Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-24 / 196. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 24. Vélemény És háttér 5 A testőr apró öröme a komáromi hídon (Reuters-felvétel) Fico olyankor húzta elő a magyarkártyát, amikor Slota meg se nyekkenhetett Amikor lehull a lepel FIGYELŐ Magyar vakság, szlovák hisztéria Rövidlátó és álságos volt, hogy a révkomáromi szoboravatás szervezői a szlovák kormány képviselőit, illetve a szlovák államfőt nem hívták meg az ünnepségre, különösen ha azt hangoztatják, hogy Szent István a magyarok és a szlovákok királya is volt. Sólyom is hibázott, amikor nem figyelmeztette a szervezőket, hogy a szlovák vezetőket is meg kellene hívni. A tudatos provokációról szóló pozsonyi nyilatkozatok azonban értelmetlenek - írja a Sme című liberális napilap. A magyar vaksággal sem lehet azonban indokolni Fico és társai eltúlzott és Európa civilizált felébe nem illő reagálását. Nem lehet komolyan venni, hogy a mai szlovák vezetőket, a volt kommunistákat éppen az zavarná, hogy a magyar elnök annak a napnak az évfordulóján jött volna Szlovákiába, amely a prágai tavasz utáni normali- záció jelképes kezdete, hiszen ezek a vezetők akkor kezdték építeni karrierjüket. „Szlovákia oldalán ma nem a diplomácia és a tisztesség áll, ahogy azt (Ficóék) állítják, hanem a nacionalista hisztéria. Plusz az az igyekezet, hogy eltereljék a figyelmet a szlovák miniszterelnök felelősségéről azért, amit a koalíciós partnerek a közösből elloptak.” Átkeresztelni a Károly hidat? „Ha Csehország úgy állna hozzá a történelemhez, ahogy Szlovákia, akkor át kellene keresztelnie a prágai Károly hidat és a Rudolfinumot is, amelyek az elnyomó osztrák uralkodókról kapták nevüket” - írta a cseh Lidové noviny. Megdöbbentő, hogy a szlovákokat Szent István szobrának felavatása is zavarta. „Szent István nagy király volt, egyike a régió legnagyobb uralkodóinak. A cseh történelemben IV. Károly német-római császár volt hasonló. Ha valaki az egykor szudétanémetek által lakott Chebben szobrot akarna emelni neki, az senkit sem zavarna, még akkor se, ha a költségeket közadakozásból a szudétanémetek állnák. Ha eddigvalakineknem lett volna világos, mit szolgál mifelénk a magyarokkal való riogatás, illetve mennyire kell a „déli veszélyt” komolyan venni, annak a múlt hét közepe óta zajló történések frappáns választ adhattak erre a „rejtélyre”. Sólyom László magyar államfő múlt péntekre tervezett, ám végül a szlovák kormány riszálása miatt elmaradt komáromi látogatása teljes meztelenségében mutatta meg a királyt. MÓZES SZABOLCS Múlt hét szerda reggelig a komáromiakat kivéve szinte a kutya sem tudta, hogy pénteken Szlovákiába látogat a magyar köztársasági elnök. Pedig a kormányzat már hetek óta tudott Sólyom minden tervezett komáromi lépéséről, hivatala ugyanis, ahogy az ilyenkor szokás, előre jelezte érkezését. A szlovák fél még kedden - amikor a helyszínen egyeztettek a két ország illetékes hivatalainakszakemberei-sem jelezte fenntartásait. A szerda délelőtti óráktól aztán egyre frekven- táltabban érkeztek a magyar államfőt kritizáló, ócsároló kijelentések. (Az már más kérdés, hogy az „ügyet” elég bumfordi módon a Pravda is sajátságosán tálalta aznapi, szerdai számában, melyben a lap fő kommentátora rontott neki Sólyom Lászlónak, provokációval vádolva őt. Nem ez volt az első idétlen magyarellenes kirohanása - ezzel kapcsolatban érdemes lehet elgondolkodni azon, mennyire van esély a