Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-03 / 152. szám, péntek

Hirdetés 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 3. FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS Beszélgetés Csáky Pállal, az MKP elnökével a Hídról, amely nem összeköt, inkább szakadékot vág magyar és magyar közé Továbbra is egy magyar párt van: az MKP Elnök úr, sok polgár ijedten kérdezi ezekben a napokban: mi történik a szlovákiai magyar politikában? Attól tartok, rossz dolog az, ami velünk történt. Néhány volt kollé­gánk becsapott bennünket, azt mondták, hogy meg akarnak egyezni velünk, ám a valóságban egy új párt alapításán dolgoztak. Kinek jó ez a lépés? Senkinek. Szembeállítja egymás­sal a magyarokat, gyöngíti az el­lenzéket. Új programot, űj világlá­tást nem hoz a közéletbe. Úgy néz ki, ez a történet valóban csak 8-10 ember személyes érdekeiről szól. Milyen változásokat hoz ez a szlovákiai magyar politikába? A szlovákiai magyar közélet vi­szonyai alaposan meg fognak vál­tozni. Az egységet, amire eddig büszkék voltunk, kollégáink most porrá zúzták. Mindig is mondtuk, az Isten mentsen meg minket egy olyan szembenállástól, amely Ma­gyarországra jellemző, vagy az o- lyan viaskodástól, amire Erdély­ben, a Kárpátalján vagy Délvidé­ken is látunk példákat. S most itt van, ez a szembenállás befurako­dik majd nemcsak a társadalmi, hanem a civil szférába is. A kilé­pők döntésükkel nagyon rossz szolgálatot tettek közösségünknek. Ki viseli ön szerint ezért a fele­lősséget? Egyértelműen a volt kollégáink. A Hírvivő legutóbbi számában pontosan leírtuk a tárgyalások menetét, s a nyilvánosság elé tár­tuk azokat a dokumentumokat, amelyeket a megoldás érdekében kidolgoztunk. Úgy gondolom, néha túl is mentünk az ésszerűség határain azért, hogy megegyez­zünk. Ez nem sikerült, s ez nem a mi hibánk. Bizonyítékunk is van róla, hiszen volt kollégáink tár­gyalásokat imitáltak velünk, ugyanakkor már bejegyeztették honlapjukat egy olyan néven, a- mely - láss csodát világ! - ké­sőbb a megalapítandó párt neve lett. Elmondhatjuk tehát, hogy legkésőbb május 12-én már nem­csak a pártalapításról szóló dön­tés volt kész, hanem a párt nevé­ről szóló döntés is. Sokan meglepődtek azon, hogy épp Bugár Béla fordul szembe a saját pártjával. Szlovák újságíró kollégák is keresik ennek okát A minap azt is felvetették, hogy ha Meíiartól meg lehetett kérdezni, honnan vette a 40 millió szlovák koronát az Elektra úgymond megvásárlására, talán Bugár Bélától is megkérdezhető, hon­nan volt neki több tízmillió koro­nája egy anyagilag igényes kas­télyvállalkozás beindítására. Azt írja a szlovák sajtó, hogy azóta viselkedik furcsán, amióta gaz­dasági vállalkozásba fogott. Ez érdekes felvetés, s én is talál­koztam sok olyan véleménnyel, amely azt mondta, hogy Bugár úr nagyon megváltozott, amióta gazdasági tevékenységgel foglal­kozik. A kollégák közül sokan ki­fogásolták, hogy vállalkozása be­indításakor nem az MKP-s kollé­gákat hívta meg az ünnepségre, hanem a kormány egyik legnép­szerűtlenebb tagját, Tomanová miniszter asszonyt. Bizonyára az sem volt szerencsés, hogy a tele­vízió kamerái jelenlétében be­szélt állami és az