Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-10 / 158. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 10. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Az oktatás módja miatt teljesítenek gyengén románból a romániai érettségizők a Krónika kolozsvári napilap szerint. A pedagógusok úgy vélik, egyszerűsíteni kellene a tananyagon, mert a diákoknak nemcsak románból, hanem tizenhárom tantárgyból kell megfelelniük a követelményeknek. A főleg magyarok lakta Kovászna megyében az érettségin megbukottak nyolcvan százaléka idén is románból „hasalt el”. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő arra hívta fel a figyelmet: a románok lakta Bodza-vidéken ugyanolyan gyengék az eredmények románból, akárcsak a megye magyarok lakta térségeiben, (mti)- Ha legközelebb magyar gulyást főzöl, a szlovák szakácskönyvet vedd elő! (Peter Gossányi rajza) A nem han, 55 etnikumba besorolt kisebbségek a lakosság 9 százalékát alkotják, ez is több mint 120 millió fő Kínai kisebbségek - kényes kérdés A 2008. márciusi tibeti és a vasárnapi hszincsiangi zavargások, amelyek számos halálos áldozatot követeltek, ismét felhívják a figyelmet arra, hogy a sokak által a XXI. század meghatározó hatalmának tekintett Kína legké- . nyesebb problémáját az etnikai kisebbségek jelenthetik. MTl-ELEMZÉS Kezelésétől sokban függ a pekingi ambíciók jövője. Ha van olyan kérdéskör, amelynek kezelésében a mindenkori kínai hatalomnak bőségesen van hagyománya és tapasztalata, az éppen az etnikai kisebbségeké. Bizonyos értelemben a több mint két évezrede kialakult egységes kínai állam alapkérdése. Már az i.e. 221-ben létrejött országegyesítő Han-di- nasztiának olyan területi-közigazgatási rendszert kellett bevezetnie, amely figyelembe vette a külön államokban élő sokféle összetételű és hagyományú lakosság különbözőségét. A világ legnépesebb országában a lakosság 91 százalékát alkotó kínaiak a Han-dinasztia után nevezikma- gukat „han” embereknek. A nem han, 55 etnikumba besorolt kisebbségek a lakosság 9%-át alkotják, ám ez is több mint 120 millió fő. A központi kormány ezt a kisebbségi tömeget bonyolult, papíron és formailag jelentős autonómiákat biztosító rendszerben igazgatja. A kérdésről 2005-ben kiadott hivatalos Fehér Könyv adatai szerint 155 különböző szintű etnikai autonóm terület volt: 5 autonóm tartomány, 30 autonóm megye, 120 autonómjárás. Még jelentősebb a kérdés területi vetülete: Kína területének nagyobb részét, 64 százalékát alkotják az autonóm, jelentős etnikai kisebbséggel rendelkező tartományok, köztük Tibet és Hszincsiang. A bonyolult közigazgatási rendszer alapvető feladata a külső megfigyelők szerint a központi irányítás céljainak, köztük az integrációnak minél hatékonyabb érvényesítése ezeken a területeken, például a nemzetiségi káderek bevonása és támogatása révén. A hosszú együttélés megtanította a vezetést ana, hogy a kisebbségi nyelvek, vallások, kulturális hagyományok tiszteletben tartása, ápolása fontos. Ám Peking szemében az elsőbbséget az állami egység feltétlenbiztosításajelenti, és ennek érdekében nem riad vissza az erő alkalmazásától sem. Persze, ha idáig jutnaka dolgok, az a többi, rugalmasabb eszköz és a központi kormányzatkudarca. A tavalyi tibeti lázongások kapcsán a The New York Times annak magyarázatát, miért alkalmaz erőszakot a pekingi vezetés, olyan tényezőkben kereste, mint hogy az autonóm tartomány