Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-26 / 198. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2009. augusztus 26., szerda 6. évfolyam, 34. szám Botrány övezte az avatóünnepséget, de a politikai csatározások idővel elcsitulnak; a lényeg, hogy a szobor ezentúl Komárom egyik jellegzetessége lesz „Szent István király itt van velünk” Az alkotó A magyarországi művész, Győrfí Lajos több mint 300 köztéri művet készített, egyik specialitása éppen lovasszobrok megformálása; az ő alkotása a közelmúltban Párkányban, a párkányi csata 325. évfordulója tiszteletére felavatott III. Sobieski János lengyel király lovasszobra is. Komáromban már eddig is találkozhattunk munkáival: az Európa udvarban Nagy Lajos és Mária Terézia szobrát is ő jegyzi. (vkm) Az elmúlt napokban Szent István király komáromi lovasszobrának leleplezése kapcsán szinte csak az eseményt övező diplomáciai botrányról lehetett olvasni a hazai és külföldi sajtóban egyaránt. V. KRASZN1CA MELITTA Az avatási ünnepségre igyekvő Sólyom László magyar köztársasági elnök példa nélküli kitiltása Szlovákiából elnyomott minden egyéb hírt a szoborról, az ünnepségről, az alkotóról, a szoborállítást megelőző gyűjtésről, a mű jelentőségéről Komárom városa és a felvidéki magyarság számára. Az avatóünnepségről szóló beszámolókhoz mellékelt képeken elsősorban az Erzsébet hídon nyilatkozó Sólyom László, illetve a szlovák transzparenseket tartó néhány tiltakozó volt látható. Magáról az alkotásról pedig jószerivel csak akkor jelent meg fénykép az újságok hasábjain, amikor annak talapzatát megdobálták tojással. Pedig nem kis dolog, ami Komáromban történt: Szent István első felvidéki köztéri lovasszobrát avatták fel augusztus 21-én, amely egyben az ország legnagyobb lovasszobra. A szoborállítás ötletét két évvel ezelőtt a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület vetette fel, amikor 2007. augusztus 20-án kopjafát avattak első királyunk tiszteletére Komárom városi rangra emelésének970. évfordulóján. Az ötletet felkarolta az önkormányzat, és a városi képviselők egyhangúlag támogatták a kezdeményezést. Olyannyira, hogy az idei költségvetésben 96 260 eurót (2,9 millió koronát) hagytak jóvá az alkotás elkészítésére. Az ön- kormányzat a Jókai Egyesülettel és a Palatínus Polgári Társulással közösen 2008-ban létrehozta a szoborbizottságot, amely felügyelte az alkotás létrejöttét és lebonyolította az adakozást. A szakmai felügyeletet a budapesti Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus látta el. Mint említettük, az alkotásra magára megvolt a szükséges összeg, ám a szervezők közösségi üggyé kívánták tenni a szoborállítást, ezért gyűjtést is kezdeményeztek, amely idén október végén zárul. A gyűjtésből befolyó összeget az alkotás megfelelő környezetének kialakítására, csinosítására fordítják. A polgárok részéről élénk érdeklődés övezte már a szobor augusztus 20-i érkezését és talapzatra helyezését. A több mint egy órán át tartó műveletet sokan fényképezték, figyelték kíváncsian miként boldogul a daru és kezelője a nem mindennapos feladattal. Az avatás előtt néhány órával rendőrök lepték el a környéket, épültek a kordonok. Maga az avatás aztán a körülményekhez képest nyugodt légkörben, rendbontás nélkül zajlott. A mintegy kétezres tömeg akkor kezdett heves pfujolásba és füttykoncertbe, miután bejelentették: Sólyom László magyar köztársasági elnököt nem engedik be az országba, ott áll a határon. A hangos méltatlankodás miatt Heizer Antal magyar nagykövet is csak nehezen tudta elkezdeni az államfő levelének felolvasását. Közvetlenül az ünnepség előtt mintegy kéttucatnyi szlovák nacionalista tüntető is feltűnt zászlókkal, transzparensekkel (rajtuk a felirat: Sólyom haza; Elég volt a megszállásból és a beavatkozásból; Miért nincs helye Komáromban Cirillnek és Metódnak?), és néha füttykoncerttel, bekiabálással próbálták megzavarni a beszédeket. A tömeg azonban nem reagált a provokációra. Az ünnepség előtt a résztvevők egyperces csenddel adóztak a nyit- rabányai szerencsétlenség áldozatainak, majd Ratkó József István imája című költemény hangzott el Dráfi Mátyás színművész előadásában. Bastmák Tibor polgármester, a szoborbizottság elnöke szlovákul és magyarul szólt az egybegyűltekhez, majd Heizer Antal olvasta fel Sólyom László üzenetét, végül Szarka László történész méltatta István király munkásságát. Bár az ünnepség hivatalosan a Szózattal zárult, a résztvevők elénekelték a magyar Himnuszt is. „Egy város akkor teljesedik ki, ha történelmi események részévé válik. Komárom azzal, hogy a Szent István által alapított vármegyék egyikének a székhelye lett, bekerült a történelembe. Komárom városában sétálgatva, jártunkban- keltünkben sűrűn ránk köszönnek az emberek, vagy mi köszönünk rá a szembejövőre ismerősként, barátként. Ez azt jelzi számunkra, hogy itthon vagyunk, itt van az otthonunk, ide tartozunk. A mai naptól kezdve Árpád-házi Szent István király is itt van velünk, hazatért hozzánk..— áll a szoborbizottság pénteken kiadott sajtónyilatkozatában. Legyenezavégszó. A szobor Maga az alkotás életnagyságú, amely alatt 5/4-es arány kell érteni, mivel a valós méretek szobor formájában kisebbnek tűnnek. A bronz szobor közel három méter magas és 1,5 tonnát nyom. 2,75 méter magas talapzatának elülső oldalába István király jellegzetes monogramját vésték. Az uralkodó büszke, erős, hadvezéri tartásban üli meg a lovát, a formák erőktől duzzadó belső feszülésével. Ruházata korhű, sodronypáncélt, térdig érő kaftánt, vállán királyi palástot visel. A karakteres, kifejező fej a kalocsai királyfejet idézi, a Szent Korona az államalapítót jelképezi. Bal oldalán a palást alatt a kard, jobbjában dárdás zászló, a zászlón hármas halom a közepén az apostoli kettős kereszttel a keresztény királyt szimbolizálja, (vkm) Az uralkodó büszke, erős, hadvezéri tartásban üli meg a lovát (Somogyi Tibor felvétele) A három dános karatemester elárulta, értékrendjét teljesen megváltoztatta kislánya, Boglárka születése - már nem a küzdősport áll az első helyen az életében „Ez a harcművészet tanított meg arra, hogy soha ne adjam fel” Rácz Norbert eddig két alkalommal képviselte Szlovákiát a Japánban megrendezett világbajnokságon (Képarchívum) GULYÁS ZSUZSANNA Bár mára már sokan tudnak róla, sokan művelik is, nálunk még mindig a perifériára szorul el ez a harcművészet” - jegyezte meg beszélgetésünk elején Rácz Norbert három dános karatemester. Hogyan lesz egy tűzszerészből karateedző? „Búcsi születésű vagyok, itt jártam alapiskolába. Egyik osztálytársamtól hallottam erről a harcművészetről. Komáromi iparistaként ismerkedtem meg közelebbről a karatéval, így lassan 30 éve foglalkozom vele. Főiskolai tanulmányaimat Pozsonyban kezdtem el, de mivel a karate töltötte ki szinte minden időmet, elhanyagoltam a vizsgáimat. Két év után otthagytam a főiskolát. Egy évig egy hajón dolgoztam, majd a brünni katonai akadémián tanultam tovább” - mesélt a kezdetekről Rácz Norbert. A Brünnben töltött idő alatt különböző karatemesterektől tanulta a harcművészetet, de sem Csehországban sem Szlovákiában nem talált olyan stílusra, mely igazán tetszett volna neki. Európában ekkor már elterjedt a Kyokushin Karate, mely lehetővé teszi az ellenfél teljes erővel történő támadását. „Nekem éppen ez tetszett meg. Mivel az ellenfelek nem viselnek védőfelszerelést, a küzdés is sokkal keményebb” - vázolta a Kyokushin Karate lényegét Norbert, aki végül egy magyarországi mestertől sajátította el ezt a küzdési stílust. Az iskola befejezése után nem sikerült elhelyezkednie tűzszerészként, ezért két évig műszaki beosztásban szolgált katonatisztként. Mivel nem érezte jól magát ebben a pozícióban, Csehszlovákia szétválásakor - kihasználva a lehetőséget - elhagyta a hadsereget, és Párkányba költözött. Társ a mindennapokban Párkányban kezdte meg edzői tevékenységét, és - Szlovákiában elsőként - megalapította a Szlovák Kyokushin Karate Klubot. 1994-ben első csoportjában 50 tanítványa volt. „Megdöbbentem, mikor kiderült, hogy a jelentkezők túlnyomó többsége lány. így az első edzéseket 40 lánynak és mindössze 10 fiúnak tartottam. A lányok többsége az évek során lemorzsolódott, viszont egy nagyon kitartó tanítványom __ mégiscsak akadt közöttünk. Ő annyira kitartó volt, hogy végül a feleségem lett” - mondja nevetve. Neje, Éva nemcsak a párja, hanem az edzőtársa is. Jelenleg pici lányuk, a négy hónapos Boglárkával tölti ki minden idejét. „Bizonyára hiányzik neki az edzés, hiszen élsportoló volt, de most teljesen lefoglalja a lányunk. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült olyan társra találnom, aki megérti azt a fanatizmust, ami a karate iránti vonzalmamat jellemzi” - tette hozzá. Jelenleg Párkányban és Érsekújvárban tart edzéseket - elsősorban fiataloknak. Emellett kerékpározással és futással tartja magát kondícióban. Az érsekújvári edzésekre megfelelő útviszonyok mellett még télen is kerépárral jár. „Sajnos egyre kevesebb tanítványom van. Ä mai nehéz helyzetben kevés szülő tudja állni pé- dául a versenyekkel járó kiadásokat” - mondta a tanítványok kapcsán. Bezzeg ha foci lenne... Az évente megrendezett Karate Európa Bajnokságon tanítványaival csak azok anyagi hozzájárulásával tudnak részt venni. A négyévente megrendezett Karate Világbajnokságon Rácz Norbert eddig két alkalommal (2003-ban és 2007-ben) képviselte Szlovákiát. „A kiutazáshoz szükséges pénzt minden alkalommal nekem kellett összegyűjtenem. Sajnos a karate nálunk közel sem olyan népszerű és felkapott sportág, mint a foci. A legtöbb esetben tartózkodó mosollyal reagáltak azok a vállalkozók, akiket felkértem, hogy támogassák kiutazásomat. Persze megértem, hogy a karate nem mozgat meg akkora tömegeket, mint a foci. Azt viszont sajnálom, hogy nem értékelik az eredményeinket” - mondta Rácz. Soha ne add fel! „A karate sok mindenre megtanított. Egyebek között arra, hogy soha ne adjam fel a küzdelmet, mert mindig van remény. Tanítványaimat is megpróbálom pozitív gondolkodásra nevelni. Az osztálytalálkozókon egykori iskolatársaimat hallgatva sokszor csodálkozom azon, hogy az anyagijólét ellenére sem boldogok. Én 13 évig éltem egy 12 négyzetméteres albérletben, mert minden pénzemet a karatéba fektettem. Mégis boldogabb voltam, mint ők. Most 43 éves vagyok, és az élettől megkaptam mindent, amire vágytam. Lányom születésével kiteljesedett az életem, de megváltozott az értékrendem is. A karate már nem áll az első helyen, de mindig jelen lesz az életemben” - nyilatkozott a mester.