Európai Szociá­lis Alapból való támogatásról a vállalkozását illetően. Sokakat meglepett a kilépés időzítése is. Az emberek több­ségének úgy tűnik, az MKP jól szerepelt az idei választásokon. Valóban, eddig 3 olyan választá­son vagyunk túl, amelyek összeha­sonlíthatóak az előző és a jelenlegi vezetés szempontjából: a köztársa- ságielnök-választás, a dunaszerda- helyi időközi polgármester-válasz­tás és az európai parlamenti válasz­tás. Mind a három akadályt sikere­sen vettük, mind a három esetben jobb eredményt tudtunk elérni most - köszönet érte a tagjainknak és támogatóinknak -, mint a koráb­bi vezetés idején. Ez egyben azt mutatja, hogy a párt új vezetése és az MKP egésze életképes és stabil. Ez tehát ön szerint egy olyan el­lentét, ahol az egyik oldalon a saját gazdasági előnyeiket lá­tók, a másikon pedig a közössé­gi érdekeket előnybe helyezők vannak? Igen. Persze mi is olyan viszo­nyokat akarunk ebben a pártban, ahol mindenki megtalálhatja - korrekt és demokratikus módon - a helyét és a számítását. Igenis, ér­vényesüljön az egyéni és a cso­portérdek is - de az soha ne me­hessen a közösségi érdekkel szem­ben. Itt van a különbség, szerin­tünk az értékek prioritása megkér­dőjelezhetetlen kell, hogy legyen. Szeretném tehát a velünk szemben pártot alapító gazdag fiúk figyel­mébe ajánlani, hogy voltak már Szlovákiában olyan pártok, ame­lyek egyszeri használatra készül­tek, vastag pénztárcákra támasz­kodtak, s csak a személyi és cso­portérdekek megvalósulását szol­gálták - de hol vannak most? Hol van a Munkások Szövetsége, a Polgári Egyetértés Pártja, az Új Polgár Szövetsége? Megjelent a suttogó propaganda is, amely azt hirdeti, hogy a Smer majd a Híd­dal alkot koalíciót, s akkor dőlni fog a pénz a kiválasztottak számá­ra. Ha tudnák azok, akik ilyenek­ről álmodoznak, hogy nevetnek e- zen a Smer vezető politikusai?! Nekik is stabil partnerre van szük­ségük, nem egyszer használatos politikai eszközre. Azt, hogy mennyire ingatag szakadár kollé­gáink befolyása, mutatja, hogy el­buktak az első parlamenti lépés­nél: a Nemzeti Tanács elutasította, hogy önálló frakciót alapítsanak. A tanulság mindenki számára vi­lágos: senkinek sem szabad elfe­lednie, hogy az emberek bizalmá­ért évekig kell küzdeni, de akár egy nap alatt is el lehet azt játszani. Nyugtalanítja az MKP vezeté­sét a kialakult helyzet? Nem örülünk neki, ám nem is nyugtalanít különösebben. Mi vé­gezzük tovább a dolgunkat. Az MKP a szlovákiai magyarság egyetlen pártja és az is marad, az új párt nem magyar pártként defi­niálja magát. Ön a média felelősségéről is szólt a két héttel ezelőtt Érsek­újvárban megtartott impozáns rendezvényen, amelyen több mint két és fél ezer ember vett részt. Elemezve a folyamatot azt lát­tam, hogy a média egy része rendszeresen heccelte volt kollé­gáinkat. Világos, hogy mi volt a cél: a mi meggyengítésünk. Ám én azt mondom, csőbe húzni csak azt lehet, aki hagyja magát. Ez bi­zony az intelligenciahányados szintjének a kérdése is. S ezen a ponton engedje meg, hogy tiszte­lettel szóljak köztársaságielnök­jelöltünkről, Iveta Radiéováról, aki miután megkérdezték őt, be­lép-e az újonnan létrehozandó se kutya-se