megjelölés puszta díszlete a központosító törekvéset nek, s hogy valójában a han többséget felsőbbrendűségi érzés tölti el, ami kifejeződik a kisebbségi térségekbe küldött sok millió káder és telepes magatartásában. Peking a gazdaságilag hátrányos helyzetben levő, szegényebb etnikai kisebbségi területek gyors han benépesítését a korszerűsítés, az ország gazdasági vérkeringésébe való bekapcsolás szükségleteivel igazolja, mintegy „civüizációs” küldetésként mutatja be. Jó példa erre az óriási költséggel megépített Peking-Lhá- sza vasútvonal, amely kétségkívül jobban megnyitja az eddig elszigetelt, hatalmas tartományt, közelebb hozza a központhoz, és erős eszköz a fejlődés meggyorsítására. A tibetiek jelentős részének szemében azonban veszélyezteti hagyományos vallási kultúrájukat, és még névlegesebbé teszi a térség autonómiáját. Ennél is fontosab az amerikai lap által említett harmadik szempont, az, hogy azok a térségek, amelyekben a kisebbségi problémák kiéleződtek, Peking szemében stratégiailag fontos határ- területek. Dél-Kínában is számos etnikai kisebbség él, de ezek kisebbek, elszigeteltek, jobban integrálódtak, s így a pekingi vezetés szemében potenciálisan korántsem jelentenek az előbbiekhez fogható kihívást. Nem kétséges, hogy a pekingi vezetés mindent meg fog tenni újabb incidensek elkerülése végett, mind biztonsági intézkedések, mind újabb gazdasági erőfeszítések, mind az etnikai kisebbségi területekre irányuló han betelepülés növelése révén. A kínai életszínvonal emelkedése paradox módon éppen az utóbbit veszélyeztetheti: ha az etnikai feszültség nő, egyre nehezebbé válhat rávenni a hanokat arra, hogy ezekre a területekre költözzenek át. KOMMENTÁR Nem megoldás a kifogás NAGY ANDRÁS Miroslav Lajčák külügyminiszter ahételejénegy lengyel politikussal folytatott találkozóján még arról beszélt, hogy a Visegrádi Négyek együttműködésénekajelen- leginél sokkal nagyobb potenciálja van, s ezt ki kellene használni. Aszlovák külpolitika vezetőjejo- gosan mutatott rá arra, hogy a négy országnak csak együtt van elegendő ereje arra, hogy bizonyos kérdéseket akár az Európai Bizottságban, akár az Európai Unióban erőteljesen képviselni tudjon. Ezek a szavak a szlovák külügyminiszter szájából gyönyörűen hangzanának, ha nem jelentett volna ki mást is ezen a héten. Lajčák szerdán már arról beszélt, hogy a szlovákés a magyar miniszterelnök találkozója jelen politikai helyzetben kontraproduktiv lenne, ígyjobb is, ha a két miniszter- elnök nem találkozik addig, amíg a parázs hangulat némileg alábbhagy. A Balkántismegj árt diplomata úgy látja, van elég alacsonyabb szintű szerv, például a szlovák-magyar alapszerződés alapján dolgozó tizenkét szakmai bizottság, azokvitassákmeg először a kényes témákat. Példaként hozta fel a kisebbségi ügyekkel foglalkozó bizottságot, mélypont július 17-én ülésezik Budapesten, s ahol szerinte alaposan megtárgyalj ák egyebek mellett a szlovák nyelvtörvénymódosításátis. Erre kérdezem én: Hallott itt valaki valaha is bármi eredményről, melyeket szlovák-magyar szakmai bizottságokértekel? Ismeri valaki egyáltalán ezen szakmai bizottságok összetételét? Nem negatív példája-e a szakmai szerencsétlenkedésnek a Bős-N agymaros bizottság, mely idestova tizenöt éve dolgozik, s nem képes pontot tenni e két ország leghosszabb ideje húzódó vitájánakvégére? A csúcspolitikusoknakigenis kell találkozniuk, a lehető leggyakrabban, ha másért nem, legalább azért, hogy mindkét ország számára egyértelművé válhasson, pontosan kinek mi a véleménye bizonyos kérdésekben, s hogyan hangzanak ezen vélemények egymással ütköztetve. Bárakét nemzet egymás iránt táplált érzelmeit nem kizárólaga politikusok irányítják, mégis nagyon komoly befolyás alatt állnak. Ebből eredően a legrosszabb helyzetben is arra kellene törekedniük, hogy a megoldásttaláljákmeg, nem pedig a kifogást. Ebből a szempontból nincs igaza sem Bajnai Gordon magyar miniszterelnöknek, sem azoknak az értelmiségieknek, akik a szlovák kormánypolitikusok ignorálásá- ban látják a megoldást. Téves az a feltevés, hogyha Magyarország befagyasztjaviszonyát Szlovákiával, akkoraz EU vagy bármilyen más felsőbb erő felfigyel, ésjól megdorgálja Szlovákiát. Az Európai Bizottság első reakciój a alap- ján például témaként sem akarják felhozni a szlovák nyelvtörvényt, nem hogy egyéb dolgokat. Magyarország geopolitikai és történelmi helyzetéből adódóan arra kényszerül, hogyha törődni akar határon túli kisebbségeivel, minden egyes szomszédjával minimálisan semleges viszonyt kell fenntartania. Sajnos, Budapestkezé- ben egyetlen adu sincs, mellyel Szlovákiát befolyásolni tudná, kivéve a kommunikációt. Ezt pedig a legfelsőbb szinten kell művelni. GLOSSZA Vörös demokraták MOLNÁR IVÁN Többhetes megfeszített fejtörés után az elnöki iroda végre válaszolt a civil szervezetek azon kérdésére, hogy Ivan Gašparovič a kínai államfő, Hu Csin-tao múlt hónap közepén tett szlovákiai látogatásakor miért nem vetette fel az emberi jogok kérdését. A Konzervatív Intézet igazgatójának, Ondrej Dostálnak elküldött levélben Ján Foltín, az elnöki iroda külpolitikai osztályának vezetője kifejtette, hogy az emberi jogok betartására figyelmeztetni a világ legnépesebb országának a vezetőjét „egy olyan politikus üres gesztusa lenne, akinek nincsenek víziói”. A válaszlevél kulcsmondatából két dolog derül ki. Először is az, hogy egy magát demokratikusnak valló ország önmagát demokratikusnak nevező államfője üres gesztusnak tartja az alapvető emberijogokért folytatott harcot. Nem kevésbé fontos azonban az is, hogy a válaszlevél szerint Gašparovičnak víziói vannak. Az idegen szavak szótára szerint a vízió látomás, káprázat, érzékcsalódás. Aki vizionál, az képzelődik. Csak ezzel magyarázható az a mondat, ami a válaszlevél szerint a kínai elnöknek rendezett díszvacsorán hagyta el Gašparovič száját. „Meggyőződésünk, hogy Kína haladása, alakosság életszínvonalának növekedése, a kulturális és társadalmi fejlődés, valamint az élet demokratizációja az elkövetkező évtizedekben is folytatódik, és Kína megerősíti a világ vezető országai között elfoglalt helyét. ” Aki megélte az 1989 előtti rendszert, az az ilyen mondatokra ösztönösen is felkapja a fejét, hiszen még emlékszik rá, hogyha két kommunista ország párttitkára találkozott, másnap a vízcsapból is ilyen semmitmondó, egymás országait ajnározó, a bolsevik dáridót kellőképp elfedő nyilatkozatok folytak. Víziók, képzelődések. Nem lehet ugyanis pontosan tudni, mit is érthet Gašparovič a „kínai élet demokratizációján”.Alegenyhébbellenzékimegnyilvánulásokdur- va vérbe fojtását, azujgurésatibeti kisebbségmódszeres irtását, ártatlan emberektízezreinekkoncentrációstáborokbahurcolását, a politikai és vallási okokból bebörtönzöttekbelső szerveivel folytatott kereskedést, a kommunista elvtársak mérhetetlen korrupcióját? A szlovák elnök és a mögötte álló Fico-kormány vízióit ismerve, bizonyára ezeket. Szlovák ellenzéki politikusokat ugyan még nem végez- tekki, de már szóba került abebörtönzésük, és mindent megtesznek az elhallgattatásuk és lejáratásuk érdekében. A kisebbségek fizikai megsemmisítéséről eddig csakpárszélsőjobboldalipolitikus nyilatkozott, a nyelvi és szellemi népirtást azonban már kományszinten művelik. Leginkább mégis a korrupcióban sikerült megközelítenünk a kínai „demokratizációs folyamatokat”, hiszen a lakosságra átszámítva talán nálunk is ugyanannyit, ha nem többet lopnak az állami tisztségviselők, mint Kínában. Mindezt figyelembe véve nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szlovák civil szervezetek igazságtalanok voltak a kínai elnökkel szemben, amikor csak Gašparovičot szólították fel arra, hogy figyelmeztesse kollégáját az emberi jogok betartására. A hibájukat azonban még jóvátehetik. Ha Gašparovič legközelebb Kínába utazik, a szlovák civil szervezeteknek fel kellene szólítaniuk Hu Csin-tao elnököt, hogy a találkozón figyelmeztesse szlovák kollégáját az emberi jogok betartására. Ki tudja, talán a kínai elnök jobban hallgat a szavukra, mint a miénk. TALLÓZÓ DIE WELT Több mint 1000 volt Stasi-al- kalmazott dolgozik azon keleti tartományok rendőrségének kötelékében, amely a volt NDK-hoz tartozott - írta a Die Welt. A konzervatív német napilap saját maga végzett kutatásokat annak nyomán, hogy nemrég napvilágot látott: Brandenburg tartomány rendőrségénél magas beosztásban vannak olyan személyek, akik az egyesülés előtt a kommunista állambiztonsági minisztérium alkalmazottai voltak. Az elmúlt hét végén ana is fény derült, hogy Merkel kancellár brandenburgi nyaralóját két volt Stasi-beosztott is őrzi. A kancellári hivatal nem cáfolta ezt, de hangsúlyozta, hogy Angela Mer- kelnek erről nem volt tudomása, és az ügy a brandenburgi hatóságok hatáskörébe tartozik. A Die Welt most arról számolt be, hogy a többi keletnémet tartományban is hasonló a helyzet. Az újság azt állította, hogy több mint 1000, a Stasitól „örökölt” személy van alkalmazásban a helyi rendőrségeknél. A „rendszerváltás” után Brandenburgban, Szászországban, Türingiában, Mecklenburg- Elő-Pomerániában, Szász-Anhalt tartományban és Berlinben is átvilágították a rendőrségeket, és a Stasi-alkalmazottak többségét elbocsátották. Néhány százan mindenütt maradtak, elsősorban olyanok, akikről úgy ítélték meg, annak idején csak „laza kapcsolatban” álltak a kommunista állambiztonsággal, jelentéseket nem készítettek, és harmadik személynek károkat nem okoztak. Az elmúlt időszakban - újabb és újabb információk nyomán - mégis több alkalommal felmerült az ismételt átvilágítás szükségessége. Legutóbb például az úgynevezett Kurras-ügy borzolta a kedélyeket. Kiderült ugyanis, hogy Stasi-alkalmazott volt az a nyugat-berlini rendőr, aki egy tüntetés során 1967-ben agyonlőtt egy diákot Berlin nyugati felében. Ä rendőr, Karl-Heinz Kurras beismerte ezt, cáfolta viszont, hogy a diák-BennoOhnesorg-lelövésé- re a kommunista állambiztonságtól kapott volna megbízást. Egyelőre nem tudni, hogy a legutóbbi „botrányok” milyen lépésre késztetik a hatóságokat. Értesülések szerint Schäuble szövetségi belügyminiszter felszólította tartományi kollégáit arra, hogy készítsenek „hivatalos jelentést” a tényleges helyzetről, (mti)
