Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-27 / 147. szám, szombat
Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI 1 SZALON 1 A szalon sötét volt, de az átlátszó ablakon átláttam, hogy fényárban csillog a tenger. S kitekintettem. JULES VERNE: NEMO KAPITÁNY 2009. június 27., szombat 3. évfolyam, 26. szám SANZON Szammertájm, hokedliláb, selyembugyi SZÁVAI ATTILA Strandról prózát (vagy mit) írni olyan, mint bukósisakban csóko- lózni. Ez gyenge volt, olyan tehát, hogy jobb csinálni (strandolni), mint írni róla, ki érti ezt. Akkor nincs más, újunk hát. ♦ ♦ ♦ Mikor odakint a parton csend van, az ám a nagy dolog. Csend, mint a kihűlt bablevesben, mikor tehát süket a levegő, akár a sarokba dobott selyembugyi (fejezd be), ekkor szeretek igazán a parton sétálni. Jönni- menni, bámulni a víz habzását, ahogy a partszéli köveken zsíros reccsenéssel omlik szét minden hullám. A tó alapvetően tiszta, de a legtisztább tóban is találsz olyan kis nyúlós vékony habocskát itt-ott a felszínen, ami erősíti a szabályt, hogy általában nincs hab. ♦ ♦ ♦ Aloe Vera anyai unokanénje (ha van neki ilyen) pénztáros a strandon, jegykezelő, hidrokala- uz. Maga a nő nem érdemel különösebb figyelmet, leszámítva, hogy az általa készített tojásos lecsó kemény, akár a hokedliláb. Ennek a derék asszonynak semmi más nem ment életében, csak a tojásos lecsó. Ezért is vette feleségül az ura, és mivel nem lehetett gyerekük, vettek hát egy kutyát, aminek a Lecsó nevet adták. Lecsó rendszerint ki van kötve az asztal alá. Nemrégiben egy besörözött etológus azt javasolta az asszonynak, hogy néha meg kellene járatni az állatot a homokban, még elfelejti a gyaloglást, vagy azt hiszi, hogy az asztal az anyja. És az sem hátrány, ha bemegy az eb a vízbe, ázzon kicsit a bunda. Lecsónak olyan a bundája, mint az üveggyapot, még a víz is viszket tőle, csak úgy susog a nádas, ha Lecsó beveti magát a vízbe. Lecsó gazdája azért vállalta a pénztárosságot, mert így csak ülnie kell egész nap, tekergetni a ventüátor kábelét az asztalon, adni ki a tiketteket, csinálni a kedvező benyomást. Amikor először mondták neki, hogy reprezentatív kedvező benyomás csinálása, kicsit zavarba jött. A reprezentatívval nem foglalkozott, nem akarta bolygatni a szellemet, a kedvező benyomásnál meg arra gondolt, hogy talán egész nap inni kell kannából a kisfröccsöt. Úgy adni ki a jegyet, kedvezően benyomva, kettőt fizet - egyet kap, nyerni a nyári tapasztalatot. Szammertájm, ahogy ezt a zenetévében látta az unokánál, szammertájm, szammertájm. Szép lányok énekelték, tekergették hozzá a csípejüket, vigyorogtak, mint a langyos vattacukor. Vagy ahogy a férjura mondta, mint akiket, mondjuk így: szaporodni visznek. Hoppáré. ♦ ♦ ♦ A zenésszel ülök egy stégen. Azt mondja, mikor odakint a parton csend van, az ám a nagy dolog. Csend, mint a kihűlt bablevesben (mintha hallottuk volna már ezt). A legtöbb esetben nyitás előtt vagy zárás után jár a strandra. Ez így olyan, mondja, mint a könyvolvasás és a tévé közti különbözet: ha nyitvatartási időben jönnék, csak néznem kellene a strandolókat (ahogy tapossák egymást a vízben), mint egy filmet, semmi agymunka. így viszont lehet csinálni a világot, a belső strandot, kerülgetni szépen a lelki mélyvizet jelző táblát. Vigyázz a cápákra és a részeg hivatalnokokra, mondom neki és hogy megyek, sok C-mollt kívánok neki és a családjának. Hallottam még, hogy azt mondja: a strand az ördög lábvize. Pedig nem, inkább az angyalok játszótere, mézzel kikent gumírozott lavórkája, Klór Tourist, makramétaszatyor, tejjel- mézzel töltött gumimatrac és nevetés, nevetés, égbekiáltó jókedv, hahotáznak a kutyák is. Pavlov jóízűen csettint, majd kicipzáraz- za a hűtőtáskát. ♦ ♦ ♦ Aloe Vera, ez a városi sellő a strandon órákig el tudná nézni, ahogy pörög a vattacukor a pálcikára, miközben készítik ezt a se finom, se gusztusos, se-se ételt. Úgy kellett legutóbb is rászólni, mikor sorra került, hogy mi van, mackónadrág, nem láttál még üyet? Nem látott. És mivel másodéves filozófiaszakos, hát a galaxis pörgését látta a tartályban, ahogy az emberi és egyéb sorsok tekerednek fel szépen valami du- rung pálcára. És, hogy biztos van egy nagy száj, ami bekapja ezt az univerzumi vattacukrot, van az az ínysorvadás, ami belesajdul az édes eme féktelen buijánzásába. Aloe Vera szerint alapból az élet alapja nem a szén, hanem a cukor (édes, akár az angyalok nyála). ♦ ♦ ♦ Termálnaptej, termálnaptej, mondja bádoghangon a hangosbeszélő, tessék csak, tessék, a természet ajándéka. Bőrre, hajra, kávéba, kolbász alá. Multifunkci, a strand- papucskölcsönző melletti bódéban kapható. Ha vödörben viszi, ajándék felfújható gumikombájnt kap, hogy a gyermeke szeressen vidéki lenni. (Vidéki,mintavadlibák) ♦ ♦ ♦ Megy a parton a millió strandgomba és ezernyi tartós szőrtele- nítés, Möszijő Kandida, a francia származású úszómester és amatőr nőgyógyász éppen a vízbe siet. Míg aprókat lépegetve bekocog a vízbe, látványosan leinti asszonyát, aki nagy hangon sipítja: te temperált vízidisznó, te aquahu- szár, minek menekülsz a vízbe? Tudod, hogy nem megyek utánad, de tudd azt is, hogy a vízben is vacak ember vagy, ugyanúgy, mint a szárazföldön! Nem a strandon múlik a családi béke, elhiheted. Ha azon múlna, Obamát és az Észak-Koreát is le lehetne ültetni fröccsözni, hogy tessék labdázni, virslizni, úszódresszing, monoki- ning, nézni szépen a felfújható gumikombájnon visítozó gyerekeket, ahogy teleordítják a frottírpuha levegőt. Nézni a szép magyar mellbimbajok erdeit, millió feszülő potméter, tekerni a hangerőt, adni rá, mint a rakétára, három, kettő, egy. Szammertájm, visitors in víz (REUTERS/Claudia Daut Nem történt semmi - Gyilkos magány KOPASZ CSILLA Egyedül van. Néha jó a magány. Néha. Nagyon ritkán, s akkor sem sokáig. A háziak elutaztak, egyedül maradt a lakásban. Az első nap a titokzatos várakozás, izgalmas események utáni vágyódásban telik el. Kitakarít. Igyekszik csinossá, kellemessé tenni albérleti szobája kopott berendezését, az ócska, rozoga, hajdan modemnek tartott bútormaradványokkal telezsúfolt szobáját, a lyukas szőnyeget a parketton. Ide egy gyertyatartó kerül, oda egy finom vonalú váza (a névnapjára kapta), a mosogatóasztalt saját hímzésű terítővei takarja le és el. A törött csillármaradványról is letörli a port, óvatosan, nehogy megvágja a kezét és eltörje az egyetlen épen maradt burát. Összevarrja a foszladozó függöny repedéseit, s