Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)

2009-09-17 / 214. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 17. Kultúra 9 Vidnyánszky Attila rendező ma veszi át a Meyerhold-díjat Moszkvában Ikarosz-mítosz a Rakétabázison „Idén egy csomó dolgot kipróbálok, ami nem fér a repertoárszínházi ke­retek közé" (Görözdi Szilárd felvétele) \\V4\n\W®MÍ »W» W ' - ľ". _ . -‘■-i-'-í. RÖVIDEN Irodalom és az asszimiláns Királyhelmec. Háy János József Attila-díjas író, drámaíró lesz a vendége az Irodalom és az asszimiláns című estnek szeptember 18-án 17 órától a városi művelődési központban. Háy János rock­zenésznek készült, lányokat akart hódítani, igazi háremet szere­tett volna maga köré, de a rockzenészi karrier és a hárem elma­radt, aztán írni kezdett, és eljegyezte magát a színházzal is. ír ház­tartási verseket, istendrámákat, tanulmányokat, regényeket. So­sem volt mentora, esztétikát is csak addig tanult, amíg meg nem találta kérdéseire a választ. A rendkívül termékeny író saját mun­kásságáról, az eddigi életművében szereplő könyvek számáról pe­dig kissé ironikusan ezt mondja: „Jókaihoz képest kevés, Pilinsz- kyhez képest sok”. A beszélgetést Krasztev Péter, a Magyar Köztár­saság Kulturális Intézetének igazgatója vezeti, (ú) „Camarum, Komárom, Komárno” Komárom. Szeptember 18-án 18 órától mutatják be az Európa- udvarbeli Madách Art Caféban Mester Tibor és Mácza Mihály „Camarum, Komárom, Komárno” című monográfiáját, (ú) Nemzetközi kortársművészeti fesztivál Kassán Moon Ride 09 Az Énekes madár felújító és beugró próbájára érkezett néhány napja, pár órára Ko­máromba. Hogy lássa, mi­képp játssza Gondos Esztert Szvrcsek Anita után a vissza­térő Bandor Éva Jászai Mari­díjas színésznő, és hogyan alakítja a Katolikus papot a Budapestről frissen érkezett Majorfalvi Bálint. Vidnyánszky Attila rendezőt, a Debreceni Csokonai Szín­ház igazgatóját, a Beregszá­szi Illyés Magyar Nemzeti Színház alapító-rendezőjét, művészeti vezetőjét, nem csak ezért faggattam Tamási Áron darabjáról. SZÉL JÁNOS Elsősorban azért kérdeztem az Énekes madárról, mert a kri­tika szerint a Komáromi Jókai Színház tavalyi évadának egyik legemlékezetesebb előadása volt. A Magyar Színházak XXI. Kisvárdai Fesztiválján, ahol Tamási Áron-minifesztivál ala­kult ki, mégis viszonylag szeré­nyen díjazták az előadást. Az, hogy minifesztivál alakult ki, rendben van. Tamási megér­demli, hogy időről időre gyakran kerüljön magyar színpadokra. A kisvárdai fesztivál szellemisége jó ideje olyan, hogy ilyen felfogás­ban, ahogyan mi megcsináltuk - tisztán, mindenfajta erőltetettség, áthangolás, torzítás nélkül - túl nagy sikert nem is jósoltam ennek az előadásnak. Ez egy gyönyörű mese, tele derűvel. A magyar szakma uralkodó részét áthatja egy nagyon negatív, torz, de­presszióba hajló butaság. Nagy­részt annak a német színháznak a hatása, amely jó ideje uralja egész Európa hangulatát. Hál’istennek, az utóbbi időben kezd egy kicsit ki­józanodni belőle az európai szín­játszás. Ott is vannak igazi nagy mesterek és alkotók, én nem aka­rok senkit bántani, csak azt mon­dom, hogy van egy általános han­gulat. Ez átjön Magyarországra. Magyarországról pedig teljed to­vább a határon túli részekre. Min­den évben látom a nyitrai fesztivál programját. Ugyanez