normális szlovák-magyar párbeszédre, ha az ország egyik véleményformáló lapjában ilyen kommentárokat jegyző illető az első számú publicista.) Aznap szinte minden hazai vezető politikus megszólalt és „sajnálkozott”, késő délután pedig a három legfőbb közjogi méltóság (méltóság?...) hivatalos állásfoglalásban nyitott össztüzet Sólyomra. Mire pedig szépen megtelt az éter az újabb magyarellenes méreggel, Robert Fico miniszterelnök késő délutánra (még mindig szerdánál tartunk) magához rendelte a sajtót, ahol háta mögött a Smer erős embereivel bejelentette: legmegbízhatóbb és mögöttük eddig legtöbbet lopó koalíciós partnerét fél lábbal kiteszi a kormányból. Leváltja Slota miniszterét, s a tárcát is elveszi az SNS-től. Majd ezután, mintha mi sem történt volna, a nép által körberajongott kormányfő a magát a konszenzuskeresés hazai élharcosának tartó házelnökkel együtt elhajt a magyar nagykövetség által Szent István ünnepe alkalmából tartott fogadásra, ahol két szendvics között tovább ekézi a magyar államfőt. Másnap, a tervezett látogatás napján szintúgy. Végül pedig mindenki megrökönyödésére megtiltják a meghívott vendégnek, hogy vendégségbe jöjjön. Ennél plasztikusabb példáját talán még nem láthattuk a magyargyűlöletbe bújtatott elterelő hadműveletnek. És Ficóék amellett, hogy a müliárdos ügyekről ismét a „provokáló” magyarokra terelték a figyelmet, egyben az SNS választóinak is üzentek. Olyan pillanatban húzták elő a lehető legdurvább módon a magyarkártyát, amikor a szé- gyenpadra ültetett Slota meg se nyekkenhetett. A nyelvtörvény módosításának elfogadása után rövid időn belül ez volt a második nagy magyarellenes attak, amelynek fővonalában a Smer állt, s Slota még a harmadik vonalba se fért be. Ki kell nektek: egy telheteden, korrupt pártvezért, vagy egy gyorsreagálású, erős kezű, dinamikus kormányfő - szegezte a kérdést Fico ezekkel a lépésekkel Slota választóinak. Akciói hatékonyságát a következő választásokonmérhetjükle. Az már a Sólyom-eset külön tragédiája, hogy a koalíció által elindított kisvonatra az ellenzéki politikusok is felültek. Tudjuk persze, ha nemzeti ügyről van szó, általában nem szoktak lemaradni, hozzák a kötelező köröket. Ez ugyanakkor egy olyan pálya, amelyen ők nem rúghatnak labdába - s ezt már illene tudniuk. Ha tehát értelmeset nem tudnak mondani, inkább hallgatnának, s nem bólogatnának lázasan: a magyar államfő provokál. Ezzel a hozzáállásával ugyanis nemhogy újabb szavazatokat nem szereznek, de még hozzá is járulnak Fico és társasága nemzeti színű elterelő hadműveletéhez. JEGYZET Arcoskodók JUHÁSZ KATALIN Ha arc, hát legyen arc. Mind a szlovák, mind a magyar csúcspolitikusok szeretik látni a tévében saját arcukat, lehetőleg főműsoridőben. Ilyenkor általában figyelmeztetik egymást a szélsőséges csoportok térnyerésére és veszélyességére a másik országban, közben eszükbe sem jut, hogya táptalajtbizony ők trágyázzák. Ráadásul a másik ország elmebe- tegpolitikusainaknépszerűségét növelik minden egyes műsorszámukkal. Sólyom László perfor- mansza a komáromi hídon például tovább gyarapítja a Fico-hívek számát, ami nekünk, itteni ma- gyaroknaknemtúlhasznos. Ficót ugyanis nem érdekli Brüsszel, csak az itthoni hatalom bebetonozása. Budapesten végre rájöhetnének arra a meglehetősen egyszerű pszichológiai trükkre, hogy az első számú nemzetvédő szerepében való tetszelgéssel miniszterelnökünk szépen eltereli a figyelmet a valós problémákról, és ezt már legalább