Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-02 / 151. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 2. Tudomány-hirdetés 13 Kandó Kálmán hetven szabadalmát alkalmazták Magyarországon és szerte a világon Valósággá vált a csoda Meleg nyári estéken, jól behűtött zöld veltelinit iszogatva aligha gondol az ember arra, hogy a világ egyik legzamatosabb, leg- ízesebb, legillatosabb bo­ráról híres vidékén került sor a nagy áttörésre. OZOGÁNYERNŐ Nem katonai alakulatok álltak szemben a svájci Alpok déli nyúl­ványánál elterülő festői szépségű völgy fölötti lejtőkön: a technika­történet egyik nevezetes csatája zajlott le itt, amelyben fényes dia­dalt aratott a villamos vontatás a gőzvasút fölött. Számunkra külö­nösen érdekes, hogy a győztes „csapat” vezére egy fiatal, pelyhe- dző állú magyar mérnök, Kandó Kálmán volt. A német megnevezés szerinti Veltlin, olaszul Valtellina vasúttár­sasága vezetőségének amiatt főtt a feje, hogy túl meredekre sikerült a völgyet átszelő vasúti pálya, annyi­ra, hogy egyes szakaszokon csak három mozdony segítségével tud­ták átvontatni a szerelvényeket, sőt arra is volt példa, hogy csak több­szöri nekifutásra tudtak felkapasz­kodni a kaptatón. Cselekedni kel­lett: olyan pályázatot írtak ki, amely más módon oldja meg a fo­gas kérdést. Nem tülekedtek a vál­lalkozók: bár sokan azt vallották, hogy villamos vontatást kellene bevezetni, azt viszont senki sem ga­rantálta, hogy az új vontatóeszköz ereje felülmúlja három gőzmozdo- nyét. Csak egy legény akadt a gá­ton, aki ezt habozás nélkül elvállal­ta: Kandó Kálmán, aki huszonnyolc évének minden idealizmusával, lelkesedésével, optimizmusával meg volt győződve arról, hogy minden nehézségen úrrá képes lenni. Sokan csak mosolyogtak az ödetén, különösen azok, akik nem tudták, hogy sok mérnök egy élet munkájával szerzi meg azt a tudást, amelynek ő ily fiatalon a birtoká­ban volt. A Pesten 1869. július 10-én szü­letett Kandó Kálmán a világ talán két legjobb középiskolájában vé­gezte gimnáziumi tanulmányait: a fasori evangélikus gimnáziumban kezdett - ahol a későbbiekben Wigner Jenő, Neumann János és Stein Aurél is tanult -, majd a tan­termek túlzsúfoltsága miatt átlé­pett a Kármán Mór alapította Min- tagimnáziumba (itt Kármán Tódor, a szuperszonikus repülés- és a raké­tatechnika megalapozója tanult), ahol 1888-ban tette le érettségi vizsgáját. Amiatt csak 19 évesen, mivel a Mintagimnázium csak két­évenként indított új osztályokat, így Kandó a hatodik osztályt két­szer végezte el. A budapesti Műegyetemre iratkozott be, ahol 1892-ben kitűnő minősítésű gé­pészmérnöki oklevelet szerzett. Katonai szolgálata letöltése után a franciaországi Compagnie de Fi-- ves-Lille villamos gyárában kezd dolgozni, ahol hamarosan bebizo­nyítja rátermettségét: az indukciós motorok méretezésére új számítási módszert dolgoz ki, amellyel a gyártásuk jóval olcsóbbá, a telje­sítményük nagyobbá válik. Nem véletlenül tartják Mech- wart Andrást minden idők legjobb magyar menedzserének: nemcsak ő volt az első a világon, aki egy gépgyáron belül megalapította a villamos részleget, aki kiválasztot­ta magának Zipemowszky Károlyt, a zárt vasmagú transzformátor ké­Kandó Kálmán meg volt győződve arról, hogy minden nehézségen úrrá képes lenni sőbbi egyik megszerkesztőjét, ha­nem sasszemét nem kerüli el Kan­dó munkássága, így egy csapásra megszerzi magának a mindössze 25 éves mérnököt. Kandó gőzerő­vel lát munkához, két év alatt egy egész indukciós motorcsalád tervei kerülnek ki a keze alól. A Ganz gyár szerte a világon tarol velük. Köz­ben Mechwartnak arra is van gond­ja, hogy munkatársait tovább ké­pezze, 1897-ben Kandót kiküldi Amerikába, hogy tanulmányozza a Baltimore-Ohio vasutat. Ezt 600 V feszültségű, egyenáramú moto­rokkal ellátott mozdonyokkal üzemeltetik, akárcsak az ebben az időben már világszerte elterjedt városi villamosokat. Csakhogy az egyenáramú motornak van egy je­lentős hiányossága: nagy terhelés hatására fordulatszáma, ezzel együtt hatásfoka csökken, ami egészen a leállásig fajulhat. Eköz­ben a keletkező örvényáramok akár rövidzárlatot is okozhatnak. Kandó azzal a meggyőződéssel tér vissza a tengerentúlról, hogy a megoldást csakis a háromfázisú áramrendszer hozhatja meg, rá­adásul az eddigieknél jóval na­gyobb feszültség alkalmazására van szükség. Persze Mechwart zöld utat ad a kezdeményezésnek, en­nek eredményeként építik meg a nevezetes svájci üdülőhelyen, Evi- anban az első, 300 m hosszú, 20 m emelkedésű kisvasutat, amelyet 1898-ban adnak át. Időközben a valtellini vasúttársaság kiírja a már említett pályázatát. Mechwart ma­gához hívatja Kandót, hogy reális-e a kérdés megoldása. A fiatal mér­nök persze igennel felel, hozzáté­ve, hogy ehhez viszont háromezer voltos motort kell kifejleszteni. Hogy mennyire elképesztő a javas­lata, akkor érthetjük meg, hogy a 19. század végén még nem voltak villamos hálózatok, minden fo­gyasztó maga gyártotta a gépeihez szükséges áramot. Ez kizárólag gőzgépekkel meghajtott dinamók szolgáltatta egyenáram volt, ahol a megtermelt 600 voltot nem lehe­tett magasabbra állítani. A válta­kozó áram feszültsége viszont vál­toztatható - le- és feltranszformál­ható -, ami egyrészt lehetővé tette a fantasztikusnak tűnő nagyfe­szültség alkalmazását, ráadásul a háromfázisú áramrendszer beve­zetésével a húzóerő megnövelését. Mechwart bízik Kandóban, így el­vállalja az őrültnek tűnő terv kivi­telezését. A szakma szerte a vilá­gon kaján örömmel lesi, hogyan buknak meg a magyarok. Csak­hogy egy dologgal nem számolnak: Kandó komoly terepfelmérési munkákat végzett, amelyek során megállapította, hogy a közeli Al­pokból lezúduló folyók bőven szol­gáltatnak energiát a villamos gene­rátorok számára. Elképesztő ener­giával, éjt nappallá téve, szinte az utolsó szögig mindent maga terve­zett meg: az összes pályaszakaszt, a mozdonyokat és persze az erőművet is. Harminchárom éves volt mindössze, amikor 1902-ben látványos külsőségek között meg­nyitották a Valtellina vasutat. Szenzációszámba ment, hiszen ez volt Európa első villamos vasúti fővonala, a világ legelső váltakozó áramú vasútja. A csoda valósággá vált: Kandó mozdonya láthatóan nagyobb megerőltetés nélkül von­tatta át a legmeredekebb szaka­szokon is a szerelvényt, amellyel a három gőzmozdony csak nagy ne­hézségek árán bírt. Az olasz kor­mány a kedvező tapasztalatok ha­tására 1907-ben elrendelte továb­bi kétezer kilométeres villamos vasút megépítését, amelyhez megvásárolták Kandó szabadal­mát. Amerikai tőkével részvény- társaságot hoztak létre Societa Ita- liana Westinghouse néven vasúti szerelvények és mozdonyok gyár­tására, sőt odáig mentek, hogy a Ganz-Kandó rendszert elnevezték „Sistema Italiana”-nak! E megmo­solyogtató pofátlansággal szem­ben ugyanebben az időben Ma­gyarországon sokkal súlyosabb dolgok történtek: a Ganz részvé­nyeinek többségét birtokló Hitel­bank urai leállíttatták a villamos vasútfejlesztési munkálatokat, perspektívátlannak ítélve azokat. Több se kellett a szemfüles ola­szoknak: Kandót meghívták Vado- Liguerben épp átadott gyárukba igazgatónak. A rövidlátó, szűkkeblű bankári döntés miatt így a mozdony továbbfejlesztése Itáli­ában folytatódott. Hétszáz moz­donyt építettek a közreműkö­désével, amelyek közül 500 - a má­sodik világháború pusztításai elle­nére - még 50 év múltán is üzem­ben volt. Az olasz kormány megfe­lelően kifejezte háláját a magyar mérnökzseninek: a Koronarend parancsnoki (Commedatore) fo­kozatával tüntette ki. Nyolc évig tevékenykedett Itáliában. Ezután is csak amiatt jött haza, mivel 1915-ben behívóparancsot kapott. A bécsi hadügyminisztériumban a monarchia vasútjainak szénellátá­sát bízták rá. Ő e mélyen képessé­gei alatti feladat közben sem tét­lenkedett: kidolgozott egy terveze­tet a gőzvasutak villamosítására, amit átadott a minisztériumnak. A világon az elsők között javasolta az 50 periódusú távvezetékek kiépí­tését, egy egységes, országos vil­lamos hálózat kialakítását, amely a kisfogyasztóktól a villamos moz­donyokig mindenkit képes kiszol­gálni. Szerencsére a hadsereg vezetői ugyan szűklátókörűek voltak, de teljesen ostobák azért nem, így az­tán 1917-ben eleget tettek a Ganz gyár kérésének, Kandót leszerel­ték. Visszatért a Ganz vállalathoz, ahol újabb mozdonyok fejlesztésé­be kezdett. Nagy megnyugvást je­lenthetett számára, hogy 1924-ben az első londoni energia-világkonfe­rencián az 50 Hz-es váltakozó ára­mot nyilvánították a vasút számára ajövő energiaforrásának. A háború után karrierje merede­ken ívelt felfelé: először kinevezték a Ganz gyár műszaki-, majd vezér- igazgatójának. Helyében mindenki örömmel üldögélt volna a jól fizető bársonyszékben. De Kandót nem ilyen fából faragták: 1922-ben be­nyújtotta felmentési kérelmét, hogy műszaki tanácsadóként dol­gozhasson. Mondani sem kell, hogy ez a megbízatás villamos mozdo­nyok tervezését jelentette. Már a következő évben világszenzációval rukkolt elő: elkészítette a 2500 ló­erős, fázisváltós mozdonyt. Ez utóbbi fogalom azt jelzi, hogy a ve­zetékbe egyfázisú áramot vezettek, amivel rengeteg költséget takarí­tottak meg, maga a Kandó-motor alakította át ezt háromfázisú árammá. A nagyszerű kísérleti eredmények láttán határozta el a MÁV a Budapest-Hegyeshalom vasútvonal villamosítását. A húszas évek folyamán két új mozdonytípust fejlesztett ki, külön a személy- és külön a teherforga­lomra. Közben külföldi megrende­lésektől sem zárkózott el: az olasz Saronnói gyár, valamint a Párizs- Orleans vasútvonal számára terve­zett mozdonyt. Igazi munkamáni­ás, mai fogalommal élve workoho- lista volt: minden erejét a mozdo­nyaira pazarolta, ez is okozta a vesztét: bokros teendői mellett el­fogadta az amerikai Westinghouse gyár ajánlatát különleges feladatok megoldására. A megfeszített mun­ka annyira felőrölte erejét, hogy 62 éves korában, 1931. január 13-án Budapesten elhunyt. Magyarországon és szerte a vilá­gon 70 szabadalmát alkalmazták. Az elismerést is megérte: a buda­pesti Műegyetem 1922-ben a műszaki tudományok doktorává avatta. Az MTA 1927-ben levelező tagnak választotta, közvetlenül ha­lála előtt, 1930-ban Corvin-koszo- rúval tüntették ki. A budapesti köz­lekedésügyi főiskola az ő nevét vi­seli. Külföldi általános elismerésé­re 20 évvel a halála után került sor, amikor az 1951-es annacyi nem­zetközi konferencián kiemelték múlhatatlan érdemeit a vasút vil­lamosítása és a háromfázisú áram­rendszerbevezetése terén. A Kandó Kálmán által kifejlesztett meghajtás (Fotók: képarchívum) Tiszta egyesek Ismét szerepelhetsz az Uj Szóban! Ismét várjuk a tiszta egyes bizonyítványokat! Ismét ajándékozunk! lx Kemd kmšm&s elektromos sudoku í i‘ Mit kell tenned? Töltsd ki a: alábbi szelvényt (fénymásolatot nem fogadunk el)! Ragaszd az arcképedet a megjelölt helyre! A szelvényhez csatold a bizonyítványod fénymásolatát! A szelvényt a bizonyítvány fénymásolatával együtt küldd el a következő címre: Redakcia Uj Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1 A borítékra írd rá: „Tiszta egyes”! Beküldési határidő: 2009. július 10. A játékban csak azok az alapiskolás tanulók vehetnek reszt, akik a 2008/2009-es tanévet tiszta egyes bizonyítvánnyal zárták. A jelentkezők arcképét a nyár Folyamán, szerdánként az Új Szó Szülőföldünk mellékletében közöljük. Jelentkezési szelvény Vezetéknév: Keresztnév: Lakhely (magyarul is): A FÉNYKÉP HELYE Utcanév, házszám: Irányítószám: Telefon: Az iskola neve/település (magyarul is): Osztály: ______ onm

Next

/
Thumbnails
Contents