Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-15 / 189. szám, szombat
6 Kultúra UJSZO 2009. AUGUSZTUS 15. www.ujszo.com Jancsó Miklós új filmjében forgatnak profi táncegyüttesünk tagjai - a 88 éves mesternek jó a kedélye, remek a humora, a forgatás kellemes légkörben zajlik Az Ifjú Szivek Mátyás király udvarában A legérdekesebb világzenei program a Woven Hand és a Muzsikás közös projektje lesz, mivelhogy muzsikájukban közös eddig nem igazán volt felfedezhető ként az embernek van egyfajta elképzelése arról, hogyan zajlik a forgatás, más, amikor saját szemmel láthatja, mennyi minden történik a helyszínen, mennyi hibát kell orvosolni akár egy másodperc alatt, a díszlet kicserélésétől a sminkek, jelmezek igazításáig. „Éppen az az érdekes és nagyszerű benne, hogy a forgatáson az ember látja ezt a folyamatot a maga »esetlenségében« is, a végeredmény pedig már egy kész mű.” A forgatás nagyon sok tapasztalattal és élménnyel gazdagította a táncosokat, Hégli Dusán mégis úgy véli, a táncos élő fellépésen van igazán elemében. „Azt hiszem, ezzel minden táncos így lesz még egy darabig, mivel a filmvászon és a képernyő szerintem sajnos nem érzékeny a táncra. Nagyon kevés táncfilm születik, mert nagyon nehéz a táncot képernyőre vagy filmvászonra adaptálni. Mindenképpen nagyon kíváncsian várjuk a filmet, hogy mi lesz az, ami a végső verzióba bekerül.” Jancsó Miklós filmjét a tervek szerint a 2010-es magyar filmszemlén mutatják be. Corvin Jánoska koronázására készülődnek éppen, ezért vámom kell egy kicsit, hogy beszélhessek Hégli Dusánnal, az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes koreográfusával, művészeti vezetőjével. Nem időutazásról van szó, Mátyás király törvénytelen fia természetesen 505 éve halott, illetve mégiscsak megelevenedik - a filmvásznon. MISLAY EDIT Jancsó Miklós, a legendás magyar rendező festői környezetben, az alsó-ausztriai Rappotten- stein várában forgatja új filmje, az Oda az igazság egyes jeleneteit, s a szereplők között ott vannak az Ifjú Szivek táncosai is, Novák Ferencnek köszönhetően. A néptáncművészet nagymestere a rendező több filmjében dolgozott már, és ő ajánlotta be a Szivek táncosait, mivel az utóbbi időben jó néhány közös munkájuk volt Hégli Dusán csapatával, és nagyon megkedvelte őket. A 88 esztendős világhírű magyar rendező új filmje Mátyás király korában játszódik, témája azonban kortalan: a hatalom megszerzéséről és elvesztéséről szól. Jancsó Miklós ismét kedvenceivel dolgozik: a főszerepekben azok a színészek láthatók, akikkel már nem egy filmjében találkozhattunk: Balázsovits Lajos, Gálffi László, Cserhalmi György, Mucsi Zoltán, de szerepet kapott a filmrendező Mund- ruczó Kornél is. A forgatás Rappottenstein várában a tervek szerint most vasárnap befejeződik. A mintegy kéthetes filmezés élményeit, tapasztalatait összegezve Hégli Dusán elmondta: „Az alapbenyomásom az, hogy kicsit fárasztó munka a forgatás, napi tíz órában kell készenléti állapotban lenni. Mucsi Zoltán, Gálffi László és a táncos lányok Az Ifjú Szivek táncosai a forgatás egyik szünetében - középen Hégli Dusán A Szivek táncosai nem csupán táncosi minőségben szerepelnek a filmben. A lányok közül vannak, akik közös jelenetben tűnnek fel Cserhalmi Györggyel, illetve Mucsi Zoltánnal, a fiúk közül pedig néhányan (álszakál- lal) spanyol nemesként is domboríthatnak a vásznon. Hégli Dusán elárulta, a forgatás nagyon jó hangulatban folyik, s bár Jancsó Miklós súlyos betegséggel küzd, ez egyáltalán nem nyomja rá a bélyegét a forgatásra. „Miki bácsinak nagyon jó a kedélyállapota, jó a humora. Naponta találkozom vele, néha bejutok a rendezői szobába is, ahol a felvett jeleneteket nézi. Jókedvű, velünk, táncosokkal is gyakran viccelődik. Fantasztikus a memóriája, a Szivek táncosait is, akik beállnak egy-egy jelenetbe, rögtön nevükön szólítja. Többször előfordult olyan, hogy reggel az összes táncos lánynak kezet csókolt. Egyébként mindenki nagyon kedves, közvetlen velünk, a színművészek éppúgy, mint a stáb tagjai.” Érdekes tapasztalat volt az is, tette hozzá, hogy bár kívülállóRappottenstein gyönyörű késő középkori vára nagyon jó állapotban van, maga a tulajdonos is ott él, a várnak négy-öt udvara van, itt veszik fel az egyes jeleneteket. „A film koreográfusa Novák Ferenc - folytatta Hégli. - Jancsó Miklós neki mondja el, hogy egy- egy jelenetben mit szeretne látni, milyen dallamra kellene mozogni, majd a Tata instrukciói alapján ezt megpróbálom a táncosokkal valamiképpen megvalósítani. Vagyis a koreográfiák itt helyben születnek. Persze tisztában kell lenni a korabeli táncok alapritmikájával, illetve azok formai jegyeivel, és hogy ezekből hogyan lehet nagyon rövid idő, általában percek alatt összeállítani egy koreográfiát. Vagyis elég nagy rutin kell hozzá a táncosok és a koreográfus részéről is. Nagy összpontosítást is igényel, főként, ha négyórás várakozás után egyszer csak szólnak, hogy »na, most«, és akkor két percen belül készen kell lennünk. Vannak olyan jelenetek is, amikor a táncnak egyfajta jelképes szerepe van, például az öreg Mátyás halálakor a halál szimbóluma.” Jancsó Miklós a korábbi filmjeihez hasonlóan, hosszú snittekkel dolgozik, és van úgy, hogy egy jelenetet jó párszor fölveszünk.” (Fotók: Ifjú Szivek) Lapozgatás és karikázás a hétvégi programfüzetben JUHÁSZ KATALIN Budapest. Itt a hétvége, úgyhogy lapozgassunk a programfüzetben és karikázzunk, hiszen mindennek az alapja a gondos tervezés. A szombat például az első olyan napnak tűnik a héten, amikor érdemes egyfolytában a nagyszínpad előtt maradni. The Subways, Editors, Klaxons, Manic Street Preachers és Placebo. A két utóbbiról már minden szépet s jót leírtak, Brian Molkóékat magam is megcsodálhattam pár éve ugyanitt, és nem okoztak csalódást. Az a hír járja ugyan, hogy Brian nemrég egy japán fesztiválon összeesett a színpadon, de a Placebo eddig nem mondta le a szigeti fellépést, bizakodjunk hát. A birminghami Editors nagy kedvencem, szerintem a 21. századi poszt-punk revival csúcsát jelentik, és olyan csodálatos elődöket idéznek, mint az Echo & the Bunnymen, a Prefab Sprout, a Cure és a Joy Division. Mély, érzelmes ének, borzongató gitárok, markáns billentyűs háttér, epikus, bo- rongós, ám semmiképpen sem halálvággyal teli hangulat, inkább valami „sötét optimizmus” lengi be a dalokat. A Klaxons tőlünk nyugatabbra már mainstreamzenekarnak számít, nálunk még az indie-kategó- riában versenyeznek. Extravagáns acid-rave, sci-fi punk-funk zene, és legnagyobb érdemük, hogy visszahozták a ravestílus rég elveszettnek látszó presztízsét, megtisztítva azt a technotól. Elektro- vonalon a Hot Chippel és a Justice- szal állnak alkotói rokonságban, míg a rock felől a Muse-zal, a Hi- ves-szal és az Arctic Monkeys-zal. Mindehhez társul a púnkból hozott nyers erő: könnyen lehet, hogy e három stílus ötvözete a rock'n'rolljövőjének titka. Vasárnap nyilván az Offspring és a Faith No More csábítja majd a legnagyobb tömeget a nagyszínpad elé, ám érdemes figyelni az „előzenekarokra” is, különös tekintettel a Maximo Parkra. A zenekar honlapján bemutatkozásként csak az áll, hogy: „A való életről írunk popdalokat”. Nos, ennél azért jóval többet tesznek, hasonló szellemben, mint valaha a Pulp tette. A feszes dallamvezetés viszont a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának brit újhullámos zenekarait (The Undertones, The Jam, XTC, Wire) is idézi, kicsit hangsúlyosabb gitárral, markáns szintetizátorfutamokkal. Bemutatkozó lemezük tarolt: a 2005-ös éves összesítések szinte mindegyikében ott voltak az első tízben, azóta pedig megismételték ezt a bravúrt, sőt egy koncert-dvd-t is kiadtak, hogy lássuk, mi vár ránk vasárnap. A hétvége legérdekesebb világzenei programja számomra a Woven Hand és a Muzsikás közös projektje, pont azért, mert a két zenekar muzsikájában semmi közöset nem tudtam eddig felfedezni. A sötét, pszichedelikus count- ryt játszó egykori 16 Horsepower frontemberének új bandája pár éve már bemutatkozott a Szigeten, most viszont magyar népzenét kívánnak befecskendezni maguknak és nekünk. Izgatottan várom, mi lesz ebből. Az A38-wan2 színpad fellépői közül említsük mega francia Babylon Circust, a ska-reggea-punk artistákat, akiknek az sem okoz gondot, ha a Django Reinhardt nevével fémjelzett 30-as évek párizsi jazzvilágát kell beépíteniük számaikba. Bob Marley és Edith Piaf fehér rumot isznak a kupolában. Vasárnap ugyanitt Naive New Beaters - szintén franciák, és szintén zenészek. Aki viszont igazi őrületet akar látni-hallani, az merészkedjen el a rockszínpadhoz, ahol a Turbonegro nevű bizarr, provokatív norvég death-punkzenekar turbózza a hangulatot. Sokak szerint ők játsszák a jelen legmodernebb punkzenéjét, emellett van humoruk is, sőt a látvány sem utolsó, mivel a hetvenes évek glam- rock stílusában öltözködnek. Sziget-pihenő (A szerző felvétele
