Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-03 / 126. szám, szerda
14 Szülőföldünk • ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 3. www.ujszo.com Miközben fiirdőzünk, zenét is hallgathatunk Hamarosan nyit a rozsnyói strandfürdő ÚJ SZÓ-HÍR Rozsnyó. Június 13-án nyitják meg a városi strandfürdőt. Idén a gazdasági válság miatt az ön- kormányzat csökkentette a támogatást, az árakat pedig felfelé fogják kerekíteni, hogy elkerüljék a centekkel való körülményes fizetést. Štefan Grígeľ, a rozsnyói részvénytársaság igazgatója szerint ez azonban nem lesz érezhető áremelés. A rozsnyói strandfürdőben további változások is lesznek. A csődbejutott 1. Rozsnyói Rt. helyett a közterület-fenntartó vállalat működteti majd. Az átszervezés azonban nem lesz kihatással a strand tervezett megnyitására. Újdonságnak számít a zenei program. Ezt a helyi Retro Music Band szolgáltatja majd, amely a nyári idény alatti hétvégéken öt koncertet ad a strandfürdőn. A különféle zenei stílust játszó együttes nem csak a fiatalok körében népszerű, az idősebb generáció is kedveli. 2008-ban a strandfürdő 30 ezer euró (900 ezer korona) támogatást kapott, idén ez az összeg 23 200 euró (700 ezer korona). Azok a vállalkozók, akik a fürdő területén szeretnének büfét nyitni, közbeszerzési pályázat útján kaphatják meg a lehetőséget. Egyelőre azonban nincs érdeklődés a két büfé bérbe vétele iránt, (kov) Vasárnaponként koncertet hallgathatnak a ßrdözök (Képarchívum Az 1919-es párkányi csata margójára A 90 éve lezajlott harcokra emlékeztek Párkányban GULYÁS ZSUZSANNA Párkány. Vladimír Galuska, a Cseh Köztársaság szlovákiai nagykövete és Dušan Čaplovič miniszterelnök-helyettes is részt vett azon a megemlékezésen, amelyet a Szlovák-Magyar Baráti Társaság párkányi alapszervezete rendezett az 1919-es párkányi csata tiszteletére. A 90 éve lezajlott harcokban 99 katona esett el Párkányban és környékén. 44 csehszlovák és 55 magyar katona vesztette életét, közülük 18-an fekszenek abban a közös sírban, amelyet a második világháború után teljesen elhanyagoltak. A Szlovák-Magyar Baráti Társaság fontosnak tartotta, hogy - nemzetiségre való tekintet nélkül - méltó emléket állítson az itt elközösen igyekezzünk az egyesült Európába, melyben a területek elhódítása értelmét veszti és a Duna mindkét partján élőket békében összeköti" - áll az emléktáblán (A szerző felvétele) hunyt katonáknak. „Megfeledkezni ezekről a tragikus eseményekről nem szabad, mert az itt élő embereknek az a sors jutott, hogy békében éljen együtt szlovák, cseh és magyar” - mondta Gajdosík György, a társaság magyar elnöke. Čaplovič szerint a párkányi csata fontos állomása volt Csehszlovákia megalakulásának. „Az itt nyugvó katonák halála nem volt hiábavaló, hiszen lehetővé tette az Osztrák-Magyar Monarchia börtönéből való szabadulásunkat. Nélkülük a szlovák történelem is másként alakult volna” - hangsúlyozta beszédében a szlovák kormány alelnöke. „A magyaroknak a németekhez hasonlóan önreflexiót kellene gyakorolniuk. A másik állam belügyeibe való beavatkozásnak tartom az olyan kijelentéseket, mint: mi vagyunk a centrum, ti pedig csak provincia” - mondta a kormány kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettese. „Bele tudom élni magam a legyőzött nép helyzetébe és problémáiba. Az 1918-1920-as években olyan sokkhatás érte a magyarokat, amit mai napig nem tudtak kiheverni. A történelem viszont ilyen, egyszer győzünk, máskor veszítünk. Most viszont közösen, kéz a kézben kell építenünk Európát” - hangzott el Čaplovič beszédében. Jozef Slabák, a Szlovák-Magyar Baráti Társaság alapító tagja szerint ma is aktuális az a gondolat, amelyet 10 évvel ezelőtt véstek az emlékmű talapzatába: „Ezen áldozatok köteleznek bennünket: szlovákokat, cseheket, magyarokat arra, hogy közösen igyekezzünk az egyesült Európába, melyben a területek elhódítása értelmét veszti és a Duna mindkét partján élőket békében összeköti”. Baštrnák Ferenc sebész: édesapámtól azt tanultam, ezt a szakmát csak szíwel-lélekkel érdemes művelni Akinél minden beteg protekciósnak érzi magát Komárom. Baštrnák Ferenc sebészorvos egészen biztosan nem pályatévesztett ember, rá teljes mértékben érvényes az állítás: foglalkozása egyben a hobbija is, amit szíwel-lélekkel, teljes odaadással végez. Érzik ezt betegei is, egyikük nagyon találóan úgy fogalmazott: nála minden beteg protekciósnak érezheti magát. V. KRASZN1CA MELITTA Az elhivatottság talán nem véletlen, hiszen édesapja éveken keresztül volt a komáromi kórház sebész-főorvosa, édesanyja pedig ugyanitt a vérátömlesztő állomást vezette. „A kórházat második otthonomnak tekinthetem. Apu nagyon sokat ügyelt, és bizony gyakran előfordult, hogy ha egy jót akartam vele beszélgetni, be kellett mennem utána a munkahelyére - emlékezett vissza Baštrnák Ferenc. - Máig meghatározó élményem a kórházzal kapcsolatban az, amikor egyszer karácsony táján egy szíven szúrt férfit hoztak be, és apuék meg tudták menteni. Akkor döbbentem rá, mi mindenre képesek az orvosok. Talán ötödikes lehettem, amikor fogalmazást kellett írnunk arról, miként képzeljük el a jövőnket. Én azt írtam, orvos szeretnék lenni, magyar feleségem lesz és két gyerekem. Hát, ez mind teljesült is.” Nem volt gond a pályaválasztás A pályaválasztás tehát nem volt kérdéses, és már az egyetemi évek alatt elsősorban a sebészet felé fordult a fiatal medikus érdeklődése. Kisebb fejtörést csupán a sebészeten belüli szakterület kiválasztása okozott, végül az emésztőrendszeri megbetegedésekre specializálódott. A diploma megszerzése után édesapja keze alá került, mint mondja, kemény iskola volt, de megtanulta: csak úgy Jövő héten Prityi Katalin kertészeti vállalkozót mutatjuk be. Szolgálati mobiltelefonom éjjel-nappal be van kapcsolva" - mondja Baštmák Ferenc (Kis Kata felvétele) lehet ezt a szakmát művelni, ha szíwel-lélekkel végzi az ember. Kérdésemre, szerinte miért érzi minden beteg „protekciósnak” magát, amikor az ő szakrendelőjében van, Baštmák Ferenc azt válaszolta: talán azért, mert megpróbálja beleélni magát a vele szemben ülők helyzetébe. ,A pácienst nem érdekli, hogy ő aznap a huszadik betegem, őt a saját problémája, baja foglalkoztatja, bizalommal fordult hozzám és maximális odafigyelést vár - mondta. - Természetesen előfordul, hogy nálam is kimerül az elem, de olyankor arra gondolok, mi lenne, ha az én hozzátartozómról lenne szó. Veszek néhány mély lélegzetet és folytatom a rendelést.” A betegnek joga van a tájékoztatásra Szintén az általa kezeltek véleménye, hogy a doktor kellő időt szán a tájékoztatásra, a betegség kialakulásától kezdve a szükséges beavatkozások indoklásán át a gyógyulási esélyekig mindent elmagyaráz nekik. Nem alárendeltként, hanem partnerként kezeli a pácienseit. „Az én filozófiám: a betegnek tisztában kell lennie kórképével, akkor is, ha történetesen rosszindulatú daganatról van szó - fejtette ki. - Tapasztalatom szerint ugyanis ha tudja a diagnózist, azonnal megváltozik a fontossági sorrend, nincsenek halaszthatatlan ügyek, elintéznivalók, és gyors beavatkozásnál jobbak a gyógyulási esélyek. Igyekszem - csúnya szóval élve - végigmenedzselni az egész folyamatot a diagnosztizálástól egészen az utókezelésig, nem téveszteni szem elől a pácienst.” Baštmák Ferenc azt is elárulta: szolgálati mobüja éjjelnappal üzemel. „Ha éjszaka kapok hívást, és tényleg sürgős esetről van szó, nem lehet megvárni a reggelt - mondja. - Persze, ezzel néha vissza is élnek a betegek, én viszont nem tehetem meg, hogy nem fogadom a hívást, mert ötből egy-kettő biztosan indokolt. Nekem kell aztán szelektálni, melyik a valóban halaszthatatlan eset.” Terveivel kapcsolatban elárulta: a kollégájával közösen működtetett magánrendelőjüket a jövőben egynapos sebészeti ellátást végző klinikává szeretnék kibővíteni. „Már összeállt az a csapat, amely tagjai hozzánk hasonlóan gondolkodnak, akiknek a beteg a legfontosabb, akikkel bele lehet vágni egy ilyen vállalkozásba” - tette hozzá. Hatmillió elveszett magzat Baštmák Ferenc aktív szerepet vállal a Magyar Egészségügyi Társaság munkájában, amelynek elnökségi tagja. A társaság kiemelt figyelmet szentel a Kárpát-medencében élő magyarság egészégi állapotának és a népszaporulat alakulásának. „Évente több konferenciát szervezünk az egészség- ügyi dolgozók részére és segítjük néhány hetes-hónapos magyarországi továbbképzésüket - tájékoztatott a doktor úr. - Elsősorban a magyarokra jellemző népbetegségekkel, a megelőzés lehetőségeivel foglalkozunk, a másik nem kevésbé fontos terület pedig a népesség fogyása. Nemrégiben Papp Lajos szívsebész egyik előadásában megdöbbentő adattal szolgált: ötven év alatt hatmillió magyar magzat veszett el abortusz által, több mint ahány magyar ember elesett a háborúkban. Nagy érdeklődés övezte a tavaly megrendezett, Ne nézzük szótlanul nemzetünk fogyását című konferenciát, ahová nemcsak orvosokat, hanem egyházi személyeket, pedagógusokat, politikusokat, szociológusokat is meghívtunk. A probléma nagyon összetett, a komoly társadalmi összefogásra lenne szükség, az érintett szakterülten dolgozóknak közösen kellene keresni a megoldást.” A kikapcsolódás a család Amikor a kikapcsolódásról, fel- töltődésről kérdeztem, gondolkodás nélkül jött a választ: a család. Megjegyezte: bizonyára elcsépelten hangzik, de valóban, biztos családi háttér nélkül nem lehetne sikeres a szakmájában. Azt azonban nem szeremé, ha két lánya közül bármelyik is ezt a pályát választaná. A nagyobb már jogi tanulmányokat folytat, tehát nála nem áll fenn ez a „veszély”, a kisebb pedig gyakran emlegeti apjának a családban már szállóigévé vált mondatát, hogy ha bármelyikük az orvosi pálya irányába lépne, inkább lábukat töri. „Ok valószínűleg jobban érzik azt a hiányt, amit én is megtapasztaltam gyerekkoromban, amikor aput hiába kerestem otthon” - mondja. Az együtt töltött perceket viszont igyekszik maximálisan kihasználni. „Nem vágyunk messzi tájakra, tengerpartra, családunkban a Du- na-part és Magyarország az abszolút nyerő, ha kirándulásról van szó”-teszi hozzá.
