Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-04 / 153. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 4. www.ujszo.cotn Albert Einstein 1951 márciusában, Bostonban (Kép: Arthur Sasse/AFP) Nyelvi jogi érvek Szlovákiában és az USA-ban - adalékok a nyelvtörvényhez Addig nem probléma a nyelv... FELDOLGOZÁS A Szlovákiában 1995-ben meghozott első nyelvtörvényt követően Kontra Miklós nyelvész professzor több alkalommal is kitért a nyelvi jogi érvek közép-európai és amerikai gyakorlatának összehasonlítására. Feldolgozásunk alapját az 1996-ban Pozsonyban tartott kétnyelvűségi konferencián tartott előadása képezi (megjelent a Nyelvi érintkezések a Kárpát-medencében különös tekintettel a magyarpárú kétnyelvűségre. Jazykové kontakty v Karpatskej kotline s osobitným dôrazom na biling- vizmus maďarčina a iný jazyk. Kalligram/MKKI, Pozsony, 1998). ♦ ♦ ♦ 1. Az Egyesült Államokban is vannak olyan vélemények, hogy például a floridai Dade megyében az angol ajkúak diszkrimináció áldozatai. 2. Az USA-ban is elhangzanak olyan érvek, hogy a hivatalos nyelv társadalmi egyenlőséget hoz létre; a Reagan-kormány oktatási minisztere, William J. Bennett azt állította, hogy az angolul kevéssé tudók kizárólag angol nyelvű, alternatívnak nevezett oktatása arra ad esélyt a tanulóknak, hogy az amerikai társadalom teljes értékű tagjai lehessenek. 3. Egyes vélekedések szerint az USA-ban a különböző rasszok közötti harmónia növeléséhez szükséges, hogy a munkahelyeken kizárólag az angolt szabadjon használni. 4. Az 1920-as években a Meyer kontra Nebraska perben Nebraska állam legfelsőbb bírósága úgy találta, hogy ha „megengedik a külföldieknek, hogy gyermekeiket óhazai nyelven neveljék és oktassák”, akkor „olyan eszméket és érzelmeket nevelnek beléjük, amelyek ellentétesek Amerika legjobb érdekeivel”. 5. Mind Közép-Európában, mind az USA-ban hatásosan lehet inzultálni az őshonos kisebbségeket azáltal, hogy megtagadják tőlük nevük (önelnevezésük) használatának jogát. A sértés mögött megbúvó kimondatlan állítás az, hogy a kisebbségnek már rég asszimüálódnia kellett volna a többséghez. ♦ ♦ ♦ A fentiek értelmezéséhez Kontra Miklós hozzáteszi, hogy a szlovák nyelvtörvény egyes kitételei jól láthatóan az amerikai gyakorlat egyes elemeit másolják; a nyelvész így fogalmaz: „az 1995-i szlovák nyelvtörvény számos passzusa az Egyesült Államokból átvett kacat.” Ezzel kapcsolatban idézi a The New York Timesban 1995 novemberében a szlovák nyelvtörvényről kialakult vitát, melyben a washingtoni szlovák nagykövet a törvény védelmében egyebek közt ezt írta: „A törvény fő célja a nyelv történetileg kialakult formájának megóvása, miként ez számos európai országban, például Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában is szokásos. Az államnyelv ismerete az állampolgárság megszerzésének alapvető feltétele a világ országaiban.” Kontra Miklós magyarázata a fenti idézethez: „Ebben a szövegben az állampolgárság megszerzésére való utalás kelthet csodálkozást, ha nem megrökönyödést. Amíg az U. S. English az amerikai állampolgárrá válni akaróktól egyszerű angoltudást vár el, a szlovák nagykövet mintha azt sugallaná, hogy ha valaki szlovák állampolgár, akkor jól kell beszélnie szlovákul. Ha a U. S. English ezt a logikát követné, azért harcolna, hogy szövetségi pénzekkel támogassák például Új-Mexikó minden állampolgárát, hogy jól megtanuljon angolul. Ebben az esetben egy meghódított népet erőszakkal tanítanának meg arra, hogy jól beszélje a hódítók nyelvét:” A hivatalos nyelv kulturális ki- ficamodást és társadalmi gyökér- telenséget okoz - emeli ld fejezetcímként idézett tanulmányában Kontra Miklós. E fejezetben úja: A nyelvi jogokat szűkítő törvények elleni legerősebb érvek egyike az, hogy az ilyen törvények egy népcsoport identitásának elvesztését okozhatják. Einar Haugen tanulmányát (The curse of Babel; 1973) idézi: „Addig nem probléma a nyelv, amíg nem teszik meg a diszkrimináció alapjává, de valójában erre használják emberemlékezet óta. Svédországban és az Egyesült Államokban a trend nyilvánvalóan a kisebbségek nyelvcseréje a többségi nemzettel való azonosulás közben. De ez a folyamat elősegíti a kulturális kificamodást és a társadalmi gyökértelenséget, megfosztja a kisebbségeket nemcsak csoportidentitásuktól, hanem emberi méltóságuktól is.”- SZALONSZEMLE Nyelvek az összes hajtogatásokban A Milánói Egyetem elektrofiziológiai kísérlete azt igazolja, hogy ha az embernek az anyanyelvén vetítenek vászonra egy szót, agyának más része lép működésbe, mint amikor nem anyanyelvi szavat lát meg (ČTK/AP) A szólásszabadság „az anyanyelv szabadsága a szólásszabadsággal kezdődik” Bodor Pál. Mottóként idézi Balia D. Károly A hontalanság metaforái című könyvében A francia mégiscsak francia „Monique-tól azt hallom, hogy léteznek haussza nyelvű elemik is. Ezeket itt furcsa módon »kísérleti iskoláknak« nevezik, kísérletnek tekintik, ha a gyerek az anyanyelvén kezdheti a tanulást. (Miért csodálkozom? Magyarországon is kísérleti jellegű, ha a cigány anyanyelvű kisgyereknek nem kell egyik napról a másikra mindent magyarul megértenie.) Az első két évben írás, olvasás, számtan csak haussza nyelven megy, harmadikban kezdenek franciául tanulni. Egy fölmérés kimutatta, hogy a kísérleti iskolába járók kamaszkorukra jobban beszélnek franciául, mint azok, akiket első perctől kezdve franciául gyötörtek. Mégis kevés szülő íratja a gyerekét haussza iskolába, azt hiszik, a francia mégiscsak jobb, hiszen francia... Lángh Júlia: Közel Afrikához Bábel Az idegeneket az jellemzi, hogy mindig annak az országnak a nyelvén igyekeznek beszélni, melyben utaznak, ezen a téren túlságosan is buzgólkodnak, s akkor egykettőre kisül, hogy idegenek. Viszont az odavalók, a bennszülöttek csak bólintanak, jelekkel értetik meg magukat. Harapófogóval kell belőlük kihúzni a szót. Akkor is a használattól kifényesedett, kopott szókat vetnek oda, álmosan, az anyanyelv bennük szunnyadó gazdag és rejtett kincseiből. Általában fáznak a választékos fordulatok, a szabatos és irodalmi szerkezetek alkalmazásától. Lehetőleg nem beszélnek, amit okosan is tesznek, hiszen ha több óra hosszáig kellene előad- niok egy dobogón, vagy egy húszíves könyvet kellene ímiok, róluk is hamarosan kimutatnák részint hallgatóik, részint bírálóik - mégpedig nem egészen alaptalanul -, hogy tulajdon anyanyelvükhöz se konyítanak. Kosztolányi Dezső: Esti Kornél. Kilencedik fejezet, melyben a bolgár kalauzzal cseveg bolgárul, s a bábeli nyelvzavar édes rémületét élvezi Ősnyelv Igen sajátságos a nép ősnyelve: anyanyelv nincsen, mert a gyermekeket frank és gall törzsek bevándorolt leányaira, ún. „bonne”- okra bízták, akik a tót és skandináv nyelvek egy sajátságos keverékére szoktatták a zsengéket - ezt a nyelvet azután a lipótvárosi anyák „französisch” névvel jelölték makacsul, egészen addig, míg a gyermek párizsi tanulmányaira nem ment el, ahol azután kiderült a tévedés. A legutóbbi időben egészen váratlanul egy eddig még ismeretlen nyelvvel, az ungrissel vagy ungárischsal (magor, magyar) gazdagodott az eredeti zsargon: a lipótvárosiak igen sok szót átvettek, saját használatra kissé átalakítva és kottába szedve; így például a magyar „no!” indulatszót meg is zenésítették. Karinthy Frigyes: Együgyű lexikon. A Lipótváros története. Múltja, félmúltja, jelene és folyamatos jövője, az összes hajtogatásokban, tárgyas ragozás A kisebbségben élő magyarok önazonosság-tudatának két fő típusáról Anyanyelv és identitás Gereben Ferenc szociológusnak a nemzeti önképet vizsgáló tanulmánya egy 1991 és 1995 között készült felmérésen alapszik. A felmérés címében feltett kérdés (Mit jelent az Ön számára magyarnak lenni?) nyitott volt, nem követték előre megadott válaszok: a spontán válaszok gazdag választékát utólag, tartalomelemzéssel szűkítették különböző típusokra. Az anyanyelv és identitástudat kapcsolatára nézvést a felmérésre vonatkozóan a szerző igazolja azt az általános vélekedést, mely szerint az anyanyelvnek a kisebbségben élő magyarok fontosabb szerepet tulajdonítanak, mint a magyarországiak. A táblázatból ugyanakkor az is kitűnik, hogy a kisebbségben élő magyarok identitáselemei közt országonkénti eltérések, hangsúlyeltolódások tapasztalhatók. A hagyományokat (kulturális és történelmi hagyományokat) és a tevőleges, felelős cselekvést az átlagosnál fontosabbnak tartók típusa Gereben Ferenc szerint konstruktívabban és racionálisabban gondolkodik; mint írja: „e típus társulási hajlandósága is nagyobb, s ez - többek között - az anyanyelvhez mint identitáselemhez való vonzódásában is kifejeződik.” Szemben a másik típussal, mely az önazonosságot hangsúlyozott nemzeti büszkeségként, jó érzésként, örömként vagy természetes (különösebb önreflexió nélküli) adottságként éli meg. Ez utóbbiakkal kapcsolatban a szerző megállapítja: „Akik az önazonosságukat elsősorban a pozitív érzések szintjén élték meg, azok általában megelégedtek az emocionalitás nyomatékos hangsúlyozásával, és ritkábban említettek meg más motívumot is. Vagyis az erősen érzelmekre apelláló identitástípusoknak meglehetősen alacsony volt a társulási hajlandóságuk, vagyis meglehetősen egysíkúnak és differenciátlannak mutatkoztak.” Az anyanyelvhez való viszony - vonja meg végül a mérleget a szerző - leginkább az identitástudatnak a konstruktív, építő jellegű: a kultúrára, közösségre, az áthagyományozás feladatára koncentráló alkatelemeihez vonzódik. Mit jelent az Ön számára magyarnak lenni? Válaszmotívumok Dél-Szlovákia Kárpátalja Erdély Vajdaság Mura-vidék Magyarország Rossz érzést, semmit 1,3 2,3 2,4 4,7 2,9 4,3 Közömbös, mindesy 5,0 2,3 7,6 10,9 6,7 5,6 Egy nemzethez tartozni 4,3 3,0 3,9 4,1 11,4 15,7 Nyelvi összetartozást 11,7 6,6 12,1 13,1 15,2 8,8 Hagyományt 8,4 10,2 13,6 13,7 13,3 8,4 Büszkeség, önérzet 17,1 27,7 17,4 13,4 15,2 8,4 Öröm, boldogság 31,7 33,7 27,4 29,4 30,5 26,6 Feladat, felelős cselekvés 8,0 12,3 21,1 8,8 17,1 8,4 Forrás: Gereben Ferenc SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
