Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)

2009-08-15 / 189. szám, szombat

6 Kultúra UJSZO 2009. AUGUSZTUS 15. www.ujszo.com Jancsó Miklós új filmjében forgatnak profi táncegyüttesünk tagjai - a 88 éves mesternek jó a kedélye, remek a humora, a forgatás kellemes légkörben zajlik Az Ifjú Szivek Mátyás király udvarában A legérdekesebb világzenei program a Woven Hand és a Muzsikás közös projektje lesz, mivelhogy muzsikájukban közös eddig nem igazán volt felfedezhető ként az embernek van egyfajta elképzelése arról, hogyan zajlik a forgatás, más, amikor saját szemmel láthatja, mennyi min­den történik a helyszínen, mennyi hibát kell orvosolni akár egy másodperc alatt, a díszlet ki­cserélésétől a sminkek, jelmezek igazításáig. „Éppen az az érdekes és nagyszerű benne, hogy a for­gatáson az ember látja ezt a fo­lyamatot a maga »esetlenségé­ben« is, a végeredmény pedig már egy kész mű.” A forgatás na­gyon sok tapasztalattal és él­ménnyel gazdagította a táncoso­kat, Hégli Dusán mégis úgy véli, a táncos élő fellépésen van igazán elemében. „Azt hiszem, ezzel minden táncos így lesz még egy darabig, mivel a filmvászon és a képernyő szerintem sajnos nem érzékeny a táncra. Nagyon kevés táncfilm születik, mert nagyon nehéz a táncot képernyőre vagy filmvászonra adaptálni. Min­denképpen nagyon kíváncsian várjuk a filmet, hogy mi lesz az, ami a végső verzióba bekerül.” Jancsó Miklós filmjét a tervek szerint a 2010-es magyar film­szemlén mutatják be. Corvin Jánoska koronázá­sára készülődnek éppen, ezért vámom kell egy kicsit, hogy beszélhessek Hégli Dusánnal, az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes ko­reográfusával, művészeti vezetőjével. Nem időutazás­ról van szó, Mátyás király törvénytelen fia természe­tesen 505 éve halott, illetve mégiscsak megelevenedik - a filmvásznon. MISLAY EDIT Jancsó Miklós, a legendás ma­gyar rendező festői környezet­ben, az alsó-ausztriai Rappotten- stein várában forgatja új filmje, az Oda az igazság egyes jelenete­it, s a szereplők között ott vannak az Ifjú Szivek táncosai is, Novák Ferencnek köszönhetően. A néptáncművészet nagymestere a rendező több filmjében dolgozott már, és ő ajánlotta be a Szivek táncosait, mivel az utóbbi időben jó néhány közös munkájuk volt Hégli Dusán csapatával, és na­gyon megkedvelte őket. A 88 esztendős világhírű ma­gyar rendező új filmje Mátyás ki­rály korában játszódik, témája azonban kortalan: a hatalom megszerzéséről és elvesztéséről szól. Jancsó Miklós ismét ked­venceivel dolgozik: a főszere­pekben azok a színészek látha­tók, akikkel már nem egy filmjé­ben találkozhattunk: Balázsovits Lajos, Gálffi László, Cserhalmi György, Mucsi Zoltán, de szere­pet kapott a filmrendező Mund- ruczó Kornél is. A forgatás Rappottenstein vá­rában a tervek szerint most va­sárnap befejeződik. A mintegy kéthetes filmezés élményeit, ta­pasztalatait összegezve Hégli Du­sán elmondta: „Az alapbenyomá­som az, hogy kicsit fárasztó munka a forgatás, napi tíz órában kell készenléti állapotban lenni. Mucsi Zoltán, Gálffi László és a táncos lányok Az Ifjú Szivek táncosai a forgatás egyik szünetében - középen Hégli Dusán A Szivek táncosai nem csupán táncosi minőségben szerepelnek a filmben. A lányok közül van­nak, akik közös jelenetben tűnnek fel Cserhalmi Györggyel, illetve Mucsi Zoltánnal, a fiúk közül pedig néhányan (álszakál- lal) spanyol nemesként is dom­boríthatnak a vásznon. Hégli Dusán elárulta, a forga­tás nagyon jó hangulatban folyik, s bár Jancsó Miklós súlyos beteg­séggel küzd, ez egyáltalán nem nyomja rá a bélyegét a forgatás­ra. „Miki bácsinak nagyon jó a kedélyállapota, jó a humora. Na­ponta találkozom vele, néha be­jutok a rendezői szobába is, ahol a felvett jeleneteket nézi. Jókedvű, velünk, táncosokkal is gyakran viccelődik. Fantasztikus a memóriája, a Szivek táncosait is, akik beállnak egy-egy jelenet­be, rögtön nevükön szólítja. Többször előfordult olyan, hogy reggel az összes táncos lánynak kezet csókolt. Egyébként min­denki nagyon kedves, közvetlen velünk, a színművészek éppúgy, mint a stáb tagjai.” Érdekes tapasztalat volt az is, tette hozzá, hogy bár kívülálló­Rappottenstein gyönyörű késő középkori vára nagyon jó álla­potban van, maga a tulajdonos is ott él, a várnak négy-öt udvara van, itt veszik fel az egyes jelene­teket. „A film koreográfusa Novák Fe­renc - folytatta Hégli. - Jancsó Miklós neki mondja el, hogy egy- egy jelenetben mit szeretne látni, milyen dallamra kellene mozogni, majd a Tata instrukciói alapján ezt megpróbálom a táncosokkal valamiképpen megvalósítani. Vagyis a koreográfiák itt helyben születnek. Persze tisztában kell lenni a korabeli táncok alapritmi­kájával, illetve azok formai jegye­ivel, és hogy ezekből hogyan lehet nagyon rövid idő, általában per­cek alatt összeállítani egy koreo­gráfiát. Vagyis elég nagy rutin kell hozzá a táncosok és a koreográfus részéről is. Nagy összpontosítást is igényel, főként, ha négyórás vá­rakozás után egyszer csak szól­nak, hogy »na, most«, és akkor két percen belül készen kell lennünk. Vannak olyan jelenetek is, amikor a táncnak egyfajta jelképes szere­pe van, például az öreg Mátyás halálakor a halál szimbóluma.” Jancsó Miklós a korábbi filmjei­hez hasonlóan, hosszú snittekkel dolgozik, és van úgy, hogy egy je­lenetet jó párszor fölveszünk.” (Fotók: Ifjú Szivek) Lapozgatás és karikázás a hétvégi programfüzetben JUHÁSZ KATALIN Budapest. Itt a hétvége, úgy­hogy lapozgassunk a programfü­zetben és karikázzunk, hiszen mindennek az alapja a gondos ter­vezés. A szombat például az első olyan napnak tűnik a héten, ami­kor érdemes egyfolytában a nagy­színpad előtt maradni. The Sub­ways, Editors, Klaxons, Manic Street Preachers és Placebo. A két utóbbiról már minden szépet s jót leírtak, Brian Molkóékat magam is megcsodálhattam pár éve ugyan­itt, és nem okoztak csalódást. Az a hír járja ugyan, hogy Brian nemrég egy japán fesztiválon összeesett a színpadon, de a Placebo eddig nem mondta le a szigeti fellépést, bizakodjunk hát. A birminghami Editors nagy kedvencem, szerintem a 21. szá­zadi poszt-punk revival csúcsát je­lentik, és olyan csodálatos elődö­ket idéznek, mint az Echo & the Bunnymen, a Prefab Sprout, a Cu­re és a Joy Division. Mély, érzelmes ének, borzongató gitárok, mar­káns billentyűs háttér, epikus, bo- rongós, ám semmiképpen sem ha­lálvággyal teli hangulat, inkább valami „sötét optimizmus” lengi be a dalokat. A Klaxons tőlünk nyugatabbra már mainstreamzenekarnak szá­mít, nálunk még az indie-kategó- riában versenyeznek. Extravagáns acid-rave, sci-fi punk-funk zene, és legnagyobb érdemük, hogy visszahozták a ravestílus rég elve­szettnek látszó presztízsét, meg­tisztítva azt a technotól. Elektro- vonalon a Hot Chippel és a Justice- szal állnak alkotói rokonságban, míg a rock felől a Muse-zal, a Hi- ves-szal és az Arctic Monkeys-zal. Mindehhez társul a púnkból ho­zott nyers erő: könnyen lehet, hogy e három stílus ötvözete a rock'n'rolljövőjének titka. Vasárnap nyilván az Offspring és a Faith No More csábítja majd a legnagyobb tömeget a nagyszín­pad elé, ám érdemes figyelni az „előzenekarokra” is, különös te­kintettel a Maximo Parkra. A ze­nekar honlapján bemutatkozás­ként csak az áll, hogy: „A való élet­ről írunk popdalokat”. Nos, ennél azért jóval többet tesznek, hasonló szellemben, mint valaha a Pulp tet­te. A feszes dallamvezetés viszont a hetvenes-nyolcvanas évek fordu­lójának brit újhullámos zenekarait (The Undertones, The Jam, XTC, Wire) is idézi, kicsit hangsúlyo­sabb gitárral, markáns szintetizá­torfutamokkal. Bemutatkozó le­mezük tarolt: a 2005-ös éves összesítések szinte mindegyiké­ben ott voltak az első tízben, azóta pedig megismételték ezt a bravúrt, sőt egy koncert-dvd-t is kiadtak, hogy lássuk, mi vár ránk vasárnap. A hétvége legérdekesebb világ­zenei programja számomra a Woven Hand és a Muzsikás közös projektje, pont azért, mert a két zenekar muzsikájában semmi kö­zöset nem tudtam eddig felfedez­ni. A sötét, pszichedelikus count- ryt játszó egykori 16 Horsepower frontemberének új bandája pár éve már bemutatkozott a Szigeten, most viszont magyar népzenét kí­vánnak befecskendezni maguknak és nekünk. Izgatottan várom, mi lesz ebből. Az A38-wan2 színpad fellépői közül említsük mega francia Baby­lon Circust, a ska-reggea-punk ar­tistákat, akiknek az sem okoz gon­dot, ha a Django Reinhardt nevé­vel fémjelzett 30-as évek párizsi jazzvilágát kell beépíteniük szá­maikba. Bob Marley és Edith Piaf fehér rumot isznak a kupolában. Vasárnap ugyanitt Naive New Beaters - szintén franciák, és szin­tén zenészek. Aki viszont igazi őrü­letet akar látni-hallani, az merész­kedjen el a rockszínpadhoz, ahol a Turbonegro nevű bizarr, provoka­tív norvég death-punkzenekar turbózza a hangulatot. Sokak sze­rint ők játsszák a jelen legmoder­nebb punkzenéjét, emellett van humoruk is, sőt a látvány sem utol­só, mivel a hetvenes évek glam- rock stílusában öltözködnek. Sziget-pihenő (A szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents