Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-26 / 146. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 26 IZVILÁG 15 EZT JÓL KIFŐZTÜK A teázás szerelmese Adela Banášová műsorvezető „Nagyon korán kelek, s rögtön rohanok a rádióba. Reggelizni nincs időm és kedvem se, legfeljebb eszem egy müzlit, hogy ne menjek üres gyomorral, iszom egy csésze teát. Ami a teakészítést illeti, sok mindent ellestem édesanyám teázójában, de még távolról sem vagyok olyan nagymester, mint ő. Kitűnő ismerője a különféle teakeverékeknek, de ő maga a tiszta ízeket kedveli, leginkább a kínai zöld teát. A rádióban is, ahol úgy fél tizenkettőig vagyok, szívesen elkortyolgatok egy csészével, legalább valami lötyög a gyomromban, mert műre befejezzük az adást, olyan éhes vagyok, mint a farkas. Még szerencse, hogy lent van egy resti, oda járunk Sajfával, a kollégámmal ebédelni, sok pénzt verek el az étteremben. Egyébként elterjedt rólam, hogy biotermékeken élek, amiből annyi az igazság, van egy márka, amit reklámozok, de ez még nem jelenti azt, hogy semmi mást nem eszem. Ráadásul az az érzésem, hogy az emberek nem is nagyon tudják, mi is az a biotermék, összetévesztik a vegetáriánus készítményekkel, pedig az előbbi csak azt jelenti, olyan dolgokról van szó, amelyeket vegyileg nem kezeltek. Egyébként valamikor nálunk otthon is dívott a vegetarianizmus, édesanyám vezette rá az egész családot, ő már régóta él így, még akkor kezdte, amikor a vegetáriánusokat furcsa lényeknek tekintették. Anya még ma is eszerint él, a család többi tagjai már elpártoltak tőle, de édesapám és én is nagyon kevés húst eszünk. Nem is emlékszem, hogy anyu mikor főzött marha- vagy disznóhúst. Szerintem soha. Legföljebb csibét vagy halat. Ha étteremben steaket rendelek, akkor ahhoz csak salátát eszem, szűzpecsenyét csak hébe- hóba, a húshoz a búzalisztből ké(SITA-, TASR-felvételek, képarchívum) szült péksütemény vagy kenyér és a krumpli számomra tabu. Szeretem viszont a tökfőzeléket és a gombát, meg az olasz konyhát, főként a durumbúzából készült tésztaféléket különböző zöldséggel. Az édességet nem kedvelem, ez csak szerencse, mert nem kell vigyáznom, hogy sokat felszedek. Egyébként már gyerekkoromban jellemző volt, ha valaki nyalánksággal kedveskedett, azt a kukába dobtam, amikor nem látta. A mazsolát ki nem állhatom, ha valamiben felfedezem, akkor addig turkálom, míg el nem tűnt az utolsó szemig. S ami azt illeti, a szakácsművészetemről sem vagyok híres, otthon a spájzban is általában csak az van, ami reggelihez kell: müzli, lenmag, juharszirup, joghurt, almapüré, gyümölcs.” Ruccolás fusilli Hozzávalók: 50 dkg fusilli tészta (csavart), 50 dkg paradicsom, 15-15 db kimagozott zöld és fekete olívabogyó, 10 dkg friss ruccola, 3 db articsóka, 1 gerezd fokhagyma, 2 ek. olívaolaj, 1 késhegynyi só, 5-7 dkg reszelt parmezán sajt. Elkészítés: Serpenyőben az olajon megpirítjuk a fokhagymát, majd hozzáadjuk a közben apró kockákra vágott paradicsomot és az articsókát, megsózzuk, s pár percig pároljuk. Utána beledobjuk a karikára vágott zöld és fekete egészben hagyott olívabogyót, s ezzel együtt még pár percig pároljuk tovább. Tisztítsuk meg a ruccolát, mossuk meg alaposan, majd tépkedjük szét. Közben főzzük ki a tésztát, de vigyázzunk, hogy ne főzzük szét. A leszűrt tésztát a serpenyőben finoman keveijük össze a paradicsomos szósszal, adjuk hozzá a ruccolát, s azonnal tálaljuk, miközben a tányéron még megszóljuk parme- zánnal. (Urbán) Tökéletes tápanyagforrás, különösen gyerekek számára (AFP-felvétel) Csak nagyon ritkán engedhetik meg a húst Nálunk finomság, Csádban kényszerből sütik ÖSSZEFOGLALÓ A világ nagyot csodálkozik, hogy Csádban milyen leleményesen veszik fel a küzdelmet az emberek az egyre csak emelkedő ételárakkal. Mi azonban nem tudunk mit kezdeni a hírrel. Az ország lakói ugyanis egy olyan elfeledett olcsó ételt túrtak elő emlékezetükből, amit felénk jobb napokon is fogyasztanak. Elfeledett ősi ételt támasztottak fel halottaiból a gazdasági válság miatt a közép-afrikai Csád élelmes háziasszonyai. A világ nagy csodálkozással fogadja a hírt, magyar szemmel viszont egészen más a dolog szenzációértéke, mégpedig az, hogy egy nálunk még mindig „forgalomban lévő” fogásra arrafelé már senki nem emlékezett - tudniillik az emlegetett nők vért sütnek. Míg nálunk afféle csemegének számít a külföldön „vámpírnak” becézett fogás, a csádiak azért fanyalodtak rá, mert a meredeken emelkedő élelmiszerárak miatt a szegényebbek egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán, például vallási ünnepek alkalmával engedhetik meg maguknak a húsfogyasztást - bár az is igaz, hogy nagyon ízlik nekik. „Paprikával, sóval, hagymával, fűszeres szósszal és leveskockával készítem” - mondja Modestine Denba, aki a kameruni határ közelében él. Sok más helyi asszonyhoz hasonlóan nemcsak saját maga számára készíti a „vámpírt”, hanem keres is rajta: hordószámra vásárolja a vért a vágóhídon, majd a belőle készített ételt eladja. Egy hordó vérből - amit egy dollárért vesz - 40 adagot tud készíteni, és tányéronként 20 centért értékesíti őket, így hét dollár haszonnal számolhat. A táplálkozási szakértők lelkesednek a leleményes megoldásért, Robert Johnson, az Unicef embere például azt mondta az ételről: „Tökéletes tápanyagforrás, különösen gyerekek számára.” Zavarunkat némiképp enyhíti, hogy a specialista megemlékezett arról is: nem csádi találmányról beszélünk, bár azzal láthatóan ő sincs tisztában, hogy van, ahol ezt az ételt kimondottan az íze miatt fogyasztják: „A vért és a májat más országokban is használták proteinbeviteli forrásként olyan családokban, amelyek nem jutottak naponta húshoz.” Na most akkor húzzuk ki magunkat, vagy süssük le a szemünket? (o-o) IZVILAG A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika (ízvilág - 02/59233 427). Az ízvilágban használt képek forrása: sxc.hu. Levélcím: ÚJ SZÓ, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava, e-mail: izvilag@ujszo.com FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS MOST HID az együttműködés pártja - strana spolupráce „Ki hűséget vet - életet arat, és a gyökér, az megmarad!“ (Vass Albert) Minden tanárnak, tanítónak és nevelőnek köszönjük, hogy ápolják gyökereinket: nemzeti történelmünket, kultúránkat és anyanyelvűnket, amelyből kisarjad a jövő nemzedék! Áldozatuk sohasem hiábavaló! együttműködés www.hid-most.sk nyitottság tisztesség felelősség bizalom
