Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-08 / 156. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 8. www.ujszo.com RÖVIDEN City rendezvous - kiállítás Kassa. Két város és két képzőművész „randevúzik” a Löffler Béla Múzeum legújabb kiállításán: City rendezvous címmel a pécsi Egle Anita és a kassai Fodor Pál mutatkozik be a közönségnek, a meg­nyitó július 9-én, azaz holnap 16.30-kor lesz. A kiállítást - mely a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete támogatásával valósult meg - Gamus Árpád, a Pécsi Galéria igazgatója nyitja meg. (e) Dúdor István-kiállítás Szencen Szene. „Élnem kell” címmel Dúdor István életművéből nyílik ki­állítás holnap a Városi Könyvtárban. A vándorkiállítás Vágsellyéről érkezik Szencre A. Marton Gyula költő, publicista jóvoltából, aki holnap és július 21-én Dúdor István életéről és művészetéről írt könyvét dedikálja az érdeklődőknek. A kiállításon látható festmé­nyek között vannak magángyűjteményből származó alkotások, va­lamint olyanok, melyeket a festőművész nem sokkal a tragikus ha­lála előtt készített, és kiállításon még nem szerepeltek. Kocsis Ernő festőművész, a kiállítás kurátora szerint „Dúdor az élet minden pil­lanatát teljes mértékben átélte, és hagyott maga után valamit, ami az utókornak is üzenet, hogy itt van köztünk.” A tárlat július 21-ig a könyvtár nyitvatartási ideje alatt, hétfőn-kedden-csütörtökön és pénteken 9 órától 18 óráig látogatható, (ú) Szülőföldem, Zoboralja Pozsony. Dr. Simek Viktor festményeiből nyílik kiállítás Szülő­földem, Zoboralja címmel holnap 17 órakor a Pozsonyi Magyar Galériában (Május 1. tér 10-12.). A kiállítást Kalita Gábor, a Po­zsonyi Magyar Galéria művészeti vezetője nyitja meg. A megnyi­tón fellép a Csítári Menyecskekórus, melynek tagjai a 90 éve szüle­tett Szíjjártó Jenő zeneszerző, karnagy gyűjtéséből adnak elő nép­dalokat. (ú) Vonzó nyári programokat kínálnak a múzeumok Különleges várséták ÚJ SZÓ-HÍR Régi korok hangulatát idéző, vonzó, tematikus programokkal várják a látogatókat a nyár folya­mán a Szlovák Nemzeti Múzeum igazgatása alá tartozó hazai vár­múzeumok. Az UNESCO Világörökség-listá­ján is szereplő Szepesi várban, amely Európa legnagyobb ilyen jellegű építményei közé tartozik, a vár történetéről, fejlődéséről látható kiállítás. Vöröskő várában a hajdani nemesség lakáskultúrá­ját, valamint régi fegyvereket be­mutató tárlat van, Kékkő várában pedig gyermekjáték- és bábmúze­um vátja az érdeklődőket. Egyre népszerűbbek a látoga­tók körében az éjszakai várséták - ilyen kalandos élménnyel Vörös­kőn, Kékkőn, Bajmócon és Szepes várában gazdagodhatnak a vál­lalkozó kedvű látogatók. A hajdani nemesség unalmas­nak nem nevezhető hétköznapja­iba a vöröskői várban tekinthe­tünk be, az életképszerű előadá­sok a Látogatóban a grófi cseme­téknél címet viselik. A17-19. szá­zad ruhadivatjából kaphatnak íze­lítőt azok, akik ellátogatnak a bet- léri kastélyba, amely hajdan az Andrássyak tulajdonában volt. Ugyanitt látható a Gróf Andrássy Dénes - a művészetek rajongója és mecénása című tárlat is. (ú) JULI ü “M ÁUUÖ (ČTK-felvétel) Mokos Attila, Roman Luknár, a film főcímdalát éneklő Jana Kirschner és Vladimír Balko rendező Páros ünnep: Mokos Attila 44. születésnapját ünnepli Karlovy Vary 44. fesztiválján A mámorító siker zavarában Szlovák film a versenyben, albán a Nyugattól keletre, izlandi a Horizontok szek­cióban. Karlovy Vary must­rája megállíthatatlanul ön­ti a filmeket. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nincs vetítés, amely ne telt ház előtt zajlana, nincs a napnak olyan szakasza, amikor a nézők serege egy kicsit is elapadna, nincs olyan műfaj, amely ne talál­ná meg a maga érdeklődőit. Vladimir Balko Szlovákiában széles tömegeket megnyert alko­tását, az Egy fájó szív nyugalmát két időpontban vetítették. A fesz­tiválpalota nagymozijában, 1200 ember előtt a film főszereplője, Mokos Attila is meghajolt. „Sokan valamiféle kuriózumot keresnek a játékom mögött” - mondta a film sajtótájékoztatója után, amelyen elsősorban arról faggatták, színpadi alakításai me­lyik színházhoz kötik, milyen ér­zés magyar társulat tagjaként Szlovákiában dolgozni, s kapott-e már újabb lehetőségeket a Balko- filmben nyújtott kiváló teljesít­ménye óta. Még a Szlovák Rádió tudósítója is elsőként azt a kérdést tette fel neki: nem találta-e fur­csának, hogy a rendező benne lát­ta meg ezt a börtönből szabadult, ízig-vérig szlovák embert. - „Jánošíkot, a legendás szlovák hegyi betyárt cseb színész játssza egy lengyel rendezőnő filmjében. Ez meddig lesz érdekes? Az álta­lam megformált figura egyébként sem történelmi hős, ebben az esetben tehát duplán mindegy, milyen nemzetiségű színész játssza, hiszen nem magát a nem­zetiséget, hanem a karakter színe­it kell megmutatni. Nyilván nagy bátorságra vall a rendező részé­ről, hogy bízott bennem, de a vég­eredmény, a kritikai visszhang végül is őt igazolja, hogy nem döntött rosszul, amikor engem vá­lasztott a szerepre.” A-kategóriás filmfesztiválon most van először Mokos Attila, nem sokkal azután, hogy a tren- csénteplici seregszemlén is ko­moly sikerrel szerepelt az alkotás. „Huszonegy évvel ezelőtt Kar­lovy Varyban töltöttem a kötelező katonai szolgálatomat - mesélte. - Ma már csak mosolygok rajta: ak­koriban még a Kolonnádon sem sé­tálhattam végig, nekünk az tiltott zóna volt, a nyugati fürdővendé­gek miatt. A katonai vezérkar ugyanis attól tartott, hogy ha ne­tán külföldiekkel elegyedünk szó­ba, belső információkat adunk ki a Csehszlovák Hadseregről. Emlék­szem, amikor már civilben, a kato­nai szolgálat letelte után különvo- nattal vittek bennünket Prágába, a szabadság mámorától megittasul- va, nagy hangon azt kiabáltuk: Karlevarle nyikdi vice! A »soha többé« már a múlté. Boldog va­gyok, hogy ennyi év után, ilyen ki­vételes alkalomból lehetek itt a vá­rosban, s ez egészen más érzés. Hatalmas öröm. Főiskolásként nem egy külföldi színházi fesztivá­lon megfordultam, még Ausztráli­ába is eljutottunk az osztállyal, de ezerkétszáz néző előtt szerepelni mégiscsak más. Nincs fóbiám ek­kora tömeg láttán, ám azt azért elmondhatom: hosszú volt az út a színpad közepéig. Az idei Berlina- lén csak a producerek láthatták a filmet, Karlovy Vary versenyébe több száz alkotás közül válogatták be. Négy napot tölthetek a feszti­válon, de ez a négy nap most igazi ünnep számomra. Elszállni persze ettől sem fogok. Én nem változtam a forgatás óta. A környezetem vál­tozott. Lettek új barátaim, és lettek új ellenségeim, de mint tudjuk: ez a pálya velejárója. Én már a folyta­tást várom, azt, amit egyedül en­nek a filmnek köszönhetek. Mert lesz folytatás, ígérem.” Mokos Attila most a Kolonnád egyik legelegánsabb szállodájá­ban lakik. Szobájának ablakából épp az egykori „tiltott zónát” látja. Örömében és „felpörgöttségében” Karlovy Vary-i vendégeskedésé­nek második napján - fényes dél­után! - elsőre nem is találta meg a szállodája bejáratát, hiszen „leg­utóbb éjjel mentem be”, sőt, elfe­lejtette, hányadik emeleten lakik, pedig már a liftben állt, szoba­kulccsal a kezében. Szépen fényképezett, turista­csalogató produkcióval mutatko­zott be az albán filmgyártás. Már a történetnek erős valóságalapja van: jó pár évvel ezelőtt nyolc­vanhat albán menekülttel el­süllyedt egy hajó az Adrián. Ezen utazott a huszonkét éves Koli is, aki ha otthon marad, vérbosszú áldozata lesz. Bár a film nem tud átütő erővel megszólalni a vász­non, vannak izgalmas pillanatai, megdöbbentő képsorai. A forga­tókönyv és a rendezés hiányossá­gait azonban még a fiatal Delonra emlékeztető Nik Xhelilaj játéka sem képes eltakarni. Múltból a jelenbe, jelenből a múltba utazunk az izlandi film eredeti tehetségű fenegyerekével, Baltasar Kormákurral, akit Karlo­vy Vary már a 101 Reykjavik című alkotásával a fiává fogadott. 2007-ben ó kapta a Kristálygló­buszt a Vérvonalért. Ha friss mun­kája versenyben lenne, bizonyára az idén is nyerne. A Fehér nászéj­szaka kesernyés humorával, pon­tos lélekrajzaival már-már csehovi hangulatával fogja meg a nézőt, aki Ivanovot ismerheti fel Jon, a zavaros múltú, súlyos bűntudattól szenvedő irodalomprofesszor összetett alakjában. Története egyszerre megmosolyogtató és el­keserítő, csakhogy mindezt olyan mesterségbeli tudással és érzé­keny lélekkel vegyíti a rendező, hogy maradandó élménnyel szol­gál a közönségének. Nem is lehet rögtön utána egy másik filmre be­ülni. Kormákur mozija után meg­éhezik és megszomjazik az ember. Ám az is lehet, hogy csak egy gyen­géd ölelésre vágyik. Rekordot döntött a Jégkorszak 3 - a kezdő hétvégi nézettséggel megelőzte a Mátrixot és a Gyűrűk urát is Sikeres harc a pici dínókkal Július 2-án érkezett meg a hazai mozikba a Jégkorszak 3. - A dínók hajnala című amerikai animációs film, amely tömegesen vonzzaané- zőket. Az első hétvégén 62 128-an nézték meg, ebből 12 492-en 3 D-s vetítésen követték nyomon a mot- kány mókus és társai kalandjait. Ez a látogatottság az önálló Szlovákia történetében megdöntött minden első hétvégés nézettségi rekordot. Mozijaink a filmet jelenleg szlovák szinkronnal vetítik - Pozsonyban és Kassán 3D-s változatban is -, július 16-ától azonban az angol nyelvű változatra is jegyet válthatnak az érdeklődők, (tb) A motkány mókus és a dínó találkozása (Fotó: Bontonfilm)

Next

/
Thumbnails
Contents