Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-11 / 185. szám, kedd
4 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 11. www.ujszo.com . KOMMENTÁR Forró nyári cigánykérdés GÁLZSOLT Várható volt, hogy Magyarországhoz hasonlóan Szlovákiában is bekövetkezik a robbanás a többség és az ország legnagyobb szociális problémáját alkotó roma kisebbség viszonyában. Már csak azért is, mert a romák aránya és körükben a mélyszegénység mértéke még a déli szomszédunknál tapasztaltnál is magasabb. A lobbanékony elegyet a Szlovák Testvériség nevű szervezet gyújtotta lángra, az ürügyet a romák által elkövetett súlyos bűncselekmények szolgáltatták, és félő, hogy ez csak a kezdet, a lángok a jövőben még magasabbra csaphatnak. Az elegy legfőbb összetevője a roma lakosság szociális, munkaerőpiaci helyzete. A környezete által cigánynak tartott (a magukat a népszámláláson romának vallóknak kb. négy-ötszöröse) népesség többsége az átlagnál jóval szegényebb, ők alkotják a mélyszegénységben élők túlnyomó részét, többségüknek nincs munkája, eltartottak. Arányuk viszont gyorsan nőtt az elmúlt évtizedekben és ez a tendencia a jövőben is folytatódni fog (vélhetően mérsékeltebb tempóban), azzal fenyegetve, hogy - a lakosság elöregedésével és a nyugdíjasok számának növekedésével párhuzamosan - teljesen felborítja az eltartók és eltartottak arányát. Röviden: Szlovákia finanszírozhatatlanná válik. A problémát konzerválja és reprodukálja a roma gyerekek szánalmasan rossz iskolai teljesítménye. Nyilvánvaló, hogy ebből a helyzetből kitömi csak az iskolázottság és foglalkoztatottság javításával lehetséges. E nehéz, szinte teljesíthetetlen feladatok megvalósításához csakis egy olyan társadalmi-gazdasági rendszer létrehozásán keresztül vezet az út, amely a munkahelyek teremtését, a munka elfogadását és a jó iskolai előmenetelt támogatja. A múltban a hibák többsége ott lett elkövetve, hogy a (legális) munkahelyeket teremtő vállalatokat, vállalkozókat agyonnyomták adó- és járulékterhekkel, túlszabályozással, bürokráciával, a potenciális munkavállalót segélyekkel tömték, az iskolarendszerben pedig a leterhelt, alulfizetett és megfélemlített pedagógusok eszközök nélkül maradtak: nem lehet büntetni, csak jutalmazni, nincsenek szankciók és szabályok, a diákoknak csak jogaik vannak. Az állam így rossz üzeneteket küldött: nem éri meg (legális) munkahelyet teremteni, nem éri meg dolgozni, ott a segély, és nem éri meg tanulni sem. A politika és közélet szereplőinek ezen a helyzeten kellene változtatni, de többségüknek esze ágában sincs ezt megtenni. A szélsőségesebb pártok, mozgalmak csak rámutatnak a problémákra és tüzelik azokat, viszont minden romát (vagy a többségüket) parazitának, lustának és bűnözőnek állítanak be, ami nem igaz, és reális megoldásokat sem kínálnak. A vezető politikai pártok nem akarnak darázsfészekbe nyúlni, maximum populista módon meglovagolják a témát a kampány idején, de kormányon többnyire csak annak szőnyeg alá söprésével vannak elfoglalva, legfeljebb látszat- intézkedéseket hoznak. Az értelmiség jó része pedig a realitásoktól teljesen elrugaszkodott koncepciókban gondolkozik, például modem, 21. századi pedagógiai módszerekkel traktálják a szerencsétlen vidéki tanítókat, amelyek egy nagyvárosi elitgimnázium válogatott tehetségeire vannak szabva, nem pedig olyan osztályokra, ahol a gyerekek háromnegyede hátrányos családból jön és az óra fele arra megy el, hogy a pedagógus (nem sok sikerrel) fegyelmezni próbálja őket. Summa summamm, nem sok biztató jel a dagadó problématömeg kezelése szempontjából. FIGYELŐ Vona Izraelbe küldte Betlent Izraelbe küldte az őt kérdező újságírót Vona Gábor, a Jobbik elnöke tegnap a köztelevízió Nap-kelte című műsorában. „Ha Önt annyira izgatja és foglalkoztatja a zsidókérdés, költözzön ki Izraelbe” - válaszolta Beden Jánosnak a politikus, miután a műsorvezető azt kérdezte a Jobbik egyik holokauszttagadó rendezvényhez kapcsolódóan, mit tanácsolna a Jobbik szavazótáborának: elmenjenek a holokauszttagadó eseményre, vagy sem. Beden Jánost nagyon felháborította, hogy a Jobbik elnöke ezt a kijelentést tette. Vona Gábor szerint a romagyilkosságok „felháborító dolgok”, és feltételezései szerint magyarországi vagy külföldi titkosszolgálatok állhatnak a háttérben - erre utal az elkövetés profizmusa -, vagy uzsoraleszámolás áldozatai a meggyilkoltak. Mintha valakik el akarnák a figyelmet terelni olyan tragédiákról, mint például a Marian Cozma kézi- labdást ért gyilkosság - mondta. „Megnyugtatónak” nevezte, hogy a Fidesz nem kíván velük kormányozni, és kijelentette: ők sem az MSZP-vel, sem a Fidesszel nem kötnek kormányzási szövetséget, ha hatalomra kerülnek. A magyar-szlovák államközi kapcsolatokról szólva kijelentette: az „asztalra kell csapni (...), sokkal erősebb és sokkal keményebb diplomáciára volna szükség”, mert az Európai Unióban is a magyar érdekeket kellene képviselni. Szerinte minden határon túli magyarnak meg kellene adni a magyar állampolgárságot, a szomszédos országokban élő magyaroknak területi autonómiát kellene adni, a Kárpátmedencét gazdaságilag újra egységessé kellene tenni. A határrevízióval kapcsolatban ugyanakkor megjegyezte: azt jelenleg nem tartja aktuális kérdésnek. (mti) wARo0, Slotovona (Gyenes Gábor karikatúrája uai JOBBIK MAGYARORSZÁGÉRT MOZGALOM U9l JOBBIK MAGYARORSZÁGÉRT MOZGALOM JOB T*AR00 A ' Z8 l JOBBIK MA6YAR0RSZA6ERT MOZGALOM C _<s TALLÓZÓ MOSZKOVSZK1J KOMSZOMOLEC Az orosz kormányfő és az államfő népszerűsége abszolút történelmi csúcsot ért el a Közvélemény Alapítvány felmérése szerint - adta hírül a napilap, amely cikkének az Öv feletti népszerűség címet adta. Vlagyimir Putyinban, aki miniszterelnöksége előtt nyolc évig államfő, azelőtt szintén kormányfő volt, a felmérés szerint a lakosság 73 százaléka, az elnök Dmitrij Medvegyevben pedig 59 százaléka bízik meg. A megkérdezettek 78 százalék támogatja Putyin válságellenes intézkedéseit, és csupán 12 százalék véli úgy, hogy rosszul végzi munkáját, (mti) A lapkiadó teremti meg a feltételeit annak, hogy az újságírók cikkei egyáltalán eljussanak az olvasókhoz Nyomtatott sajtó kontra internet A hírügynökségek világszerte kétfrontos harcot vívnak: egyrészt - a gazdasági válság következményeként - egyre több előfizetőjüket veszítik el, ami komoly bevételkiesést okoz. Másrészt az internetre - akár az agentúra, akár valamelyik előfizető honlapján keresztül - fölkerülő hírügynökségi információ pillanatokon belül „továbbértékesí- tőre” talál. MT1-HÁTTÉR Utóbbiak egy része, akiket a Der Spiegel „arcátlan üzletelőknek” nevez, sokszor saját értesülésként terjesztik