Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-26 / 222. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 26. www.ujszo.com Rovás-kiállítás az Umelkában Pozsony. Tizenöt évvel ezelőtt jött létre a Rovás. Tizenöt éve tették közzé a kiáltványukat. Tizenöt éve állítottak ki először együtt: Rácz Noémi, Lukács Zsolt, valamint Szabó Ottó. A tizenöt éves Rovás alkalmából rendezik meg Pozsonyban, az Umelkában, azaz a Szlovák Képzőművészeti Unió kiállítótermében (Dos- tojevského rád 2.) az 5475 nap című kiállítást, amelyen Rácz Noémi, Szabó Ottó és Lukács Zsolt munkáival találkozhat a közönség. A megnyitóra szeptember 28-án, 17 órára várják a közönséget. A tárlat, melynek kurátora Jozef Leikert, október 17-éig tekinthető meg. (tb) Népszerűségét Ötvös Csöpiként szerezte Elhunyt Bujtor István MISLAY EDIT Hatvanhét évesen végleg elbúcsúzott a közönségtől Bujtor István színész, rendező, producer, aki az utóbbi években a veszprémi Petőfi Színházat igazgatta. A híres Gundel család leszármazottja nem készült színésznek, noha fényes példaként ott állt előtte bátyja, a színészkirály Lati- novits Zoltán. Közgazdász szeretett volna lenni, ám hamar elcsá- bult, már másodéves egyetemistaként szerepet kapott Máriássy Félix Karambol című filmjében, amelyet később filmszerepek sora követett. Pályája első felében neves rendezők foglalkoztatták a jóképű, jó kiállású színészt, láthattuk például a Várkonyi Zoltán rendezte A kőszívű ember fiaiban is. A legnagyobb közönségsikert és a népszerűséget azonban Ötvös Csöpi, a nagydarab, kevés szavú, kemény öklű, ám vajszívű nyomozó figurája hozta meg számára, aki a Kern András alakította, csetlő-botló Kardos doktor mellett a nyomozás oroszlánrészét magára vállalva, a dicsőséget a kétbalkezes Kardosnak átengedve megoldotta a Balaton-parti nagy bűntényeket. Bujtor István, aki Bud Spencer „magyar hangja” volt, Ötvös Csöpi figurájával egy kicsit a magyar Búd Spencerré is vált a nézők számára, és minden bizonnyal jól érezte magát ebben a szerepkörben, hiszen a négyrészes szériát - Pogány madonna, Csak semmi pánik, Az elvarázsolt dollár, Hamis a baba - nem csupán főszereplőként, hanem forgatókönyvíróként és rendezőként is (1942-2009) (Képarchívum) jegyezte. Az sem véletlen, hogy az Ötvös Csöpi-sorozatok a Balaton partján játszódnak, Bujtor István ugyanis szenvedélyes vitorlázó volt, és így hobbiját is népszerűsítette. A „magyar Piedone” történetei a határon túl is sikert arattak: Nyugat-Európa szinte valamennyi televíziójának nézői láthatták. Népszerű volt a Verne Gyula regénye nyomán, nemzetközi koprodukcióban született Sándor Mátyás című tévésorozatban is, amelynek címszerepét alakította. A ponyvaregények magyar klasszikusát, Rejtő Jenő A három testőr Afrikában című regényét is ő vitte mozivászonra. Idén nyáron egészsége cserbenhagyta a művészt. Súlyos állapotban került a veszprémi kórházba, ahol az intenzív osztályon mesterséges kómában tartották. Az utolsó nagy harcot sajnos nem sikerült megvívnia. Hétfőn adják át az Európai Unió Irodalmi Díját Pavol Rankov is kitüntetett ÚJ SZÓ-HÍR Brüsszel. Szeptember 28-án első alkalommal adják át tizenkét európai írónak az Európai Unió Irodalmi Díját. A kitüntetettek között van Pavol Rankov szlovák prózaíró is, aki Stalo sa prvého septembra (alebo inokedy), azaz Szeptember elsején történt (vagy máskor) című, a Kal- ligram gondozásában tavaly megjelent kötetével érdemelte ki a rangos díjat. A magyar szerzők közül Szécsi Noémi lett a győztes, A kommunista Monte Cristo című regényével. A díjátadó ünnepségen részt vesz Jose Manuel Barro- so, az Európai Bizottság elnöke, Ján Fígeľ európai biztos, Henning Mankell, az Európai Unió Irodalmi díjának újonnan kinevezett jövő évi nagykövete. Jan Figeľ a díj kapcsán így nyilatkozott: „E díj reflektorfénybe helyezi az irodalmi tehetségek kiválóságát Európában és mindazt, amit nyújtanak nekünk. ” Pavol Rankov nem ismeretlen a magyar olvasók számára sem, hi(Somogyi Tibor felvétele) szén Testközelben címmel 2005-ben jelentette meg novelláit az AB-ART Kiadó, lapunk munkatársa, Horváth Erika fordításában. Az Európai Unió Irodalmi Díjával kitüntetett kötetének már készül a német és a magyar fordítása is. (ú) Kornis Mihály egykor betiltott Kozmáját láthatta a Pesti Színház közönsége a Magyar Dráma Napján Egy totális tragédia anatómiája Pap Vera és Törőcsik Mari Megnyitása óta, az elmúlt 113 évben több mint száz magyar drámaíró művét mutatta be a Vígszínház. Kornis Mihály darabját, a Kozmát 1988-ban, Horvai István rendezésében vitte közönség elé. SZABÓ G. LÁSZLÓ Három nő, három eleven, vi- háncoló fürdőző egy Balaton-parti pártüdülő Strandján, ahová illetéktelennek nemhogy belépni, hanem még benézni is tilos. Két káderözvegy (Törőcsik Mari, Pap Vera) és az idősebbik lánya (Eszenyi Enikő), aki a kudarcok elől a kábítószerhez menekül. Titkaik már nincsenek egymás előtt. Őszintén beszélgetnek elfuserált életükről, a bőséggel fogyasztott pezsgő megoldja nyelvüket. Nyugalmukat, semmittevésüket egy titokzatos látogató, egy idegen, kétes egzisztencia (Reviczky Gábor) zavarja meg, akinek - akaratuk ellenére - legbenső titkaikat is elárulják. Onnantól kezdve vége a gondtalan napozásnak és ivászatnak. Hazugságok és árulások lepleződnek le, perek és feljelentések elevenednek meg, karrierek és bukások játszódnak újra. Totális tragédia a nyolcvanas évek első feléből. Egy legendás előadás a Pesti Színházból, amelyet mindössze harmincvalahány alkalommal játszhattak a színészek. De most, a Magyar Dráma Napján, amikor a színházbarátok •különböző programok közül választhattak a Pesti Színházban, a huszonegy évvel ezelőtti előadás televíziós felvételét láthatta a közönség. A vetítés után a darab szerzője és három szereplője idézte meg a múltat, ezt a „letaposott sarkú” viccekben és kettős élű mondatokban gazdag, rövid, szaggatott jelenetekből álló, talányostragédiát. „Feszültségek és kockázatok árán tűzte műsorára a darabot a Pesti Színház, ezt a mai közönség már elképzelni sem tudja - állapította meg Kornis Mihály. - Háromnégy évvel a darab megszületése után nem is hittem, hogy nyilvánosságra kerülhet. Azt, hogy Magyarországon ismertté vált a nevem, egyszerűen a Vígszínház akkori vezetésének, Horvai Istvánnak és Marton Lászlónak, illetve a darabbeli színészeknek és a Kozmának köszönhetem. Másfél évvel a rendszerváltás előtt mutatták be, és büszke vagyok, hogy művemmel részese lehettem a történelem formálásának. Ez a darab, ez az előadás igenis komoly szerepet játszott a magyarországi változások előkészítésében. Azok, akik ezt látták akkor, úgy tántorogtak ki a nézőtérről, hiszen nagyon merész mondatok hangzottak el a színpadon. »Mindenki meghalt, aki ember... Váltás kell, váltás nincs.« Ezek a kijelentések nagyon aktuálisak voltak akkor, és vüágosan érződött, hogy valaminek vége van. Nagyon fontos, hogy az ember megél egy olyan történelmi pillanatot, amelyben valami lehetővé válik, ami a történés pillanatában is lehetetlen.” Kornis Mihály a darab születését is megidézte, az ötletet, amelyet várbeli legénylakásában, egy házibuli során Kozma György nevű barátjától kapott. „Akkor már hosszú ideje nem jutott eszembe semmi, de arra az estére készítettem egy sajátos megrendelőlapot a barátaimnak, amelyre felírhatták, milyen szereplőkkel és milyen helyszínen képzelik el a történetet. Azt kérték: legyen egy ötven és egy harminc körüli nő a darabban, a harmadikat pedig már én fantáziáltam hozzá. A helyszínt víz közelében képzelték el. Csakhogy az én őrült barátom azt is kérte, hogy a nők mezítelenek legyenek, ami meg is mozgatta a fantáziámat harminc- valahány évesen. Ezt le is írtam a partitúrában, és egyszer talán majd figyelembe veszik valahol. Engem ugyanis izgatnak az extati- kus állapotok, vagy hogy miképpen működik együtt a politika és az erotika. Ezek a nagy művészek, akik a főszerepeket játszották a darabban, teljesen elbűvöltek, ahogy a színpadon megtáltosodtak. Most, hogy annyi év után újra megnéztem az előadást, teljesen elképedtem, hogy mekkorát alakítottak.” Böbe, az özvegy elvtársnő szerepére az előadás rendezője Törőcsik Marit kérte fel, aki az elmondások szerint hosszasan habozott, míg végül elfogadta az ajánlatot. „Nagyon sokat kellett kapacitálnunk - emlékezik vissza Kornis Mihály. - Amikor meghallotta, hogy kétrészes fürdőruhában kell játszania, már el is tolta magától a szeEszenyi Enikő repet. »Hol vagyok én már attól!«, mondta. Másfél óráig győzködtük az igazgatói szobában, ám úgy tűnt, hogy hiába. »Itt voltam, szerettem magukat, nem vállalom!«, búcsúzott. De már másnap hívott Horvai, hogy: »Telefonált Mari, és azt kérdezte, lehet-e egész és pöttyös a fürdőruha.« Eszébe jutott ugyanis, hogy annak idején ez volt a divat. S talán még egyszer elolvasta a darabot, elgondolkozott és úgy döntött, hogy elvállalja. Horvai velem együtt örült. Előre dörzsölte a markát, hogy ez most fantasztikus lesz. Két tanítványa, Eszenyi Enikő és Pap Vera egy ekkora színésznővel a színpadon! Egyébként azért volt jó Törőcsik Marival dolgozni, mert alázatos, fegyelmezett és roppant kreatív művész, aki a színpadon mindenkit egyenrangúnak tekint önmagával. S ami ugyancsak fontos: nem naturalista módon játssza a naturalista helyzeteket. Vagy ahogy az arcát bekrémezte... mint a kínai színházban, amikor előkapnak egy nagyon erős maszkot. Az a maszk beleég a néző képzeletébe.” Eszenyi Enikőnek ez volt az első találkozása Törőcsik Marival, s azóta is sokan állítják: habitusuk, beszédstílusuk nagyon hasonlít egymásra. „Én ebben az előadásban, tőle kaptam meg a nagy indíttatást, a színházhoz való hozzáállást, színészi okosságot, színésznői ravaszságot és mindazt, ami ezzel jár, ami aztán az én színészi pályámat meghatározta. Ha nem találkozom vele, nem is biztos, hogy most ott tartanék, ahol tartok. Emlékszem a próbák első szakaszára... nagyon fáztunk, mert csak munkavilágítás volt. Kevés fényt kaptunk, hogy spóroljunk. Aztán melegítőket raktak be, s ezzel fordult a kocka, később pedig már a lámpák is erősen világítottak.” „Enikő a téboly határán levő Csillát, Törőcsik Mari lányát játszotta, de úgy, hogy néha nem tudtam, magánál van-e vagy sem. Én ettől el voltam ragadtatva!” - veti közbe az író. Pap Vera, a friss özvegy alakítója arról mesél, hogy a darab miatt szoláriumba kellett járniuk, hiszen napozni a próbák idején nem volt lehetőségük. „Volt nekem akkor egy szoláriumban dolgozó, kozmetikus barátnőm. Hozzá mentünk el Enikővel, akinek már az első alkalommal két akkora sülés lett a fenekén, hogy nem is jött velem többé. De én azt nem tudtam, hogy a barátnőm férje politikus, három megye párttitkára. S mivel meghívtam őket, eljöttek az előadásra. A férj azonban meg sem várta a végét. Magára ismert, és feldúltan távozott.” Az előadást általában a késő esti órákban, előre be nem jelentett időpontokban játszották, és egy kicsit felgyorsítva, amitől változott a darab stílusa. A színészek izgatottak voltak, hiszen minden egyes előadás nagyon nagy kockázattal járt, mivel nem tudták, mi lesz a sorsa. „Eljátszva sokkal jobb a darab, mint olvasva, ezt ki kell, hogy mondjam - vélekedik Kornis Mihály. - Emlékszem, volt egy rövi- debb időszak, amikor nem is szerepelt a repertoáron. Félretették, eldugták. Valahogy mindig egy kis botrány övezte. Ha fél tíz után kezdték el játszani, akkor csak azért, hogy a hivatalos szervek ne tudják nyomon követni az időpontot. Ma már azon is csodálkozom, hogy szabadlábon maradtam a bemutató után, hogy nem tartóztattak le. 1987-ben még nem is találtam rendezőt, aki elvállalta volna a darab színrevitelét. 1988-ban azonban már kimondhattuk azt, amit egészen addig nem. Remélem, sokáigjátszani fogják a darabot, arra azonban kíváncsi leszek, hogyan viszik majd át a dramaturgok a helyi, a napi politikai utalásokat, amelyek a Kozmában vannak.” (Keleti Éva felvételei)
