Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-10 / 209. szám, csütörtök
22 Sport ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 10. www.ujszo.com MAGYAR EGYÉNI ÖTTUSA-VILÁGBAJNOKOK Balció András A világ egyik legjelentősebb öttusázója a hatvanas években egyeduralkodónak számított sportágában. Tizenhét éves korában kezdett öttusázni, 1963 és 1969 között sorozatban öt világbajnokságot nyert. Balczó egyéniben és csapatban ősz- szesen három olimpiai és tiz világbajnoki címet gyűjtött be. Háromszor az év sportolójának választották Magyarországon, a Nemzet Sportolója cím birtokosa. Férfiak: Benedek Gábor Balczó András Kelemen Péter Mizsér Attila Fábián László Balogh Gábor Horváth Viktor Marosi Ádám Nők: Vörös Zsuzsanna Simóka Bea 1953 ____________ 1963,1965,1966,1967,1969 1970 ____________ 1985 ____________ 1989 1999,2001 ________ 2007 _ __ 2009 1999,2003,2004 2002 Marosi Ádám öttusázó egyéniben és csapatban is világbajnok lett Londonban, pedig három éve súlyos sérülést szenvedett, többszörösen eltört a lába „Nagyon sokszor abba akartam hagyni” Az idén aranybetűkkel írta be a nevét az öttusa történetébe. Marosi Ádám a londoni öttusa-vb egyéni döntőjében remek versenyzéssel aranyérmet nyert - sorrendben a tizedik magyar aranyat a világbajnokságok eddigi történetében. Sokan nem is tudják, hogy három évvel korábban súlyos lovasbalesetet szenvedett, ám hihetetlen akarattal, kitartással visszatért a világ élvonalába. KUBÁNYÉVA A londoni egyéni döntőben három szám - a vívás, az úszás és a lovaglás - után a negyedik helyről vágott neki a lövészetből valamint a háromszor ezer méteres futásból álló kombinált számnak. Mikor kezdte érezni, hogy ön szerzi meg a világbajnoki aranyérmet? Az utolsó lövészetnél, amely után már átvettem a vezetést. Mondtam is magamban: most, vagy soha. A harmadik ezer méterbe mindent beleadtam, de természetesen ügyeltem arra, hogy egészen a célig jól osszam be az erőmet. Fokozatosan elég nagy előnyre sikerült szert tennem, így már ezen az utolsó ezer méteren tudtam, hogy világbajnok leszek. Fantasztikus érzés volt! S mit érzett, amikor befutott a célba? Egy semmihez nem fogható, katarktikus érzést. Az elmúlt évek szenvedései jutottak az eszembe, a súlyos sérülésem. Az, hogy annyi sok nehézség után mégis sikerült visszatérnem a világ élvonalába, és világbajnok lettem. Elértem a célt, amelyet kitűztem magam elé. Ez egy csodálatos, felemelő érzés. Nemcsak a sport terén, hanem az élet bármely területén is nagy dolognak tartom, ha valaki elérte a célját. Az említett súlyos sérülését 2006 márciusában az acapulc- ói Világkupa-döntőben, a lovaglás közben szenvedte el. Mi történt pontosan? Sajnos, olyan szerencsétlenül estem le a lóról, hogy szó szerint sérülésemet követően ő segített talpraállni. Ezenkívül jöttek olyan pozitív dolgok is, amelyek egyszerűen hihetetlennek tűntek. 2007 nyarán bejött egy szponzori szerződésem, az E.ON Hungáriával. Igen szép összeget kaptam tőlük, s azt mondtam magamban: Lám, Ynégis számítanak rám... Emellett a budapesti Honvédtől is támogatást kaptam, ami szintén arra ösztökélt, hogy hát itt is számítanak rám, ezért eszem ágában sem lehet, hogy abbahagyjam az öttusát. Amikor ismét elkezdhette a teljes edzésmunkát, mi volt a legnehezebb? Az, hogy a futómozgásomból kiiktassam a sántikálást. Na- gyon-nagyon bicegtem futás közben, ezt kellett úgy „kiszedni” a lábamból. Rettenetesen nehéz volt. Futóedzőt is váltottam, Benkő Ákos, a kiváló atlétikai mester kezdett el velem foglalkozni. Nála végül is sikerült speciális gyakorlatok segítségével eltávolítani a futásomból a bicegést. Még bent voltak a vasak a lábamban, de látványos javulás állt be a futóstílusomat illetően. Amikor pedig végre kiszedték a vasakat, egy „türelmes“, speciális futóprogramot kellett elvégeznem. Az esése nem hagyott nyomot önben? Nem félt, amikor ismét lóra ült? Nem volt a félelemmel semmi baj, de ebben a számban is sok problémával kellett megküzde- nem. A sérülésem utáni első nemzetközi versenyemen, a kairói Világkupán kétszer is leestem a lóról, és nulla pontot lovagoltam. Ilyen még eddig sosem fordult elő velem... Ennek a sikertelen lovaglásnak az lett az eredménye, hogy nem sikerült olimpiai kvótát szereznem Pekingbe, pedig Kairóban is egy nagyon jó pozícióban vártam a lovaglást. Nem is értettem ezt a helyzetet, és azt mondtam, ezután még jobban át kell gondolnom az egész lovaglást. Ez konkrétan mit jelentett? Még többet edzettem, s az edzések minőségét is megváltoztattuk a lovasedzőnkkel, Valaška Zsolttal. Más alapokra helyeztük az egészet. Változtatott-e valamit az értékrendjén, a nézetein a súlyos balesete, valamint az azt követő, küzdelmekkel teli két év? Ó, rengeteget... Közelebb kerültem saját magamhoz, sokkal komolyabban veszem a testem jelzéseit, mint azelőtt. Például, ha lázas vagyok, nem megyek edzeni. Korábban ez nem így volt. Ha most végiggondolom a történteket, azt mondom, minden rosszban van valami jó. Úgy érzem, ennek így kellett történnie. Ez a hozzáállásom is sokat segített abban, hogy vissza tudjak térni. Tudtam, hogy nekem ebben a sportágban még valami dolgom van. Egyébként a sérülésemnek „köszönhetően” egyszerre rengeteg lett a szabadidőm, így ráfeküdtem a sulira - tavaly nyáron a budapesti Testnevelési Egyetem sportmenedzseri szakán szereztem diplomát. Az idei év az eddigi legsikeresebb a sportpályafutása során. Mind az öt világversenyen, amelyen elindult, felállhatott a dobogóra. Úgy tűnik, az új lebonyolítási forma kifejezetten fekszik önnek, pedig először egyáltalán nem lelkesedett érte. Valóban így volt. Igen elhamarkodottnak tartottam ezt a döntést, hiszen ebbe nekünk, versenyzőknek nem volt sok beleszólásunk. Amikor értesültem (Reute rs-felvétel) a döntésről, az első gondolatom az volt, abbahagyom az öttusát, és más elfoglaltság után nézek. De aztán azt mondtuk a fiúkkal, hogy legalább kipróbáljuk egy évig, milyen is a kombi-számmal módosított öttusa. így nekivágtam az évnek, lesz, ami lesz... Mi a titka, hogy ennyire kitűnően tudott azonosulni az új lebonyolítási formával? Az idén mind az öt világversenyen jól lőttem a döntőben, míg az új lebonyolítási forma előtt a lövészet nem ment nekem mindig jól a versenyeken. A kombi-szám elveszi a lövészet stresszét, így könnyebb, mint csak maga a iövészet, habár igen magas pulzusszámnál lövünk, 180 - 190 körüli percenkénti értékkel, és bizony így sem könnyű célbatalálni. Arra is rájöttem, hogy nekem jobban megfelel a háromszor ezer méter futás és a futás közbeni lövészet, mintha egyhuzamban kellene lefutnom a háromezer métert, és a lövészet egy külön szám lenne, ráadásul rögtön az első, ahogy korábban volt. Az idén már csak egy versenye van hátra - a Világkupa döntője, amelyre hét végén kerül sor Rio de Janeiróban. Mint világbajnok és a világ- ranglista vezetője, méltán e döntő legnagyobb esélyese. Hogyan viseli az esélyességgel járó terhet? Ez nem okoz nekem problémát, szerencsére. Már tavaly is éreztem, hogy minél többet ver- senyzek, annál jobban érzem magam. Ennek köszönhetően már tavaly sikerült visszaszereznem azt a versenyrutint is, amely még a sérülésem előtt megvolt. A versenyeket azóta is élvezem és már nagyon várom a riói döntőt. Marosi Ádám a célban, avagy egy világbajnok öröme kettétört a bal lábszáram - a sípcsontom három különböző részre tört, és a szárkapocscsontom is eltört. Több műtéten estem át, és bizony az orvosoknak úgy kellett összerakniuk a sérült lábszáramat, hogy jól forrjanak össze a csontjaim. Véget nem érő hónapok következtek, tele fájdalommal, elkeseredéssel, kínlódással. Csak 2007 nyarán szedték ki végre a lábamból az utolsó vasakat is. Egy ilyen komoly sérülés bizonyára lelkileg is nagyon megviseli az embert. így igaz. A lovasbalesetem lelkileg is óriási törést jelentett az életemben. Egy teljesen feljövő ágban éreztem magam -.a Világkupa-döntőben is a harmadik helyről lovagoltam. Ráadásul 2006 júliusában Budakalászin rendezték meg az Európa-baj- nokságot, amelyen a magyarok kitűnően szerepeltek (4 aranyérmet nyertek - Balogh Gábor, a férfi csapat és a férfi váltó, valamint Vörös Zsuzsanna győztek - a szerző megjegyzése), de sajnos én nem lehettem részese e nagy sikernek. Ehelyett csak otthon feküdtem begipszelt lábbal, végtelenül szomorúan, és csak a tévében nézhettem az egész versenyt. Borzasztóan nehezítette a helyzetemet az is, hogy nagyon sokan azt mondták, nem igazán bíznak a visszatérésemben. Sajnos, folyamatosan ment a piszkálás, hogy más embernek sokkal hamarább megy a gyógyulás, mint nekem. Nagyon sokszor abba akartam hagyni a sportot. Mi adta a legtöbb erőt az újrakezdéshez? Meg akartam mutatni, főleg saját magamnak, hogy újra el tudom kezdeni az öttusát, és ismét ott tudok lenni a világ legjobbjai között. A családom és a barátnőm, Mónika is rengeteget segítettek. Mónika egyébként gyógytornász - s emellett kézilabdaedzőként is dolgozik -, és a
