Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-18 / 165. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 18. Szalon 13 Ne haragudj, hogy közbevágok: az MKP-nak soha nem jöhetett jókor az, hogy ennyi képviselője elhagyja, s egy másik pártot alapítson. Ráadásul szerintem a szlovákiai magyarság volt már sokkal rosszabb helyzetben is, ami a kormánynak a velünk szembeni magatartását illeti. A lehető legrosszabb korszak az, amikor a Szlovák Nemzeti Párt kormányon van. Ezt értettem azon, hogy a lehető legrosszabbkor, nem azt, hogy éppen ez a negyedév vagy esztendő. Amikor ugyanis ők a kormányban vannak, az olyan speciális helyzet, amikor nem lehet standard módszereket alkalmazni. Az MKP sem standard párt, nem is lehet az, mert a baltól a jobbig az egész tartományt magában foglalja. Gyűjtópárt vagyunk, s az is kell, hogy legyünk. De ezen belül a véleményszabadság, a kisebbségi vélemény megfogalmazása és nem sutba vágása ugyanúgy fontos. S ez mindeddig sikerült. Vagyis ha ebben a helyzetben vizsgálod meg azt, hogy kinek jó az MKP megbontása, minimum jelzésértékű, hogy amikor a kiválás megtörtént, a parlamentben a Szlovák Nemzeti Párt képviselői tapsoltak, meg még néhány smeres nacionalista. Ha ezt is figyelembe veszed... Jelzésértékű rájuk nézvést, vagyis így a butaság jele, vagy még annyi sem, egy gesztus. De engem ők meg a viselkedésük nem érdekel, annál inkább fur- csállanám, ha az MKP a kiválásra történő hasonló hangos megnyilvánulásokkal és gesztusokkal egy platformra kerülne a nacionalistákkal... ...amit mondasz, értem, és veszem is a lapot. Csak a tény körülményeihez: nem lehetett tudni, mikor jelenti be a parlament elnöke, tehát erre ott látszólag nem volt senki felkészülve. De mintha ma látnám, úgy van előttem a kép, olyan élesen, hogy kik voltak azok, akik ott és akkor tapsban törtek ki. Nekem pedig végigfutott a hideg a hátamon, s azt hiszem, nem csak az én hátamon, a kollégákén is. Ennek most nem akarok túlzott fontosságot tulajdonítani, mert ez az érzelmi része a dolognak. Biztosan nem ez a megnyilvánulás a fontos, nem emiatt kell elgondolkodnunk azon, hogy mi történt, de ez is egy adalék, egy mozaik a teljes képhez, s valamit mégis csak jelez, ebben a töredékességében is. Azon túl persze, hogy ami félreérthető, azt, akik akarják, félre is értik, de belátható, hogy ami nincs jól időzítve, az úgy értelmeződik, mintha direkt akkor kellett volna történnie. Ezért is fontos az ok és okozat elvére figyelni. Ismétlem: ha az MKP nem adott volna lehetőséget az úgymond másként gondolkodóknak, vagy akiknek a mostani stílus nem felelt meg, vagy akiknek a mostani elnök nem felelt meg, vagy akiknek valakik nem feleltek meg, ha tehát nem adott volna nekik lehetőséget arra, amit kértek, a platform létrehozására, de mi mind lehetővé tesszük és tettük... ...volna... Gábor: ott ülünk a tárgyaláson, utána kezet fogunk, aztán ók azt mondják, hogy holnap találkozunk. De azért, mert valaki mond valamit, vagy reagál valahogy, úgy válaszolni, hogy akkor vége az egésznek, és el sem jön az országos tanács ülésére... Tehát valóban fölmerül, hogy akkor nem előre megfontolt szándékkal történt-e minden így? Mert ha megnézem a weboldaluk bejegyeztetését, akkor meg kell kérdeznem, ki az, aki játszott a másikkal, ki az, aki nem akarta őszintén a megegyezést? Megint ugyanoda jutottunk, hogy ki a felelős. Persze, mert ez még mindig ugyanaz a kibeszélőshow, ahogy mondtad, de a választó ezeket a részleteket még nem ismeri. Szerintem ismeri. Én is csak eztismerem:hogy hányszor ültetek le, ki mit javasolt, ki mennyire és miben kereste a kompromisszumot, ki mit értett platform alatt és így tovább. Azt gondolom, ezt már tudják. Lehet, hogy a sikertelen egyezkedésnek ezeket a részleteit egész mélyen bele kell vésni az emberek tudatába, de akkor nem értem, hogyan lehet majd ebből a programra rátérni, és választásokon sikeresen szerepelni. Még egyszer mondom, talán addig kell ezeket ismételgetni, míg teljesen közömbösekké nem lesznek. De látod, ez a taps, amely fölhangzott, ha nem a szlovák nacionalistákra figyelmeztet bennünket, hanem magunkra összpontosítunk, akkor pisztolylövésként is fölfogható: ne gyilkos fegyverre gondolj, hanem mondjuk a futást elrajtoló startpisztolyra. Az ember óhatatlanul megijed először, ahogy mondtad, végigfut a hátán a hideg, de amikor már elcsitul ez a hang, valószínűleg, s ez igenigen valószínű, azt jelzi, hogy versenyhelyzet alakult ki. Ami eddig egy párt volt, az most már kettő. Igen. Amit mondtál, abból a szempontból is fontos ismerni az ide vezető okokat. S az is fontos, amit most mi ketten teszünk, hogy elmondjuk a véleményünket, azért, hogy tisztábban lássunk. S abban is igazad van, hogy ezt a helyzettisztázást nagyon gyorsan be kell fejezni. A nyári szünet talán éppen alkalmas is rá. És itt jön a legfontosabb: arra kell rátérnünk, hogy a párt a saját jelöltjein keresztül mutathassa meg magát. Nagyon fontosnak tartom, hogy úgy tudjon módosítani és váltani az MKP, hogy hiteles személyiségeket, olyan embereket jelöljön a megyei választások, a helyi választások, de a parlamenti választás során is, akik a saját régiójukban támogatást élveznek. Hogy a saját környezetük tudja, ezek az emberek nem azért politizálnak, mert ebből akarnak megélni. Nagyon fontos, hogy azok, akik a politikában részt vesznek, úgy viselkedjenek, hogy az adott környezetük hitelesnek tartsa őket. Hogy a saját közegük, községük, városuk támogatását is élvezzék. Nem szaA politika rivalizálás, de nem ellenségeskedés és főként nem sárdobálás, nem egyiknek-másiknak a lejáratása... bad valakit kiemelnünk csak azért, mert jó pártkatona, igaz, hogy nem ért ahhoz, amit csinál vagy amihez értenie kellene, de lojális meg jó ember, és soha nem okozott gondot, akkor odatesszük - ez az időszak mögöttünk van. S amikor váltásról beszéltem, modernizálásról, elsősorban erre gondoltam. Tehát a karrieristákat, azokat, akik nem érettek a helyi, az országos vagy az európai szintű politizálásra, nem szabad jelöltetni és megválasztani. Ilyen szempontból valóban új helyzet áll elő. A szenei nyilatkozat, amit az imént jeleztem, egyelőre ezt a szándékot még nem tükrözi, mert csak azt deklarálja, hogy kik ne képviseljék a szlovákiai maTelefonos egyeztetés, egy nappal a beszélgetés előtt.- És hol találkozhatnánk, kedves Gyula?- Hát hol szoktál ilyesmit csinálni, Gábor?- Ilyesmit sehol.- Az jó, mert akkor hagyományt teremtünk. Mindent rád bízok. Utómunka a szerkesztőségben, egy nappal a beszélgetés után.- De Tibor, hiszen egyik fényképen se mosolyog!-Kicsoda?- Hogyhogy kicsoda? Bárdos Gyula! Hogyan fényképeztél?- Hát mert nem mosolygott. Tudod, ha komoly dolgokról beszélgetnek az emberek, akkor nem mosolyognak. gyarokat, holott világos, hogy akik az MKP-ból kiváltak, azok is lehetnek olyan személyiségek, akiket a szűkebb vagy tágabb környezetük hitelesnek tart. Igen, ez még annak a kibeszé- lóshow-nak a része, maradjunk most már ennél a terminus techni- cusnál, ha ezt használtam. Gábor, te teljesen normálisan, az értelmiségi szemével nézed a kialakult helyzetet, s ez így nagyon jó. Sokkal jobb, mint hogyha valaki pártszemmel nézi. De gondolj bele abba is, hogy bizonyos kérdésekre nem csak fekete-fehér válasz adható. S ez a folyamat még nem zárult le. Vagyis ha most arra biztatnál valakit az MKP soraiból, hogy menjetek oda, lépjetek át, mert közös az érdekünk, ezt nem lehet megcsinálni. Ezt esetleg azok fogják végrehajtani, akik a döntést majd meghozzák. A legilletékesebbek fogják ezt eldönteni. De erről is csak akkor tudunk beszélgetni, ha majd a választás helyzete előtt állunk. Most én nem reagálhatok arra, hogy egy másik pártnak milyen elképzelései vannak vagy lehetnek. Ez nem lehetséges. Persze, s mi a kezdetektől az MKP-ról akarunk beszélni. Arról, hogy miként és mikorra képes lereagálni ezt a helyzetet. Abból indulok ki, hogy a mostani retorikájával nyilván magát védi, s ez érthető. Ugyanakkor, ahogy ezt teszi, ahogy ezt a kudarcot vagy tragédiát, amit a pártszakadás jelent, megéli, nem úgy kommunikálja, s nem úgy éli meg, hogy ez a párt tragédiája vagy kudarca, vagy mindegy, minek nevezzük, veszélyes helyzetbe kerülése, hanem rávetíti a szlovákiai magyarokra, mintha velük történt volna meg. S ez szerintem nem biztos, hogy így van. Szerintem az MKP-nak ez a kifelé irányuló retorikája nem sokáig folytatható. Már csak azért sem, mert egyelőre nem tapasztalható, hogy az emberek tragédiának tartanák a történteket, én legalábbis nem látok nagyon elkeseredett embereket. Szerintem nagyon jól látod. Valóban úgy tűnhet, hogy az MKP az ellene irányult támadást - idézőjelben támadást - az egész közösség elleni támadásként próbálja lekommunikálni. Ezt be kell fejezni. El kell mondani az okokat, és... És itt valóban le kell húzni a rolót, tényleg be kell ezt fejezni. Hangsúlyozom: egyetlenegy kollégával, akik elmentek a pártból, sincs ellenséges viszonyom. Az emberi kapcsolatok megmaradtak. Ugyanúgy kommunikálunk. Tartom magam a krédómhoz, mely szerint a politika rivalizálás, nem ellenségeskedés és főként nem sárdobálás, nem egyiknek-másiknak a lejáratása. Vagyis arról, hogy X vagy Y hiteles személyiség-e, hál’ istennek nem én és nem mi, pártemberek fogunk dönteni. Hanem azok, akik a demokrácia játékszabályainak megfelelően az adott pillanatban elmennek és bedobják az urnába a szavazatukat. Ezért mondom azt, hogy nem szabad kabinetpolitizálást folytami. Az eddigi történésekből levonva a következtetéseket, azt kell tehát elérni, hogy senki, még egyszer mondom: senki ne gondolja, hogy ő a mindenható, aki majd mindent megold. Mert ilyen nincs. Majd döntenek a választók, s ahogy döntenek, azt kell figyelembe venni. Mondod ezt a kabinetpolitizálást, úgyhogy elbizonytalanodtam, vajon megint a másik csapatról beszélgetünk-e, vagy az MKP-ról. Is-is. Itt az MKP-ról is beszélek. Szerintem most már csak arról kellene beszélgetnünk. Ha a másik párt kabinetpolitikát fog csinálni, az az ő baja, mert hajói értem, ez negatív dolog, az MKP- nak meg az a jó, ha nem folytat kabinetpolitikát. Ez így van. Az MKP-nak most az a dolga, hogy a panaszkodást, a magyarázkodást, a tények ismertetését befejezze, és tegye a dolgát. Csinálja azt, amit helyi, regionális, országos és európai szinten csinálnia kell. Ezzel ugyanis támogatást tud szerezni. Szerintem, ha nem a saját belső pozícióharcainkkal meg gondjainkkal leszünk elfoglalva, akkor ehhez meg lehet szerezni a támogatást. És valóban nem arra akarok fókuszálni, hogy mit csinálnak azok, akik... Mert az az ő dolguk. Nekem, nekünk megvan a magunk dolga, s én mindent el fogok követni azért, hogy a tennivalókra összpontosítsunk. Az, hogy az adott helyzettel kapcsolatban valakik úgy kommunikálnak, ahogy kommunikálnak, az legyen az ő dolguk. De én, s nemcsak én, többen is vagyunk az MKP vezetőségében, akik nyugodtan elmondtuk és elmondjuk a véleményüket. Ezt aztán lehet figyelembe venni és nem figyelembe venni, de tetszik vagy sem, az egyetemi tanár szavazata meg a nyugdíjasé is ugyanannyit ér. Ha nekem volna valami fontossági sorrendem és MKP-hívő ember volnék, legkevésbé a másik párt belügyeivel foglalkoznék, még kevésbé a másik párttal való konfrontálódással, aztán viszont eléggé fontosnak tartanám a mi belső dolgainkkal való foglalatosságot, és a legfontosabb, ahogy mondtad, tényleg a választó. Megnyerni őt egy olyan programmal... Mondjuk egy olyan programmed, amelyikkel az MKP eddig is parlamenti párt tudott lenni. Igen. Nemcsak azonosulni tudok a véleményeddel, pontosan ezt gondolom. Én biztosan nem szeretnék azzal foglalkozni, hogy mit csinálnak mások. Én az MKP- ban maradtam, nem is volt kétséges, hogy maradok-e vagy sem. Az MKP-n belüli dolgokat is tisztázni kell. Teljesen egyértelműen meg kell szólítani a választókat, erre kell összpontosítani. A tapasztalatok alapján le kell vonni a tanulságot, vagyis kell egy elemzés, s ha nem lesz, aki elvégezze, a magam részéről ezt elvégzem. Említetted az elején, hogy téged ez a sikertelen egyezkedés egy korábbi sikertelen egyezkedésre emlékeztet. Vagyis lehet, hogy ezt az elemzést korábbról kell kezdeni, mert lehettek a mostani folyamatnak előzményei. Mindegy, az a fontos, hogy a végső képünk tiszta legyen. S ha képünkről beszélek, mindünk összképére gondolok, hiszen nemcsak az egyes ember véleménye a fontos, meg kell nézni és meg kell hallgatni a többiekét is: azokét, akiknek a képviseletét vállaltuk. Mert tetszik vagy sem, a képviselőségnek szolgálatnak kellene lennie. A közösség szolgálatának. Ez legyen a végszó!
