Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-25 / 171. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 25. www.ujszo.com Attól eltekintve, hogy mesterségesen létrehozott szigetről van szó, a térség így nyár derekán jól boldogul a helyzettel Kis-Csallóköz, nyár, szúnyogok, meg amitakartok... Szalontúrázók szervizoldala + akiknek legföljebb fél napjuk ha akad (néhanap) kirándulni ♦ akik nem a nagy (négy főnél nagyobb) tömeg kedvelői ♦ akik a tágas, szabad terek, erdők-mezők kedvelői ♦ akik a járt utat hajlandók járatlanra cserélni ♦ akiket nem hagy hidegen a kultúra sem ♦ akik erről főként olvasni szeretnek A témában kevésbé jártasak kedvéért árulom el, hogy miképp Tátrából is akad e honban magas és alacsony, úgy Csallóközből is van nagy, meg kicsi. Ami fent, az lent - a világban egyensúlynak kell uralkodnia. LŐR1NCZ ADRIÁN Útvonalak... A térség megközelíthetősége: ♦ Pozsony felől: Ligetfaluból elindulva Oroszvár és Dunacsúny érintésével, a fel- vízcsatorna jobb partja mentén haladva érhető el. ♦ Bős felől az erőművön keresztülvivő közúton juthatunk a két Duna közé. ♦ A térség komppal is elérhető Keszölcés községből. Az igazság kedvéért máris kiegészítem a fenti infót; mégpedig azzal, hogy a Kis-Csallóköznek nevezett sziget Szlovákia azon tájegységeinek sorát gyarapítja, melyek keletkezéséért a Természet csak korlátozott mértékben vállal felelősséget. Emberi beavatkozás folytán alakult ki a bősi vízlépcső kivitelezésének évtizedei alatt úgy, hogy az építők nagyon ügyesen egy betonteknőbe terelték a Duna vizét. A Kis-Csallóköz falvai ezáltal két víz közé kerültek - északról az erőmű felvízcsa- tomája, délről az Öreg-Duna és ágvizei határolják. A betonteknő építéséhez felhasznált kavicsot az építők a helyszínen bányászták ki; az így keletkezett hatalmas kráterek azóta megteltek vízzel, s tóvá léptek elő, ami jelentős lökést adott az idegen- forgalomnak. A régen volt tóparti vadkempingek egy részét mára felszámolták, magasabb kategóriájú nyaralóövezetek épülnek a tavak körül, s a pozsonyi befektetők leleményességét dicséri, hogy a szigeten elhelyezett óriásplakátokon ezeket ma már lakóövezetként hirdetik. Történik pediglen mindez a Du- namenti Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet tőszomszédságában. Ipar előtt, iparután A több mint tizenkétezer hektár kiterjedésű védett terület nagyjából Pozsonytól Párkányig terjed, s öt nagyobb, különálló egység alkotja. A Duna Doborgaz és Szap közötti, mintegy harminc folyam-kilomé- temyi szakaszát a tudomány manapság is Európa egyik legnagyobb szárazföldi deltájaként tartja számon; számos sziget, zátony, holt- és élő ág található itt, melyek nagy kihívást jelentettek a folyam XIX. század végén történt szabályozása alkalmával. Ehhez fogható vízi világot csak a Mosoni-Duna ezer ága által szabdalt Szigetközben találhatunk, meg valahol az Al-Dunánál - de az egy teljesen más fejezet. Szuperlatívuszokban nyilatkoznak a Duna menti ártéri erdőkről a biológusok is, akik százkilenc fajta puhatestűt és közel ezernyolcszáz bogárfajt számláltak itt meg, a ritkaságszámba menő madárfajokról - például a fehérfarkú rétisasról, a kis kócsagról vagy a vörös gémről - már nem is beszélve. Az öreg pecá- sok nosztalgiázva emlékeznek vissza azokra az „iparosítás előtti” békeidőkre, amikor még méretes vizákat, harcsát, menybalat, ke- csegét, gardát, galócát termett a vén Duna, s csak az nem fogott halat, aki nem akart. Ma már csak a falusi kocsmák falán porosodó évtizedes trófeák tanúsítják, hogy egykor halászok, horgászok és rákászok eldorádója volt e vidék, ám az ipartelepítéssel, majd a Duna elterelésével sok minden megváltozott. Mostanság az energetikai szükséglet szabja meg, mennyi víz folyhat az öreg mederben, aminek az élővilág látja kárát. Néhány éve mosoni erdészekkel jártam be a magyarországi ágvizeket, s az ártéri erdők pusztulásának látványa a laikus szemével nézve is megdöbbentő volt. A szakemberek pedig még mindig arról vitáznak, meddig képes ez az ökoszisztéma fenntartani magát. Legyen elég ennyi elmélet - s most lássuk a gyakorlatot! A Kis- Csallóköz északnyugat felől Pozsonyból, délkeleti irányból Bősön keresztül közelíthető meg, s van egy alternatív megoldás is: komppal kelni át a szlovák Óperencián, Keszölcés községből. Ez önmagában is külön kihívás - nagy szélben, hullámverésben meg egyenesen kalandtúra. Nagy villanás helyett Két dologra számítson, aki bemerészkedik a Kis-Csallóköz-sziget ősvadonába: „nagy flash”, helyett kis bevillanások formájában jelentkező „dzsungelérzésre”, meg egy sokkal prózaibb körülményre: hogy több ezer éhes szúnyogot kell jóltartania. Míg az első hangoltság kérdése, az utóbbi esemény beáll- táértteljes garanciátvállalok. Doborgaz község az már majdnem Pozsony, hangoztatják előszeretettel a ligetfalusi betondzsungel lakói, akik körében nagy közkedveltségnek örvend ez a falu. Az aggályok, melyek a felvízcsatoma üzembe helyezését követően a kis- csallóközi települések elnéptelenedését vetítették előre, megalapozatlannak bizonyultak - számos megüresedett öreg ház talált gazdára, a falu fokozatosan terjeszkedik a gát irányába. Annak megítélése, hogy ez mennyire tesz jót neki, ízlés dolga. Miképp ízlés dolga az is, hogy a környék nyújtotta számos lehetőség közül melyiket választjuk: gyalogosan vágunk neki az ösvénynek, terepkerékpárra ülünk, vagy éppen vízre szállunk. Ez utóbbi lehetőség sajátos formáját kínálja a www.vod netury.sk honlapot működtető közösség,'mégpedig egy-, két- és háromnapos vízi túrák formájában. A határok nélküli kirándulás alatt a kedves látogató a Kis-Csallóköz vizei mellett megismerheti a Szigetköz vízi világát is, elfogadható áron. A kenuzás családi programnak sem utolsó, s a szervezők baráti társasá- gokatistudnakfogadni. A községnél maradva nem feled- kezhetünkmeg a Doborgazi Kemen- cékTitkai elnevezésű gasztronómiai fesztiválról, melyet minden év júliusának első felében rendeznek meg. Ilyenkor előkerülnek a régi receptek, az utcák illatokkal telnek meg, s a hagyományos étkeket ízlelgetve egy kellemes napot tölthetünk el ebben a periférián túlra szorított, ámde élni akaró községben. Minden út a vízhez vezet Következő célpontunkat a Duna mellett húzódó töltésen baktatva vagy kerekezve érhetjük el, nagyokat álmélkodva az emberi leleményesség kisebb-nagyobb fortélyain. A szóban forgó kisebb és nagyobb, különféle alakú, állagú és rendeltetésű csodák Vajka felé különféle vízparti és vízen úszó alkalmatosságokban öltenek testet, melyeket a kikapcsolódásra vágyók hétvégi vityillóként használnak. Komolyan mondom, megérne egy lélektani tanulmányt, mi mindent képes megtenni az ember pillanatnyi kényelme érdekében. A Vajk fejedelemről, azaz Szent István királyunkról elnevezett Vajka békés, csendes falu. Határában tó található; partja egy részén éppen üdülőövezet épül, míg egy másik szakaszát a horgászok és a vízisportok kedvelői használják. Hasonló a helyzet a szomszédos Sülyi- tónál is, annyi különbséggel, hogy ott még a vadkempingezőknek is terem babér. A töltésről letérve a túrázónak jó esélye van arra, hogy az erdei utak szövevényében eltévedjen, s minden bokor érintésével szúnyogok hadát szabadítsa magára. Itt előbb vagy utóbb minden út a vízhez vezet, s nem utolsó szórakozás, hogy a víz partjára telepedve madárlesbe fogjunk. Türelem kérdése csak, mikor pillanthatunk meg egy-egy rabló, azaz halra lecsapó madarat; ha meg szerencsénk van, alacsonyabb vízálláskor a gázlók valamelyikén átlábalhatunk a szigetekre, ami a „dzsungelérzés” fokozása szempontjából nagyon is helyénvaló cselekedet. A Nagybo- dak határában levő erdősége(ke)t „bújva” erősödik ez az érzés; emberrel ezen a tájon ritkábban találkozunk, s ha kitartóan kutyagolunk, az eldugottabb tisztásokon legelésző rőtvadat is lencsevégre kaphatunk. Bolyongásunk méltó befejezése lehet a Bős határában megbúvó csárda meglátogatása, mely szakértők szerint állandó intézményjelleggel itt áll, mióta a világ fatengelyen forog, s a Duna lefelé folyik. Hétvégén sült hal, cukormentes kóla, a Duna fölött vörös színárnyalatokban pompázó naplemente és egyéb helyi specialitások váiják a természetjárásból civilizációba megtérő túrázókat. (Aszerzőfelvételei) Távolságok Pozsony-Doborgaz: 32 km Pozsony-Vajka: 34 km Pozsony-Nagybodak: 42 km Bős-Doborgaz: 22 km Bős-Vajka: 20 km Bős-Nagybodak: 12 km Szolgáltatások, ételek és italok A három falu mindegyikében találhatók éttermek, Doborgaz és Vajka esetében közvetlen a főútvonal mentén, Bodakon a Duna partján. A szokásos étkek mellett valamennyi étterem kínál helyi ínyencségeket. Az árak összhangban állnak az ételek minőségével és a felszolgált adaggal; némileg érezhető, hogy a vendéglátók főképp a fővárosi turistákat cé- loztákmeg. Sportolási lehetőségek A felvízcsatoma töltésén kiépített utat kerékpárosok és görkorcsolyások használhatják. A tavaknál vízibicikli és csónak kölcsönözhető, ugyanakkor élhetünk a kiváló sporthorgászati lehetőségekkel is. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
