Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-10 / 209. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 10. www.ujszo.com Speech Debelle-é lett a Barclaycard Mercury Prize Az esélytelenségből indulva PUHA JÓZSEF A 2005-ös Mercury Prize-gálán hatalmas meglepetés született. A végsőkig favorizált Kaiser Chiefs helyett a második legesélytele- nebbnek tartott Antony and the Johnsons lett a győztes. Valami hasonló történt idén is. Nem a leg- esélytelenebbek egyike vitte el a pálmát, de a győztes a jelöltlista kihirdetése után, július végén még nem szerepelt a William Hill FogaSpeech Debelle, az idei győztes (Képarchívum) dóiroda által öt legjobban favorizált induló között. Egy rapperlány, Speech Debelle diadalmaskodott a Speech Therapy című albumával. Július végén a William Hill Fogadóirodákban 33:1 arányban lehetett fogadni a későbbi győztesre. Esélyei időközben jelentősen megnőttek, s lemeze végül a második legesélyesebbé lépett elő Bat for Lashes mellé és a Florence + the Machine mögé. A győztes egyébként mifelénk sem teljesen ismeretlen, The Key című dala az MR2-Petőfi Rádió műsorán gyakran hallható. Speech Debelle a köszönőbeszédében elmondta, nagyon jó érzés ilyen rangos díjat kapni, és - ahogy lenni szokott - rengeteg embernek mondott köszönetét. Megtudtuk, zenei pályafutásában az a Ms. Dynamite inspirálta, aki 2002-ben részesült ebben az elismerésben. Azt is elárulta, szívesen dolgozna együtt az egyre népszerűbb (sokak által a U2 méltó utódjának tartott) Kings of Leon nevű, Tennessee államból származó kvartettel és valamelyik neves amerikai hiphopproducerrel. A Mercury Prize-t 1992-ben alapította a Brit Hanglemezipari Szövetség (BPI) az irodalmi Boo- ker-díj és a képzőművészeti Tur- ner-díj zenei megfelelőjeként. Szeptemberben osztják ki, és az előző év legjobb brit albumának előadóját jutalmazza vele a zenei szakemberekből álló zsűri. A díj odaítélése piaci sikertől független. A korábbi tizenhét győztes között szerepel az Arctic Monkeys, a Franz Ferdinand, a Portishead, a Primal Scream, a Pulp vagy PJ Harvey, az elmúlt másfél évtized legfontosabb brit zenekarai, az Oasis, a Blur és a Coldplay viszont lemaradtak róla. Legyetek jók, ha tudtok... Somoija. Kiss Gábor Gibbó Legyetekjók, ha tudtok... című fotókiállításának megnyitója lesz szeptember 11-én 19 órakor, a 11. harangszó után a református templom kertjében (rossz idő estén a templomban). A kiállítás megnyitóját követően 20.30-kor a Cervi- nus Teátrum bemutatja Milan Lasica - Július Satinský: Barátunk, René című darabját Benkő Géza és Derzsi György előadásában, (ú) A Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállítótermében látható Kamila Stanclová Napok és álmok című kiállítása, amelyen a művész többféle műfajban alkotott munkáit tárták közönség elé, köztük színes festményeit is. Ez utóbbiak látványvilágát a kabaré és a varieté világából meríti. A tárlat - amely a BIB 2009 kiállításait gazdagítja - október 25-éig tekinthető meg. (Képarchívum) Pilsen rangos színházi fesztiválján vendégszerepei szombaton este a budapesti Katona József Színház Ivanovék abszurd karácsonya Jelenet az előadásból (Képarchívum) Alekszandr Ivanovics Vve- gyenszkij abban az évben érkezett, amikor Anton Pavlovics Csehov elment. Még negyven sem volt, amikor sokadik internálása után meghalt, ám előbb összefogott néhány izmust, és huszonhét évesen megírta az Ivanovék karácsonyát. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ezt vitte színre a Katona József Színház Kamrájában Gothár Péter, s ezzel az előadással vendégszerepei a ma is világhírű társulat az idei pilseni színházi fesztiválon. Nincs miért pironkodnunk: Alekszandr Ivanovics Vvegyensz- kijt, a múlt század húszas-harmincas éveinek abszurd szerzőjét Oroszországban is csak nemrég fedezték fel. 1904-ben született Szentpéterváron, futurista költőként indult, majd a húszas évek második felében két társával, Za- bolockijyal és Harmsszal együtt Leningrádban megalakítják a Reális Művészet Egyesülését. Azt a csoportot, amely a költészet és a próza megújítása mellett a színházat is felrázza. Happeningeket rendeznek, festőkkel, iparművészekkel szövetkeznek. „Ä világot kezünk munkát végző mozdulatával érzékeljük, a tárgyat megtisztítjuk régmúlt idők elenyészett kultúrájának szennyétől.” Baloldali művészekként ezt értik a „reális művészet” címszója alatt. 1930-ban betiltják a csoportot, Vvegyenszkij gyerekverseket ír. Két évvel később letartóztatják, Kurszkba száműzik, majd egy idő után kiengedik. 1941-ben újra internálják, és a büntetőtáborba menet, útközben hal meg. Rehabilitálását 1956-ban mondják ki, összegyűjtött írásai 1980-ban az Egyesült Államokban látnak napvilágot. „Hosszú versei” mellett két drámai írása is megjelent, köztük az 1931-ben született Ivanovék karácsonya, amelynek legfontosabb motívuma az idő, története Krisztus születésétől a darab címében szereplő család tagjainak nyílt színen megtörténő elhalálozásáig tart. Gothár Péter rendezésében nemcsak a szöveg és a cselekmény az elénk táruló látvány is abszurd. A díszlet ugyanis kisebb fülkékből áll, amelyeket hirtelen felülnézetből - isteni perspektívából? - nézünk. A valóság így kerül idézőjelek közé, a commedia deli’ arte-paródia pedig a dadaizmus és a szürrealizmus jegyeit ölti magára. Karácsonyra készülődik az Ivanov család, miközben a dada baltával fejezi le az egyik gyereket, s ez a rettenetes bűntény elszabadít mindent, ami pokol. Abszurd játék különös szereplőkkel. Van faarcú feleség, marionettfiguraként mozgó apa, „élő” karácsonyfa, nagyfejű oroszlán, farkas és disznómalac. Jordán Adél nyolcéves kislányt, balett-táncost, piros zsiráfot, járási rendőrbiztost, sőt még hóesést is játszik a darabban. „Csodálatos képek tömkelegé ez az előadás, Gothár Péter gyönyörű vízióiból. Mint mindig, most is könyvekből, albumokból, internetről gyűjtött képeket hozott a próbára, és Malevics festményeivel összekötve sikerült létrehoznia egy egészen különleges látványvilágot. Amikor először olvastam a darabot, számomra teljesen érthetetlen volt. Abszolút abszurd. Ez most micsoda? - kérdeztem. De Gothár Péter annyira értette, hogy a maga nemében páratlan előadást rendezett belőle. Története nem igazán van a darabnak, inkább csak apró kis mozzanatokból áll. Már a nyitókép is nagyon érdekes: gyerekek ülnek a kádban, és mindenki sorban bemutatkozik. Az egyéves kisfiú, a nyolcéves kislány, a tizenhét éves kisfiú, a harminckét éves kislány, a hetvenkét éves kisfiú és a nyolcvankét éves kislány. Talán harmincötször játszottuk a darabot, aztán a múlt évad végén, májusban el kellett siratnunk, mert a Katonában ezzel párhuzamosan futó előadás lekerült a repertoárról. Ez most a bonusz, hogy Pilsenbe visszük, és hogy pár nappal ezelőtt felújíthattuk. Mindenki nagy szeretettel játssza, annyira kedves előadás. Titkon pedig abban reménykedünk, hogy Csehországból elhívják majd egy másik fesztiválra, s így meghosszabbítjuk az életét. Én most másodszor utazom Pilsenbe. Korábban a Bodó Viktor rendezte Ledarálnakeltüntem-mel jártunk ott. Elindult a repülőgép Budapestről, s a pilóta az egyik kollégám kérésére boldog születésnapot kívánt nekem. Aztán beültem a püótafülkébe, és így tettem meg az utat egészen Prágáig.” Kovács Lehel két figurát formál meg az előadásban. Az egyéves kisfiút és a narrátort, aki végigkalauzolja a közönséget Ivanovék zűrös karácsonyán. „Az egész iromány egy irodalmi élvezet. Színpadra csak úgy alkalmas, hogy Gothár Péter rendezte. Ami nem jelenik meg, az a narrátor szájából hangzik el. A két szerep összevonásával nehezebb lett a feladatom, hiszen Péter azt kérte tőlem: úgy mondjam el a szöveget, mintha én írnám a darabot, és minden ott, helyben születne meg. Ami azt jelenti, hogy lázas alkotói állapotba kell kerülnöm, s ezt nem könnyű megteremteni. Nem egy mesélőt kell életre keltenem, hanem egy aktív narrátort. Mintha egy rendező felszabadulna a színpadra, és azt mondaná: játsszunk tovább! Merész és igaz gondolatok füzére a darab. Számomra arról a végtelen térről és végtelen időről szól, ami Oroszországban van, ahol az emberi magány szinte megsokszorozódik. A karácsonyi ünnep üres zsörtölődései töltik ki azokat a réseket, amelyeket mi szeretetnek hívunk. Éles figyelem kell hozzá. Elfogadnak minden közhelyet, és úgy tudnak együtt élni ezek az emberek, hogy lehet, már nincs is köztük semmi valódi. Imádom Vvegyenszkij mondatait. ’Mire gondol? Most semmire. Megégettem a hasam.’ Vagy: ’Én nem tudok élni’ - mondja a dada, aki gyereket ölt. Mire a bíró: ’Nem is fogsz!’ Hálás vagyok Gothár Péternek, hogy olyan feladattal bízott meg, ami nagy munkávál járt. Ó nagyon közel áll az orosz lélekhez, ezért izgalmasan, érzelemgazdagon és pontosan ábrázolja az ilyen műveket. Érdemes őt oroszban nézni.” Velencében bemutatták Grant Heslow komédiáját egy Irakban szolgáló különleges amerikai egységről George Clooney „becsónakázott” Velence. George Clooney olasz barátnője oldalán motorcsónakkal érkezett a velencei filmfesztiválra, hogy részt vegyen a The Men Who Stare Goats (Kecskéket bámuló férfiak) versenyen kívüli bemutatóján. A filmsztár, aki Grant Heslow rendező és kollégája, Ewan McGregor kíséretében vonult végig a vörös szőnyegen, a film sajtó- értekezletén hangsúlyozta: „Valójában vígjátékról van szó, amelyet a vietnami háború végén felvetődött, de tán a mai napig is élő, őrült ötletek szültek”. A Jón Ronson könyvéből készült fekete komédia egy Irakban szolgáló különleges amerikai egységről szól, amely pa- ranormális erővel bíró katonákat képez, akik - innen a cím - pusztán a tekintetükkel egy kecskét is képesek megölni. (mti) A „Kecskéket bámuló férfiak": Ewan AAcGregor, George Clooney és a rendező, Grant Heslow (Reuters-felvétel)