így elegánssá varázsolva lakosztályát, várja a csodát. Felölő csipkés háziköntösét, örökké kócos haját divatos kontyba tűzi, kis huncutkát csavarint a homlokába - hogy minél hódítóbb legyen. Aztán így kicsinosítva magát, előszedi legkedvesebb könyveit, lapozgat bennük. Nyugalma van, senki sem zavarja. Végre kedvére olvashat, simogató csend öleli körül. Hirtelen parányi nesz zavarja meg a csendet, de most ez sem bántó. Máskor felingerli a szú percegése. Most megértőén gondol a kedves kis lényre. Lám, micsoda hangos csámcsogással falatozik a házinéni féltve őrzött szekrényéből. A hang irányából ítélve, éppen azt az ajtószámyat rágja, amelyet nem lehet kinyitni. A kis. szú fáradhatatlanul őröl fogaival. Egyáltalán: van foga a szúnak? Olvasni fog. Végignyúlik az ágyon. A rozsdás sodrony keservesen felnyög. Senkivel és semmivel nem törődik - olvas. Ha kedve tartja, akár hajnalig. Senki sem kopog be az ajtón, hogy oltsa már el a villanyt. De előbb főz egy jó erős kávét. Felkel az ágyról, de az ágy mintha sajnálná, hogy árván hagyják, panaszosan felsír. Puha léptekkel libben ki a konyhába, gyors mozdulatokkal dolgozik: vizet enged a csapból a kávéfőzőbe, belehelyezi a szitát, jól teletömi kávéval, rácsavarja a tetejét, és alágyújtja a gázt. Két perc múlva érzi a kávéillatot, és felhangzik a jól ismert kotyogás. Nincs jobb egy illatos kávénál. Apró kortyokban nyeli, élvezi az ízét. Érzi, hogy felfrissül, agya kitisztul. Friss, gondtalan. Tulajdonképpen miért is örül annyira az egyedüllétnek? Hirtelen összecsapja a könyvet. Történhetne valami érdekes. Mondjuk, megszólalna a telefon. Odamenne, felvenné a kagylót, halló, mondaná, ki beszél? A drót másik végéről kellemes baritont hallana. Rövid magyarázkodás, s kiderül: rég látott ismerőse a telefonáló. Erre jár, van egy kis ideje, gondolta, megkérdi, hogy megy a sora. Nem, ez nem jó. Nem elég izgalmas. Tegyük fel, hogy csengetnek. Rohan ajtót nyitni, de előbb kikukucskál a kémlelőlyukon. Férfifej körvonalait látja. Ismerős a fejforma. Igen, nem lehet más, csak ő. Drága, eljöttél, megérezted, hogy rád gondoltam, suttogja, és felrántja az ajtót. Te vagy az? - kérdezi majd színlelt közömbösséggel, kissé csodálkozva. Nem szabad elárulnia kirobbanó örömét. Egy pillanat - s kaija bilincsként szorítja a nyakát. Valami ilyesmi történhetne. De hát a telefon nem berreg, és a csengő is konokul hallgat. Csend van. Kegyetlen csend. Már a szú is jóllakott. Csengemek. Nem képzelődik? Feszülten hallgatózik. Újra megnyomják a csengőt. Vigyázva az ajtóhoz oson, kinéz a kémlelőlyukon. A sötét folyosón egy férfi áll. Mintha ismerős volna... Hát mégis! Megtörtént a csoda! Eljött! Eljött, megérezte, hogy rá gondolt. Sarldg tátja az ajtót, bolondos örömmel ugrana a nyakába. De a küszöbön egy vadidegen ember áll, valakit keres. Nem, nem lakik itt, motyogja lé- lektelenül, és fáradtan becsukja az ajtót. Egyedül maradt. Végigdől az ágyon. Gyilkos ez a magány. (A szerző hagyatékából) KÍNÁLATUNK Közös múlt, eltérő felfogás A szlovák-magyar történeti vizsgálódásról 16. oldal Szlovákiai helyzetelemzés A két részre szakadt magyar párt 17. oldal Főszerepben az irodalom És az idei Madách Imre-díjazottak... 18. oldal
