az orvosok mesterségében. Új fajt vagy fajtát előállítani, ez minden szenvedélyes kertész dédelgetett álma. Istenem, ha sárga nefelejcsem, nefelejcskék pipacsom vagy fehér tárnicsom teremne! Micsoda, hogy a kék tárnics szebb? Nem az a fontos, de fehér tárnics eddig még nem volt! No meg aztán úgy van az, hogy az ember virágok dolgában is egy kissé soviniszta. Ha egyszer egy cseh rózsafajta legyőzné az egész világon az amerikai Indepen- dance Day vagy a francia Herriot fajtát, csak úgy dagadoznánk a büszkeségtől, és szétvetne bennünket az öröm! Karel Čapek: Aszenvedelmes kertész (1929). Mayer Judit fordítása A szlovákok és a magyarok egyenjogúság-érzése Dél-Szlovákiában Egyenjogúság a vegyes területeken SZALON-FIGYELŐ Igen figyelemreméltó következtetésekre jut Lampl Zsuzsanna a Magyar ok és szlovákok (Szociológiai tanulmányok nem csak az együttélésről) című könyvében (Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2008), melynek itt egy kis szeletét ismertetjük. A mű egy fejezete, mely a szlovák-magyar együttélés 2007-es állapotait elemzi Dél-Szlovákiában, külön taglalja egyebek közt a szlovák-magyar viszonyt, továbbá a szlovákok és magyarok hatalmi pozícióját, valamint a szlovákok és magyarokegyenjogúság-érzését. A szakember által 2007-ben gyűjtött és feldolgozott adatok előtt szükséges ismertetni a kutatás körülményeit. A szerző a dél-szlovákiai nemzetiségileg vegyes járások lakosait szólította meg, magyarokat és szlovákokat egyaránt. A 821 felnőtt korú válaszadó 46,9 százalékát (385 személy) magyarok képezték, 52,5 százalékát (431 személy) szlovákok, öten pedig más nemzetiségűnek vallották magukat. (A minta tehát megfelelt a 2001-es népszámlálás szerint vizsgált érintett terület lakossága összetételének: a Dunaszerdahe- lyi, Galántai, Vágsellyei, Komáromi, Érsekújvári, Lévai, Nagykürtösi, Losonci, Rimaszombati, Nagy- rőcei, Rozsnyói és Tőketerebesi járás lakosságának 51,9 százalékát alkották szlovákok, 45,7 százalékát magyarok, 2,4 százalékát pedig más nemzetiségűek.) Egyenjogúak-e vagy sem a vegyes területeken élő szlovákok és magyarok? A szlovákok közül ma többen tartják magukat egyenrangúnak, mint a legutóbbi hasonló kutatás (2001) idején. Egyenjogúság-érzésük mind a négy szinten (lakóhely, járás, kerület, Dél-Szlovákia) nőtt, legfőképpenjárási és dél-szlovákiai szinten. A szlovákokhoz hasonlóan a magyarok többsége sem tartja magát nem egyenjogúnak. Az, hogy nem egyenjogúak, legkevésbé a lakóhelyükre jellemző, leginkább pedig a kerületre, ahol élnek. Dél-Szlovákia szintjén az elmúlt hat évben nőtt a magyarok egyenjogúság-érzése. Bár a szlovákokat nem egyenjogúnak tartó magyarok aránya nagyon alacsony, 2001-hez képest 2007-ben többen voltak, főleg azok, akik úgy tartották, hogy a szlovákok a lakóhelyükön nem egyenjogúak. Aszlovákok töredéke gondolta s gondolja a magyarokról, hogy nem egyenjogúak. Elmondható, hogy az egyenjogúság kérdése szempontjából mindkét nemzet három csoportból áll: 1. A magukat egyenjogúnak tartók: részarányuk területenként változó, de ők alkotják a legnagyobb csoportot (lásd a táblázatot!). A szlovákok 51-81 százalékáról, a magyarok 48-86 százalékáról van szó. A májukat esyenjosúnak tartók részaránya Szlovákok Magyarok Lakóhely 81,0 86,0 Járás 69,8 65,9 Kerület 68,2 40,6 Dél-Szlovákia 50,7 48,4 (Forrás: lampl Zsuzsanna: Magyarok és szlovákok) 2. A magukat nem egyenjogúnak tartók: nagyjából azonos nagyságú csoportja mind a szlovákoknak, mind a magyaroknak; részarányuk a szlovákoknál 12-35% között mozog, a magyaroknál 10-34% között. Mindebből újfent az derül ki, hogy Dél-Szlovákiában a lakóhelyet leszámítva inkább a szlovákok tartják magukat egyenjogúnak, mint a magyarok. Ez különösen szembetűnő a kerület tekintetében, hiszen a vegyesen lakott kerületekben a szlovákok kétharmada, a magyaroknak csupán 41 százaléka érzi magát egyenjogúnak. Dél- Szlovákiában a szlovákok és a magyarok fele érzi ugyanezt. Lampl Zsuzsanna azt is vizsgálta, hogy a kérdéses területen a lakosság mekkora hányada érzi úgy, hogy élete során különböző okok miatt igazságtalan bánásmódban részesült. Az esetleges hátrányos megkülönböztetés tíz területe (oka) a következő volt: nemzeti hovatartozása; vallása; származása; életkora; anyagi helyzete; a vidék, ahonnan származik; politikai nézetei; neme; foglalkozása; anyanyelve. A szlovákok diszkriminációérzése az alábbi területekre (okokra) vonatkozott leginkább: életkor (22%), anyagi helyzete (19%), a vidék, ahonnan származik (15%). A magyaroké: anyanyelve (39%), nemzeti hovatartozása (35%), politikai nézetei (20%). Az adatok alapján leszögezhető: ha a magyarok hátrányos megkülönböztetést érzékeltek, akkor az a nemzetiségük miatt volt, hiszen összesen háromnegyedük jelezte, hogy anyanyelve vagy nemzeti hovatartozása miatt került hátrányos helyzetbe. Ezzel szemben az említett két ok miatt a szlovákok egynegyede tapasztalt bántódást. Azt látjuk, hogy a két nemzet diszkriminációérzése nem említhető egy napon. Elmondható, hogy a dél-szlovákiai szlovákok döntő többsége identitására, anyanyelvhasználatára és hétköznapi életének bármely területére nézve nem érzékel semmiféle „magyar veszélyt”. A dél-szlovákiai szlovákok asszimilációjának emlegetése tehát nélkülöz minden valóságalapot. Szalonképes Hatvanadik születésnapja alkalmából csütörtökön az írószövetség ünnepélyes keretek közt köszöntötte Dunaszerdahely sorrendben első József Attila-díjas költőjét, Tóth Lászlót. Akinek az idén két önálló kötete is megjelent. S aki mindezeken felül még csak ma hatvanéves. Heti happy Határeset című regényéért (Kal- ligram) Hunčík Péter kapta az idei Bródy Sándor-díjat. A díjat mindig az előző évben kiadott legjobbnak talált prózakötetnek ítélik oda. Szlovákiai magyar illetőségű szerzők közül eddig Gazdag József részesült (2005- ben) e rangos elismerésben. Szalonképtelen Már nemcsak sugárútja, kedd óta mellszobra is van Pozsonyban Andrej Hlinkának. A récsei városrészt díszítő alkotásról a kerület polgármestere nem tudta megmondani, ki a készítője, sem azt, miből állíttatták. Az avatás ellen tiltakozó tüntetést nem engedélyezték. Heti közéleti-kulturális mozaikok
