Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-07 / 182. szám, péntek
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 7. www.ujszo.com PENGE Fájdalmas harmónia A művész gyerek, a gyerek művész, szinte minden író, költő érzi magában a gyereket, Kornis Mihályra azonban ez fokozottan áll, ő, varázsszóra, meredeken le tud süllyedni, testestül-lelkes- tül, a gyermeki létállapotba, hihetetlenül emlékeznek a zsige- rei, az érzékei, a nyelve ilyenkor szaftokkal telik meg, s egy „másmilyen” gyökérzet-grammatikát hoz elő onnét. A rakoncátlanság, amit kinevelünk a gyerekből, Radics Viktória kritikai rovata maga-magunkból is - mert ez lesz a létföltételünk -, nála duzzadó, robbanékony nyelvi erővé válik, mely felhozza a mélyből (vagy le a magasból?) azt a másvilágot, az elvesztett sávot, ami „nekem az ég”, másnak a fű talán, vagy valami gyerekkori őskép, holdudvar, mély benyomás. A „hazafutás” alcímet viselő könyvecske, melynek főcíme: „Nekem az ég” - s a címek közt máris vibráció lép fel -, gyerekkor-próza, de nem csupán önéletrajzi visszaemlékezés, hanem lesüllyedés/fölemelkedés, nem csak az időben s a történelemben, hanem az emberi lényben. Az ötéves kisfiút a szülei kiadják falura, hogy friss levegőt szívjon. A kaposmérdi parasztcsalád nem sokat törődik vele, legföljebb fenyíti, a kisfiú egyedül van az udvaron a jószágok között. Az író visszagyerekese- dik, és így mi olvasók is egy kicsi gyerek szemével látunk, fülével hallunk, és fölvesszük magunkba kavargó, széles amplitúdójú és erőteljes érzéseit. Szép ajándék az olvasónak: gyerekként érezni! A gyereknyelvet, a tájnyelvet meg a pesti családi nyelvet keverve-kavarva Kornis Mihály nagyszerű hangerőt adott ennek a prózának. A felidézett beszéd, a belső beszéd, a gyerekiélek művészien megtöltött érzéki beszéde minden leírást felülmúló evokatív erővel bír. Az olvasó azon kapja magát, hogy érzékeli a nyomorú falut, a „kitett gyermek” szorongásait, lázadásait, félelmeit, szívállapotát. Az olvasás idejére visszanyeri az elemi létezés „hangulatát”, azt a hangoltságot, amit a felnőtt óhatatlanul elveszít. Kornis új kisregénye ugyanakkor képeskönyv is, fotók és ábrák, képecskék találhatók benne, melyek egyrészt az égboltot hozzák be, a napot, a felhőket, másrészt pedig a korabeli életvilágot jelzikki. 1954-etírunk.ARákosiÉrtékelés: 0090000904 korszak képi dokumentumai, jelei azt mutatj ák meg, amit a kisfiú nem tud, viszont az ő világába is beszűrődik, sőt fizikailag betör. A zsarnokság nyomorgató „hangulata” belengi a prózát-bizony, egy ötéves gyermek életecskéjét is a markában tartja. Ennek ellenpontjaként az égbolt-fényképek azt a nyitottságot-tágasságot és szépséget érzékeltetik, amit a gyerek szintén magába szív. („Megittam az eget. Ahogy szoktam. Bennem vanmégmost is.”) A kisfiú számára a parasztudvaron, szülők nélkül eltöltött néhány nap töményen trauma- tikus időszak. Kornis mesterien nyúl bele a trauma izzó gomo- lyagába - a kritika itt elhallgat, mert csak banalizálná és elrontaná azt a nagyon finom képi és nyelvi szövevényt, amely a léleknek ezt a hányt-vetett, vulkanikus tájékát annak közölhetet- lensége ellenére irodalmilag és képzőművészetileg megjeleníti. (Tegyük itt hozzá, hogy Kornis egyébként is leleményesen él az intermedialitás lehetőségeivel.) Roppant lélektani anyagot görget ez a sűrített, kihagyásos kicsi próza, és fontoskodás nélkül, természetes humorral, frissen, nedvesen és üdén tátja fel. Noha ezúttal az író csöppet sem moralizál, egy erkölcsi példázat is rejlik az anyagban barátKORNIS MIHÁLY NEKEM AZ ÉG HAZAFUTÁS ságról, szolidaritásról és ennek csúfos-borzalmas végéről, meg a nagy fenyítő mechanizmusról, mely erre a diktatúra jármában nyögő világra (tényleg „totalitáriusán”) rátelepszik. Kép, nyelv, jel, hang, ábra és ábrázolás tökéletes művészi összhangot alkotva teremtett meg a vadonatúj, szellős kis Komis-műben egy érzelmekben gazdag, telt, önálló világot, mely azért is feledhetetlen, mert valamennyiünkben ott lakozik, lapul, lebeg, és bármily fájdalmas vagy nyomasztó, boldogság, ha előjön s megmutatja vad színeit. Kornis Mihály: Nekem az ég. Hazafutás. Kalligram, 2009. Bujtor nincs túl az életveszélyen Nincs még túl az életveszélyen Bujtor István színművész, a veszprémi Petőfi Színház igazgatója - közölte a család felhatalmazására a színház szóvivője csütörtökön. Tájékoztatása szerint Bujtor István szervezetében súlyos fertőzés miatt légzési elégtelenség lépett fel, és a vérkeringése összeomlott. A 67 éves művész állapotát sikerült stabilizálni. Bujtor Istvánt továbbra is a veszprémi megyei kórházban kezelik. A színidirektor az intézmény intenzív osztályára a múlt héten pénteken rosszullét miatt került be. (mti) Karlovy Vary idei fesztiválja két új klippel gazdagodott, a kérdés csak az, kiről készülnek az új portrék? Mesék a kristálygömbről Robert De Niro haladékot kért... (TASR/AP-felvételek) Andy Garcia feladta korábbi elképzelését Iyan Zachariáš napjaink tíz legjobb reklámfilmrendezőinek egyike. Világviszonylatban. Ezt egy amerikai szaklap írja a harmincegynéhány éves cseh rendezőről, aki játékfilmet ugyan még nem készített, fesztiválklipet viszont már hatot. SZABÓ G. LÁSZLÓ Karlovy Vary tavaly mustráján az ő tehetségét dicsérte mindenki, szakma és közönség, amikor a játékfilmek előtt a Danny DeVitóról, Harvey Keitelről, Milos Formánról és Vera Chytilováról készült ötletes és humoros másfél perceseken szórakozott. A klipek főszereplője természetesen a fesztivál nagydíja, a Kristályglóbusz volt, ez az üvegből készült, karcsú, mezítelen lányalak, aki áttetsző gömböt tartva a kezében több jeles alkotónak szerzett már örömteli pillanatot. Tizenhárom éven át minden esztendőben másvalaki forgatott klipet a fesztivál vásznára. Köztük Jan Svérák, Sasa Gedeon, Petr Zelenka, David Ondŕíček, Jan Hŕebejk... mígnem tavaly változtattak e nemes hagyományon. A vüágszinten egyre nagyobb elismerésnek örvendő Karlovy Va- ry-i seregszemle vezetői úgy döntöttek: Ivan Zachariášt kérik fel, hogy teremtsen új hagyományt. Minden évben forgasson másfél perces, szellemes kis történetet azokról, akik már megkapták a Kristályglóbuszt - s ki tudja, milyen sorsra jutott a kezükben? így tudtuk meg, hogy Danny DeVito, a hollywoodi kis köpcös ezzel csapott rá egy korán jött reggelen az őt ébresztő szállodai telefonra, hogy Harvey Keitelnek, miután ráesett, ettől dagadt be a lábfeje, hogy Milos Forman a gyógyszerét zúzza porrá vele, s hogy Véra Chy- tilová hosszasan zsörtölődve, ám annál leleményesebben áttetsző szalagragasztóval fogta össze a szoborlány kezéből kiesett és darabokra tört gömböt. Ivan Zachariáš valóban remek rendező. Humora van. Pontosan fogalmaz. Másfél percben képes hangulatot teremteni, bemutatni és portrét rajzolni. A poén sosem sikkad el. Idén két újabb klippel bővült a fesztivál gyűjteménye. A kubai származású amerikai színész, Andy Garcia a főszereplője az egyiknek, Jirí Menzel Oscar-díjas prágai rendező a másiknak. Pedig a korábbi elképzelések szerint előbb Robert de Niro lett volna soron. Csak aztán közbeszólt valami. „Három forgatókönyvet kért tőlem a színész ügynöksége - avat be a részletekbe Ivan Zachariáš. - így akarták megteremteni Robert De Nirónak a választás lehetőségét. Csak éppen elfelejtették közölni velem: az Oscar-díjas Dühöngő bika nem szeretné, ha bármelyik történetünk egy kicsit is utalna korábbi filmjeinek valamelyikére. Ennek köszönhetően mind a három elképzelésünk pillanatok alatt szertefoszlott. Ki kellett találnom egy negyediket, amelyet el is fogadott végre, és május végén indultunk volna New Yorkba, hogy leforgassuk a klipet. Egy héttel a megadott időpont előtt azonban levélben kért elnézést tőlünk, hogy a dolog mégsem megy, mivel ő is forgatni kezd, pontosan azon a napon, amikor már velünk dolgozott volna. Ezért aztán őszre csúsztattuk a klip elkészítését.” így lépett Robert De Niro helyébe Andy Garcia, hogy az „egy külföldi, egy hazai” felállás megmaradjon a vásznon. Csakhogy ez a klip sem készülhetett el zökkenőmentesen. „Az én tervem az volt, hogy golflabdával eltalálja az üvegszobrot, ám a labda, akár a bumeráng, visszakerül hozzá - ecseteli korábbi elképzeléseit a rendező. - Andy Garciának azonban nem igazán tetszett az ötlet. Jobb poénra éhezett. Ki is talált valamit a feleségével. Történetük szerint amint hazaér, már ül is a zongorához, amelyen természetesen a saját szerzeményét játssza, a hangszer a fesztiváldíjjal van alátámasztva, s ahogy ott nyomkodja a billentyűket, hirtelen az ölébe ugrik egy macska. Mire a zongora megbillen, közben figyelmezteti a felesége, hogy menjen el inkább a gyerekért az óvodába. Az én szememben ez a felhőtlen amerikai élet reklámja lett volna, ezért gyorsan lebeszéltem róla. Szerencsére tetszett neki a másik ötletem, miszerint ott áll házuk bejárata előtt, és a szoborral veri szét a zárat, hogy bejuthasson végre.” Jirí Menzel az íróasztala mögött, a székkel hintázva figyeli, hogyan takarítgat a szobájában Eliška, a bájos, fiatal bejárónő. „Minden úgy került a filmbe, ahogy megálmodtam - lelkendezik Ivan Zachariáš. - Ahogy az várható, azt találtuk ki, hogy Menzel úr, miközben a lány csinos popsiját bámulja a varázsgömbbé változott glóbuszban, hanyatt fog esni a székkel. Természetesen izgultunk a jelenet miatt, hiszen mégis csak egy hetven felett járó emberrel volt dolgunk, és nem akartuk, hogy baja essen. De ahogy az lenni szokott, semmi sem ment elsőre. Ötször vagy hatszor vettük fel a jelenetet, mire végeztünk, de elmondhatom: Menzel úr még mindig remek kondícióban levő, rugalmas testű férfi.” A fesztivál következő két klipjének egyike tehát New Yorkban készül, Robert De Niróról, de hogy ki lesz a másik, a cseh klip alanya, egyelőre nem dőlt el. Lehetne akár Juraj Herz vagy Jan Švankmajer is, elvégre már ők is megkapták a Kristályglóbuszt. Ivan Zachariáš szerint még van néhány év, amíg „futja a készletből”. De mi lesz, ha „elfogynak” a nagy öregek? Ha már Jan Némec, Ivan Passer és a többiek is mind sorra kerültek? Lesznek-e addigra újabb „nagy csehek”? Őszülő halántékú külföldi sztárból ugyanis sokkal több van. Megegyezés született a Jackson-filmről Hatvanmillió a jogokért MT1-HÍR Los Angeles. Megegyezés született arról, hogy film készül a tervezett Michael Jackson-koncert- sorozat próbáin rögzített felvételekből; a Columbia Pictures és a koncertszervező AEG Live közötti egyezséget bírósági döntés véglegesíti. A Los Angeles-i fellebbviteli bíróság az augusztus 10-re kitűzött meghallgatáson hagyhatja jóvá a megegyezést, amelynek tárgyát a This Is It címmel tervezett koncertsorozat előtti próbákon rögzített felvételek képezik. Az AEG Live a Sony Pictures Entertainment kötelékébe tartozó Columbia mellett az elhunyt énekes végakaratának végrehajtóival is megegyezésre jutott. A nyilvánosságra került bírósági dokumentumok szerint a Columbia 60 mülió dollárt fizet a jogokért. A bevételekből Jackson hagyatéka 90 százalékot, az AEG Live pedig 10 százalékot kap. A sajtó már júniusban arról számolt be, hogy küszöbön áll egy lehetséges megállapodás egy film készítéséről, amelyhez a tervezett londoni visszatérés előtti felvételeket használnák. A próbák során több mint száz órányi felvételt rögzítettek. A filmről kötött megállapodás mellett megegyezés született a Jacksonhoz kötődő emléktárgyak forgalmazásáról is, ezeket a Universal Music Group alá tartozó Bravado International Group árusíthatja majd. Hodek Dávid együtt zenélt Juraj Griglákékkal Ámulatba ejtette a közönséget Pozsony. A Pozsonyi Kulturális Nyár Dzsessz a torony tövében sorozatában szerdán este Juraj Grig- lák basszusgitáros és együttese lépett közönség elé. A koncert érdekessége, hogy a felnőtt zenészekkel együtt zenélt a mindössze tizenegy éves, varázslatos tehetségű dobos, a komáromi Hodek Dávid. Tapasztalt muzsikusokhoz mérhető játékával ámulatba ejtette a Primáši palota udvarán összegyűlt fővárosi közönséget. „A pódiumon nem érzékelem Dávid életkorát, ha lehunyom a szemem, egy komoly muzsikus érett játékát hallom, ez benne a raritás” - mondta az ifjú muzsikustehetségről Juraj Griglák. (tasr) Hodek Dávid a pozsonyi koncerten (TASR-felvétel)
