Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-29 / 148. szám, hétfő

Sportvilág 15 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 29. Kalandos hónapokon van túl Borbély Balázs, temesvári színekben újra BL-selejtező meccsen léphet pályára Sikertelen volt az idei trófeavadászat Felemásan értékeli Borbély Balázs román munkaadó­jánál töltött második évad­ját. A temesvári futballklub végig harcban volt a bajno­ki címért, a hajrát azonban elbukta, és a kupadöntőt is elveszítette. SZABÓ KRISZTIÁN Népszerűek a labdarúgók Temesváron? A balul sikerült bajnoki hajrát követően elég harcias volt a han­gulat. Azóta még nem tudtam megtapasztalni a szurkolók ke­délyállapotát, de általában kedve­lik a játékosokat. Temesvár igazi fútballváros, de csak két véglet van: imádnak vagy gyűlölnek. A bajnokságban és a kupában is a győzelemre hajtottak, végül egyik sem sikerült. Ha azt nézem, milyen kalandos hónapok vannak mögöttünk (le­vont pontok, két edzőcsere, ese­dékes tulajdonosváltás - a szerk. megj.j, nem teljesítettünk rosszul, de mivel végül nem szereztünk egyetlen trófeát sem, csalódásként éltük meg a történteket. A kupa­döntőben egyértelműen jobb volt a Cluj, a bajnokságot az Urziceni elleni 1:2-es hazai vereséggel buk­táik el. Másként alakult volna ez a meccs, ha az év elején elvett hat pontot nem csak a bajnoki idény után kapják vissza? Nem voltunk rosszabbak, a 60. percig vezettünk is azon a meccsen. Nyilván könnyebb lett volna, hiszen akkor mi kerülünk lépéselőnybe. Az egész idény so­rán mondogatták, hogy vissza­kapjuk az elvett pontokat, végül háromnegyed éven át húzódott az eset. Erre azonban nem lehet(ett) építeni. Bosszantó, hogy ilyen ké­vésén múlott, de azt is el kell mondani, Romániában több jobb csapat is van nálunk, amelyek komoly eséllyel indultak harcba a bajnoki címért. Mennyire meglepő ennek tükrében az Urziceni győzelme? Az idény nagy részében a buka­resti Dinamo állt az élen, ők is az utolsó előtti körben rontottak, ki­kaptak otthon a Brassótól. A leg­jobb keretük van, mégsem győz­tek. Az Urziceni az utóbbi évek­ben már ott volt a dobogó közelé­ben, most a legkiegyensúlyozot­tabb teljesítményt nyújtotta, a kiscsapatok ellen nem hullajtott pontokat. A Csehországihoz ha­sonló bundabotrány miatt egyéb­ként az utolsó fordulókban szinte csak külföldi bírók vezették a kulcsfontosságú meccseket. Előfordulhatna hasonló meg­lepő siker a Corgoň Ligában? Szlovákiában kétpólusú a baj­nokság: a zsolnaiak a ligetiek, illet­ve most már a Slovan ellen. Romá­niában hat-nyolc csapat is befuthat. Erős anyagi háttér nélkül nehéz eredményesnek lenni. Csak a tele­víziós jogdíjakból százöt millió eu­rójutott a kluboknak. A nézettséget és a hangulatot sem lehet a szlovák állapotokkal összehasonlítani. Mennyibe kerül például a be­lépő Temesváron? Átszámítva öt-hat euró körül alakul, ellenféltől függően. A rangadókon a harmincezres né­zőszám sem ritkaság. Ha lehetne, mit hozna a ro­mán bajnokságból a honiba? A gyorsaságot és a technikai képzettséget. Végül úgy alakult, hogy BL- selejtezőt játszhatnak. Eszébe jutott a ligeti menetelés? Mi­lyennek látja a csapat esélyeit? Gyakran úton van a csallóközi légiós Nem gondoltam erre a párhu­zamra. Az artmediás emlékeket nem lehet elfelejteni, de most egészen más a helyzet. Egy szlo­vák klub időnap előtti búcsúja nem okoz nagy meglepetést. Itt, bárkivel is esnénk ki, és nem jut­nánk a főtáblára, tragédiaként lesz elkönyvelve. Huszonnégy bajnokin és négy kupameccsen lépett pályára. Sok vagy kevés? Mivel sérült is voltam, ez nem rossz arány, ellenben jobban bosszant, hogy bár többnyire kezdőként léptem pályára, gyak­ran lecseréltek. Alapfelállásnál két szűrővel kezdtünk, ám ha rosszul alakult a mérkőzés, min­(TASR-felvétel) dig nekem kellett átadnom a he­lyemet. Családias klub a temesvári, vagy a stadionon kívül minden­ki megy, amerre lát? Mindenki megy, amerre lát. A csapatban sok az idegenlégiós, külön csoportok képződtek a csa­paton belül: szlovákok-csehek, románok, spanyol ajkúak. Mi gyakran találkozunk a stadionon kívül is. Az öltözőben egyébként az angol a hivatalos nyelv. Több edző keze alatt is dolgo­zott már. Ki volt önre a legna­gyobb hatással? Vladimír Weisst mindenképen megemlíteném. Akkor kezdett edzősködni, amikor az Artmediá- hoz kerültem, a saját bőrömön ta­pasztalhattam, hogyan képezte egyre jobb edzővé magát, és szer­zett érvényt és elismerést magá­nak. Edzéstervei Michal Hippel meghaladják az itt tapasztaltakat. Emberileg viszont ifj. Dusán Uhrint emelném ki. Értett a játé­kosok nyelvén, és különleges ér­zése volt a játékhoz, tudta, kit és mikor cseréljen, miként változtas­son a taktikán játék közben. Két éve van Romániában. Volt már ideje egy kicsit körülnézni? Nagyon sűrű a menetrend, gyakoriak az összetartások is, így nem nagyon volt rá lehetőség. A tengerparton is csak akkor jártam, amikor ott játszottunk. A román úthálózat állapota elég gyatra, hosszú órákig kell(ene) autózni. A bajnoki meccsekre többnyire re­pülővel járunk. Temesvár egyéb­ként nyüzsgő diákváros, kellemes és hasznos időtöltésre is van lehe­tőség bőven. Újra helyet kapott a szlovák válogatottban, amely jó eséllyel pályázik a vb-részvételre. Élni tud ezzel a lehetőséggel? Meggyőződésem, hogy igen. A lengyelek elleni hazai siker, vala­mint a prágai győzelem olyan lehe­tőséget és önbizalmat adott a csa­patnak, amelyet már nem fog ki­engedni a kezéből. Ráadásul régen voltak ennyire egy hullámhosszon a drukkerek és a válogatott. Októberben lesz harmincéves. Tervez valami ünnepséget? Inkább igyekszem nem gondolni arra, hogy már ilyen öreg vagyok... Ezzel nem azt akarom mondani, hogy idősnek érzem magam, csak egyszerűen ez a kor minden ember életében amolyan mérföldkő, ami alól egy futballista pályafutása sem kivétel. Tudomásul veszem, de ün­nepelni nem nagyon fogom. Lévai-deméndi focifúzió Minden követ megmozgattak Léva. „Nem is olyan régen még mindenki elragadtatva dicsérte labdarúgóink kiváló sikereit. Az utóbbi évek eredménytelensége azonban megfosztott bennünket a sikerélményektől” - nyilatkozta Marián Sokol lévai klubelnök, aki egyben a városi hivatal elöljárója is. A télen megválasztott új vezető­ség minden követ megmozgatott a tavaszi idényben a cél érdekében, de listavezető zselíziektől nem tudták elhódítani az elsőséget a lé­vai területi bajnokság csatározásai befejeztével. „Még a tél folyamán megkerestek bennünket a lévaiak azzal a szándékkal, hogy egyesül­jön a két klub. Alapos mérlegelés és fontolgatás után aztán a napok­ban véglegesen frigyre léptünk ve­lük, és az őszi megmérettetéseket az FK Levice - Demandice név alatt kezdjük” - tájékoztatott Ján Prom- mer, az eddig a nyugat-szlovákiai IV. liga délnyugati csoportjában közreműködő deméndiek klubel­nöke, a község polgármestere. Az alig ezer lelket számláló köz­ség sportlétesítménye komoly fel­újítást igényelne. Erre viszont a lel­kes helyi vállalkozók nem képesek. A felnőtt A csapat továbbra is a IV. ligát erősíti, és a 37 ezer lakosú vá­rosban lép pályára, míg a fakó De- ménden üti fel főhadiszállását. A szakmai irányításért a mindmáig lévai színekben pályára lépő 36 éves Jozef Pavlik edző és segítője, Dušan Szabó felel. Mindkét csapat valamennyi edzésére Léván kerül sor. „A diák- és ifjúsági együttesek is egybeolvadnak. Meggyőződé­sünk, hogy a legfiatalabbak útjait is megfelelő végzettségű és hozzáál­lásé trénerek egyengetik a további­akban is” - ismertette elképzeléseit Marián Sokol, akit menet közben a fuzionált csapatok klubelnökévé léptettek elő. A tisztségviselő az Új Szó kérdésére reagálva elmondta, hogy mindkét felnőtt csapamái a bajnoki cím megszerzését tűzték ki célulakövetkezőévadban. (áb) SZLOVÁKIAIAK LEGIOSMERLEGE Három szlovákiai labdarúgó ját­szott a temesvári csapatban a 2008/2009-es bajnoki évadban. Mérlegük a következő: Miloš Brezinský (védő): 7 baj­noki meccs (591) Borbély Balázs (középpályás): 24 bajnoki meccs (1969 perc) + 4 kupameccs (269)/1 gól Marián Čišovský (védő): 27 bajnoki meccs (2382)/3 + 4 kupameccs (360) Mahor Mihály kezdeményezésére rendezték, és több mint félezren vettek részt a Generációk Találkozója nevet viselő jubileumi sporteseményen Huszonnégy órán át kézilabdáztak a gútai sportcsarnokban BORKA ROLAND Guta. Érdekes módját választot­ta az ünneplésnek az idén 35 éves gútai kézilabdaklub. Mahor Mi­hály, a sportág helyi zászlóvivője egy valóban merész kezdeménye­zéssel állt elő: 24 órás non-stop ké- zilabdatomával kívánta megünne­pelni a jeles évfordulót. A Generá­ciók Találkozója elnevezésű sport- esemény megszólította az egykori és jelenlegi kézilabdásokat, hogy játsszanak egyet, és emlékeikben téljenek vissza a klubban eltöltött éveikre. Akadnak, akiknek már az unokáik is e sportot űzik. Nem is eredménytelenül. Már hetekkel korábban megkezdődött a nagy­szabású kézilabdatoma megszer­vezése, de Mahor Mihálynak, aki­nek már számtalan üyen jellegű eseményt sikerült tető alá hoznia, meg sem kottyant. Nem is volt kü­lönösebb fennakadás a mérkőzé­sekkel. Mindenki pontosan tudta, mikor lép pályára, szinte óramű- pontossággal érkeztek és játszottak a csapatok. Az öltözőben a sporto­lókat külön erre az alkalomra készí­tett mezek várták. Üdvözölték Misi bácsit A 18 női- és 7 férfinemzedék tagjai egymásnak adták a kilincset, és mindenki szeretettel üdvözölte Misi bácsit, aki nélkül ez a klub nem tartana ma ott, ahol tart. Az örökké fiatalos sportember pedig meghatódva fogadta a gratuláció­kat. Több mint félezren vettek részt ezen a sporteseményen, s nemcsak egykori és jelenlegi spor­tolók, hanem a korábbi vezetés Egymást érték a támadások tagjai, edzők, sportbarátok és a he­lyi tanintézmények vezetői. Jó volt látni, hogy ennyi embert képes mozgósítani és megérinteni ez a páratlan kézilabdatorna. Nem volt egyedül „Mindenkinek nagyon köszö­nöm, akik segítettek az egész ese­mény lebonyolításában. Hálás va­gyok a mindenkori önkormányzat hathatós segítségének, hiszen va­lóban a város vezetése mindig is büszkén odaállt az ügyünk mellé. Természetesen nem hagyhatom ki a szponzorokat, szülőket, pedagó­gusokat. Mindannyian hozzájárul­tak a kézilabdaklub sikeréhez. Nél­külük nehezen értünk volna el or­(Szépe Márk felvételei) szágos és nemzetközi szinten is ki­emelkedő sikereket. Felsorolni is sok lenne, hány helyen fordultunk meg az eltelt időszak alatt” - mond­ta Mahor Mihály. Jutalmazás és bál Az eltelt időszak alatt több mint 1100 sportoló került ki Mahor Mi­hály keze alól. Egykori növendé­kek egybehangzó véleménye sze­rint Misi bácsi volt az, aki mindent a vállán vitt, és mindenkinek segí­tett. Horváth Árpád polgármester öltözékével kissé kilógott a sorból, hiszen egy házasságkötés után ér­kezett. „Nem Gútán születtem. Amikor 25 évvel ezelőtt idekerül­tem, két dologról volt számomra ismert ez a város: az egyik az azóta már megszűnt Babetta-gyár, s a másik a kézilabda. Számomra is megtisztelő, hogy itt lehetek.” A 24 órás játék alatt a klub veze­tősége megjutalmazta a kezdetek­kor sikert elérő sportolókat, edző­ket, a város vezetőségét és a helyi tanintézmények vezetőit. Régi is­merősökként üdvözölték egymást a sportolók, felelevenítették az egykori sikereket. A kimerítő mara­toni követően még maradt erejük ropni a táncot a sportolóknak és családjuknak megszervezett bálon. Mahor Mihály meghatódva fo­gadta a gratulációkat Ezután sem pihen Valóban a nemzedékek talál­kozója volt ez a kézilabdamara- ton, ahol az idősebbek és fiata­lok együtt sportoltak. Ritka az olyan esemény, amely ennyire képes összekovácsolni az embe­reket. Mahor Mihály igazán ki­tett magáért, és segítőivel egy újabb remek sporteseményt si­került összehoznia. Az ízig-vérig sportember azonban ezután sem pihen, hiszen nagyban készül az idén immár tizenhatodszor sorra kerülő nemzetközi kézilabda­tornára, amely hagyományosan az augusztus közepén megren­dezendő Gútai Búcsú és Vásár egyik színvonalas kísérőrendez­vénye.

Next

/
Thumbnails
Contents