Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)

2009-08-12 / 186. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 12. www.ujszo.com RÖVIDEN Más időpontban a Szőttes fellépése Pozsony. Az In Minorita Polgári Társulás által Pozsony belvá­rosában szervezett Kisebbségi Kultúrák Nyári Fesztiválja a meghirdetett nemzeti gyász miatt nem az eredeti időpontban, vagyis nem augusztus 12-én kezdődik. Ezért a Szőttes Kamara Néptánceggyüttes szerdára, a Hviezdoslav térre tervezett fellé­pése elmarad. A fellépést más időpontra tették át; az új dátu­mot később határozzák meg. (tasr) A Tokaji írótáborban a Kazinczy-évfordulóról Hagyomány és kihívások MT1-H1R Élő nyelv, élő irodalom - Ha­gyomány és kihívások címmel ma kezdődik a 37. Tokaji írótábor, amelynek résztvevői idén Kazin­czy Ferencre is emlékeznek. Mintegy kétszáz résztvevőt, szak­mai érdeklődőt, pályatársat, író­kat, költőket, esszéírókat, eszté­tákat, irodalomtörténészeket vár­nak a 37. Tokaji írótáborba. A tanácskozásoknak és a kiállí­tásoknak hagyományosan idén is a borok fővárosa, azaz Tokaj ad otthont, ám alkalmi helyszíne is lesz az idei rendezvénynek, ugyanis Kazinczy Ferenc születé­sének 250. évfordulója alkalmá­ból Széphalomban is vendéges­kednek. Az írótábor címe utal a rendez­vény fő témájára is, amely idén - a magyar nyelv évében - a magyar nyelv. Ennek megfelelően a szak­emberek a nyelv általános helyze­téről, sorsáról, megújításáról is tanácskoznak. A magyar kortárs irodalom képviselői szerdán e té­mában plenáris ülésen vehetnek részt, majd munkacsoportokban vitatják meg a nyelvőrzés, nyelv­újítás kérdéseit. A csütörtöki program szerint Széphalomban, a Magyar Nyelv Múzeumában folytatódik az ese­mény. Kazinczy Ferenc emléke előtt tisztelegnek a Tokaji írótá­bor résztvevői, majd megtekintik a múzeum kiállításait, és csopor­tokban folytatják a munkát. Az írótábor utolsó napján - pénteken - Kazinczy Ferenc és Radnóti Miklós emléktáblájának avatása mellett filmvetítés színe­síti a programot, és zárásul a hoz­zászólásokkal értékelik a három­napos eseményt. Megjelent az Irodalmi Szemle augusztusi száma „Duhaj kedvek Eldorádója” LAPAJÁNLÓ zsér Árpád laudációját Roncsol Vélhetően nincs semmi szokat­lan vagy szégyelleni való abban, hogy a hetek óta ismételt szöve­gek és a nacionalista „csatazaj” lehetetlenségeire, igazságtartal­mára próbál fényt deríteni az Irodalmi Szemle legújabb száma. Hogy mi a történelem titka, fő igaza, ez a mellébeszélések in­fantilis világában akár izgalmas és derűs történetekre is okot adhatna... De nem erről van szó... Nem az emberi jogok, a történelmi igazság számonkérése a tét a társadalom egy részénél, (bízzunk benne, hogy nem a többségénél!), hanem egy törté­nelemellenes, erőltetett, logikai­lag és gyakorlatilag is abszurd szerepnek a felvállalása. Hogy miért és kiknek jó ez?! A „megdi­csőülés” képtelenségeire mutat rá Fonod Zoltán (a címében is Adyt idéző írása: „Duhaj kedvek Eldorádója...), és Jakab István (Helyünk a világban... című) elemzése. Olvashatjuk a folyóiratban Tő­László kitüntetése alkalmából, es a kitüntetett gondolatait is a Tő­kés László Alapítvány egyéni dí­jának átvételekor. Tőzsér Árpád szerint „Roncsol László alapvető­en a hagyományos humanista ér­tékek letéteményese, mint ahogy közvetlen előde és példaképe, Fábry Zoltán, vagy még inkább Márai Sándor is