Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-19 / 192. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 19. Szülőföldünk 11 A legfiatalabb zarándok tizennégy hónapos, őt a szülei vitték el az ötnapos gyaloglásra Idén is több százan vettek részt a 130 kilométeres zarándokúton A zarándokok naponta 25-30 kilométert gyalogoltak (Walla Bernadett felvétele) Esztergom/Mátraverebély- Szentkút. Ma érkeznek Mát- raverebély-Szentkútra annak a gyalogos zarándoklatnak a résztvevői, mely szombaton (augusztus 15-én) indult Esztergomból. GULYÁS ZSUZSANNA A 15. alkalommal megrendezett, ötnapos zarándokúton idén is több százan vettek részt. „A zarándokok nagy része 30 év körüli, de vannak köztünk idősebbek is. A legfiatalabb résztvevő 14 hónapos, őt szülei hozták el az útra. A közel 130 kilométeres út megtételére évente több család vállalkozik. Sokan jönnek a Felvidékről is” - mondta lapunknak Dobszay Benedek szervező. A ferences rend pápai jóváhagyásának 800. évfordulója alkalmából szervezett zarándoklat Nagyboldogasszony ünnepének reggelén indult és Szent István ünnepének előestéjén ér véget. A zarándokok Esztergomból indulva Szobnál keltek át a Dunán, és az első éjszakát Mária- nosztrán töltötték. A következő megálló Kemence volt, majd a Börzsönyön keresztül Drégely várának érintésével érkeztek Patakra. Szécsény után a Cserháton keresztüí gyalogoltak Mátraverebély-Szentkútra, melyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2006-ban nyilvánított Magyarország nemzeti kegyhelyévé. „Naponta 25-30 kilométert gyalogoltunk. Mivel az út változatos terepen keresztül vezetett, az együtthaladás szempontjából fontos volt, hogy a résztvevők jó kondícióban legyenek. Naponta többször találkoztunk a kísérőautóval, így azok, akik nem bírták a napi távot, előremehettek a következő szálláshelyre. Minden napnak - amit természetesen szentmisével kezdtünk - volt egy külön témája, amelyről gyaloglás közben és esténként elmélkedtünk” - mondta az idei zarándoklat kapcsán a főszervező. A helyiek mindenhol nagy szeretettel fogadták a zarándokokat. Szobnál egyebek között rácsos linzerrel, Drégely váránál pedig 800 palacsintával várták a zarándokút résztvevőit. Losonc és Bolyk légterében reggel 8-ól este fél nyolcig helikopterek és repülőgépek emelkednek magasba Zajlik a 34. Katonai Ejtőernyős Világbajnokság Elsőként a magyar csapat képviselője ért talajt (A szerző felvétele) PUNT1GÁN JÓZSEF Losonc. Különleges légköri adottságai kiemelt hellyé teszik a repülős sportok kedvelői és az ejtőernyősök számára a Losonc melletti bolyki repülőteret. Itt rendezték meg a 34. CISM (Conseil International du Sport Militaire) Katonai Ejtőernyős Világbajnokságot. A város központjában augusztus 15-én megtartott megnyitó ünnepségen a résztvevő 32 ország valamennyi csapata képviseltette magát. Magyarország és Szlovákia csak férficsapatot nevezett. A megnyitót megtisztelték jelenlétükkel a helyi, járási és a kerületi önkormányzatok képviselői, valamint Peter Korčok, a szervező bizottság elnöke, Jaroslav Paška honvédelmi miniszter és Flavio Markondes, a CISM amerikai elnökhelyettese. Az ünnepséget a résztvevő országok képviselőinek ejtőernyős ugrása zárta. Elsőnek a magyar csapat képviselője ért talajt. A versenyek szombaton, kora délután érnek véget, a különböző kategóriákban (férfi/nő, egyéni/csapat) összesen 108 érem talál gazdára. Az ünnepélyes eredményhirdetés szombaton, 17.30-kor lesz Losoncon, a Köztársaság téren. Addig Losonc és Bolyk légterében reggel 8 órától este fél nyolcig helikopterek és repülőgépek emelkednek a magasba, hogy a versenyzők bizonyíthassák tudásukat, a nézők pedig jól szórakozhassanak. Horáček Andrea: „Mindig szívből énekelek..." Diószegről Japánba SUSLA BÉLA Diószeg. Már kiskorától nagyon szeret énekelni. Zeneiskolába nem iratkozott be, maga csi- szolgatta-alakítgatta a hangját és a stílusát. Horáček Andrea a szenei magyar gimnáziumban érettségizett 2006-ban. 2007 tavaszán a diószegi lány eljutott a felkelő Nap országába. „Mindig szólt nálunk a rádió. Már kicsi koromban imádtam Elton Johnt, Whitney Houstont és Christina Aguilerát” - mondja Andrea. Hozzáfűzi, hogy náluk családi kedvtelés a zene meg az ének, hiszen édesapja jól játszik gitáron, nővére, Judit pedig szintén énekel. Ö zeneiskolába is járt, inkább az opera érdekli. Andrea tagja volt az iskolai énekkarnak, énekelt a templomi kórusban is. „Mindig szerettem a popzenét. Hatni tudtam a nővéremre is, aki középiskolás korában még inkább a népdal felé orientálódott. Judit és Andrea egy alkalommal benevezett a nagyfödémesi Aranykalász énekversenybe. Az idősebb Horáček lány sikeresen szerepelt, az ifjabb viszont nem volt eredményes. Andrea kissé csalódott volt, de azt mondja, minden rosszban van valami jó... ,Akkor ismerkedtem meg több helybeli lánnyal, akik közül az egyik már külföldön is énekelt. Neki köszönhetően jutottam el Japánba. Három lányból és egy fiúból állt össze az együttes, a szerződésünk fél évre szólt. Fukujamában léptünk fel először. Diszkózene, pop és örökzöldek szerepeltek a repertoárunkban. Óriási erőt adott, hogy rögtön az első fellépésünkkel nagy sikert arattunk. Kezdetben furcsa volt, de viszonylag rövid idő alatt megszoktam a japán mentalitást. Teljesen más emberek ők, mint mi európaiak. Fegyelmezettek, figyelmesek. Ötször is megköszönnek mindent, szerényen, hajlongva. Japánban sok a jómódú ember, a mi szórakozóhelyünkre főleg középkorúak jártak. Disztingváltan szórakoztak, de ha belelendültek, bizony rendes bulit csaptak. Másnap aztán keményen és precízen dolgoznak megint.” A hat hónap gyorsan eltelt. Horáček Andrea másodszor már egyedül utazott Japánba. „Bécsből Helsinkibe repültem, onnan Oszakába. De nem itt volt a végállomás, mert a partnereim, két szlovákiai zenész Mizu- shimában várta az érkezésemet. Ott is sikert arattunk. A kollégák nagyon készségesek voltak. A második alkalommal három hónapig voltam Japánban, de többet adott számomra, mint az előző alkalom. Önállóbbnak kellett lennem, határozottabban lépni és dönteni bizonyos dolgokban. Úgy érzem, nagyon jól sikerült minden, csodálatos élményekkel tértem haza. Egyetemre szeretnék menni, úgyhogy jelenleg nem tervezek külföldi szereplést.” Horáček Andrea (A szerző felvétele) JEGYZET Anyád! A szúnyogok! JUHÁSZ KATALIN Az utóbbi hetekben gyakran idézem Jancsó Miklós bizarr filmjének címét, hiába gondolják oly sokan a környezetemben, hogy simán káromkodom. A fennálló helyzet jellemzésére ugyanis szűkös lenne „trágárisztikai” szókincsem. Valamiért ugyanis nagyon szeretnek a szúnyogok. Olyannyira, hogyha mondjuk egy 3x3 méteres szobában tizenöten lennénk, plusz egy szúnyog, 99 százalékra tehető annak a valószínűsége, hogy a kis vérszívó engem találna meg magának. Az elmúlt hétvégét ráadásul egy halastó mellett töltöttem, ahol a gondnok szerint a nyár folyamán már négyszer permeteztek, mindhiába. A kis rohadékok, úgy tűnik, immunissá váltak a kemikáliákra, én viszont három nap alatt összeszedtem egy csúnya bőrallergiát, valószínűleg a permetezőszertől, amelyet egyik éjszaka telibe kaptam, azaz három méternyire haladt el mellettem a szúnyogtalanító autó. Vagy egyszerűen csak az a helyzet, hogy elszoktam a természettől, és igazi nagyvárosiként kizárólag a kipufogógázok felhőjében érzem jól magam. Viszont Pozsonyban sem jobb a helyzet esténként. Szervezetten, rajokban támadnak a szúnyogok. A