Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-25 / 171. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 25. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Csalódottak a keletnémetek Húsz évvel a hírhedt ber­lini fal leomlása után még mindig nagy az elégedetlen­ség és a csalódottság a ke­letnémetek körében. A Népi Szolidaritás társadalmi, il­letve szociális szervezet által végzett felmérésből kitűnik: a keletnémetek 67 százaléka fontosnak tartja a demokrá­ciát, de csak 11 százalék elégedett annak tényleges helyzetével. Szakértők szá­mára a tanulmány egyik legelgondolkoztatóbb meg­állapítása: az egykori NDK lakosainak 41 százaléka idegenellenes, (mti) HÉTVÉG(R)E __________ ________ Vérszívás helyben és országosan Hiába aszfaltolvasztó a hő­ség, hiába tombol a főszezon, a kormány gépezete fáradha­tatlanul zakatol. A munka­ügyi tárca cáfolja a szegény­ség növekedését, a külügy nemzetközi fronton védi a nyelvtörvényt, a miniszterel­nökbiztatja a sztrádaépítőket és harcol a szúnyogokkal. EgyediilaVážny közlekedési miniszter felügyelete alá tar­tozó ^vasutak komolytalan­kodnak, ebben az idillben megpróbáltak beleszellente- ni a finomlisztbe, de őkis megkapjákamagukét. S1DÓH. ZOLTÁN „Mi a különbség Fico és a szúnyo­gok között? A szúnyogok nem egész évben isszák a vérünket’- a frissiben aktualizált találós kérdés így értéke­li a miniszterelnök (szélmalom) - harcát Erdőhát szúnyogjai ellen. A kis élősködő ugyancsak válogatós, nem mindenkit zaklat azonos inten­zitással, ráadásul a hím egyedek többnyire békések, ám a nőstények­nek a sikeres peterakás érdekében emlősök vérét kell szívniuk. A kor­mányfő jogi csűrcsavarokkal tele­tömött fejében is rémlik valami sze­lekció, amit ő azonmód le is fordít a politika nyelvére: Erdőhát (Záh­orie) tájegység derék polgárainak némi hezitálás után 300 ezer eurót ad a szúnyogok irtására, a Duna menti, zömmel magyarok lakta fal­vak viszont egy fillért sem kapnak - addig is nem az asztalt csapkodva követelőznek, hanem magukat ütö- getik. Ilyen könnyedén ötvözhető a bio­lógia és a politika, melynek eredmé­nyeként a csak az erőseknek, a győz­teseknek kedvező szociáldarwiniz- must kapjuk. Pedig a nyilvános érintkezésben (erre még visszaté­rünk) a Fico-csapat olyan szociális, hogy csak na. íme, egy friss, e heti példa. Robert Fico nagy hozzáértés­sel, fényvisszaverő mellényben ép­pen ellenőrizte a Pozsony és Nagy­szombat közötti autópálya máris felhólyagzó szakaszának munkála­tait, amikor a fülébe jutott: a Szlovák Vasutak fondorlatos módon ősztől kisebb áremelést tervez. Rutinos in­gerültséggel máris ráfogta a döntést néhány „unatkozó hivatalnokra”, és a hadarás határán mozogva meg­dorgálta az ügyben vakvágányra fu­tó vasutakat, na meg a közlekedési minisztert. Éppen most kell emelni, amikor a bitang ellenzék a szegény­ség növekedésével vagdalkozik? Amikor Ivan Miklós számmágiával foglalkozik, és a romló szociális helyzetet veti a fáradhatatlan kor­mány szemére? Még szerencse, hogy Viera Tomanová a sebtében összetrombitált sajtótájékoztatóján angyali hangon ugyan, de helyére tette a dolgokat. Nincs itt semmi baj, a válságtanács sem ülésezik március óta, épülhet a méregdrága gyorsfor­galmi út, épülhet a nemzeti futball- stadion (ha nincs kenyér, legyen legalább cirkusz), különben is, mifé­le szegénységről beszélünk egy olyan országban, ahol (a csehekkel együtt) annyi jelentkező akadt egy potom 200 ezer dollárt kóstáló 5 perces űrutazásra, amennyi a 120 milliós Japánban? Na ugye. Akinek meg nem telik az űrugrásra, az utaz­zon olcsón vonaton, így kell kontextusban gondol­kodni, így kell ezt kommunikálni. Apropó, kommunikáció! Hogy job­ban értsük egymást, a közelebbről meg nem határozott nyilvános érintkezésben pedig kötelezővé tet­ték a szlovák nyelvet. Hazai pályán keresztülvitték erőnek erejével, a nemzetközi porondon pedig rábíz­zák Miroslav Lajčák külügyminisz­terre, aki még a bosnyák belviszá- lyok mocsarában is képes volt eliga­zodni. Szlovákiában újra a győztes visz mindent, az ellenzék úgyis fel­aprózódott. Adél-szlovákiai magya­rok megosztottsága szintén biztosí­tott. Különben is mit akarnak, hiszen mára bebizonyosodott, már nem a Duna menti alföld az ország vezető éléskamrája. Amúgy meg közeled­nek a 2010-es parlamenti választá­sok, érdemi ellensúly híján ezért a takarékoskodást sem kell túlzásba vinni. Előre hát, hiszen az egyelőre sikerrel kecsegtető vokscsata után Fico vörös nyakkendője, mint nyom­jelző lövedék további négy évig vüá- gíthatja be rögös utunkat. Ebben az esetben pedig, bár Erdóháton most csitulhat a vérszívás, országos vi­szonylatban további négy éven át folytatódhat. KOMMENTÁR Még egyszer a Pohodáról NAGYANDRÁS Bár a hét elején már írtak ezen az oldalon a trencséni fesztiválról, van annyira fontos, hogy még egyszer szóba hozzuk. A fesztiválozást a kilencvenes évek közepén, középiskolás korom­ban kezdtem a budapesti Szigeten. Míg a Sziget „kinőtte magát”, én is kinőttem belőle. Kicsit sok lett nekem a részeg, a rendezvény pe­dig túl nagy. Egyetemistaként nem találtam meg a magam fesztivál­ját, de öt évvel ezelőtt először elmentem Trencsénbe. A Pohoda nem más, mint a kilencvenes évek elejei Sziget reinkarnációja. Nem fel­tétlenül csak a koncertekről szólt, sót. A programokat szakértelem­mel válogatták, úgy, hogy a fesztiválozó első körben csodálkozzon egyet, de a koncertek után elégedetten távozzék. Az idei koncertek közül a rock nagyasszonya, Patti Smith koncertjét tartottam ilyen­nek. De a Pohoda nem csak a zenéről szólt. Az, hogy a néptáncsá­torban minden nap magyar zenészek is játszottak, már-már termé­szetes volt. Az, hogy a szlovák és a magyar opera nagyjai közös kon­certet adtak a legnagyobb színpadon több ezres tömeg előtt, szintén nem meglepetés. De a szlovák-magyar együttműködés, avagy megbékélés itt nem politikai nyomásrajött létre, nem volt újdonság, hanem természetes folyamat. A Pohodán nem azért léptek fel ma­gyar népzenészek, mert így akarták megmutatni, hogy szeretik a magyarokat, hanem azért, mert a szervezők tudták, hogy a szlovák néptánchoz és népzenéhez a magyar áll a legközelebb. Ugyanilyen könnyedséggel és természetességgel válogatták az egyéb, nem zenei programokat is. A színházi előadásokat, be­szélgetéseket, hajnali előadásokat. Bár harmincezres létszá­mával a Pohoda a legnagyobb szlovákiai fesztivál, mégsem si­került felvennie azokat kellemetlen jellemzőket, mint a Szi­getnek. Nem volt túl sok a részeg, nem voltak kirívóan visel­kedő emberek, valóban „pohoda” volt. A szombat délutáni események szomorú pontot tettek a ti­zenharmadik Pohoda végére. Nincs az a fesztivál, amely meg­érdemelné, hogy üyen véget érjen, ez főleg nem. A rendőrség ki fogja vizsgálni a történteket, s biztos vagyok benne, hogy nem a szervezőket fogják elmarasztalni. Ez a társaság évek óta valóban úgy szervezte meg ezt a hétvégét, hogy kelleme­sen, nyugalomban, biztonságban töltsék el azt a fesztiválozók. Csak most, tizenharmadszorra nem sikerült. Nagy kár volna, ha már csak repülni járhatnánk ki a trencséni reptérre. FIGYELŐ Elvesztik anyanyelvűket Az asszimiláció miatt vesztik el anyanyelvűket a magyarországi nemzeti kisebbségek, a jogsza­bály kielégítő-hangsúlyozták ki­sebbségi vezetők. Fűzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke azt mondta, inkább a saját nyelvi helyzetükkel van gondjuk. „Beállt a nyelvváltás időszaka, nem tudunk szimmetrikus két­nyelvűségről beszélni, előtérbe került a magyar, háttérbe került a szlovák” - tette hozzá. Kreszta Traján, az Országos Román Ön- kormányzat elnöke elmondta, a magyarországi románságnak nincs olyan hátránya a jogszabály kapcsán, ami a nyelvgyakorlás, a nyelv használata szempontjából merülne fel. (mti) GL0SSZA • A Malina-ügy HUBALESNÁ Hihetetlen, hogy a szlovák vizs­gálati szervek 2006 novembere óta, több mint két és fél éve azt vizsgálják, hazudott-e vagy nem Maiina Hedvig, amikor azt állí­totta, hogy megverték. A szlovák rendőrség és a szlovák ügyészség nem tudják megállapítani, hogy a nyitrai diáklány igazat mon­dott-e vagy sem. Közben arról, hogy hazudott-e, a rendőrségen, az ügyészségen, az újságírókon és az orvosokon kívül elmondta a véleményét a legfőbb ügyész, a belügyminiszter, sőt a szlovák miniszterelnök is. Frissítsük föl a történteket. Mali­na Hedviget állítása szerint 2006. augusztus 26-án durván megtámadták és megverték Nyitrán, csak azért, mert magya­rul beszélt. Az incidens miatt fel­jelentést tett ismeretlen tettes el­len. A rendőrség tizenhét napi nyomozás után kijelentette, a dolog nem történt meg, leállítot­ta a büntetőeljárást, holott a saj­tóban megjelent egy fénykép Ma­lina Hedviről, melyen láthatóak az ütések nyomai, és a pedagó­gusai is azt állították, hogy összeverve érkezett az egyetem­re. Két hónap múlva az ügy 180 fo­kos fordulatot vett. November 30-án a rendőrség hamis tanú­zással vádolta meg Maiina Hed­viget. Azóta az ügyészség és a rendőrség azt kutatja, hazudott-e vagy sem. Vajon Maiina Hedvig diáklány olyan fontos Szlovákiá­nak, hogy azzal, hazudott-e vagy sem, ilyen sokáig kell foglalkoz­nia a bűnüldöző szerveknek? Sőt, ügyével a legmagasabb ran­gú közjogi méltóságoknak kell foglalkozniuk? Vagy az ügyész­ségnek és a rendőrségnek nincs más dolga, hogy ilyen hosszú időn át foglalkozzon ezzel kér­déssel? Vagy a szlovák vizsgálati rendszer olyan rossz, hogy ilyen hosszú időbe telik, amíg megta­lálja a választ erre az egyszerű kérdésre? t „A nyitrai ügynek az volt a célja, hogy likvidálja ezt akormány- jelentette ki Fico 2007. augusz­tus 7-én. - Mivel az igazság más, valakinek életben kell tartania ezt az ügyet, bármi áron”-tette hozzá. A mai napig nem magya­rázta meg, mire gondol. Arra sem adott felvilágosítást, milyen bi­zonyítékai vannak arra, hogy a diáklány megverését valaki csak azért találta ki, hogy megbuktas­sa a kormányt. Természetesen semmi sem bizonyosodott be. Fi­co szavai azonban senkiben sem hagytak kétséget afelől, hogy a diáldány megverését a közjogi méltóságok nem értelmezik egyszerű incidensként, hanem mértéken felüli politikai jelentő­séggel ruházzák fel. Mi több, a szlovák kormány egzisztenciájá­val kapcsolják össze. És bár Fico kormánya a mai napig megvan, a miniszterelnök nem vonta vissza a szavait. Említsünk meg egy további tényt. Az ügyészség úgy működik, mint a totalitárius rendszerben - mo- nokratikusan. Minden ügyész ha­tározatának azonosnak kell len­nie a legfőbb ügyész véleményé­vel. Szlovákiában az ügyészség ugyanúgy folytatja a tevékenysé­gét, mint a politikai perek idején, amikor egyes ügyészek nem dönthettek önállóan, csak fel­jebbvalóik utasítása alapján. Ez a rendszer rendkívül hasznos volt a politikai perekben, amikor ki kellett küszöbölni a vizsgálatért felelős emberek önálló cselekvé­sét, az volt a lényeg, hogy az ese­tekről felsőbb utasításra döntse­nek. Hogy minél egyszerűbben likvidálhassák a politikai ellen­séget. Bármüy furcsán hangzik is, húsz évvel a totalitárius rend­szer bukása után Szlovákiában nem változott az ügyészségi rendszer. Bár már a kilencvenes években fontolgatták a bűnüldöző szer­vek rendszerének megváltozta­tását, a mai napig nem történt semmi. A büntetőjogi szakértők az ügyészek helyett az állami képviselők rendszerének létre­hozását szorgalmazták. Végül beletörődtünk, hogy minden ma­radt a régiben. A szlovákiai ügyészségnek megmaradt a poli­tikai perekben betöltött funkció­ja, tehát az egyeduralma. Hiába jutna arra a következtetésre va­lamelyik ügyész, hogy Maiina Hedviget valaki megverte 2006 augusztusában, és ezzel szeretné lezárni az ügyet, nem tehetné meg, ha a fölöttesének, a fölötte- se fölöttesének - a legfőbb ügyésszel bezárólag - más lenne a véleménye. És Dobroslav Tmka legfőbb ügyésznek más a véleménye er­ről az ügyről. Legújabb kijelenté­sei szerint az újságírók olyan lég­kört teremtenek az esettel kap­csolatban, hogy mindenki elhi­szi, Maiina Hedviget megverték. Sőt azt is kijelentette, hogy az új­ságírók az orvosokra is nyomást gyakorolnak csak azért, hogy azt állítsák, a diáklányt megverték. „Az újságírók olyan pszichikai nyomást gyakoroltak azokra az orvosokra, hogy félnek mást mondani és mást aláírni” - idézte Tmka 2009. július 23-án elhang­zott szavait a Plus sedem dní. Tmka kijelentése ellenére a Plus sedem dní legújabb számában azt írja, hogy a Legfőbb Ügyész­ségen öt nyitrai orvos is megerő­sítette, hogy amikor 2006 au­gusztusában megvizsgálta Mali­na Hedviget, össze volt verve és sokkos állapotban volt. A legfőbb ügyész már néhány hónappal ezelőtt meglepetést okzott kijelentésével, mely sze­rint ahhoz, hogy lezárhassák a diáklány ügyét, Maiina Hedvig­nek hazugságvizsgálatnak kelle­ne alávetnie magát. Mondta ezt, holott a mi jogrendszerünk sze­rint a hazugságvizsgálat nem bi­zonyíték. Telnek az évek, és az ügy, amely első pillantásra egyértelműnek látszik, megtámadtak egy diák­lányt, nem zárul le. Lehet, hogy majd akkor, ha Szlovákiában megváltozik az ügyészség működése. Addig, úgy tűnik, senkit sem za­var, hogy - a Malina-ügynek kö­szönhetően is - Szlovákiában az emberekből kihal az igazságszol­gáltatásba vetett hit.

Next

/
Thumbnails
Contents