Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-24 / 170. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 24. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPÚJSÁG A szlovén egyesületi törvény az országban élő őshonos nemzetiségeknyelvhasználata szempontjából példaértékű - úja a Népújság szlovéniai hetilap. A magyarok és az olaszok lakta területeken a szlovén és a nemzetiségi nyelvet egyenrangúan kezeli a törvény. Az egyesületek bejegyzésénél a tulajdonnevek nem fordítandók, a szervezet bejegyezhető csak szlovénul vagy a nemzetiség nyelvén, de elfogadható a két nyelven való elnevezés is. A szlovén belügyminisztérium és a kormány is a nemzetiségek oldalára állt az egyezteté- seksorán. (mti) Manuel Valis a baloldal legnagyobb hibájának azt tartotta, hogy meghaladott módon látja a világot Belső leszámolások a francia szocialistáknál Elfogadhatatlan, hogy egy nagy baloldali politikai család jövője kizárólag a napi apró megjegyzések sorozatáról szóljon - jelentette ki Ségolene Royal, a két évvel ezelőtti francia elnökválasztás baloldali vesztese. MTl-HÁTTÉR Miután hetek óta a francia Szocialista Párt (PS) belső leszámolásaitól és vezetőinek egymást érintő kritikáitól hangos a francia sajtó, a még műidig népszerű szocialista politikus meglepő módon arra kérte párttársait, hogy legjelentősebb párton belüli riválisát, a főtitkár Martiné Aubryt támogassák. A PS a június 7-i EP-választáson a szavazatok alig 16 százalékát szerezte megl. A legnagyobb ellenzéki párt eredménye azért is volt óriási kudarc, mert a Zöldek ugyanennyi szavazatot kaptak, ami részben arra utalt: másfajta ellenzéket szeretne a közvélemény a jobboldallal szemben. Martine Aubry még a választás estéjén önkritikát gyakorolva „irányváltást és alapos megújulást” ígért, de a tavaly novemberben megválasztott főtitkárnak az elmúlt hetekben nem sikerült visszaszereznie tekintélyét. A Szocialista Párt meghalt - jellemezte a legnagyobb francia ellenzéki pártot egy interjúban Ber- nard-Henri Lévy baloldali filozófus. Jack Lang volt kulturális miniszter elkorhadt faághoz hasonlította saját pártját, amely szerinte évek óta csak önmagával foglalkozik az oktatás, a kultúra vagy a fiatalok problémái helyett. Megváltozunk vagy meghalunk - irta Manuel Valis pártjáról a Financial Timesban. Az ambiciózus szocialista képviselő korábban már bejelentette igényét a 2012-es elnökválasztás baloldali jelöltségére és jelezte: szeretné megújítani a pártot. Még az ominózus cikk előtt Aubry nyilvános levélben arra kérte párttársát, hogy szüntesse be a vezetés folyamatos kritizálását, vagy hagyja el a pártot, de Valis szintén nyilvános válaszában jelezte: hallgatás helyett a megújulás reményében kívánja folytatni a gyakorlatot. A Financial Timesban a baloldal legnagyobb hibájának azt tartotta, hogy meghaladott módon látja a világot. Szerinte a szocializmus a múlté, s a baloldali pártnak a szocialistajelzőt elhagyva nevet kellene változtatnia, valamint „rendeznie kellene vezetési problémáit”. Egy másik befolyásos szocialista politikus, Julien Dray blogjában ítélte el Martine Aubry „tehetetlenségét, amatőrizmusát és azt, hogy képtelen a többieket meghallgatni”. A főtitkár helyzetén az sem változtatott, hogy Ségolene Royal mellett a párt másik népszerű személyisége, Bertrand Delanoe párizsi főpolgármester is kiállt mellette. A Le Monde napilap szerkesztőségi cikke szerint az „egók báljánál” súlyosabb probléma, hogy a PS-nek nincs világos programja. Hasonlóan vélekedik Stéphane Rozes politológus is, aki szerint az új nemzetközi (világgazdasági) helyzetben a szocialisták továbbra is képtelenek érvényes javaslatokat megfogalmazni. Véleménye szerint az ellenzék „Sarkozy csapdájába esett” és kizárólag az államfőt kritizálva tud önmagáról beszélni, önállóan nem létezik. „A szocialisták akkor tudják megoldani belső problémáikat, ha elfelejtik Sarko- zyt” - vélekedik az elemző. Roland Cayrol politológus viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy helyi szinten és az önkormányzatokban a baloldal továbbra is erős, aktivistái a közéletben jelen vannak, és a civil szervezetek is erős baloldali befolyással működnek. Törökországban mélyül a szakadék a vallásos középosztály és az őt képviselő kormány között Erőpróba a török kormány és a hadsereg között MTI-ELEMZÉS Példátlan búósági tárgyalás kezdődött Isztambul közelében, Silivri börtönében. Az Ergenekon-per 56 vádlottja között három nyugalmazott tábornok van. Egy olyan országban, amelyben a katonák jogi szempontból érinthetetlenek, széles körű népszerűségnek örvendenek, és amelyben a hadsereg 1960 óta négy kormányt buktatott meg, átmenetileg átvéve a kormányzást. A vádirat szerint a nyugalmazott tábornokok- Sener Eruygur, Levent Ersöz és Hürsit Tolon - által irányított összeesküvők nem csak a Recep Tayyip Erdogan vezette, iszlamista kormány megbuktatását tervezték. Számos terrorakciót is kiterveltek, hogy kiprovokálják a hadsereg fellépését a kormány ellen - azaz egy katonai államcsínyt. így az Ergene- kon állt egy magas rangú ankarai bíró 2006-ban történt meggyilkolása mögött: a véres bűncselekményt radikális iszlamisták merényletének állították be, hogy nyomást gyako- roljanakakormányra. Törökországban, ahol alig két éve intézett burkolt, de érthető fenyegetést a hadsereg Erdogan kormánya ellen, szenzáció az extábomokok pőre. Egyes isztambuli megfigyelők máris a történelemkönyvek lapjaira kívánkozó ügyről beszélnek. Ez annál is helyénvalóbb, mert úgy tűnik: Erdogan és csapata ki akarja iktatni a politikai életből a hadsereget. Az AKP-kormány eltökéltségét és tervszerű fellépését mutatja, hogy a nyári szünet előtti utolsó ülésén hagyta jóvá az ankarai parlament azt a törvényt, amely lehetővé teszi katonatisztek polgári bíróság elé állítását, ha az alkotmány megsértése, a nemzetbiztonság veszélyeztetése vagy a kormány megdöntésének kísérlete a vád. Ez fontos a silivri per szempontjából - ám a nacionalista ellenzék (amely ádázul fúrja Törökország közeledését is az Európai Unióhoz) nyomban megtámadta a törvényt az alkotmánybíróságon, amely elvilegmegsemmisítheti azt. Erdogan híveinek az Ergenekon- ügy azt bizonyítja: a hadsereg bizonyos körei a végsőkig hajlandók elmenni, ha a kormány politikája nincs ínyükre. A pert bíráló körök szerint viszont az ügyészség bizonyítékai gyenge lábakon állnak. Felhívják a figyelmet: a kormány arra használja fel a nyomozást, hogy durván fellépjen a laicizmusnak a hadseregben, a tömegtájékoztatásban és más intézményekben található hívei ellen. (Számos újságíró is ül avádlottak padján.) Az Ergenekon egy mondabeli völgy neve, amely a mítosz szerint a törökökőshazájavolt.Apernemmi- tikus értelmezése viszont arra utal, hogy Törökországban egyre mélyül a szakadék a jámbor, vallásos középosztály és az őt képviselő kormány, illetve a laicista elit között. Utóbbi attól retteg, hogy az AKP vezette kormányzat ráerőszakolja az iszlám vallást a muzulmánok lakta, szekuláris köztársaságra. A hadsereg vezérkara 2007 áprilisában - az államfőválasztás idején - offenzívába lendült, amikor burkoltan, de érthetően fejezte ki, hogy ellenzi az iszlámbarát Abdullah Gül jelölését az elnöki posztra. Most defenzívában vannak a fegyveres erők. Sőt, a tisztikar együttműködik az Ergenekon- ügyben nyomozó szervekkel. Megfigyelők szerint a hadsereg is érdekelt abban, hogy kiszűrje soraiból a „partizánakciókra” kész, megbízhatatlan elemeket. A tömegek körében népszerű Erdogan-kormány lassan felülkerekedik a régi vágású szekuláris elittel vívott hatalmi harcban. Az AKP malmára hajtja a vizet az is, hogy a 2005-ben elkezdett EU- csadakozási tárgyalások hatására áramlik az országba külföldi tőke. A török líra csúcson van a dollárral szemben, az isztambuli tőzsde indexe is rekordokat döntöget. A per a török demokrácia jelentős próbaköve lehet. 2002 őszén történt hatalomra jutása óta az AKP módszeresen megnyirbálta a szent tehénnek tartott hadsereg hatásköreit. Az ügy arra is lehetőséget kínál, hogy a hatóságok lerántsák a leplet a „mély állam” néven ismert laza szervezet homályos tevékenységéről. Ennek tagjai a biztonsági erőkben és az állami hivatalnokrétegben bújnak meg; céljuk megakadályozni azokat a liberális és demokratikus reformokat, amelyeknek révén Törökország hivatalos intézményeiben is érvényesülne az átlátható- ság és a számon kérhetőség elve. KOMMENTÁR Síparadicsomi csoda NAGYANDRÁS Szeretek síelni, sőt egy időben gyakranjártam szlovákiai síparadicsomokba . Ám az utóbbi időben inkább Ausztriát és Olaszországot választom, mivel ott több a hó jobbak a szolgáltatások és az árak is kedvezőek. De miért írok erről a nyár közepén, 35 fokban? Mondhatnám azt is, hogy a téli nosztalgia kapott el, de ennél a téma sokkal profánabb. Ismerőseimmel gyakran elemezzük az itthoni síközpontokat, hiszen egyfajta kényszerkéntjárunkkülföldre. Általában arra jutuiik, hogy Szlovákiának megvan az összes adottsága, csak komolyabb befektetőkre lenne szükség, akik hajlandók komolyabb összeget belevemi a turizmusba, ami idővel busásan megtérül. A szlovák valóság mégsem ilyen. Nálunk minden komolyabb befektetés beindításához állami támogatás jár, enélkül senki el sem kezd tárgyalni az állammal. Az idei támogatások megcsappantak, ám még így is akadtak szép összegek. Abszolút értékben a KIA kapta a legnagyobb támogatást, ám a legszembetűnőbb egy síközpont volt. Az Orava Skipark 3,3 millió eurós támogatása közvetlen pénzkifizetést jelent, és nem adókedvezményt, ahogy az lenni szokott. Ha kiszámoljuk, hogy a síközpont állítólag negyven alkalmazottal képes működni, akkor minden egyes alkalmazottra mindannyiunk adójából több mint 80 ezer euró, azaz 2,4 millió korona megy. Az, hogy a céget a kéreleme beadása előtt három nappal alapították, azt jelenti, hogy ez az üzlet nem tiszta. Ez a kormánykoalíció már többször megmutatta, hogy a támogatások és a tendereztetések terén a tisztesség nagyon messze áll tőle. A sajtó és az ellenzéki politikusok folyamatos felháborodás a ellenére a többség csendben van, így valósulhatnak meg az ilyen jellegű támogatások a gazdasági válság kellős közepén. Ha a sajtó jobban nekimegy a témának, s kideríti, hogy az említett cég mely kormánypárt ismeretségi vagy baráti koréba tartozik, s elég nagy lesz a csinnadratta, elképzelhető, hogy pár hónap múlva a miniszterelnök is „felébred”, s hosszú huzavona után maga állítja le ezt a támogatást. Mi történne, ha egyszer végre tisztességesen próbálnák meg levezényelni a pénzosztást? Valószínűleg csoda. GLOSSZA Numerus Clausus Robertus KÖVESDl KÁROLY Helyszín Pozsony belvárosa, patinás sarokház. A földszinten felújítást végző kőműves magyarul dudorászik. Merthogy aljas és eléggé el nem ítélhető módon magyarul szeret dudorászni. Meghallja a házkezelő - aki az emeleten lakik -, lerohan, és ordítozva nekiesik a melósnak. Mert felfelé száll a por, egyenesen az ő lakásába. Nem mellesleg azért, mert az ipse magyarul dalolgat. Anyázás, hülyemagyarozás után pofonok, rúgások. A munkás telefonálni próbál a rendőrségre, emberünk kitépi kezéből a mobilt, elhajítja. A kőműves bemegy az őrsre, és feljelentést tesz. Csattanó: a rend őre arról győzködi, hagyja ki a feljelentésből a magyarozást. Pofonok, rúgások rendben, de a gyalázkodást ne forszírozza. A győzködés nyilván felsőbb utasításra történik, nem szabad rossz hírét kelteni az országnak. Szlovákiában, amely a gazdasági jólét európai szigete, a kisebbségi jogok paradicsoma (Belousovová) nincsenek etnikai indíttatású inzultusok, azokat csak az MKP találja ki, meg a magyar külügyi bizottság Budapesten. (Hogy senki se higgye, kitaláltam a történetet, név és cím nálam.) Nem kell sokat agyalni azon, miért fordulhatnak elő üyen és ehhez hasonló esetek. Ahol egy részeges pártvezér azzal dicsekedhet a tévé nyilvánossága előtt, hogy büszke arra, hogyan vert meg egy magyart, az egyébként vajszívű, jóhiszemű és béketűrő szlovák polgár is vérszemet kaphat, és azt hiheti, neki is ezt kell tennie. Büntetlenül és következmények nélkül, hiszen a rendőrség őmel- lette áll, és mindent elkövet azért, hogy eltussolja az ügyet. Ha egy közszereplő, parlamenti képviselő megengedheti magának, akkor ő is. S ha már a kormány, amely a közhangulatot és a szokásjogot alakítja az országban, azt tartja legfontosabbnak, hogyan kell megregulázni más anyanyelvű embertársaikat, mi sem természet- sebb, hogy a nép is igazodik. Ezt tette évtizedeken keresztül. Amit föntről parancsba adtak, az volt az etalon. A Robert Potter igazgatta mesebeli Szlovákiában a Kassa környéki járásban 20, a Nagykürtösi és a Losonci járásban 23, a Tőketerebe- siben 24, a Rozsnyóiban 26, a Nagyrőceiben 30, a Rimaszombatiban 32 százalék fölötti a munkanélküliek aránya. Soha jobbkor nem lehetett kiagyalni egy, a nemzeti érzület (a magyarok elleni uszítás) fokozását célzó, a gazdaságot rendbe rakó törvényt. Ettől rend lesz, jólét és fejlődés. S hogy ki ellen iránytű a módosított nyelvtörvény? Természetesen az angol nyelvű boltcégérek, hirdetőtáblák kóros burjánzása ellen, amelyek züllesztik az irodalmi szlovák nyelvet. Már látom, hogyan lepik el szeptember elsején a pozsonyi utcákat a hónuk alatt cégtáblákat szorongató, mérgezett egerekként rohangáló emberek, hogy eleget tegyenek a törvény betűjének, és látom, mekkorára duzzad a feljelentgetők tábora. A házmesterfasizmus (Örkény) ismét virágba szökken, csak ezúttal nem zsidókat árulnak fejpénzért a rossz emlékű Német Birodalomnak. A hagyomány azonban folytatódik, a fasizálódás melegágya kész. Már csak egy kérdés marad, ezt azonban az Európai Uniónak kell megválaszolnia: ki teszi instabillá a közép-európai térséget félmillió ember jogai ellen irányuló, eszement törvényeivel? (Gyenes Gábor karikatúrája)