macska pártba, azt mondta: én nem vagyok köpö­nyegforgató, s ha egyszer belép­tem az SDKU-ba, egyetlen okát sem látom annak, hogy innen ki­lépjek, s egy másik pártot támo­gassak. Számomra a pártomhoz való hűség egy életre szól - üzen­te a mi szakadárainknak. Miért mond se kutya-se macska pártot? A kilépők által létrehozandó új párt természetesen nem lesz szlo­vák-magyar vegyespárt, mert oda valamire való szlovákok nem fog­nak belépni. Miért is tennék? Van Szlovákiában több olyan párt, ahol szerencsét próbálhatnak. Tudják azt is, hogy egy szlovák-magyar vegyes párt ellen bármikor kijátsz­ható a magyar kártya. Akkor pedig ki támogathatja majd az űj pártot? A szlovákiai magyaroknak az a vékony rétege, amelyik eddig távol maradt a po­litikától? Lehet, de ez kevés em­ber. Ne legyenek illúzióink, volt kollégáink eddig is gyakran for­dultak a manipuláció eszközéhez. Ők az MKP-tól akarnak szavaza­tokat és tagokat elvinni. Ezért in­dult be a mi tagjaink megkörnyé­kezésének folyamata. Ez a nyáron folytatódni fog, jönnek majd a na­gy elméletek és az egekig érő ígérgetések. Én csak azt mondom az embereknek, gondolják meg jól, mit cselekszenek. Kinek jó az, ha meggyöngítik az egyetlen erős magyar politikai szervezetet, az MKP-t? Az ígérgetések alkalmá­val pedig ne feledjék az arany­mondást: senki nem tud Önnek annyit adni, mint amennyit ők ígérni. Hallom, hogy az új pártban már parlamenti képviselői helye­ket és államigazgatási posztokat is ígérnek - s hogy viccesebb le­gyen a helyzet, egy-egy posztot több embernek is odaígértek. Ez a lufi is gyorsan ki fog pukkadni. Az SDKU és a KDH politikusai úgy nyilatkoztak, hogy az MKP mögött állnak. A Smer megha­tározó politikusai ugyanúgy, mondván, számukra is olvasha­tóbb egy stabil MKP, mint egy kalandorpárt. Igen, ez így van, ez így logikus. Az is jó érzés, hogy a szlovákiai magyar közvéleményre is támasz­kodhatunk, amely egészségesen gondolkodik - még akkor is, ha van olyan média, amely igyekszik az ellenkezőjét sulykolni az embe­rekbe. Az emberek azonban a szí­vükre és a józan eszükre hallgat­nak, s nem akarnak két pártot. Tudják, hogy esztelenség az ilyen lépés, mert csak gyöngíteni akar bennünket. Nem véletlen, hogy kollégáink kilépésének az SNS tapsol a leghangosabban. Most, amikor a nagypolitikában a válság nehéz helyzetbe hoz minden kor­mányt, amikor az SDKU stratégiai partnerséget kínál az MKP-nak, s amikor a Smer demokratikusabb szárnyával is meg tudunk egyezni néhány kérdésben, őrültség gyön­gíteni önmagunkat. Most, amikor kezd elérhető közelségbe kerülni egy fontos célunk, hogy az SNS-t még egyszer ne engedjük kor­mányközeibe, most teszünk ön­gyilkos lépéseket? Jó akaratú szlo­vák emberek állítanak meg az ut­cán és kérdezik, mi történt velünk, akik eddig az egység és a toleran­cia példaképei voltunk? Igen, jó tudni, hogy mellettünk áll az SDKU és a KDH is. Az irt­ott megjelenő viták ellenére tud­ják, hogy mi vagyunk a megbíz­ható partner, s azt is tudják, egy­másra vagyunk utalva. Nekünk szükségünk van szlovák partne­rekre, s nekik is szükségük van ránk. Egy erős, megbízható ma­gyar pártra van szükségük nekik is, s ez mi vagyunk. Önnek tehát a tisztázatlan gaz­dasági háttéren túl elvi kifogá­sai is vannak az új párttal kap­csolatban? Természetesen. A volt kollégák három hete találkoztak a Csalló­köz szívében, a rendezvényen csupa magyar vett részt, ám min­denki szlovákul is beszélt. Hang­súlyozom: magyarok összejöttek úgymond pártot alapítani a Csal­lóköz szívében, és szlovákul be­széltek belső rendezvényükön egymással. Ilyen torz hozzáállást még az agyalágyult szlovák nyelvtörvény sem ír elő, a párt­törvény alapján bejegyzett pártok közül pedig egy van, amelynek a hivatalos belső tárgyalási nyelve a magyar: s ez az MKP. Emlékeznek az alternatív okta­tásra, amely erőszakoltan akarta kétnyelvűvé tenni a magyar isko­lákban az oktatást, amellyel szem­ben mi az utcára vonultunk tilta­kozni? Amit Slavkovská miniszter asszony erővel és hatalommal nem tudott elérni, a szakadárok most önként és dalolva, maguk csinálják végig. Nem ez a döbbe­netes csalódás? Ennek mi az oka, ezért milyen fizetséget várnak? Ez a megnyilvánulás természetesen nem a szlovák nyelv tiszteletéről, hanem az önfeladásról szól. S az, hogy volt kollégáinkkal az élen vonuljunk az önkéntes asszimilá­ció elébe, egyszerűen hihetetlen. Tényleg ezt akaija bárki? Ki kell mondanunk: az ilyen párt az asszi­miláció pártja. A Híd egy olyan tá­kolmány, amelynek az egyik olda­lára felhajtják a megtévesztett ma­gyarokat, hogy azokból a másik oldalon szerencsétlen, asszimilált emberek jöjjenek le. Nemzeti szempontból ez vágóhíd, nem ké­rünk belőle! Önöket azzal vádolják, hogy nem értenek szót a szlovák partnerekkel. Mi vagyunk azok, akik az igazi megbékélést óhajtják magyarok és szlovákok között. Ám azt is tud­nunk kell, hogy ebben a folyamat­ban nem egy elkent szlovák-ma­gyar érdekcsoport, hanem egy e- rős, öntudatos, jól szervezett ma­gyar párt játszhat döntő szerepet a szlovákság és a magyarság között. Visszatérünk tehát a kilencve­nes évek első felének belső ve­szekedéseihez? Mi ezt nem akarjuk, ezért mond­juk az embereknek, maradjanak hűségesek az MKP-hoz. A kiala­kult helyzet egyébként hasonló, de nem ugyanaz az állapot, mint a ki­lencvenes évek szerkezete. Akkor a három párt többé-kevésbé szer­ves fejlődés eredményeképpen jött létre, s bár akkor is elpocsékoltunk egy csomó energiát egymás ellen, a fejlődés a szorosabb együttműkö­dés irányában haladt. Most azon­ban egy működő egységet akar szétszakítani egy őrült, önző aka­rat. Ennek pedig semmi értelme. Talán van valami jó is abban, ami történik. Például tisztábban látunk: látjuk, ki kicsoda, kit mi mozgat: lehulltak az álarcok. S azt is fontos látni, hogy bekapcsol magyar kö­zösségünk immunrendszere: az emberek gondolkodnak, saját véle­ményt alakítanak ki. És nagyon so­kan azt mondják: az őrültségekhez nem fogok asszisztálni. Ne nézzen engem senki félnótásnak: azért, ho­gy néhány ember pénztárcája jobb pozícióba kerüljön, én nem adom el a becsületemet. Nyílt titok, hogy az új párt ve­zetői koalícióban reményked­nek. Abban, hogy az MKP vá­lasztói majd beviszik újból őket a hátukon a parlamentbe.