Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-11 / 185. szám, kedd
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 11. www.ujszo.com Veres Jánosra emlékeztek halála 10. évfordulóján Nem tűnt el észrevétlen JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Fehér gyertya egy elagott gyertyatartóban, félbe tört cigaretta (mert még ennyit se engedélyezett az orvos), egy üveg bor a presszó sarokasztalán, ahonnan Veres János, Rimaszombat kultúrmindene- se fogadta azokat, akiket érdekelt a város és a régió közművelődése. Tompa Mihály Klub, Fáklya Irodalmi Színpad - ezek voltak a hatvanas-nyolcvanas évek Rimaszombatjának legfontosabb magyar fórumai, amelyeknek Mács Zoltán, Danis Tamás és mások társaságában mozgatórugója volt. S nem mellesleg költő, akinek költészete, ahogy a barát Szeberényi Zoltán írja, „az emberi gondok iránti fogékonyságban, a nemzetiségi lét borúlátóbb és érzékenyebb megélésében, a gömöri tájban gyö- kerezés fokozó tudatosításában realizálódott”. „A fényes Sajó mentén születtem / ott nőttem fel, mint a katángkóró / S a Rima partján költő lettem. // Két folyó között hánytak az évek, / s most lemondó arcomat mutatja / vizük, ha olykor tükrükbe nézek - írja egyik korai versében, amely csak halála után jelenhetett meg a Fekete május című posztumusz kötetben. Egy olyan kötetben, amely azokat a fiatalkori verseit tartalmazza, amelyek akkoriban nem jelenhettek meg. Ahogy 1968 után is elhallgattatták, s csak a salgótarjáni Palócföld nyújtott számára alkotói menedéket. S ha már nem jelenhettek meg az írásai, a kultúraszervezés, legendás klubestek százai, a Forrás Irodalmi Színpad, amely négyszer lett fődíjas a Jókai Napokon, maradt számára menedékül. Halálának 10. évfordulóján egykori kortársak, barátok, hozzátartozók idézték meg a költő-közmunkás alakját, így többek közt Mács József, az írótárs, Mács Zoltán, akivel az irodalmi műsorokat szerkesztették és rendezték, Sebők Valéria, aki szintén a szárnyai alatt fertőződött meg a köz iránti szeretettel, s nem utolsósorban a nej, aki gondját viselte egyre elhatalmasodó betegsége idején is. „Aranyam, házam, rangom nincsen / csak frissen vasalt fehér ingem. // Nem hálok lányszagú nyo- szolyában, / májusi gyep a ringó ágyam. // Vállamon nem feszül varázsköntös / alkonyat vérszínű fénye öntöz. // Felszállók majd, a néma légben / eltűnik árnyam észrevétlen” - ezt még pályája első éveiben írta. Jóslata?, kívánsága? - nem teljesült. Veres János itt van velünk, s emléke erőt ad. Mács Zoltán, Mács József és Vörös Ilonka, a költő özvegye a találkozón (A szerző felvétele) Bécsi megakoncert Jacko emlékére Bécsben, a schönbrunni kastély kertjében készül nagyszabású emlékkoncertet rendezni a júniusban elhunyt Michael Jackson emlékére testvére, Jermaine Jackson. Jermaine Jackson és a World Media Awards hétfőn megerősítette: zajlanak a bécsi rendezvény előkészületei, egyelőre az engedélyek beszerzésével foglalatoskodnak. A koncert várhatóan szeptemberben lesz, pontos időpontját később tűzik ki. Jermaine Jackson elmondta: a tervek szerint a koncerten világhírű sztárok adják elő a popkirály legnagyobb slágereit, s a család több tagját is várják. A tervek szerint 85 ezer belépőjegyet bocsátanak ki, árusításukat augusztus 20. körül kezdik meg. (mti) Turner: Modem Róma, 1839; olaj, vászon (90x122), National Gallery of Scotland, Edinburgh Először láthatja a magyar közönség Turner műveit önálló kiállításon a Szépművészeti Múzeum tárlatán Az itáliai napfény bővültében Budapest. Róma az Aventi- nus dombról (1836), Róma: a Claudius-vízvezeték (1819), A Colosseum és a Constantinus-bazilika (1819), A Nemi-tó (1828) Római romok: látkép a Palatínusról (1819), Modem Róma (1839), A Nápolyi öböl a kitörő Vezúwal (1817 körül), A vámház és a Santa Maria della Salute- templom Velencében (1843). TÁRLATAJÁNLÓ Itália csábító helyei, ahogy Joseph Mailord WUliam Turner (1775-1851) látta, s ahogy megörökítette. Turner gyönyörködtető festői remekei október 25-iég tekinthetők meg a budapesti Szépművészeti Múzeum Turner és Itália című, több mint 80 alkotást felvonultató kiállításán, amely időrendben mutatja be a művész pályáját a korai tájképektől kezdődően egészen utolsó korszakának már-már absztrakt képeiig. Turner a 19. század, sőt talán a művészettörténet egészének egyik legjelentősebb tájképfestője. Hatalmas életművét a tematikai gazdagság és a szüntelen technikai újítás jellemzi. Festett valósághű város- és tájképeket - különösen kedvelte a tenger ábrázolását történelmi- és mitológiai jeleneteket, kortárs eseményeket, de képzeletét jelentősen ösztönözte az irodalom is. A Szépművészeti Múzeumban megrendezett Turner és Itália című kiállítás - az intézmény ajánlója szerint „a művésznek az itáliai utazási során és azok hatására született alkotásait mutatja be. A tárlat rendezői a témát a lehető legtágabban értelmezték, hiszen nemcsak olyan műveket láthat a közönség, amelyek Itáliában, vagy itáliai motívumok felhasználásával készültek, hanem olyanokat is, amelyek az ott dolgozó művészek hatását tükrözik. A nyolc egységre tagolt tárlat így az 1790-es évek végének londoni tanulmányaitól kezdve, amikor Turner a korábbi utazók munkáival ismerkedett, egészen legutolsó alkotói korszakának remekműveiig, időrendben vonultatja fel az alkotásokat. A tematikus megközelítés arra is alkalmas, hogy a művész szinte egész életpályáját végigkísérjük” - olvasható az ajánlóban. A Szépművészeti Múzeum ajánlójából az is kiderül, hogy „a kiállítás első része (Itáliáról álmodozva) azon művészek (Ear- lom, Woollett, Piranesi, Claude Lorrain) alkotásait mutatja be, amelyeken keresztül Turner már fiatalon felfedezte és csodálta Itáliát. A következő részek (A hegytetőről: Turner megpillantja Itáliát, Turnernek Rómába kellene jönnie, Turner útja Rómába) a művész 1802 és 1820 közötti utazásai alatt és azok hatására létrejövő műveket, illetve a Rómába készülődés időszakának munkáit vonultatja fel. Az itáliai napfény bővültében című részben az 1820-as években Angliában született alkotásokat, a Római diadal kiállításrész az 1828-as hosszabb római látogatás során készült műveit, a Velence fénye című rész, pedig rövid, velencei látogatásainak hatása alatt komponált olajfestményeit és akvarelljeit tárja a nagyközönség elé. Az utolsó, A radikális öregember elnevezésű egység a merész, kísérletezgető Turner utolsó éveinek termésébe ad betekintést.” A kiállítás a művész hagyatékát őrző londoni Tate Britain közreműködésével jött létre, ezenkívül nagy-britanniai és amerikai köz- és magángyűjteményekből származnak az alkotások. Turner ihle- tőinek munkásságát a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének alkotásai szemléltetik a kiállításon. A különleges tárlat, amelyet a művész legkiválóbb angol ismerői állítottak össze, Ferrara és Edinburgh után, némi módosítással érkezett harmadik helyszínként Budapestre. A kiállítássorozat kurátora: James Hamilton, a budapesti kiállítás kurátora: Gonda Zsuzsa és Seres Eszter, (ú) AZ EMLEKEZES GONDOLATAI A Kádár-kor magyar hangja KOLEK ZSOLT Meghalt Cseh Tamás. Ilyenkor az ember fejében sok minden kavarog. Mostantól másképp fog szólni a Tangó, a Budapest, a Csönded vagyok és a többi. Mondhatnánk persze, hogy Cseh Tamás, az előadó, már a rendszerváltozással egy időben vált meghaladottá, orosz megfelelőjétől, Viszockijtól eltérően túlélte saját korát. Mondhatnánk, de nem lenne igazunk. Igaz persze, hogy ő a Kádár-kor keserédes szinkrontolmácsa volt, de a rendszerváltozás utáni két évtized érthetetlen és értelmezhetetlen az 1956 és 1989 közötti korszak pontos ismerete nélkül. Cseh Tamást még sokáig hallgatni fogjuk, hogy legalább megkíséreljük felfogni, honnan is rugaszkodtunk neki 1989-ben, s talán még azt is megértjük, mi romlott el útközben. A Kádár-korszak tárgyi kultúrája mára már nincs velünk. A Cseh Tamás által megénekelt krakkói gyors napjainkban már nem több egy kultúrtörténeti fejezetnél. Ráadásul ma már Szlovákiában nem tudnánk átváltani koronára hatvanöt zlotyt. Ennyiben talán tényleg véget ért a rendszerváltozás. De Antoine, Desiré, Lee van Cliff és a többiek, megöregedve bár, még mindig itt vannak közöttünk. Arthur talán minden évben újraél egy évadot a pokolban. Amíg sokan jókat derülnek a Fábry-show Dizájn-centerében bemutatott ormótlan NDK-s háztartási gépeken, addig talán nem is gondolunk arra, hogy ezek az emberek csak a turmixgépet cserélték modernebbre, ők maguk mit sem változtak húsz év alatt. Születtem Magyarországon, hatvanhat éves vagyok. Ha megszólalt volna az a két gitár, amely a művész betegsége óta szinte végig hallgatott, milyen dalt kísérhetett volna? Hogyan is folytathatta volna Cseh Tamás, ha önmaga helyett a generációját, meg az utána jövőket helyettesítette volna be? Valami itt korcsosul, hallhattuk a hetvenes években, kérdezném: száz év múlva, ki tud majd itt magyarul? Itt ez a kérdés talán még indokoltabb, mint odaát. Cseh Tamás Bereményi Gézával alkotott elválaszthatatlan szerzőpárost. Kivételt képez az 1988-as lemez, amelynek szövegeit Csengey Dénes írta. Csen- geyről ma már méltatlanul keveset beszélünk. Pedig most lenne időben, de nincsen idő rá. Csengey belehalt a rendszerváltozásba. Nem volt ideje, hogy igazán politikus legyen belőle, szerencséjére. Cseh Tamás nem mutatkozott pártszínekben, de azért láthattuk őt a Demokratikus Charta zászlóbontásán éppúgy, mint az emlékezetes Kossuth téri nagygyűlésen 2002 áprilisában. Ma már sokakat meglep ezt a kettőt egymás mellett látni, pedig nagyon egyszerű a válasz, ami összeköti őket: polgárnak lenni, így jelzők nélkül - ez önmagában kizáija a szélsőségekkel való bármilyen együttműködést. Cseh Tamástól eltérően persze sokan más utat jártak be. Ha nem lenne foglalt a fogalom, ide kívánkozna: az írástudók árulása. Igaz ők előbb haltak meg, mint Cseh Tamás, még akkor is, ha közülük sokan még ma is köztünk vannak. A Kádár-kor magyar hangja egy polgár volt. Ezért szólnak olyan keserédesen azok a dalok. Légy ma gyerek, és játssz megint velem: az időre hályog tapadt, a tangó megint divat. Ugyanakkor nem kiragadott, hanem mélyen megélt jelen volt a hatvanas évek időszaka. Ó a régi, ó a Balaton, régi nyarakon. Lobogó fiatalság van ebben a dalban. De ezt a generációt már nem a fényes szellők fújják, távoli bölcsekre: Kafkára, Sartre-ra csodálkozik. Cseh Tamás dalai többrétegűek, a kódfejtő jutalma a bizonyosság: a létezésnek tétje és értelme van. Még akkor is, ha nincsen más ebben a dalban, mint egy hőhullám harmadik napja.