az ügynökségi hírt, ráadásul a hozzácsatolt reklámok révén még pénzt is keresnek velük. A 450 újságírót foglalkoztató, 60 éves német hírügynökség (dpa) leginkább szövetkezetre hasonlít: a kft. formában működő cég az előfizetők (napi- és hetilapok, folyóiratok, rádiók) tulajdonában van, ám egyikük tulajdoni hányada sem haladhatja meg a törzstőke (jelenleg 16,5 millió euró) 1,5 százalékát. Az előfizetési díj egyrészt az adott lap példányszámától (rádiók esetében az adó hatósugarától), másrészt az előfizetői „csomag” terjedelmétől függ. A teljes körű dpa-csomagért például egy 200 ezer példányban megjelenő regionális újság félmillió eurót fizet. Ez olvasónként és évenként 2,50 eurót jelent, amit egyre inkább sokallnak a főszerkesztők. Az ár-teljesítmény arányt megkérdőjelező főnökök közül egyre többen próbálnak meg „úszni” a hírtengerben a dpa közreműködése nélkül. Az elsők között lépett az esseni WAZ-csoport. 2009 januárja óta a WAZ négy Ruhr-vidéki újságja nem fizet elő a dpa-ra. „Választhattunk: vagy elbocsátunk sok újságírót, vagy megtakarítunk 3 millió eurót a dpa lemondásával. Mi az utóbbi mellett döntöttünk” - indokolta a lépést Ulrich Reitz, a WAZ főszerkesztője, aki szerint a négy érintett napilap beszámolói „egyénibbek, mint valaha”, s az előfizetők részéről sem érkezett egyetlen reklamáció sem. Wüm Herlyn, a dpa főszerkesztője vitatja ezt; állítása szerint január óta a WAZ-lapok több eseményről egyszerűen „lemaradtak”. Ráadásul Herlyn él a gyanúperrel, hogy a WAZ - az internet révén - titokban mégiscsak merít a dpa híreiből. A hamburgi dpa- székházban ezért üzembe helyezték az Attributor nevű számítógépes programot. Ennek révén igyekeznek kiszűrni a WAZ-lapokban megjelent hírekből a plágiumokat. A német ügynökség üzleti forgalma 106,2 mülió euróról (2002) pár év alatt 93,8 millió eu- róra (2007) csökkent. A gondok egyik forrása, hogy a dpa főnökei „elaludták” a multimédia kor kezdetét, mert az új médiumokban inkább veszélyt, semmint ígéretes lehetőséget láttak. Ezzel esélyt kínáltak a dpa által korábban megmosolygott kisebb vetélytársaknak. Például a magánkézben lévő ddp-nek, amely a fizetésképtelenség után az utóbbi években nyereségessé vált. „Mi 145 munkatárssal megmutattuk, hogy ilyen méretekben is lehet nyereséget termelő hír- ügynökséget működtetni” - hangoztatja Matthias Schulze, a ddp ügyvezető igazgatója. Persze a minőségi hírszolgálat sem nyújt védelmet a hírlopás ellen, amely világszerte egyre nagyobb gondot jelent lapkiadóknak, hírügynökségeknek és újságíróknak. Szemben a filmproducerekkel, hanghordozók előállítóival, műsorszórókkal és koncertszervezőkkel, akiknek oldalán ott áll a szerzői joggal messzemenően azonos közvetítői jog, a lapkiadók gyakorlatilag védtelenek. Pedig az ő tevékenységük nem kevésbé méltó a védelemre. A lapkiadó teremti meg ugyanis a feltételeit annak, hogy az újságírók cikkei, tudósításai egyáltalán eljussanak az olvasókhoz, és kifejtsék hatásukat - mutatott rá a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Jan Hagemann ügyvéd, aki szerzői és médiajogot oktat a berlini Freie Universitäten. A lapkiadó csak akkor fejtheti ki átfogó tevékenységét, ha azért ellenszolgáltatásban részesül: az újság, hetilap vételárának, illetve fizetett hirdetésnek a formájában. Ha viszont a felhasználással nem áll szemben sem vételár, sem reklámbevétel, s ehelyett az interneten való ingyenes felhasználás emészti fel a nyomtatott sajtótermék terjesztéséből származó bevételeket, az előbb vagy utóbb a lapkiadó csődjéhez vezet. Az egyre arcátlanabb internetes szolgáltatók komplett cikkeket emelnek át egyes sajtótermékekből anélkül, hogy megjelölnék az írás eredeti forrását. Hasonlóan járnak el a különböző információs szolgálatok, valamint sajtószemle-készítők, akik ügyfeleik fizetsége ellenében szemléznek. Mindez jogellenes - szögezi le Hagemann. Sajtó és sokszínű sajtó csak addig fog létezni, amíg a lapkiadók kereskedelmi értéktöbbletet kapnak gazdasági és szervezési munkájukért. Jogilag lehetővé kell tenni számukra, hogy ez a digitális jelenben és jövőben is megtörténjen. Ehhez pedig arra van szükség, hogy önálló és valódi védelmi jog ismeije el a lapkiadók tevékenységét - mutat rá Hagemann professzor. JEGYZET A koldulás mellett döntött JUHÁSZ DÓSAJÁNOS Az egyik hipermarket előtt találkoztam vele, amint lázasan segített az alkalmazottaknak begyűjteni a bevásárlókocsikat. Pár nap múlva mégis meglepődtem, amikor beállított a szerkesztőségbe, s megkérdezte, elmesélhetné-e, hogyan került az utcára. Leült, megigazította zsíros, sampont rég nem látott haját, s hozzáfogott. Szerette volna, ha konkrét nevek is bekerülnének az írásba, de mivel nem sikerült utolérni a másik felet, s a feljelentés ellenére a rendőrség sem foglalkozott az ügyével, marad a névtelen mese, amely bármikor akár velünk is megtörténhet. Hősünkmár 35 éve rokkant- nyugdíjas, ugyanis szemében folyamatosan halnak el az idegszálak, így látása napról napra romlik. Egy ideig a szüleivel lakott, majd elvett egy nála közel húsz évvel fiatalabb nőt, akinek szintén megvolt a maga baja, ugyanis súlyos cukorbeteg volt. A testvérei közül van, aki a környező településeken lakik, de olyan is, aki Svájcban tengeti az életét. De ő volt annyira büszke, hogy soha ne forduljon hozzá segítségért, s azok sem igen forszírozták a támogatást. Két évvel ezelőtt viszont megkereste az egyik nővére azzal, hogy igen rossz anyagi helyzetben van, s mivel neki biztos nyugdíja van, csak ő tud rajta segíteni. Fel is vettek a nevére több alkalommal is nagyobb összegű kölcsönt, s ő azzal tért esténként nyugovóra, hogy azok azt részletre becsületesen fizetik. Ezért is érte, mint derült égből a villámcsapás, a hír, hogy szeretett testvére élettársával együtt eltűnt, s a felvett kölcsön a nyakán maradt. Mivel azt kifizetni nem volt miből, elárverezték a lakását, s a nyugdíjából kezdték elvonni a tartozást. A250 eurós nyugdíjból 200-at levonnak, így marad havi 50 .ebből kellene megélnie. Egy ideig ismerősöknél húzta meg magát, majd talált egy elhagyott víkendházat, abba költözött be feketén. Idén aztán véletlenül összefutott a testvérrel és annak élettársával, de sok köszönet nem volt a találkozásban, magyarázat helyett megütötték, s életveszélyesen megfenyegették. Ha feljelentesz, megdöglesz - búcsúztak tőle testvéri szeretettel, s ahogy már könnyeivel küszködve ecseteli a kilátásait, három lehetősége maradt: vagy elmegy könyörögni a többi testvéréhez, vagy elmegy lopni, s legalább biztos és kényelmes helye lesz egy ideig a börtönben, vagy pedig marad a koldulás. Ez utóbbit választotta.