- Miért mentek akkor el? Ha ugyanis valóban együtt akartak volna működni velünk, megtehet­ték volna azt az MKP-n belül. így, hogy szembefordultak velünk, a mi választóink csak arra lennének jók nekik, hogy bevigyék őket a parlamentbe. S utána megint el­árulnák őket? Most sem arra kap­tak mandátumot, hogy kilépjenek a klubból és szembeforduljanak a saját pártjukkal! Azt hiszem, a leg­tisztességesebb az, ha mindjárt az elején elmondjuk: ilyen előzmé­nyek után ne reménykedjenek koa­lícióban, mi a választópolgárainkat soha nem fogjuk félrevezetni. Azt is egyértelműen el kell mon­dani, hogy a szlovákiai magyarság jövőre sem marad parlamenti kép­viselet nélkül. Nincs és nem lesz veszélyben a parlamenti képvise­let, mert az egyedüli magyar párt, az MKP úgy, mint eddig, ezután is bejut a parlamentbe. Nem mind­egy, természetesen, milyen kondí­ciókban. Akinek tehát a megbízha­tó magyar parlamenti képviselet elérése a célja, hű marad az MKP- hoz, és erősíteni fogja azt. Megjelennek majd a közvéle­mény-kutatások, az összeboru- lást sürgető írások és a további manipulációk. Igen, az ilyeneket meg lehet venni. Ez lesz az elkövetkezendő időszak fő irányvonala. Most is a terepen van egy közvélemény­kutatás, amely manipulativ mó­don azt akarja belecsalni a szlo­vákiai magyar tudatba, hogy a magyarok szimpatizálnak azzal, hogy az MKP ellenében létrejön az új párt. Ez hazugság, az embe­rek reakciói ennek épp az ellen­kezőjéről szólnak. Vigyázni kell az egyéb manipu­lativ közvélemény-kutatással is. Minket a Focus ügynökség tud a legpontosabban mérni, ám ők is a legtöbbször 1,5-2 százalékkal ke­vesebbet mérnek nekünk, mint a valós választási eredményeink. Nekünk ugyanis van egy specifi­kus helyzetünk, amelyet az ügy­nökségek nem tudnak igazán jól bemérni. A magyar falvakban la­kók, ha eljönnek választani, általá­ban tömegesen választanak ben­nünket - s ezt egyetlen ügynökség sem tudja bemérni. Ráadásul van­nak Szlovákiában olyan ügynöksé­gek - pl. a Markant, Dicio vagy a Polis, amelyek nem használnak nemzetiségi kulcsot a mintavétel­nél. Ők általában a valós támoga­tottságunk felét szokták kimutatni, ettől nem hagyhatjuk befolyásolni magunkat. Ráadásul ezen a héten is nyilvánosságra hoztak egy ered­ményt, amely szerint - a Polis geszciójában - az MKP-nak 6 szá­zalék körüli a támogatottsága. Az adatokat ugyanabban a hónapban gyűjtötték - szintén a nemzetiségi kvóta figyelembe vétele nélkül -, amikor az MKP valós választási eredménye az EP-választásokon 11,33 százalék volt. Ennyit a Polis eredményének szavahihetőségé­ről, amely csakis egy célt szolgál: hogy megzavatja az MKP támoga­tóit. A jövő év júniusáig sok ilyen eredmény lát majd napvilágot: nem szabad, hogy felüljünk az ily­en manipulációknak. S a párton belüli helyzet? Nyugodt, járási és kerületi struk­túráink már a következő megmé­rettetésre, a kerületi választásokra készülnek. Az is örömmel tölt el bennünket, hogy ezekben a hetek­ben többen lépnek be a pártba, mint lépnek ki belőle. Közös fele­lősségünk, hogy az MKP minősé­gét, ütőképességét még magasabb szintre emeljük. -vl­Kiállás ez egységért! - Felvétel a Magyar Koalíció Pártja 2009. június 21-én tartott érsekújvári nagygyűléséről. MP910220

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents