Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-24 / 170. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 24. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPÚJSÁG A szlovén egyesületi törvény az országban élő őshonos nemzetiségeknyelvhasználata szempontjából példaértékű - úja a Népújság szlovéniai heti­lap. A magyarok és az olaszok lakta területeken a szlovén és a nemzetiségi nyelvet egyenran­gúan kezeli a törvény. Az egye­sületek bejegyzésénél a tulaj­donnevek nem fordítandók, a szervezet bejegyezhető csak szlovénul vagy a nemzetiség nyelvén, de elfogadható a két nyelven való elnevezés is. A szlovén belügyminisztérium és a kormány is a nemzetisé­gek oldalára állt az egyezteté- seksorán. (mti) Manuel Valis a baloldal legnagyobb hibájának azt tartotta, hogy meghaladott módon látja a világot Belső leszámolások a francia szocialistáknál Elfogadhatatlan, hogy egy nagy baloldali politikai csa­lád jövője kizárólag a napi apró megjegyzések soroza­táról szóljon - jelentette ki Ségolene Royal, a két évvel ezelőtti francia elnökvá­lasztás baloldali vesztese. MTl-HÁTTÉR Miután hetek óta a francia Szo­cialista Párt (PS) belső leszámolá­saitól és vezetőinek egymást érintő kritikáitól hangos a francia sajtó, a még műidig népszerű szocialista politikus meglepő módon arra kér­te párttársait, hogy legjelentősebb párton belüli riválisát, a főtitkár Martiné Aubryt támogassák. A PS a június 7-i EP-választáson a szavazatok alig 16 százalékát sze­rezte megl. A legnagyobb ellenzéki párt eredménye azért is volt óriási kudarc, mert a Zöldek ugyanennyi szavazatot kaptak, ami részben ar­ra utalt: másfajta ellenzéket sze­retne a közvélemény a jobboldallal szemben. Martine Aubry még a vá­lasztás estéjén önkritikát gyakorol­va „irányváltást és alapos megúju­lást” ígért, de a tavaly november­ben megválasztott főtitkárnak az elmúlt hetekben nem sikerült visszaszereznie tekintélyét. A Szocialista Párt meghalt - jel­lemezte a legnagyobb francia el­lenzéki pártot egy interjúban Ber- nard-Henri Lévy baloldali filozó­fus. Jack Lang volt kulturális mi­niszter elkorhadt faághoz hasonlí­totta saját pártját, amely szerinte évek óta csak önmagával foglalko­zik az oktatás, a kultúra vagy a fia­talok problémái helyett. Megváltozunk vagy meghalunk - irta Manuel Valis pártjáról a Fi­nancial Timesban. Az ambiciózus szocialista képviselő korábban már bejelentette igényét a 2012-es el­nökválasztás baloldali jelöltségére és jelezte: szeretné megújítani a pártot. Még az ominózus cikk előtt Aubry nyilvános levélben arra kérte párttársát, hogy szüntesse be a ve­zetés folyamatos kritizálását, vagy hagyja el a pártot, de Valis szintén nyilvános válaszában jelezte: hall­gatás helyett a megújulás remé­nyében kívánja folytatni a gyakor­latot. A Financial Timesban a bal­oldal legnagyobb hibájának azt tar­totta, hogy meghaladott módon lát­ja a világot. Szerinte a szocializmus a múlté, s a baloldali pártnak a szo­cialistajelzőt elhagyva nevet kelle­ne változtatnia, valamint „rendez­nie kellene vezetési problémáit”. Egy másik befolyásos szocialista politikus, Julien Dray blogjában ítél­te el Martine Aubry „tehetetlensé­gét, amatőrizmusát és azt, hogy kép­telen a többieket meghallgatni”. A főtitkár helyzetén az sem változta­tott, hogy Ségolene Royal mellett a párt másik népszerű személyisége, Bertrand Delanoe párizsi főpolgár­mester is kiállt mellette. A Le Monde napilap szerkesztő­ségi cikke szerint az „egók báljánál” súlyosabb probléma, hogy a PS-nek nincs világos programja. Hasonlóan vélekedik Stéphane Rozes politológus is, aki szerint az új nemzetközi (világgazdasági) helyzetben a szocialisták továbbra is képtelenek érvényes javaslatokat megfogalmazni. Véleménye sze­rint az ellenzék „Sarkozy csapdájá­ba esett” és kizárólag az államfőt kritizálva tud önmagáról beszélni, önállóan nem létezik. „A szocialis­ták akkor tudják megoldani belső problémáikat, ha elfelejtik Sarko- zyt” - vélekedik az elemző. Roland Cayrol politológus vi­szont arra hívta fel a figyelmet, hogy helyi szinten és az önkor­mányzatokban a baloldal továbbra is erős, aktivistái a közéletben jelen vannak, és a civil szervezetek is erős baloldali befolyással működnek. Törökországban mélyül a szakadék a vallásos középosztály és az őt képviselő kormány között Erőpróba a török kormány és a hadsereg között MTI-ELEMZÉS Példátlan búósági tárgyalás kez­dődött Isztambul közelében, Silivri börtönében. Az Ergenekon-per 56 vádlottja között három nyugalma­zott tábornok van. Egy olyan or­szágban, amelyben a katonák jogi szempontból érinthetetlenek, széles körű népszerűségnek örvendenek, és amelyben a hadsereg 1960 óta négy kormányt buktatott meg, át­menetileg átvéve a kormányzást. A vádirat szerint a nyugalmazott tábornokok- Sener Eruygur, Levent Ersöz és Hürsit Tolon - által irányí­tott összeesküvők nem csak a Recep Tayyip Erdogan vezette, iszlamista kormány megbuktatását tervezték. Számos terrorakciót is kiterveltek, hogy kiprovokálják a hadsereg fel­lépését a kormány ellen - azaz egy katonai államcsínyt. így az Ergene- kon állt egy magas rangú ankarai bí­ró 2006-ban történt meggyilkolása mögött: a véres bűncselekményt ra­dikális iszlamisták merényletének állították be, hogy nyomást gyako- roljanakakormányra. Törökországban, ahol alig két éve intézett burkolt, de érthető fenyege­tést a hadsereg Erdogan kormánya ellen, szenzáció az extábomokok pőre. Egyes isztambuli megfigyelők máris a történelemkönyvek lapjaira kívánkozó ügyről beszélnek. Ez an­nál is helyénvalóbb, mert úgy tűnik: Erdogan és csapata ki akarja iktatni a politikai életből a hadsereget. Az AKP-kormány eltökéltségét és tervszerű fellépését mutatja, hogy a nyári szünet előtti utolsó ülésén hagyta jóvá az ankarai parlament azt a törvényt, amely lehetővé teszi katonatisztek polgári bíróság elé ál­lítását, ha az alkotmány megsértése, a nemzetbiztonság veszélyeztetése vagy a kormány megdöntésének kí­sérlete a vád. Ez fontos a silivri per szempontjából - ám a nacionalista ellenzék (amely ádázul fúrja Török­ország közeledését is az Európai Unióhoz) nyomban megtámadta a törvényt az alkotmánybíróságon, amely elvilegmegsemmisítheti azt. Erdogan híveinek az Ergenekon- ügy azt bizonyítja: a hadsereg bizo­nyos körei a végsőkig hajlandók el­menni, ha a kormány politikája nincs ínyükre. A pert bíráló körök szerint viszont az ügyészség bizo­nyítékai gyenge lábakon állnak. Felhívják a figyelmet: a kormány ar­ra használja fel a nyomozást, hogy durván fellépjen a laicizmusnak a hadseregben, a tömegtájékoztatás­ban és más intézményekben találha­tó hívei ellen. (Számos újságíró is ül avádlottak padján.) Az Ergenekon egy mondabeli völgy neve, amely a mítosz szerint a törökökőshazájavolt.Apernemmi- tikus értelmezése viszont arra utal, hogy Törökországban egyre mélyül a szakadék a jámbor, vallásos kö­zéposztály és az őt képviselő kor­mány, illetve a laicista elit között. Utóbbi attól retteg, hogy az AKP ve­zette kormányzat ráerőszakolja az iszlám vallást a muzulmánok lakta, szekuláris köztársaságra. A hadsereg vezérkara 2007 áp­rilisában - az államfőválasztás idején - offenzívába lendült, ami­kor burkoltan, de érthetően fejez­te ki, hogy ellenzi az iszlámbarát Abdullah Gül jelölését az elnöki posztra. Most defenzívában van­nak a fegyveres erők. Sőt, a tiszti­kar együttműködik az Ergenekon- ügyben nyomozó szervekkel. Megfigyelők szerint a hadsereg is érdekelt abban, hogy kiszűrje so­raiból a „partizánakciókra” kész, megbízhatatlan elemeket. A tömegek körében népszerű Erdogan-kormány lassan felülke­rekedik a régi vágású szekuláris elittel vívott hatalmi harcban. Az AKP malmára hajtja a vizet az is, hogy a 2005-ben elkezdett EU- csadakozási tárgyalások hatására áramlik az országba külföldi tőke. A török líra csúcson van a dollár­ral szemben, az isztambuli tőzsde indexe is rekordokat döntöget. A per a török demokrácia jelen­tős próbaköve lehet. 2002 őszén történt hatalomra jutása óta az AKP módszeresen megnyirbálta a szent tehénnek tartott hadsereg hatásköreit. Az ügy arra is lehető­séget kínál, hogy a hatóságok le­rántsák a leplet a „mély állam” néven ismert laza szervezet ho­mályos tevékenységéről. Ennek tagjai a biztonsági erőkben és az állami hivatalnokrétegben bújnak meg; céljuk megakadályozni azo­kat a liberális és demokratikus re­formokat, amelyeknek révén Tö­rökország hivatalos intézményei­ben is érvényesülne az átlátható- ság és a számon kérhetőség elve. KOMMENTÁR Síparadicsomi csoda NAGYANDRÁS Szeretek síelni, sőt egy időben gyakranjártam szlovákiai síparadi­csomokba . Ám az utóbbi időben inkább Ausztriát és Olaszországot választom, mivel ott több a hó jobbak a szolgáltatások és az árak is kedvezőek. De miért írok erről a nyár közepén, 35 fokban? Mondhatnám azt is, hogy a téli nosztalgia kapott el, de ennél a téma sokkal profánabb. Ismerőseimmel gyakran elemezzük az itthoni sí­központokat, hiszen egyfajta kényszerkéntjárunkkülföldre. Általá­ban arra jutuiik, hogy Szlovákiának megvan az összes adottsága, csak komolyabb befektetőkre lenne szükség, akik hajlandók komo­lyabb összeget belevemi a turizmusba, ami idővel busásan megtérül. A szlovák valóság mégsem ilyen. Nálunk minden komolyabb befek­tetés beindításához állami támogatás jár, enélkül senki el sem kezd tárgyalni az állammal. Az idei támogatások megcsappantak, ám még így is akadtak szép összegek. Abszolút értékben a KIA kapta a legnagyobb támogatást, ám a legszembetűnőbb egy síközpont volt. Az Orava Skipark 3,3 millió eurós támogatása közvetlen pénzkifi­zetést jelent, és nem adókedvezményt, ahogy az lenni szokott. Ha kiszámoljuk, hogy a síközpont állítólag negyven alkalmazottal ké­pes működni, akkor minden egyes alkalmazottra mindannyiunk adójából több mint 80 ezer euró, azaz 2,4 millió korona megy. Az, hogy a céget a kéreleme beadása előtt három nappal alapították, azt jelenti, hogy ez az üzlet nem tiszta. Ez a kormánykoalíció már többször megmutatta, hogy a támogatá­sok és a tendereztetések terén a tisztesség nagyon messze áll tőle. A sajtó és az ellenzéki politikusok folyamatos felháborodás a ellenére a többség csendben van, így valósulhatnak meg az ilyen jellegű tá­mogatások a gazdasági válság kellős közepén. Ha a sajtó jobban nekimegy a témának, s kideríti, hogy az említett cég mely kor­mánypárt ismeretségi vagy baráti koréba tartozik, s elég nagy lesz a csinnadratta, elképzelhető, hogy pár hónap múlva a miniszterelnök is „felébred”, s hosszú huzavona után maga állítja le ezt a támoga­tást. Mi történne, ha egyszer végre tisztességesen próbálnák meg levezényelni a pénzosztást? Valószínűleg csoda. GLOSSZA Numerus Clausus Robertus KÖVESDl KÁROLY Helyszín Pozsony belvárosa, patinás sarokház. A földszinten fel­újítást végző kőműves magyarul dudorászik. Merthogy aljas és eléggé el nem ítélhető módon magyarul szeret dudorászni. Meg­hallja a házkezelő - aki az emeleten lakik -, lerohan, és ordítozva nekiesik a melósnak. Mert felfelé száll a por, egyenesen az ő laká­sába. Nem mellesleg azért, mert az ipse magyarul dalolgat. Anyá­zás, hülyemagyarozás után pofonok, rúgások. A munkás telefo­nálni próbál a rendőrségre, emberünk kitépi kezéből a mobilt, el­hajítja. A kőműves bemegy az őrsre, és feljelentést tesz. Csattanó: a rend őre arról győzködi, hagyja ki a feljelentésből a magyaro­zást. Pofonok, rúgások rendben, de a gyalázkodást ne forszírozza. A győzködés nyilván felsőbb utasításra történik, nem szabad rossz hírét kelteni az országnak. Szlovákiában, amely a gazdasági jólét európai szigete, a kisebbségi jogok paradicsoma (Belousovová) nincsenek etnikai indíttatású inzultusok, azokat csak az MKP talál­ja ki, meg a magyar külügyi bizottság Budapesten. (Hogy senki se higgye, kitaláltam a történetet, név és cím nálam.) Nem kell sokat agyalni azon, miért fordulhatnak elő üyen és ehhez hasonló esetek. Ahol egy részeges pártvezér azzal dicsekedhet a tévé nyilvánossága előtt, hogy büszke arra, hogyan vert meg egy magyart, az egyébként vajszívű, jóhiszemű és béketűrő szlovák polgár is vérszemet kaphat, és azt hiheti, neki is ezt kell tennie. Büntetlenül és következmények nélkül, hiszen a rendőrség őmel- lette áll, és mindent elkövet azért, hogy eltussolja az ügyet. Ha egy közszereplő, parlamenti képviselő megengedheti magának, akkor ő is. S ha már a kormány, amely a közhangulatot és a szokásjogot alakítja az országban, azt tartja legfontosabbnak, hogyan kell megregulázni más anyanyelvű embertársaikat, mi sem természet- sebb, hogy a nép is igazodik. Ezt tette évtizedeken keresztül. Amit föntről parancsba adtak, az volt az etalon. A Robert Potter igazgatta mesebeli Szlovákiában a Kassa környéki járásban 20, a Nagykürtösi és a Losonci járásban 23, a Tőketerebe- siben 24, a Rozsnyóiban 26, a Nagyrőceiben 30, a Rimaszombati­ban 32 százalék fölötti a munkanélküliek aránya. Soha jobbkor nem lehetett kiagyalni egy, a nemzeti érzület (a magyarok elleni uszítás) fokozását célzó, a gazdaságot rendbe rakó törvényt. Ettől rend lesz, jólét és fejlődés. S hogy ki ellen iránytű a módosított nyelvtörvény? Természetesen az angol nyelvű boltcégérek, hirdetőtáblák kóros burjánzása el­len, amelyek züllesztik az irodalmi szlovák nyelvet. Már látom, hogyan lepik el szeptember elsején a pozsonyi utcákat a hónuk alatt cégtáblákat szorongató, mérgezett egerekként rohangáló emberek, hogy eleget tegyenek a törvény betűjének, és látom, mekkorára duzzad a feljelentgetők tábora. A házmesterfasizmus (Örkény) ismét virágba szökken, csak ezúttal nem zsidókat árul­nak fejpénzért a rossz emlékű Német Birodalomnak. A hagyo­mány azonban folytatódik, a fasizálódás melegágya kész. Már csak egy kérdés marad, ezt azonban az Európai Uniónak kell meg­válaszolnia: ki teszi instabillá a közép-európai térséget félmillió ember jogai ellen irányuló, eszement törvényeivel? (Gyenes Gábor karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents