Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-02 / 151. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 2. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ A demokrácia sötét éve A demokrácia sötét éve volt 2008 Kelet-Európábán - állapította meg jelentésében a Freedom House független amerikai kutatóintézet, kiemelve, hogy Oroszországot első ízben sorolták a tartósan önkényuralmi államok közé. Csaknem két évtizeddel a berlini fal leomlása után széles körben romlott a demokrácia helyzete; a vizsgált 29 európai és eurázsiai volt kommunista ország közül 18-ban visszalépés történt. A Freedom House átmeneti államokként jellemezte a szóban forgó országcsoportot, amelyben a legérezhetőbb visszalépések közé tartozott, hogy a kormányok korlátozták a civil társadalom működését, megkérdőjelezhető kormányzási módszerekhez folyamodtak, továbbá gyengítették a bírói szervezeteket, azok függetlenségét. Inkább romlott, mint javult a demokrácia helyzete a választások, a független média, valamint az önkormányzati demokrácia és a korrupció terén. ,A demokrácia sötét éve volt 2008, különösen a volt szovjet államokban” - mondta Vladimir Shkolnikov, a FH európai igazgatója. Mint hozzátette, a gazdasági környezet romlásával a térségben az önkényuralmi rezsimek valószínűleg fokozni fogják az elnyomást a szükséges reformok elfogadása helyett. Oroszország kapcsán a Freedom House több olyan jelenségre is rámutatott, amely 2008-ban mállasztotta a demokráciát. Ezek közé tartozik, hogy a verseny nélküli elnök- választáson Vlagyimir Putyin a saját maga által kiválasztott utódnak, Dmitrij Medvegyev- nek adta át a hatalmat. A kutatóintézet aggasztónak tartja, hogy Oroszország a független bírói hatalom, a szabad sajtó, a civil társadalomtársadalom hiányában nem képes leküzdeni akorrupciót. (mtd) Dona Cornea fia a rendszámukról megismerte a Securitate autóit 1994-ig megfigyelték Románia egyik legismertebb kommunistaellenes harcosa, a Kolozsváron élő Doina Comea szerint az 1989-es rendszerváltás után megszűnt, majd röviddel később újjáalakult román titkosszolgálat 1994-ig tartotta őt megfigyelés alatt. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Erről a kommunista hatalmat kiszolgáló hírhedt Securitate által éveken keresztül zaklatott, házi őrizetre ítélt Comea asszony a bukaresti francia kulturális központban bemutatott naplójában ír. A Napló. Utolsó füzetek (1988-1989) című önéletrajzi vallomásokat tartalmazó könyv szerint 1991-ben egy német televízió forgatócsoportja készített interjút Doina Comea asszonnyal, miközben a fia az utca sarkán álló két autóra figyelt fel. Rendszámuk alapján felismerte, hogy az egykori Securitate által is használt járművekről van szó - olvasható a naplóban, amelyből a Cotidia- nul című napilap idéz. Az egykori ellenálló szerint a rendszerváltás után telefonját is lehallgatták, hiszen 1994-ben például fölemelte a telefonkagylót, és a tárcsahangra várakozva visszahallotta a legutóbbi beszélgetésének egy részletét. Az ellenálló fia szerint 1990-ben és 1991-ben a SRI le se cserélte az édesanyját megfigyelő tiszteket, hanem ugyanazokat a személyeket foglalkoztatta, akik 1989 előtt is ezzel a feladattal voltak megbízva. A 80 éves Doina Comea az erdélyi Brassóban született. A kommunista rezsimmel szembeni ellenállását 1980-ban kezdte, amikor egy betiltott könyvet terjesztett. Rendszerellenesség vádjával 1983-ban eltávolították a kolozsvári egyetemről, és házi őrizetre ítélték. 1987-ben a brassói munkások zendülése után le is tartóztatták. Bár a Securitate folyamatosan megfigyelte, mégis többször is sikerült kijuttatnia a Szabad Európa Rádióhoz a Ni- colae Ceausescu, 1989-ben kivégzett volt kommunista diktátor irányította rendszert bíráló nyílt leveleit és felhívásait. A Securitatét az 1989-es romániai forradalom napjaiban számolták fel, de már 1990-ben, közvetlenül a marosvásárhelyi román-magyar véres etnikai összetűzés után román hírszerző szolgálat (SRI) név alatt újraalapították. Doina Comea Ion Iliescu akkori román államfőnek is élénk bírálója volt. KOMMENTÁR Hervadó olajág MAL1NÁK ISTVÁN Megtörtént az, ami eddig elképzelhetetlen volt egy amerikai elnök esetében: az iszlám világban népszerűbb, mint Izraelben. A kérdés csak az, hogy ezt a fordulatot külpolitikai sikerré tudja-e változtatni Barack Obama. Népszerűsége ugyanis az iszlám közvélemény szemében nőtt - a kairói egyetemen egy hónapja mondott beszéde óta -, nem pedig az iszlám politikai elir, különösen nem az iráni vezetés szemében. A legutóbbi, nagyon érdekes izraeli felmérés szerint a megkérdezetteknek a fele vélte úgy, hogy az Obama-kormány palesztinpárti, és csak 6 százalék mondta azt, hogy Izrael-barát. Harminchat százalék vélte úgy, hogy Obama semleges álláspontot foglal el az izraeli-palesztin konfliktusban. (Korábban az izraeliek több mint 80 százaléka tekintette a Bush-kormányt Izrael-barát- nak.) A felmérés nem tért rá ki, de ha figyelembe vesszük, hogy Izraelben az arab kisebbség aránya húsz százalék, akkor Obama számára még rosszabb ez az eredmény, mint amilyennek látszik. Mindez azért érdekes, mert Obama és a márciusban hivatalba lépett Netanjahu-kormány elképzelései az izraeli-palesztin békéről, a béketeremtés egész folyamatáról alapvetően különböznek, s mint a példa mutatja, a zsidók többsége inkább Netanjahut támogatja. A békepaktum három sarkalatos kérdésében biztosan. Ez a három: Jeruzsálem egysége, a ciszjordániai telepbővítések ügye és a palesztin menekültek visszatérése. Míg az első kettőben elképzelhető valamiféle kompromisszum, ez utóbbiban egyetlen zsidó politikus sem tehet engedményt, mert az állam létét sodorná veszélybe. A palesztinok teljes visszatelepülési szabadságot követebek a negyvenes évek vége felé elüldözött-kivándorolt palesztinok és utódaik számára, ami azt jelenti, hogy elméletileg hatmillió palesztin települhetne be az ötmilliós Izraelbe. Vagyis egy ilyen békepaktummal az arabok elérnék azt, amit eddig fegyverrel nem tudtak: a zsidó állam felszámolását. Az emlékezetes kairói Obama-beszédre adott válaszában Netanjahu ezért mondta azt, hogy hajlandó tárgyalásokat kezdeni a palesztinokkal a kétállamos - ezt először mondta ki - megoldásról, ha nemzetközi garanciát kap arra, hogy a palesztin államnak nem lesz önálló hadserege, amellyel Izrael támadhatja, és az arabok ismerjék el Izrael Állam zsidó jellegét. És bár Obama közel-keleti különmeg- bízottja szüntelenül a térségben mgázik, úgy tűnik, pillanatnyilag olyan patthelyzet alakult ki, amelynek feloldása - a két koncepció közelítése - elég távolinak látszik. Ebben közrejátszik az iráni helyzet teljes bizonytalansága is. Az iráni atomveszély- erős adu Netanjahu kezében Obamával szemben - az amerikai külpolitika egyik legnagyobb problémája. Teheránban még mindig kétesélyes a játszma. A tömegek elcsendesedtek, a re- torziókhatékonyak voltak, a Hamenei-Ahmadinezsád páros megerősödve került ki az elnökválasztást követő politikai harcból, s egy eddiginél is keményebb USA-ellenes vonalat fog érvényesíteni. A másik lehetősége színfalak mögött folyó politikai küzdelemben a Rafszandzsáni-Muszavi kettősnek sikerül megdöntenie az előző kettőnek, az egyre diktatórikusabban fellépő teokratikus állam két szimbolikus alakjának a hatalmát. Erről azonban a teheráni hírzárlat miatt vajmi keveset tudunk. A lényeg az, hogy az új amerikai külpolitikai koncepció az izraeli-palesztin és az iráni probléma viszonylatában nem áll nyerésre. Obamának lassan el kell döntenie, hogy Messiás akar-e lenni vagy eredményes politikus. Az olyan rezsimek, mint az iráni és az észak-koreai, az olaj ág-politikától csak vérszemet kapnak. KÉZ,IRAT A kutyafáját! MIKLÓSI PÉTER „Magyarország a magyaroké” - ez a mai magyarországi közéletben nem ténymegállapítás, hanem jelszó. E jelszó - Morvái Krisztina és egyre növekvő szélsőjobb tábora, illetve a valamivel kevésbé szélsőjobb orbánisták radikálisai szerint - feladatot jelent és igényt: legyen Magyarország a magyaroké! Mert most nem az, legalábbis őszerintük, hiszen aki nem így gondolkodik, az nem magyar... Mindezt pusztán azért hoztam szóba, mert Szlovákiában a Fi- co-kormány a fenti lózungok hallatán csalánkiütést kap, és a magyar nacionalizmus veszélyeivel riogat, miközben nemcsak ugyanazt papolja, hanem Európa szégyenére meg is teszi, amit a Jobbiknál és a Fidesz szónokainál „odaát” kritizál. A Fico-ka- binet 2009 júniusában elfogadtatott a parlamenttel egy olyan nyelvtörvényt, amelynek minden paragrafusán átsüt a gyűlölet. No meg az üzenet: Kedves önző, konok, anyanyelvedet bátran használó tipikus szlovenszkói magyar! Ne hidd, hogy a szlovák nemzet legjobbjai azt szeretnék, hogy a szülőfölded a Tiéd is legyen. Majd akkor lesz a Tiéd is, ha a tipikus felföldi magyarból igazi szlovák(iai) patriótává válsz. Olyanná, akinek nem fontos az anyanyelvhasználat s hajlandó leszel azt zárt ajtók mögötti konyhanyelvvé csonkolni, és lemondva az egyetemes, emberi értékekről, jogról, igazságról nem ismersz fontosabbat a többségi nemzet érdekénél. Mert, kedves szlovenszkói magyar, tartsd szem előtt: Szlovenszkó a szlovákoké! így hát ne légy oly módon hazaáruló, hogy nyelv- használatodban is egyenrangú polgárként akarod magad otthon érezni saját szülőföldeden; mert az ilyen polgár nem is állampolgár, hanem szlovenszkói magyar harcos irredenta. Márpedig ebben az országban a szlovák a gazda, a többi, főként, ha magyar, megtűrt. És ha nem értesz az első szóból, e logika kifejthető bővebben is, elvégre elég Tisóra meg Husákra visszapillantani: az egyik fasiszta, a másik kommunista diktatúrát menedzselt, de legalább ápolták a nemzeti érzést! Ha sok minden rossz volt is, mégiscsak jó volt szlováknak lenni: lehetett gyűlölni a zsidót, majd a magyart! Erre mondja - akár közhivatalban is anyanyelvén - a magyar: a kutyafáját, mindez már sok a jóból! Sok, mert a nyelvlopás parlamenti szentesítése után világos: tarol a söpredékerőszak; úgy tűnik, immár minden skru- pulus nélkül szorongat az államnacionalizmusban tobzódó hatalom. S bár demokrataként manapság már szlováknak sem könnyű lenni Szlovákiában, szomorú tény, hogy ugyanitt magyarnak lenni még nehezebb. Nemcsak jellemre s gerincre van hozzá szükség, hanem birkatürelemre is, elvégre 2006 nyara óta szemrebbenés nélkül packázik velünk mindenki, aki úgy véli: ezért majd aranybetűkkel jegyzik nevét a fiatalka szlovák állam krónikájában. Az államhatalom lépésről lépésre zsugorítja a szlovákiai magyarság egy valós demokráciában természetesnek tekintendő jogait. Sőt! Újabban ármánykodó blöfföléssel és retorziók kilátásba helyezésével már provokál is - a nyílt ellenségeskedés, a folyamatos jogszűkítés, az egyre nyíltabb asszimiláció szándékával. Snassz, de pontos magyarázat, hogy az erőszakra, a hengerlésre épülő nemzetállam letéteményesei vannak hatalmon. Ami itt külön figyelmünkre érdemes, az a részletekből összeklappoló dilemma: eljő-e a nagy „árverés”, azaz az avítt, a 19. század molycakkozta eszméinek romjain össze tudunk-e fogni szlovák, magyar és felföldi magyar demokraták? Akutyafáját! FIGYELŐ Vízum kell a cseheknek Kanada július 7-től valószínűleg felújítja a vízumkötelezettséget a cseh állampolgárokkal szemben -jelentette a Lidovky.cz külügyi forrásokra hivatkozva. A hírportál szerint JasonKenney, az állampolgári és bevándorlási ügyek kanadai minisztere erről hétfőn egyeztetett a cseh kül-, illetve belügyminiszterrel. A kanadai vízumkötelezettség bevezetéséről Csehországban azt követően teijedtek el találgatások, hogy az év elejétől jelentősen megnőtt azon cseh állampolgá- rok-különösen a romák- száma, akik politikai menedéket kértek Kanadában. A romák a menedékkérelmet a szélsőségesek támadásaival indokolják. A cseh külügyminisztérium az értesülést nem erősítette meg, de nem is cáfolta. „Csak annyit tudok, hogy valami nincs rendjén” - mondta a Lidové Noviny konzervatív napilapnak Štefan Füle, az európai ügyekért felelős miniszter. Kanada először a kilencvenes évek végén lett a csehországi roma emigráció célja. Miután több ezer csehországi roma kért letelepedési engedélyt Kanadában, az észak- amerikai állam 1997-ben vízum- kényszert vezetett be a cseh állampolgárokkal szemben. Az intézkedést 2007őszén oldották fel. A tavalyi évhez képest az idei első félévben nagyon megugrott a menedéket kérő csehországi romák száma Kanadában. Idén az első négy hónap alatt 1077 személy kért menedéket. Stephen Harper kanadai miniszterelnök májusi csehországi látogatásán nyugtalanságának adott hangot a menedékkérelmek megnövekedése miatt. Utalt arra, hogy visszaállíthatják a vízumkötelezettséget Csehországgal szemben. Nemrég menedékjogért folyamodott Kanadában a cseh közszolgálati rádió roma kisebbségi adásának főszerkesztője is. Anna Poláková 24 éves fiát nemrég megtámadta négy bőrfejű, a féijét pedig megzsarolták. (mti)