múltkor L5 percet várakoztam egy buszmegállóban, és legalább harminc csípést inkasszáltam. A többieket persze békén hagyták a mocsok rovarok, így egy idő után mindenki azt figyelte, hogy egy őrült nő unalmában legényest táncol a megállóban, szisztematikusan csapkodva magát valami furcsa koreográfiára. Utánanéztem a neten, mikor volt legutóbb szúnyogirtás a fővárosban. Kiderült, hogy július 12-én, legalábbis ekkor járták végig az egész város területét a permetezőkocsik. Az egyes városrészek egyébként „igény szerint” külön is kérvényezhetik az irtást, azt viszont nem tudtam meg, hogy Ligetfalu mikor igényelte az intézkedést. A hivatalos közlemény szerint Károlyfaluban és Dévény környékén a legrosszabb a helyzet, a bronzérmes Récse, és vannak olyan városrészek, - például Pozsonypüspöki - amelyek idén még egyáltalán nem kértek külön irtást. Fogalmam sincs, mi szükségeltetik ahhoz, hogy szűkebb pátriámat is katasztrófa sújtotta területté nyilvánítsák, de aznap este szívesen megmutattam volna karomat és lábamat az illetékeseknek. A szúnyogok elszaporodásáért a hetekig tartó esőzéseket okolják, amelyek következtében pangó, vizes területek, afféle óriáspocsolyák jöttek létre. Az ilyesmit nem lehet előre tervezni a költségvetés összeállításakor, ezért a helyi önkormányzatok csak a turisztikailag frekventált helyeken vállalnak irtást saját pénzből. Az utóbbi hetek,,szenzációja” volt, hogy Robert Fico miniszter- elnök a kormány tartalékalapjából 100 ezer eurót adott az erdőháti (Záhorie) településeknek szúnyogirtásra, míg a Duna menti magyarlakta települések nem kaptak semmilyen támogatást. Döntését azzal indokolta, hogy a szúnyogokkal kapcsolatos katasztrófahelyzet szintje az árvízkészültség szintjétől függ, és az Erdőháton harmadfokú készültség volt júniusban, a Komáromi járásban viszont „csak” másodfokú. Az is kiderült viszont, hogy az erdőháti települések személyesen Ficónál lobbiztak, míg a magyarlakta járások polgármesterei az illetékes minisztériumnál próbálkoztak, ahonnan válaszra sem méltatták őket. Tovább szörfözők, és döbbenten nézem, hogy a Startlap milyen gyorsan reagált a helyzetre: az összes szúnyogokkal kapcsolatos információ megtalálható a www.szunyog.lap.hu címen. Hasznos és érdekes itt a böngészés. Megtudtam például, hogy a randa kis vérszívók gerjednek a magas koleszterinszintre. A „0“ vércsoportú embereket jobban kedvelik, mint a többieket, és a verejtékben található tejsav miatt a sportoló, izzadó embereket is hamarabb megtalálják. Sőt az sem mindegy, milyen színű ruhát veszünk fel a vízparti sétára, a vöröset és a feketét ugyanis előnyben részesítik a többi színnel szemben. A rovarok a testtájak között is válogatnak, a kézfejet gyakrabban választják, mint a kart (persze, amelyik szúnyog igazán éhes, az nem válogat). Vannak nemi különbségek is, a férfiak bőrének illata jobban vonzza őket, mint a nőké, sőt a nők iránti vonzalmukat a menstruációs ciklus is befolyásolhatja. A szúnyogokat emellett vonzza a kilélegzett szén-dioxid is. Feltételezik, hogy ezen alapul az egyszerű gyertyák szúnyogtámadásokat csökkentő hatása. A gyertya égésekor ugyanis széndioxid termelődik, csakúgy, mint az emberi testben zajló biológiai, lassú égés során. A gyertya széndioxidja pedig eltérítheti a szúnyogokat. Ezt a hatást szokták különféle illatanyagokkal fokozni. Ha a fentieket röviden összefoglaljuk, akkor szúnyogszemmel a nagydarab, középkorú, fekete ruhába, ezen belül régen mosott tréningalsóba öltözött, verítékben úszó és nagyokat fújtatva kocogó férfi tekinthető ideálisnak, szemben a fehér lepelbe burkolt, higiéniára érzékeny, lassú anyagcseréjű, meditáló fakírmi. Akikből itt Pozsonyban még nem sokat láttam...