észlelhető. Nem tudom, ki szereti nézni ezt a sok piszkot és butaságot. Mi szé­pen, tisztán igyekeztünk megfo­galmazni az Énekes madarat. A csodákat a mese műfaján keresztül próbáltam értelmezni. Tiszta já­tékmódot kínáltam a színészek­nek, egy végtelenségig leegy­szerűsített és a mese esztétikájá­nak megfelelő térben. Ez közel áll Tamási Áron szellemiségéhez. A nézőteret átjárja egyfajta derű, a hétköznapokban ritkán megélt szent áhítat. Kisvárdán nem érezték ezt a szent áhítatot? Szerintem a közönség érezte. Volt azonban egy csomó nem jó dolog. Az, hogy megnyitót tarta­nak a díszletben, végtelenül szákmaiatlan. A függönyt nem le­het behúzni, és az amúgy is sze­rény díszlet veszti el a titkát attól, hogy belemásznak civil emberek, és bele van világítva. Az arányok egy kicsit megbomlottak. Nem volt mélysége a térnek, a hold egy kissé betüremkedett. Ezzel együtt a közönség örült, jó hangulat volt. Tisztelem Bocsárdy Laci munká­ját, akinek a Csoda című előadá­sát, amely az Énekes madárból készült, párhuzamba állították a miénkkel. Ő áthangolta az egé­szet, mintha Beckett-darabot ját­szottak volna. A mai magyar szakmának ez tetszik most. Jelet ad és gesztust, és mutat, hogy eb­be az irányba kell mozdulni. Úgy gondolom, ezen már régen túl­ment az európai színjátszás iga­zán értékes része. Remélem, na­gyon hamar Magyarországon is lesz egy fordulat. Ä magyar szak­mán belül a Három nővér-rende­zésem semmiféle szakmai elisme­rést nem kapott, de még a POSZT- ra sem tudott kikerülni. Ezzel a Három nővérrel, és ez ne hangoz­zék dicsekvésnek, szeptember 17-én Moszkvában megkapom a Meyerhold-díjat, ami az egyik legnagyobb orosz szakmai elis­merés külföldieknek, és a világ legnagyobb rendezői vehették át. Európa egyik legnagyobb színházi díja. Lejátsszuk a Három nővért a Meyerhold Központban, és ott kapom meg a díjat. Ez nagyon je­lentős eseménye szakmai életem­nek. Az Énekes madárral a magyar dráma napján, szeptember 20-án vendégszerepei a Komá­romi Jókai Színház Egerben. Hol tart most a magyar dráma? Azért is kérdezem, mert a na­pokban pergett az önök színhá­zában a Debreceni Alternatív Színházi Szemle. Debrecen felvállaltan egyfajta temploma a kortárs drámának. Mi szervezzük a kortárs drámafeszti­vált, a Deszkát. Kilenc ősbemuta­tó volt a repertoárunkon tavaly. Ezt mi ügynek tekintjük. Kettős érzésem van. Egyrészt rengeteg darab születik, nagyon jót tett a magyar drámának a Katona Jó­zsef Pályázat. Egyre többször tűznek műsorra nagyszínpadon is kortárs magyar drámát. Tíz évvel ezelőtt még nem így volt. Vannak sztárdrámaíróink, akiknek a műveit sorra bemutatják a szín­házakban, de igazán átütő művet az elmúlt öt-hat évben nem olvas­tam. Még várjuk a csodát. Hiszek benne, hogy erős kortárs dráma nélkül nincs erős kortárs színház. Igazából akkor fog kiteljesedni a magyar színház, ha nemzetközi­leg is mérhető tehetségű dráma­íróink lesznek. Hobo Vadászata miért érde­kelte? Ez a magyar könnyűzene egyik alapműve, egyik legnagyobb tel­jesítménye. Akkor voltam ka­masz, amikor született. Számom­ra annyira meghatározó, mint a Pink Floyd tói A fal. Egyrészt tehát ez egy nagyon szubjektív indítta­tás. Másrészt most is azt érzem, hogy ezek a dalok érvényesek, és jól szólnak, jelentős rajongótábo­ra van Hobónak, ennek az anyag­nak pedig különösen. Hobóhoz személyes barátság fűz. Utolsó öt önálló estjét én rendeztem. Új nagylemezéből, a Circus Hunga- ricusból is tervezünk egy nagy előadást, cirkuszművészekkel. A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban állítottuk színpadra a Vadászat első variáci­óját. Lejött a Hobo Blues Band. Még szegény Tomsits Rudi is élt, ő trombitált az előadásban. Játszot­tuk vagy huszonötször, hatalmas és kisebb tömeg előtt, a Szigeten, Kapolcson. Taliándörögdön annyian voltak, hogy nem fértek el. A Vadászat öt-hat éve az éle­temben van. Tavaly Debrecenben elhatároztam, hogy felújítom a darabot. Kiteljesedettebb változat lett, nincs benne a zenekar, meg­erősödött az ének, komoly vizuá­lis effektusokkal, klipekkel, han­gulati elemekkel, vetítésekkel gazdagodott a produkció. Éret­tebb, színházhoz közelibb lett. Debrecenben nem lehet rá jegyet venni. Remélem, szeretni fogják a Komáromi Jókai Színház nézői is. Az ön által rendezett Énekes madár is eljut a debreceni kö­zönséghez? A következő évadban bérletbe kerül Debrecenben. Tóth Tibor igazgató úrral már nagyjából meg is egyeztünk. A beregszászi szín­házzal ezt működtetem, amióta Debrecenben vagyok. Egy bérle­tünket a beregszászi színház elő­adásai teszik ki. Az idén Veszp­rémből visszük az Álszentek összeesküvését Eperjes Károllyal, amit szintén én rendeztem. Merre jár az idei évadban? Az a furcsa helyzet áll elő, hogy csak Debrecenben járok. Volt egy pétervári felkérés, a Szatíra Szín­házba, a Kár, hogy ká című darab­ra, amit a kassai Thália Színház­ban már rendeztem, és több kül­földi ajánlat operarendezésre. Visszamondtam mindent. Fél éve a Mezzo Operaverseny és Feszti­vál művészeti vezetője vagyok. Öt országból kerülnek bemutatásra operaelőadások Szegeden no­vember 3-ától. Magyarországot Debrecen képviseli, Nadine Duf- faut francia rendezőnő munkájá­val. A szervezéssel járó feladatok nagyon sok energiát visznek el. Másrészt ott a családom. Idén úgy döntöttem, egy csomó dolgot ki­próbálok, ami nem fér a reperto­árszínházi keretek közé. Ebben az évben megteremtem magamnak azt a lehetőséget, hogy október­ben elkezdek próbálni egy dara­bot, és júniusban lesz a bemutató­ja. A darab most íródik. Új Ika­rosz-mítosz lesz Gagarinról, a Föld elhagyásáról. Az ember tra­gédiája Űr színét bontom ki. Nemzetközi stábbal csináljuk. Zsámbékon, a Rakétabázison lesz a premier. Idén ott játszottuk a Három nővér és a Halotti pompa című rendezéseimet is. Túlhajtot­tam magam az elmúlt évben. Sze­retnék visszatérni egy nyugod- tabb tempóba. Közben folyamato­san készülök az Úri muri filmem­re. Ahogy a terveiről beszél, úgy tűnik fel, Debrecen pár éven be­lül a második színházi központ lesz Budapest után. Bizonyos értelemben már az. Nálunk van a Debreceni Alterna­tív Színházi Szemle, mi indítottuk a Halotti pompa előadásával. Utána megrendezzük a Jel Feszti­vált. Szeptember 21-től 28-áig Debrecenben lesz a kortárs fran­cia balett színe-java. Tizenhét kortárs francia koreográfus tart mesterkurzusokat, workshopo- kat. Nagy József két előadása lesz látható. Azután a Betlehemes Ta­lálkozóra ötven csoportot várunk. Majd jön a Deszka Fesztivál, ahol a kortárs magyar dráma tobzódik. Szeretnénk egy nagy nemzetközi színházi fesztivált rendezni. Erre abban a pillanatban lesz alkalmas Debrecen, mihelyt felépül a Lati- novits Színház. Jövő ősszel sze­retnénk átadni, és akkor minden­féle térigényt ki tudunk majd elé­gíteni. Akadémiát szeretnénk nyitni, ami oldaná a Budapest- központúságot. A Komáromi Jókai Színház szerepel a naptárában? Jó csapat van itt, nagyon jól éreztem magam. Annak külön örülök, hogy az ő hitük sem ingott meg bennem a kisvárdai történet után. Jövök majd. Persze, pontos dátumot még nem tudok monda­ni. De egyeztetünk. AJÁNLÓ Kassa. A szeptember 18-án kezdődő nemzetközi „holdséta- fesztivál” negyedszer kényezteti Kassa lakóit remek előadókkal a rétegműfajokból. A rendezvény a Bona Fide polgári társulás szerve­zésében jön létre és a kortárs művészetet szándékozik bemu­tatni, legyen az tánc, zene, szín­ház, vagy képzőművészet. A szer­vezők egy független kulturális központot hoztak létre, amely szeptembertől új helyszínen, a Tabačka KulturFabrik (Gorkého 2.) falai közt váija az érdeklődő­ket. A Magyar Köztársaság Kultu­rális Intézete közreműködésével több magyar fellépője is lesz a holdsétának. A Kiégő Izzók vizuális perfor- mansza a fesztivál megnyitóját színesíti szeptember 18-án 19 órától. A vizuális csoport 11 éve működik Budapesten. Ezalatt számos önálló installációt hoztak létre, és több száz alkalommal va­rázsoltak fénykulisszákat színhá­zi- és táncelőadásokhoz, irodalmi esteken, felolvasásokon vetítéssel tették újszerűvé az írott kultúrát, techno-partik és rock-koncertek látványát emelték. Szeptember 23-án 20 órától a Tünet Együttes (The Symptons) című táncelőadás szerepel a prog­ramban. Szabó Réka Lomtananí- tás című szólótánca mozgás- és lé- lektanulmány, amely többek kö­zött a mozgás és szöveg közötti kapcsolatkereséssel kísérletezik. Olyan furcsa vagy ma címmel pe­dig Szabó Réka és a Kiégő Izzók közös produkciójában egy fer­delelkű zajzenész és egy súlyprob­lémákkal küzdő táncos a követke­ző kérdést feszegetik: hogyan le­hetnénk önmagunk árnyékai? A Realistic Crew szeptember 24-én 22.30-kor ad koncertet. Zenéjükben keveredik, illetve egymásra épül a jungle, a finom, füstös dzsessz és a lüktető mini­mal house. A számos rangos kül­földi fesztivált megjárt zenekar már csak egy lépésre van attól, hogy továbjusson a magyar zenei NBl-ből. Pataky Klári Társulata a Basta Cosi! című táncelőadással mutat­kozik szeptember 25-én 20 óra­kor. „Basta cosi! olaszul annyit tesz: elég legyen! A koreográfia a változtatás és a választás nehéz­ségéről szól. A puritán, hófehér térben rövid snittekben megidé­zett csatákat látni. Biliárdgolyó­ként összekoccanó sorsokat, történeteket.” DJ Cadik szeptember 25-én 23 órától izzítja majd a hangula­tot. Séféi Pál, azaz Cadik a kilenc­venes évek magyarországi elekt­ronikus tánczenei kultúrájának és party-színterének egyik ízlés- és trendformáló kulcsfigurája. DJ Palotaival párban meghatározó lemezlovasai voltak a Tilos Rádi­ónak, ahol Cadik máig készít műsorokat. Nem csak DJ-ként, hanem hagyományosabb érte­lemben vett zeneíró-alkotóként is aktív, a Membran nevű háromta­gú kollektíva tagja, saját - főleg belassult absztrakt hiphopot tar­talmazó - szólólemeze pedig idén tavasszal jelent meg. (ú) A Realistic Crew szeptember 24-én ad koncertet (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents