Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-17 / 214. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 17. Kultúra 9 Vidnyánszky Attila rendező ma veszi át a Meyerhold-díjat Moszkvában Ikarosz-mítosz a Rakétabázison „Idén egy csomó dolgot kipróbálok, ami nem fér a repertoárszínházi keretek közé" (Görözdi Szilárd felvétele) \\V4\n\W®MÍ »W» W ' - ľ". _ . -‘■-i-'-í. RÖVIDEN Irodalom és az asszimiláns Királyhelmec. Háy János József Attila-díjas író, drámaíró lesz a vendége az Irodalom és az asszimiláns című estnek szeptember 18-án 17 órától a városi művelődési központban. Háy János rockzenésznek készült, lányokat akart hódítani, igazi háremet szeretett volna maga köré, de a rockzenészi karrier és a hárem elmaradt, aztán írni kezdett, és eljegyezte magát a színházzal is. ír háztartási verseket, istendrámákat, tanulmányokat, regényeket. Sosem volt mentora, esztétikát is csak addig tanult, amíg meg nem találta kérdéseire a választ. A rendkívül termékeny író saját munkásságáról, az eddigi életművében szereplő könyvek számáról pedig kissé ironikusan ezt mondja: „Jókaihoz képest kevés, Pilinsz- kyhez képest sok”. A beszélgetést Krasztev Péter, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatója vezeti, (ú) „Camarum, Komárom, Komárno” Komárom. Szeptember 18-án 18 órától mutatják be az Európa- udvarbeli Madách Art Caféban Mester Tibor és Mácza Mihály „Camarum, Komárom, Komárno” című monográfiáját, (ú) Nemzetközi kortársművészeti fesztivál Kassán Moon Ride 09 Az Énekes madár felújító és beugró próbájára érkezett néhány napja, pár órára Komáromba. Hogy lássa, miképp játssza Gondos Esztert Szvrcsek Anita után a visszatérő Bandor Éva Jászai Maridíjas színésznő, és hogyan alakítja a Katolikus papot a Budapestről frissen érkezett Majorfalvi Bálint. Vidnyánszky Attila rendezőt, a Debreceni Csokonai Színház igazgatóját, a Beregszászi Illyés Magyar Nemzeti Színház alapító-rendezőjét, művészeti vezetőjét, nem csak ezért faggattam Tamási Áron darabjáról. SZÉL JÁNOS Elsősorban azért kérdeztem az Énekes madárról, mert a kritika szerint a Komáromi Jókai Színház tavalyi évadának egyik legemlékezetesebb előadása volt. A Magyar Színházak XXI. Kisvárdai Fesztiválján, ahol Tamási Áron-minifesztivál alakult ki, mégis viszonylag szerényen díjazták az előadást. Az, hogy minifesztivál alakult ki, rendben van. Tamási megérdemli, hogy időről időre gyakran kerüljön magyar színpadokra. A kisvárdai fesztivál szellemisége jó ideje olyan, hogy ilyen felfogásban, ahogyan mi megcsináltuk - tisztán, mindenfajta erőltetettség, áthangolás, torzítás nélkül - túl nagy sikert nem is jósoltam ennek az előadásnak. Ez egy gyönyörű mese, tele derűvel. A magyar szakma uralkodó részét áthatja egy nagyon negatív, torz, depresszióba hajló butaság. Nagyrészt annak a német színháznak a hatása, amely jó ideje uralja egész Európa hangulatát. Hál’istennek, az utóbbi időben kezd egy kicsit kijózanodni belőle az európai színjátszás. Ott is vannak igazi nagy mesterek és alkotók, én nem akarok senkit bántani, csak azt mondom, hogy van egy általános hangulat. Ez átjön Magyarországra. Magyarországról pedig teljed tovább a határon túli részekre. Minden évben látom a nyitrai fesztivál programját. Ugyanez észlelhető. Nem tudom, ki szereti nézni ezt a sok piszkot és butaságot. Mi szépen, tisztán igyekeztünk megfogalmazni az Énekes madarat. A csodákat a mese műfaján keresztül próbáltam értelmezni. Tiszta játékmódot kínáltam a színészeknek, egy végtelenségig leegyszerűsített és a mese esztétikájának megfelelő térben. Ez közel áll Tamási Áron szellemiségéhez. A nézőteret átjárja egyfajta derű, a hétköznapokban ritkán megélt szent áhítat. Kisvárdán nem érezték ezt a szent áhítatot? Szerintem a közönség érezte. Volt azonban egy csomó nem jó dolog. Az, hogy megnyitót tartanak a díszletben, végtelenül szákmaiatlan. A függönyt nem lehet behúzni, és az amúgy is szerény díszlet veszti el a titkát attól, hogy belemásznak civil emberek, és bele van világítva. Az arányok egy kicsit megbomlottak. Nem volt mélysége a térnek, a hold egy kissé betüremkedett. Ezzel együtt a közönség örült, jó hangulat volt. Tisztelem Bocsárdy Laci munkáját, akinek a Csoda című előadását, amely az Énekes madárból készült, párhuzamba állították a miénkkel. Ő áthangolta az egészet, mintha Beckett-darabot játszottak volna. A mai magyar szakmának ez tetszik most. Jelet ad és gesztust, és mutat, hogy ebbe az irányba kell mozdulni. Úgy gondolom, ezen már régen túlment az európai színjátszás igazán értékes része. Remélem, nagyon hamar Magyarországon is lesz egy fordulat. Ä magyar szakmán belül a Három nővér-rendezésem semmiféle szakmai elismerést nem kapott, de még a POSZT- ra sem tudott kikerülni. Ezzel a Három nővérrel, és ez ne hangozzék dicsekvésnek, szeptember 17-én Moszkvában megkapom a Meyerhold-díjat, ami az egyik legnagyobb orosz szakmai elismerés külföldieknek, és a világ legnagyobb rendezői vehették át. Európa egyik legnagyobb színházi díja. Lejátsszuk a Három nővért a Meyerhold Központban, és ott kapom meg a díjat. Ez nagyon jelentős eseménye szakmai életemnek. Az Énekes madárral a magyar dráma napján, szeptember 20-án vendégszerepei a Komáromi Jókai Színház Egerben. Hol tart most a magyar dráma? Azért is kérdezem, mert a napokban pergett az önök színházában a Debreceni Alternatív Színházi Szemle. Debrecen felvállaltan egyfajta temploma a kortárs drámának. Mi szervezzük a kortárs drámafesztivált, a Deszkát. Kilenc ősbemutató volt a repertoárunkon tavaly. Ezt mi ügynek tekintjük. Kettős érzésem van. Egyrészt rengeteg darab születik, nagyon jót tett a magyar drámának a Katona József Pályázat. Egyre többször tűznek műsorra nagyszínpadon is kortárs magyar drámát. Tíz évvel ezelőtt még nem így volt. Vannak sztárdrámaíróink, akiknek a műveit sorra bemutatják a színházakban, de igazán átütő művet az elmúlt öt-hat évben nem olvastam. Még várjuk a csodát. Hiszek benne, hogy erős kortárs dráma nélkül nincs erős kortárs színház. Igazából akkor fog kiteljesedni a magyar színház, ha nemzetközileg is mérhető tehetségű drámaíróink lesznek. Hobo Vadászata miért érdekelte? Ez a magyar könnyűzene egyik alapműve, egyik legnagyobb teljesítménye. Akkor voltam kamasz, amikor született. Számomra annyira meghatározó, mint a Pink Floyd tói A fal. Egyrészt tehát ez egy nagyon szubjektív indíttatás. Másrészt most is azt érzem, hogy ezek a dalok érvényesek, és jól szólnak, jelentős rajongótábora van Hobónak, ennek az anyagnak pedig különösen. Hobóhoz személyes barátság fűz. Utolsó öt önálló estjét én rendeztem. Új nagylemezéből, a Circus Hunga- ricusból is tervezünk egy nagy előadást, cirkuszművészekkel. A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban állítottuk színpadra a Vadászat első variációját. Lejött a Hobo Blues Band. Még szegény Tomsits Rudi is élt, ő trombitált az előadásban. Játszottuk vagy huszonötször, hatalmas és kisebb tömeg előtt, a Szigeten, Kapolcson. Taliándörögdön annyian voltak, hogy nem fértek el. A Vadászat öt-hat éve az életemben van. Tavaly Debrecenben elhatároztam, hogy felújítom a darabot. Kiteljesedettebb változat lett, nincs benne a zenekar, megerősödött az ének, komoly vizuális effektusokkal, klipekkel, hangulati elemekkel, vetítésekkel gazdagodott a produkció. Érettebb, színházhoz közelibb lett. Debrecenben nem lehet rá jegyet venni. Remélem, szeretni fogják a Komáromi Jókai Színház nézői is. Az ön által rendezett Énekes madár is eljut a debreceni közönséghez? A következő évadban bérletbe kerül Debrecenben. Tóth Tibor igazgató úrral már nagyjából meg is egyeztünk. A beregszászi színházzal ezt működtetem, amióta Debrecenben vagyok. Egy bérletünket a beregszászi színház előadásai teszik ki. Az idén Veszprémből visszük az Álszentek összeesküvését Eperjes Károllyal, amit szintén én rendeztem. Merre jár az idei évadban? Az a furcsa helyzet áll elő, hogy csak Debrecenben járok. Volt egy pétervári felkérés, a Szatíra Színházba, a Kár, hogy ká című darabra, amit a kassai Thália Színházban már rendeztem, és több külföldi ajánlat operarendezésre. Visszamondtam mindent. Fél éve a Mezzo Operaverseny és Fesztivál művészeti vezetője vagyok. Öt országból kerülnek bemutatásra operaelőadások Szegeden november 3-ától. Magyarországot Debrecen képviseli, Nadine Duf- faut francia rendezőnő munkájával. A szervezéssel járó feladatok nagyon sok energiát visznek el. Másrészt ott a családom. Idén úgy döntöttem, egy csomó dolgot kipróbálok, ami nem fér a repertoárszínházi keretek közé. Ebben az évben megteremtem magamnak azt a lehetőséget, hogy októberben elkezdek próbálni egy darabot, és júniusban lesz a bemutatója. A darab most íródik. Új Ikarosz-mítosz lesz Gagarinról, a Föld elhagyásáról. Az ember tragédiája Űr színét bontom ki. Nemzetközi stábbal csináljuk. Zsámbékon, a Rakétabázison lesz a premier. Idén ott játszottuk a Három nővér és a Halotti pompa című rendezéseimet is. Túlhajtottam magam az elmúlt évben. Szeretnék visszatérni egy nyugod- tabb tempóba. Közben folyamatosan készülök az Úri muri filmemre. Ahogy a terveiről beszél, úgy tűnik fel, Debrecen pár éven belül a második színházi központ lesz Budapest után. Bizonyos értelemben már az. Nálunk van a Debreceni Alternatív Színházi Szemle, mi indítottuk a Halotti pompa előadásával. Utána megrendezzük a Jel Fesztivált. Szeptember 21-től 28-áig Debrecenben lesz a kortárs francia balett színe-java. Tizenhét kortárs francia koreográfus tart mesterkurzusokat, workshopo- kat. Nagy József két előadása lesz látható. Azután a Betlehemes Találkozóra ötven csoportot várunk. Majd jön a Deszka Fesztivál, ahol a kortárs magyar dráma tobzódik. Szeretnénk egy nagy nemzetközi színházi fesztivált rendezni. Erre abban a pillanatban lesz alkalmas Debrecen, mihelyt felépül a Lati- novits Színház. Jövő ősszel szeretnénk átadni, és akkor mindenféle térigényt ki tudunk majd elégíteni. Akadémiát szeretnénk nyitni, ami oldaná a Budapest- központúságot. A Komáromi Jókai Színház szerepel a naptárában? Jó csapat van itt, nagyon jól éreztem magam. Annak külön örülök, hogy az ő hitük sem ingott meg bennem a kisvárdai történet után. Jövök majd. Persze, pontos dátumot még nem tudok mondani. De egyeztetünk. AJÁNLÓ Kassa. A szeptember 18-án kezdődő nemzetközi „holdséta- fesztivál” negyedszer kényezteti Kassa lakóit remek előadókkal a rétegműfajokból. A rendezvény a Bona Fide polgári társulás szervezésében jön létre és a kortárs művészetet szándékozik bemutatni, legyen az tánc, zene, színház, vagy képzőművészet. A szervezők egy független kulturális központot hoztak létre, amely szeptembertől új helyszínen, a Tabačka KulturFabrik (Gorkého 2.) falai közt váija az érdeklődőket. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete közreműködésével több magyar fellépője is lesz a holdsétának. A Kiégő Izzók vizuális perfor- mansza a fesztivál megnyitóját színesíti szeptember 18-án 19 órától. A vizuális csoport 11 éve működik Budapesten. Ezalatt számos önálló installációt hoztak létre, és több száz alkalommal varázsoltak fénykulisszákat színházi- és táncelőadásokhoz, irodalmi esteken, felolvasásokon vetítéssel tették újszerűvé az írott kultúrát, techno-partik és rock-koncertek látványát emelték. Szeptember 23-án 20 órától a Tünet Együttes (The Symptons) című táncelőadás szerepel a programban. Szabó Réka Lomtananí- tás című szólótánca mozgás- és lé- lektanulmány, amely többek között a mozgás és szöveg közötti kapcsolatkereséssel kísérletezik. Olyan furcsa vagy ma címmel pedig Szabó Réka és a Kiégő Izzók közös produkciójában egy ferdelelkű zajzenész és egy súlyproblémákkal küzdő táncos a következő kérdést feszegetik: hogyan lehetnénk önmagunk árnyékai? A Realistic Crew szeptember 24-én 22.30-kor ad koncertet. Zenéjükben keveredik, illetve egymásra épül a jungle, a finom, füstös dzsessz és a lüktető minimal house. A számos rangos külföldi fesztivált megjárt zenekar már csak egy lépésre van attól, hogy továbjusson a magyar zenei NBl-ből. Pataky Klári Társulata a Basta Cosi! című táncelőadással mutatkozik szeptember 25-én 20 órakor. „Basta cosi! olaszul annyit tesz: elég legyen! A koreográfia a változtatás és a választás nehézségéről szól. A puritán, hófehér térben rövid snittekben megidézett csatákat látni. Biliárdgolyóként összekoccanó sorsokat, történeteket.” DJ Cadik szeptember 25-én 23 órától izzítja majd a hangulatot. Séféi Pál, azaz Cadik a kilencvenes évek magyarországi elektronikus tánczenei kultúrájának és party-színterének egyik ízlés- és trendformáló kulcsfigurája. DJ Palotaival párban meghatározó lemezlovasai voltak a Tilos Rádiónak, ahol Cadik máig készít műsorokat. Nem csak DJ-ként, hanem hagyományosabb értelemben vett zeneíró-alkotóként is aktív, a Membran nevű háromtagú kollektíva tagja, saját - főleg belassult absztrakt hiphopot tartalmazó - szólólemeze pedig idén tavasszal jelent meg. (ú) A Realistic Crew szeptember 24-én ad koncertet (Képarchívum)