az volt, ő is hisz a szellem teremtő és ellenálló ere­jében, de egészségesen nyitott minden új eszmére, szellemi kezdeményre is.” A filozófust, Mészáros Andrást 60. születésapja alakalmából Du­ba Gyula köszönti, Gál Sándor lí­rai jegyzetei pedig Feljegyzések elmenőben... (borzongató) cím­mel jelent meg. Kovács Győző (Számvetés és üzenet című) ta­nulmánya Fonod Zoltán munkás­ságával foglalkozik. Csáky Károly írása (Kényszermunka, deportá­lás, kitelepítés címmel) Bori köz­ség kálváriáját tálja elénk. Nem a történelmi tanulságok ösztönzé­se számára a cél, hanem az a szándék, hogy ne lehessen a múl­tat lehazudni, vagy meg nem tör­téntté tenni. Hogy ki fog belőle okulni?! Azok mindenképpen, akik nem letagadni akarják a tör­ténelmet, hanem ((bármüy fur­csán is hangzik: lakhatóvá tenni a világot... A folyóirat augusztusi száma közli Gyüre Lajos, Kulcsár Fe­renc, Balázs F. Attila, Bodnár Éva, Béres Csilla, Kopasz Katalin, Fonód Sarolta verseit, Dobry Ju­dit könyvkritikáját, valamint (köbölkúti) Varga József elbeszé­lését. Közli a folyóirat Mázsár László beszélgetését is Andrej Tarhanov vogul (manysi) költő­vel, és néhány verset is ugyan­csak az ő fordításában. A folyóirat képanyagát ezúttal Jozef Tihanyi munkáiból válogat­ták. (zsolt) Összesen 41 országból csaknem 200 külföldi fellépő kényezteti a publikumot a műfajok kavalkádjával Start - a sokszínűség jegyében Budapest. Mire önök ezt ol­vassák, már hivatalosan is kezdetét vette a 17. Sziget Fesztivál, bár már kedden is felfedezhető volt az a jel­legzetes filing, amely több százezer embert vonz az Óbudai szigetre, erre a va­rázslatos helyszínre. JUHÁSZ KATALIN Ideális terep: Budapest szívé­ben, de mégis szeparálva a fővá­rostól, afféle város a városban. A külföldiek már letáboroztak: a francia antiglobalisták a megszo­kott helyükön, a világzenei nagy­színpad környékén, a német sör­turisták a fő csapások mentén, hogy könnyebb legyen éjszaka hazatalálniuk, az olaszok és hol­landok pedig mindenütt, ahol van még hely. Viszont az eső nem kí­mél minket, szakadatlanul sza­kad, úgyhogy megint sárdago- nyázás lesz a vége, és én megint nem hoztam magammal gumi­csizmát. Külföldiek tanulni magyar... Ma zajlik (önöknek tegnap) az antirasszista megakoncert, a Rock Against Racism szervezet hathatós támogatásával. Fellép a magyar könnyűzene krémje, a nagy öregek és a jelen sikercsapatai, inkább nem is emelnék ki neveket. Mind­eközben a magyar jazz is ünnepel a Világzenei Nagyszínpadon a műfaj legnagyobb alakjaival, ráadásként az estét ezen a színpadon Miles Davis egykori zenésztársai zárják, emlékezve a nagy trombitáslegen­dára. Este tizenegy után örömze­nélés várható az egyik kisebb programhelyszínen (erről majd külön is beszámolok, ha nem ker­get haza az eső). A rendezvény célja, hogy a fia­talokra leginkább hatni tudó rockzenészek felemeljék szavukat az olyan veszélyes és szélsőséges jelenségek ellen, mint a társada­lomban felbukkanó rasszizmus. A Sziget kitűnő hely erre, hiszen aki ennyire tarka fesztiválra érkezik, maga is megtapasztalhatja a kul­turális és faji szokszínűséget. Mert szerdától összesen 41 országból csaknem 200 külföldi fellépő ké­nyezteti a publikumot, Elefánt­csontparttól Ausztráliáig, Malitól Japánig, Szenegáltól Kubáig. És persze a műfajok kavalkádja, színháztól a költészetig - öt nap, ötvenöt programhelyszín, napi 200-250 program. Ráadásul este 11-től féláron lehet bejönni, amit főleg az elektronikus zene kedve­lői, a hajnalig partizok fogadtak örömmel. A mínusz egyedik napon egyébként a Tankcsapda zenekar ünnepelte fennállásának husza­dik évfordulóját a nagyszínpadon. Mivel erről a szülinapról lemarad­tam, csak hallomásból tudom, hogy hatalmas tömeg gyűlt össze, és hogy Lukácséknak nem kell szégyenkezniük, bármelyik világ­híres csapat megirigyelhetné tel­jesítményüket. Ráadásul kevés húszéves zenekar mondhatja el magáról, hogy még mindig aktuá­lisak, frissek és fiatalosak, olyan­nyira, hogy tíz-tizenkét éves ra­jongóik is szép számmal vannak. Két koncert között egy parti (A szerző felvételei) A szombat esti fergeteges hangulatú gálával és az azt követő táncházzal ért véget az ötnapos tábor Szőttes-néptánctábor Várhosszúréten ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Idén már ötödik alkalommal rendezte meg a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes nyári néptánctá­borát, melyre augusztus 4. és 9. kö­zött került sor a Rozsnyó melletti Várhosszúréten. A tábort annak idején azzal a szándékkal indította el az együttes, hogy alkalmat bizto­sítson a szórakozva tanulásnak és hagyományápolásnak, hogy együtt tanuljanak, tudást és tapasztalatot cseréljenek, barátságot kössenek a felvidéki néptáncegyüttesek és a táncot kedvelő hazai és külföldi fia­talok. A Szőttes-táborok sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy évről évre nő irántuk az érdeklő­dés: az első táborban mintegy öt­ven, néptáncot kedvelő fiatal vett részt, az idei tábor viszont már százharminc résztvevőt fogadott. A tábor programjának magját a kezdő és haladó csoportokban fo­lyó délelőtti és délutáni táncoktatá­sok és az esti táncházak képezték. Az első három napon válaszúti és búzái (Mezőség, Erdély) táncokat tanulhattak a táborlakók Németh Ildikótól és Szabó Szilárdtól, vala­mint Balta Arankától és Gémesi Zoltántól. A tábor második felében Balta Aranka, Oláh Attila, Péter T ímea és Füzék György gömöri tán­cokat oktattak. A tánctanításokon kívül számos érdekes kísérőprogramot is bizto­sítottak a szervezők. Mindennap volt népdaltanulás Nagy Myrtil ve­zetésével, és néprajzi témájú fil­meket is vetíttetek a késő délutáni órákban. Csütörtökön délután a gömöri Vály völgye táncéletéról és zenéjéről tartott előadást Pálfy Gyula, az MTA Zenetudományi In­tézetének munkatársa, este az egyik legkiválóbb hazai szlovák zenekar, a Muzička népzenei kon­certjét tapsolhatták végig a tábor­lakók és az érdeklődő helyi és kör­nyékbeli közönség. Pénteken este a borzovai és szilicei hagyomány- őrző együttes tagjaival mulatha­tott mindenki a gömöri bálban. A szombat esti gálát a bogyiszlói banda, mely hagyományos tambu- razenét játszik, és a Szőttes Kama­ra Néptáncegyüttes közös műsora képezte. A fergeteges hangulatú estén a táborlakók is színpadra léptek, akik megmutathatták a tá­borban tanultakat. A kulturális minisztérium támo­gatásával megvalósult néptánctá­bor idén is nagyszerű hangulatban, értékes és érdekes oktatóprogra­mokkal telve zajlott. Az előző évfo­lyamokkal összehasonlítva, idén sokkal több tizenéves vett részt a rendezvényen, ami mind a szerve­zők, mind a néptáncos szakma számára külön örömöt jelent, (nm) Pillanatkép a táborból (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents