Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-23 / 169. szám, csütörtök

14 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 23. www.ujszo.com RÖVIDEN Verspiknik és emléktűra Murány. Július 25-én, szombaton a Gyöngyösi István születé­sének 380. évfordulója alkalmából szervezett emléktúra kereté­ben megvalósuló verspikniken hazai költőink - Bettes István, Csehy Zoltán, Mizser Attila, Szászi Zoltán és Polgár Anikó - olvas­nak fel költeményeikből. A túra gyalog Murányváralja (Muráň) községből a piros jelzés mentén kb. 1 óra 45 perc. Indulás: 10 óra­kor. (ű) XI. Fiatal írók Tábora Albár. Tegnap kezdődött és vasárnapig tart a községben a XI. Fiatal írók Tábora, melynek rendezője a Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍT). A pályakezdő toliforgatókkal tapasztalt iro­dalmárok foglalkoznak, esténként pedig beszélgetések szerepel­nek a programban: A SZMÍT jelenét és jövőjét a társaság elnöke, Hodossy Gyula vázolja fel, H. Nagy Péter az OPUS folyóiratot mu­tatja be, s találkozhatnak a táborlakók Elek Tiborral, a Bárka fő- szerkesztőjével és Beke Zsolt irodalomkritikussal, a Kalligram szerkesztőjével is. (ú) Szerbül is olvasható A Vörös Oroszlán Belgrád. Szerdától már szerb nyelven is olvasható A Vörös Orosz­lán - az örök élet itala, a világszerte egyik legnagyobb példány­számban megjelent magyar irodalmi alkotás. Szepes Mária regé­nyét, amely először 1946-ban jelent meg, a nagybecskereki (zren- janini) Agora adta ki. A 2007-ben 99 éves korában elhunyt író műve megjelenésekor nagy vihart kavart, s a róla folyó vita - mint erre a szerb kiadó is felhívta a figyelmet - mindmáig tart. Alaptémája egy elixír, az örök élet itala, amely halhatadanná teszi fogyasztóját, és képessé teszi arra, hogy emlékezzen előző életeire. Olvasói többsé­ge azt mondja, hogy kezdetben egy letehetetlen, négy évszázadot átfogó, izgalmas történet, később azonban alkimista, a keleti filozó­fia mélyébe vezető beavatássá alakul át. Az írónő - nem utolsósor­ban A Vörös Oroszlán miatt bekövetkezett - „irodalmi karanténba” helyezése után Pöttyös Panni-regényeivel bűvölte el a múlt század hatvanas éveiben főleg lány olvasóit, majd újból az ezoterika nagy­asszonyaként folytatta alkotói pályáját, (mti) Elhunyt Fenyvessy Éva színművész Budapest. Életének 98. évében elhunyt Benedek Andomé Fenyvessy Éva színművésznő, a Hyppolit, a lakáj című film Terká-. ja, a Köszönöm, hogy imádott kezdetű sláger legendás előadója. Fenyvessy Éva Zomboron született 1911-ben. Pályáját Pécsett kezdte gyermekszínészként, majd 1930-ban elvégezte Rákosi Szi- di színiiskoláját. 1933-ig a Király Színházban játszott, később sze­repekre szerződött a Magyar, illetve az Andrássy úti Színházba. 1950-től nyugdíjazásáig, 1969-ig a Fővárosi Operettszínház művésznője volt, de még 1979-ig fellépett. Főként zenés vígjáté­kokban és operettek primadonna szerepeiben tűnt fel. Számtalan magyar filmben szerepelt, emlékezetes alakítása volt a Hyppolit, a lakájban Schneiderék Terkájának szerepe. 1940-ben forgatta az Erzsébet királyné című filmet, amelyben Micit, a színésznőt alakí­totta. (mti) Július 30-tól Aba-Novák-kiállítás Esztergomban Új fényben az életmű MTl-JELENTÉS Esztergom. Aba-Novák Vilmos, a „barbár zseni” életművének gyűjteményes kiállítása nyílik Esztergomban, az Északi Kano­noksoron július 30-án. A csaknem félszáz Aba-Novák-olajképet és száz grafikát bemutató tárlaton a művész unokájának köszönhető­en olyan ritka családi fotók és eredeti vázlatok is láthatók, me­lyek még sohasem szerepeltek a nyilvánosság előtt. Az anyag magángyűjtemények képeiből áll, de a Magyar Nemzeti Galériában őrzött „Aba-Novákok” is Esztergomba jönnek. A kiállítá­son új fényben tűnik fel az életmű: leghíresebb korszakai mellett a középpontba kerül Aba-Novák arc- és tájkaraktereinek sorozata. Jelen lesznek a talán leghíre­sebb, „cirkuszi korszak” olajfest­ményei és a vallásos témájú képek is. Helyet kapott néhány igazi kü­lönlegesség, a korai időszak most előkerült kettős aktja és több akt­tanulmánya. A kiállítás további ritkaságai a karikatúrák, a vázlatok és a gyer­mekkori rajzok. A tárlat bővelke­dik grafikákban, nyolc rézkarc eredeti nyomólemezét is láthat­juk. A grafikák Aba-Novák életpá­lyáján nagyon fontos szerepet ját­szottak, elismertségét a magyar kiállítási életben grafikáival ala­pozta meg. A tárlat létrejöttéhez kiemelke­dő támogatást nyújtott Kováts Kristóf, a művész unokája, aki rit­ka családi fotókat és eredeti vázla­tokat adott át a rendezőknek. Az Aba-Novák-kiállítás október 16- ig látható; az augusztus 16-iAl di Meola-koncert, az augusztus 17- i ExperiDance-előadás, vala­mint a 19-i tűzijáték és a Ghymes koncert közönségét éjszakai tár­latvezetéssel is várják Esztergom­ban. Aba-Novák Vümos (1894-1941) a modem magyar festészet egyik legeredetibb tehetsége volt. Festé­szetének egyik legfőbb értéke a rendkívüli dinamikájú, erőteljes ábrázolókészség. Festményeken kívül grafikákat, freskókat, tábla­képeket is készített. Ő festette a szegedi Szent Demeter-templom faliképéit és a jászszentandrási ró­mai katolikus templom freskóit. 1937-ben a párizsi világkiállításon és 1940-ben a Velencei Biennálén nagydíjat nyert. 1939-től a buda­pesti Képzőművészeti Főiskolán tanított. A Zsákszínház harminc évének néhány pillanata (Schnelzer Zoltán felvételei) Harmincéves a füleki Zsákszínház, amely lehetett volna a harmadik szlovákiai magyar profi társulat is A Vértestvérekkel ünnepelnek A füleki Zsákszínház pár hete immár sokadszor megnyerte a Jókai Napok fődíját, s a napokban új bemutatóra készül, amellyel egy újabb jelentős jubüeumot ünnepel. A tár­sulás az idén harmincéves. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS S ha már az első bemutató 1979-ben zenés volt, s egy rock­bandát is elindított, harminc év múltán a választás egy musicalre esett, amelyhez ismét jól jött egy fi­atal tehetségekből álló rockbanda. A Hu-rock és a FUNC-ROCK együt­tesek így fonják egybe a Zsákszín­ház harmincéves történetét. Solténszky Tibor az idei Jókai Napokon sokadszor mondta el, hogy a Zsákszínház nem illik a szlovákiai magyar amatőr színját­szás mezőnyébe, s nemcsak azért, mert alkalmanként ún. profikkal is dolgozik. A társulat az elmúlt há­rom évtizedben nem egy, később a kassai, a komáromi vagy ma­gyarországi társulatokban is helytállt művészt indított el a szí­nészi pályán, gondoljunk csak Kovács Ildikóra, Mikula Róbertre, Danyi Irénre, Nagy Andrásra vagy Mokány Csabára, akik közül töb­ben is visszajöttek egy-egy szerep erejéig. A Csirkefej című előadás­hoz pedig a kassai társulatból szerződtettek színészt László Gé­za személyében. De több olyan oszlopos tagja is volt/van a társu­latnak, mint Mede Gabriella vagy Gulyás László, akiket sokszor próbáltak elcsábítani, mégsem álltak kötélnek. A csoport alapítója, vezetője an­nak idején maga is a hivatásos szí­nészi pályával kacérkodott, sikerrel is felvételizett a színművészetin, de az egyik jóakarója tudatta a felsőbb hatóságokkal, hogy édesapja ideo­lógiai szempontból feketelistán szerepel. Mázik István pár évadot a Magyar Területi Színház Thália Színpadánál is eltöltött. 1979-ben Füleken vendégeskedett a szülei­nél, amikor egy helyi gimnazista, Mikula Róbert kereste meg azzal a gondolattal, hogy szeretne színkört alapítani, s ehhez kér segítséget. Mázik erre azt találta mondani, hogy ha szerez legalább 80 embert, akkor a nyáron megpróbálhatnak összehozni egy előadást, s ki is vá­lasztották a Ludas Matyit erre a cél­ra. Legnagyobb meglepetésére két hét múlva az állomáson 80 ember várta őt, s így elkezdődhettek a próbák, amelyek nem voltak zök­kenőmentesek. Az akkori Csema- dok-elnök, Kómár Tibor elszántsá­gának köszönhető, hogy eljutottak a bemutatóig, amely nemcsak színháztörténeti esemény, hanem igazi kultúrbotrány is lett, még a Szabad Európa is tudósított róla. A vörös ruhába öltöztetett Döbrögit, Ludas Matyi piros-fehér-zöld pánt­likás táskáját, valamint a Pink Flo­yd zenéjét a hatalom nem tudta fél­reérteni, s bizony 80 ember akár már a lázadás szinonimáját is jelenthette a mindig, mindenhol el­lenséget szimatoló kommunista gépezetnek. 21 előadást ért meg a Roky Matyi, a díszletek annyira el­használódtak, hogy a gömörsídi előadáson már három embernek kellett tartania, nehogy szétdőlje­nek. S még egy véleüen. Mázik ak­kor kapott egy súlyos fertőzést, amely után kétéves diétát írt elő a kezelőorvosa, így maradt Füleken. Elvállalta a népművelődési intézet vezetői állását, s következhetett a Kényszerleszállás, Danyi Irénnel a főszerepben, és az előadás tarolt a Jókai Napokon. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy Mázik le­mondott a profi pályáról, de ahogy mondja, nem szívesen játszott vol­na egy társulatban olyanokkal, akik névtelen levéllel pecsételték meg a pályáját. Hogy utólag megbánta-e, erre nem tud válaszolni. A folytatás évente legalább egy bemutató, számtalan díj, felejthetetlen erdé­lyi vendégszereplések, s az állandó kétely: vajon amatőr vagy profi vo­nalon működjön-e tovább a társu­lat. Többször tűnt úgy, semmi sem mentheti meg a csoportot a profivá válástól, honi politikusaink több­ször látták a Zsákszínházat a har­madik szlovákiai magyar társulat szerepében, de a fellángolást min­dig a kijózanító realitás követte. Je­lenleg polgári társulásként működ­nek, s ahogy Mázik számolgatja, legalább 8-10 millió korona kellene évadonként egy apró kőszínház működtetéséhez, amelyre se a szlovákiai magyar közösségnek, se a régiónak (gondolok itt Losoncra, Salgótarjánra vagy Rimaszombat­ra is), se a városnak nincs kerete. A kezdetek során személyekre kerestek darabokat, később már tudatosan nyúltak egy-egy szerző­höz vagy műfajhoz, s elsősorban a szociális jellegű témák ragadták meg őket. Eleinte a közönség is ne­hezen vette a lapot, mivel Schwaj- da (A szent család, Csoda) és Spiró (Csirkefej) nyelvezete sokszor nem tűrt nyomdafestéket, de Mázik egyik legnagyobb sikerének tartja, hogy volt olyan nézője a Csirkefej­nek, aki az első tíz percben hango­san fújok, majd az előadás végén felállva bravózott. A kortárs szer­zők darabjai közül szívesen emlék­szik vissza Egressy Zoltán Portugál­jára is, amelynek a bemutatóját a szerző is megtekintette, s később a Duna Televízióban úgy nyüatko- zott róla, hogy mind közül ez volt számára a legkedvesebb előadás. 1997-ben próbálkoztak először ún. klasszikussal, méghozzá Moliere Képzelt beteg című vígjátékával, s bár Mázik István még a legjobb fér­fialakítás díját is elnyerte Komá­romban, nem tudott megbarátkoz­ni ezzel a vüággal. Pár évvel ezelőtt ismét összefu­tott Nagy Andrással, aki annak ide­jén szintén Fülekről indult, majd a főiskola elvégzése után Egerbe szerződött, és az elmúlt évek elő­adásait közösen készítették. Az Anya, az Elveszett erkölcsök című előadások után harmadik közös munkájuk a Willy Russel Vértest­vérek című musicalje alapján ké­szülő Mrs. Johnstone története című előadás lesz. A címszerepet Danyi Irén alakítja, s az olyan osz­lopos tagok mellett, mint Gulyás László és Bódi Andrea, fiatalok is szerepet vállaltak, így a megasztá- ros Génya Ferenc kelti életre Sammy figuráját, és az előadás ap­ropóján alakult meg a FUNC- ROCK zenekar, amelyben huszon­éves roma fiatalok játszanak. S ha már a darabválasztásnál tartunk, a Zsákszínház szellemiségéhez - amely arról kapta a nevét a nézők­től, hogy a Roky Matyi jelmezei zsákvászonból készültek - köze­lebb állnak a kamara jellegű elő­adások, de jövőre például a város­sal közösen Balassi Szép magyar komédiáját szeretnék színre vinni korhű jelmezekben és zenével, amelyhez ideális díszlet a monu­mentálisvár. Bár a társulat még mindig ama­tőr vonalon működik, kiemelkedő sikerük egyik titka Mázik szerint az, hogy mindig alázattal közelí­tettek egy-egy darabhoz, ars poe­ticájuk pedig az: ahhoz, hogy tük­röt tudjanak tartani a néző elé, előbb önmaguknak kell tükörbe nézniük. Az oszlopos tagok mellett a fiatalok is szerepet kaptak az előadásban

Next

/
Thumbnails
Contents