két éve sikeresen praktizálja a magyar fél statisztá- lásával. Ráadásul a sajtónak is kapóra jött a szoboraffér az uborkaszezonközepén. Szombaton beír- tam a Sólyom nevet a magyar hírkeresőbe, és rögtön 128 cikket találtam, melyekközösjelzóje a „botrányos”. Közben pedig alig tudunk valamit a másikról, és igazából nem is akarunk semmit megtudni. Hadd soroljam fel, mennyi pozitív dolog fog történni csak az elkövetkező három hétben, amiben szervezőként nekem is van egy pici részem, és amiről a sajtó nyilván alig tesz majd említést, mivel nem politikáról, hanem kultúráról van szó, ésapozitív hír amúgy semhír. Csütörtökön nyílik a Budapesti Millenárison az egyik legjobb fiatal szlovák képzőművész kiállítása, akit Svátopluknakhívnak, és grafikáin egyebek mellett a szlovák nacionalistákat figurázza ki szellemes utalásokkal. Két napra rá a Pamo Graszt nevű, már-már világhírű magyarországi roma zenekar koncertezik Körmöcbányán. Aztán magyar fotósokjön- nek Pozsonyba fotómaratonozni, Selmecbányán budapesti festő állít ki, békéscsabai és miskolci zenekarok koncerteznek. A szlovák és a magyar közszolgálati rádióban hamarosan hallható lesz az a szám, amelyet a két ország zenészeiből verbuvált hip-hop zenekar ad elő. Ja, és ne feledjük, hogy a Geszti Péter nevével fémjelzet ARC egyperces filmpályázatot egy szlovák alkotó műve nyerte, amely a toleranciáról szól. Ez utóbbi siker sajtótájékoztatója a hétenlesz Budapesten. Kíváncsi vagyok, hány ezzel kapcsolatos hírt dob ki majd a kereső... VENDÉGKOMMENTÁR . aBSa&a&SÉ - ,- .A-.—.-J-.V»_ *-*"->?- BMM Nttl tMŇMHMBEMa M Szent István bohócai BARAK LÁSZLÓ Volt Komáromban a Szent István-szobor avatására összegyűlt hatalmas tömegben egy piros-fehér-kékbe öltözött „maskara”. Egy feltehetően aggkori elbutulás sújtotta vénasszonyról van szó - ha nem egy esetlen titkosszolga volt - aki egyik kezében egy szlovák nemzeti zás zlóttartott,amásikbanpedigegytelefirkáltpapírlapotaz arca előtt, amelyen a legdominánsabb üzenet az volt, hogy István király egy gyilkos volt...! Ezt az asszonyt a fotóriportereken kívüljó ideig senki észre sem vette. Holott igen sokan regisztrálhatták, bizony gya- lázkodás célj ából jelent meg az ünneplő gyülekezetben. Aztán jó sok idő elteltével akadt egy magyar „legény a vidéken”, aki annak rendje- módja szerint kikapta a banya kezéből a gyalázkodó cetlit és szó nélkül összetépte azt. Majd, mintha mi sem történt volna, minden és mindenki ment tovább a maga útján. Az ünnepségbefejeztével- anélkül, hogy a haja szála görbült volna - a szóban forgó sovén bohócnak tetsző banya is... Nos, ez volt a tragikomikus, nemzetközi diplomáciai botrányt kiváltó szoboravatási szeánsznak az egyetlen etnikai jellegű konfliktusa! Amitől Robert Fico, a hisztérikus szlovák kormányfő annyira tartott, hogy bezárkózott az ő országába...! Mi ebből a tanulság? Annyi mindenképpen, hogy az egyszerű embereknek ezúttal sokkal több eszük volt, mint a politikusoknak. Vagy csak általában tisztességesebbek lennének? Levonható azonban további következtetés is. Amelyre egy cseh napilap kommentátora jutott: a szlovák-magyar konfliktus mindössze arról szól, hogy ki anagyobb bohóc...! Ja, hogy ilyesmit emlegetni szentségtörés Szent István királyunk szentséges szobrának ürügyén? Talán nem is. Annál kevésbé, mivel a vonatkozó szentségtörést mindenekelőtt azok az ületékes szlovák politikusok követték el, akik nem átallottakszó szerinti diplomáciai háborút kirobbantani magyar kollégáikkal szemben az ominózus szoboravató miatt. Csak azért-e, mert politikailag egy ilyen csetepatét láttak hasznosnak önmaguk tyúkszaros karrierje érdekében, avagy mert zsigerből utáljáka magyarokat, egyre megy. Csak valamicskével különb azonban náluk a Szent István szobrát megálmodó szoborbizottság tagsága és velük együtt sajnos a magyar diplomáciai testület, de még Sólyom László köztársaság elnökúr is. Előbbiek, mármintaszoborbizottságtagjai azért, mert tyúkszaros karriervágyból, avagy mert zsigerből utálják a szlovákokat, esetleg csak tudatlanok, nem jutott eszükbe szlovák személyiséget is meghívni az avatásra. így ugyanis voltaképpen valóban sértő módon kizárták a szlovákok őseit Szent István alattvalóinak népes táborából... A magyar diplomáciai testületre pedig Sólyommal egyetemben azért ff öccsent a tragikomikus konfliktus sarából, mert vagy a szűkkeblűség, vagy holmi veleszületett kultúrgőg okán, nem voltakképesekszlovákkollégáik, vagyis potenciális partnereik, de legyen, ellenfeleik/ellenségeik fejével gondolkodni. És beszólni az illetékes komáromi aktoroknak: tudni illik, hogy mi illik, „szobrozó” tekintetes urak...! Meg azt is tudni kell, mi a hasznos! Mégpedig mindenekelőtt a szlovákiai magyarokszámára? Az öncélú bezárkózás, szenvelgés az akolmelegben, vagya Szent István szellemében gyakorolt nyitottság, azaz nagyvonalúság. Amely hosszú távon egyrészt lefegyverezheti akár a legdörzsöltebb, legsunyibb, „legficóbb” ellenfeleket. De, ha nem is, a külső, tehát tárgyilagos szemlélő számára mindenképpen megkülönböztethetóvé teszi, kika kiröhögnivaló, bárdolatlan, nem EU-kompatibilis bohócok. És kik azok az államférfik, akiket illik, sőt kötelező komolyan venni... FIGYELŐ Nemzetközi jogot sértett Szlovákia Nemzetközi jogot sértett Szlovákia azzal, hogy nem engedte területére a magyar államfőt - nyilatkozta a témával foglalkozó szakértő a Kossuth rádiónak. Szlovákia a biztonsági kockázatokra hivatkozva tagadta meg, hogy a magyar államfő átlépje a határt. Lattmann Tamás nemzetközi jogász állítja, az uniós jogszabályok ezt nem teszik lehetővé. A teljes határőrizetet bizonyos helyzetekben visszaállíthatják a Schengenhez tartozó országok, de egy konkrét ember belépését ilyen módon nem lehet korlátozni. Szlovákia egyértelműen megsértette a nemzetközi jogot. Ennek alapvetően kétféle gyakorlati következménye lehet. Egy rövidtávú, ha a Magyar Köztársaság a luxemburgi Európai Bírósághoz fordul - ez közvetlen és azonnali eredményt hozna. Lehet hosszútávú következmény is, hiszen ha egy állam elszigetelődik az Európai Unió döntéshozatali rendszerében, akkor kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem lesznek szövetségesei. Ez utóbbi tulajdonképpen a politikai nyomásgyakorlás eszköze. Ki a nagyobb bohóc? Kínosnak és tragikomikusnak minősítette a magyar és a szlovák politikusok viselkedését a Mladá Fronta Dnes liberális cseh lap. ,A Duna menti manőverek olyan párharcnak tűnnek, amelyben arról van szó, hogy ki a nagyobb bohóc, s éppen most ki van felül. Ugyanakkor a politikusok jóindulatúan kölcsönösen a szélsőségesek veszélyére figyelmeztetik egymást. Azt, hogy viselkedésükkel tulajdonképpen muníciót adnak nekik, már nem nagyon hangsúlyozzák.” A szlovák-magyar kapcsolatok helyzete kezd a balkánihoz hasonlítani. Érdemes figyelni a fejleményekre, mert mindez segíti a nacionalisták és a szélsőségesek térnyerését mind- kétországban-írtaalap. (MTI)
