Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-03 / 178. szám, hétfő
6 ' Kultúra UJSZO 2009. AUGUSZTUS 3. www.ujszo.com Janiga József alkotásainak kiállítása Budapesten Önarcképek és tájképek AJÁNLÓ Budapest. Augusztus 4-én 18 órakor nyitják meg Janiga József emlékkiállítását a budapesti Symbol Art Galériában. A tárlat anyagában a művész önarckép- és táj- festészetéről kap képet a budapesti közönség. „Rám mindig hatott a táj, az adott környezet, ahol élek. A Csallóköz egy rejtett, csodás vidék, nagylelkű táj. Már eléggé össze is nőttünk, s talán sikerült valamit összehoznom e szépségből. Azután így ennyi idő után már bizonyos tudatosság is van bennem - szinte kötelességtudatnak is nevezhetném -, hogy ennek a népnek is tartozom ezzel, s így már szinte feladattá is érett az idők során. Megmutatni az itt élőknek - én mint más szemmel néző -, hogy ők is lássák meg... erre tanított engem ez a táj, a Csallóköz” - fogalmazott maga Janiga József. „Míg Janiga József témái gyakorta visszatérők, festői módszere folyamatosan, egyenesen és határozottan fejlődött a bonyolulttól az egyszerűbb felé. Mintha a hatvanas évektől az ezredfordulóig festészetével végigjárta volna a XX. századi izmusok természetelvű ágait /.../ Matisse-ék »vad« festészetétől az expresszionizmuson át egyfajta posztmodem impresszionizmusig” - írja róla a budapesti kiállítást is megnyitó Pogány Gábor művészet- történész. A budapesti kiállításhoz készült meghívó ismertető szövege szintén Pogány Gábor méltatását idézi, aki úgy fogalmaz: „Az önarcképfestés végigkísérte Janiga József festői pályáját. 1965-ben hagyományos műtermi kompozícióban festette meg önmagát (Önarckép). /.../ Az 1979-es Önarcképváltozaton a kutató szempár a figyelemfelkeltő. Az 1987-ben készített önportrénak A festő címet adta. A címadás is megerősíti azt, amit a képen látunk: nem a pszichológiai önvizsgálat érdekelte Janigát, hanem kívülről, egy másik ember szemével szerette volna látni önmagát; ezért próbálta megfesteni platóm értelemben a »festő« toposzát.” A Symbol Art Galériában rendezett kiállítás augusztus 23-áig váija a látogatókat, (ú) Janiga József: A festő, 1987, olaj, vászon A film nem konstruált cselekményével hiteles húsdarálást kínál egy zaklatott lélek kínjainak tükrében Az utolsó ház balra - gyiloktanya Borzongással élvezhető klasszikus horror Dennis Ili- adis Az utolsó ház balra című mozija, melynek minden kockája helyén van, még akkor is, ha némely félelemkeltő és életre törő véres eleme valamelyest eltúlzott- ez ugyanis a műfaji tradíciókból, velejárókból fakadó elfogadható sajátosság. TALLÓS1 BÉLA Például, hogy az áldozat a különféle tárgyi eszközökkel rá mért hatalmas ütésektől hamarabb esik össze, kevesebbet visel el agyba- főbe verésből, mint a támadó. S már-már azt hinnénk, a szegény áldozatnak annyi, vége, kipurcant, amikor egy hirtelen vágást követően, rémisztő indítással egy hatásos ütőeszközzel a kezében újra lesújt a támadójára, és egy újabb vérengző püfölős jelenettel próbálja a lelkét venni. Ugyanilyen megengedhető eltúlzás - konkrétan ebben a filmben -, hogy egy csapat rosszember támad rá egy védtelen családra, s a család különféle praktikákkal, kegyetlen ölésmódokkal fokozatosan gyengíti a csapatot, mindig a leggyengébb láncszemet kapcsolja le, mígnem eljut a csapat fejéhez, s a legkegyetlenebb, már- már reménytelen összecsapásban brutális mészárlással megpróbál végezni a csapatfővel is. Az is bevett eleme az ilyen klasszikus horrornak, hogy elhagyatott helyen, a világ végén játszódik, ahol nem működnek a telefonok, kilométerekre van a legközelebbi ház, a kocsi lerobban, illetve ebben az esetben elfurikázik vele a család üdvöskéje. És hát elmaradhatatlan a vihar, az ezüstfénnyel mindent bevilágító menyköves lesújtások, a jajokhoz és sikolyokhoz időzített égdörgések. A klasszikus horror legtöbb eleme ott van Dennis Iliadis többszörös remake-jében: de minden jó helyen, jól illesztve a sztoriba, amely ugyancsak hagyományos horrorfilmekben megalapozott, egy helyszínre összpontosított egyszerű sztori. S ami ennek a filmnek is (miként a legtöbb jó horrornak) a leghatásosabb komponense, a zene. Őrjítően horrorisztikus, akár csupán felvezeti, előjátssza, előrevetíti a félelmet, akár a kegyetlen gyilkolási aktusokat festi alá. Nemegyszer előfordul, hogy nincs A különös érzelmi világú Justin szerepében Spencer Treat Clark más a vásznon csak két fürkésző vagy ijedt arc, de a zene olyan kontraszthangulatot teremt, hogy megszűnik a mozi mint olyan, mivel a nézőteret teljességgel bevonja a vászon világába, az áldozatok leikébe - ez kiemelkedő erőssége John Murphy zenéjének s a filmnek magának. Vannak olyan akkordok, amikor érdemes csak arra figyelni, milyen hangszer hangjaival lehet eljátszani a leghatásosabb félelemkeltés zenei futamait, amelyek a hangeffektusok szintjén tökéletes illeszkedéssel támogatják meg a borzongatás filmes mechanizmusait a banális képsorok mögött - mivel ebben a filmben valóban nincsen különösebben dizájnolt képi világ, abszolút banális látványelemekkel dolgozik. Ha valaki szereti a borzongató, idegekig ható, felkavaró zenét, erre a filmre érdemes beülnie. S nem csak a zenéért. Összességében magáért a filmért. A helyénvaló színészi alakításokért - ez is egyik megmérettetője a jó horrornak, hogy testileg-lelkileg helyén legyenek a figurák. S a zene mellett, a hangzáshatásokhoz a hiteles színészi alakítás adja azt a többletet, amely képes belevonzani a film által keltett, gyiloktólsúlyos mozgóképes ijedelembe. Amelyben van erőszak, van kínzás, van húsdarálás, van loccsanó vér töményen, van szétrobbanó agyvelő, de másképp, mint sok hatásvadász horrorban. Hiteles az egész, hihető, alapjában elfogadható magyarázattal indokolható - még ha ebben az estben is vannak felnagyítások, eltúlzások, ám oly mértékben, amennyit az ehhez a műfajhoz még hozzá rendelhető, vele társítható művészi szint el tud viselni (mivel ilyen szinten horrorfilmet leforgatni, mint Az utolsó ház balra alkotói tették, művészi szintet jelent). Nem konstruált cselekményt kínál a történet, nem épített helyszínt a környezet, nem futurisztikus konstruktivitással szerkesztett válogatott kínzóeszközökkel manipulál, hanem banális mindennapi helyszínen banális mindennapi tárgyi eszköztárral. Ám van benne valami, ami ebben a műfajban az újdonság erejével hathat, és bizonyára hat is. Annak a lelki mozgatóerőnek a sej- telmessége, amellyel Justin, a film fő-, kulcs- vagy legalábbis igen lényeges figurája végig jelen van a filmben. Az a lelki tükör, amelyben számára kivetül az agresszivitás, s amelyben ó látja a történteket. Azt hogy gyilkos hajlamokkal élő, beteges emberek csoportja szökésben lévő, bűnöző apja irányításával követ el kegyetlen dolgokat. A (Fotó: Bontonfilm zaklatott lelkű, magába forduló Justin retteg az erőszaktól, amelyet apja, s a hozzá kötődő társak erőfitogtatása képvisel. Kiismerhetetlen (sajnos nem ismerjük ki, ezzel egy kicsit adós marad a film), már-már rokonszenves (vagy teljesen az?) figura, sejtelmességével az egyetlen reményteljes jelenség - izgalmasan jó alaídtást nyújt Justin szerepében Spencer Treat Clark. Velük szemben ott a másik fél, egy átlagos család, apa, anya és a lányuk, aki úszócsoda. Egy elhagyatott erdei lakban töltik a szabadságukat, amit azonban horrorrá változtat a gyilkoló csapat. Kegyetlen, halálos játék a két fél találkozása, melynek során kiderül, hogy a szabadságát töltő család, sem olyan visszafogottan széplelkű és főleg nem szívbajos - az ő agresszivitásukat előbb csak az önvédelem váltja ki, ám később már bosszú táplálja, s hova tovább úgy kiismerik az öléstechnikákat, mintha napi edzésre járnának gyi- loktanból. Ezt a záró képsor elsőrendűen tanúsítja. Oly brutális, oly szépen előkészített - van rá utalás valahol elrejtve a közepénél, hogy ilyesmi megtörténhet -, hogy az egész filmvég robban egy nagyot. Gyomorfordító csúcsmegoldással lezárva a gyiloktanya vérengző eseményeit. RÖVIDEN Az újabb Alien-film Ridley Scott-tal Los Angeles. Rendezőstül visszakapjuk a „nyolcadik utast”, ugyanis Ridley Scott egy hollywoodi mozis szaklap értesülése sze- -rint belement, hogy leforgassa a sci-fi horror kultsorozat újabb darabját. A 20th Century Fox Jon Spaihts forgatókönyvírót alkalmazta a sztori kidolgozására - írta a Variety online kiadványa. A film a Scott rendezésében készült, s 1979-ben átütő sikert aratott A nyolcadik utas: a Halál (Alien) előzményfilmje lesz. A földönkívüli szörnyekkel riogató horrornak három folytatása született, ám azok iránt nem mutatott érdeklődést a rendező, a prequel (előzményfilm) gondolata azonban úgy látszik, megragadta a képzeletét, (mti) OTTHONUNK A NYELV Kőolajkutatás és nyelvpolitika (3) SZABÓM1HÁLY GIZELLA Az előző két írásban a szlovákul Podunajská nížina néven nevezett terület magyar megnevezéseivel foglalkoztam, és megállapítottam, hogy többféle magyar neve is használatos. Ez a változatosság abból fakad, hogy a természeti szempontból egy egységet alkotó táj határokkal elválasztott részeit külön-külön néven nevezzük-e, vagy nem. Ha pedig külön néven, akkor alkalmazkodjunk-e a másik országban meghatározott idegen nyelvű névhez, vagy sem. Ez a kérdés egyáltalán nem marginális, ugyanis a szlovák-magyar határvidék jelentős részét érinti. Hogy csak az alföldi részeknél maradjunk: ugyanez a probléma merül fel a Východoslovenská nížina esetében is. Azt mondhatjuk tehát, hogy bizonyos domborzati alakulatok neve és írásmódja problematikus. Fel kell tennünk azonban a kérdést: ki számára jelent problémát a név és az írásmód. A szlovákok számára nyilván nem, és a magyar- országiak számára sem nagyon: az átlagember ezekkel a nevekkel alig találkozik, legfeljebb az iskolában tanult valamit erről. Akiknek ezekkel a nevekkel gondjuk van, azok a szlovákiai magyarok, ezen belül is a fordítók: a lelküs- meretes fordítónak ugyanis az eredeti szöveg stílusával, nyelvezetével megegyező célnyelvi szöveget kellene létrehoznia. Ha tehát a szlovák szövegben terminus szerepel, akkor a magyarban a megfelelő szakkifejezést kellene alkalmaznunk. Nagyon sok szlovákiai földrajzi alakulat magyar neve esetében pedig egyáltalán nem lehet tudni, mi a standardizált magyar neve. Itt érkeztünk el a címben előforduló másik szóhoz: a nyelvpolitikához. A nyelvpolitikát különbözőképpen szokták értelmezni, a szakemberek azonban alapvetően egyetértenek abban, hogy nyelv- politikáról ott beszélhetünk, ahol két vagy több nyelv vagy nyelvváltozat kapcsolatáról, a nyelvi viszonyok és a kommunikációs szokások szabályozásáról van szó. A szlovák nyelvpolitikai álláspont egyértelmű: a Szlovákia határain beiül található domborzati elemeket a saját névadási elképzeléseik és szabályaik szerint nevezik meg. A magyar álláspont ezzel szemben tisztázatlan: az egyik „csoport” alkalmazkodik a szlovák névadáshoz, a domborzati elemnek a Szlovákia területére eső részét a szlovák név magyarra fordításával nevezik meg. Ez az álláspont jellemzi pl. az iskolai földrajzkönyveket, a földrajzoktatás ugyanis az egyes országok bemutatásán alapszik. A másik álláspont a politikai határ létezéséről valójában nem vesz tudomást, és egy néven nevezi a határ két oldalán elterülő, de geológiailag-föld- rajzilag egységet alkotó területet. Ennek az álláspontnak szempontunkból nagy hátránya, hogy-bár a hagyományos magyar szemléletmódot tükrözi - nem tudjuk kezelni azokat az eseteket, amikor szlovák szöveget fordítunk, és kénytelenek vagyunk külön névvel megnevezni az adott táj, tájegység szlovákiai részét. Nyelvpolitikai kérdés az is, hogy a helyesírási szabályzatban eddig alig-alig szerepeltek a Magyarország határain kívüli földrajzi nevek, s ha szerepeltek is, valójában az írásmódjukban kevésbé problematikusakat közölte a szótár (pl. a Magas-Tátra). A szlovákiai eredetű magyar szövegekben ezek a problémás földrajzi alakulatok aránylag gyakran előfordulnak: az oktatáson kívül meg kell említenünk a sajtót, valamint az idegenforgalmi, környezetvédelmi, helytörténeti kiadványokat. Tehát szükség volna magyar nevüket és írásmódjukat egységesíteni, rögzíteni. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az illetékes magyarországi szakemberek, testületek is felismerik: ami Magyarországról nézve nem tűnik problémának, az a szlovákiai (erdélyi, kárpátal- ji, vajdasági stb.) magyarok számára problémát jelenthet, ezért a különböző kodifikációs munkálatokba bevonják a kisebbségi magyar szakembereket is.
