Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-23 / 143. szám, kedd

16 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 23. www.ujszo.com RÖVIDEN Életképek Szíjjártó Jenő zeneszerzőről Pozsony. Holnap, június 24-én 17 órakor Zene és képek címmel Szíjjártó Jenő zeneszerzőről tartanak filmvetítést a Magyar Köztár­saság Kulturális Intézetének székházában. Szíjjártó Jenő a kodályi örökség hiteles folytatója. Népzenei hagyományaink átörökítése vezette zeneszerzői, népdalgyűjtő, nevelő és szervező tevékenysé­gét. A hazai magyar kórusmozgalom újjáélesztésében pótolhatat­lan szerepet töltött be, kórusműveivel fiatalok nemzedékeit nevelte a zene szeretetére, nevelő munkájával pedagógusok hosszú sorát igényességre és közösségkovácsoló tevékenységre, (ú) Kaláka fesztivál harmincadszor Miskolc. Kettős jubileumot ünnepelnek idén a Kaláka fesztivá­lon: a rendezvény 30. és a házigazda Kaláka együttes 40. születés­napjáról is megemlékeznek Kelet-Közép-Európa legrégebbi folk- fesztiválján július 10-12-én Miskolcon és a Diósgyőri várban. Ajubi- leumi fesztivál előadói igazi műsorkavalkádot garantálnak. Fellép például a Budapest Klezmer Band, a Csík zenekar, az EtnoRom együttes, a Napra zenekar, Palya Bea és Szokolay Dongó Balázs, Sebestyén Márta, a Sebő-, a Sirtos együttes, Szalonna és bandája, a Téka, a Vujicsics együttes és természetesen a Kaláka, (mti) Kosice Gyula, a világhírű argentin művész is kiállít XIV. Szobor és objekt ELŐZETES Pozsony. A Pozsonyi Kulturális Nyár című fővárosi programsoro­zat immár hagyományosan a Szo­bor és objekt című képzőmű­vészeti projekttel kezdődik. Az idei, kilenc kiállítást kínáló ren­dezvény megnyitója június 25-én, csütörtökön lesz. A Szobor és objekt 14. évfolya­ma 18 ország 70 képzőművé­szének munkáit vonultatja fel. El­ső alkalommal találkozhat a hazai közönség a kassai származású, vüághírű argentin művész, Kosice Gyula alkotásaival. Kosice Gyula 1924-ben szüle­tett Kassán, eredeti neve Fernan­do Fallik. Mindössze négyéves volt, amikor szüleivel Argentíná­ba költözött. Művésznévként szü­lővárosa nevét választotta. „Bue­nos Airesben folytatott képző- művészeti tanulmányokat és 1944- ben alapító tagja lett az Arte Concreto Invención-csoportnak. 1945- ben Arden Quinnel létre­hozta a Bauhaus hagyományaira épülő konstruktivista Madi-cso- portot, egyúttal szerkesztője lett az 1947—1957-ig megjelenő Arte Madi Universal című folyóiratnak. 1957- 1965 között Párizsban élt. 1958- ban Denise René galériájá­ban először állította ki azokat a szobrait, amelyeknek egyik alko­tóeleme a víz, de más anyagokat is felhasznált, mint a plexiüveg és a neoncső. A víz munkáinak állan­Kosice Gyula magánmúzeumában (Képarchívum) dóan visszatérő alkotóeleme ma­rad, annak tulajdonságait (fénytö­rés, átlátszóság, energia) kihasz­nálva készíti műveit. Kosice Gyula és csoportjának tevékenysége fel­keltette az argentin Ipari Kamara érdeklődését, és szervezésükben 1966-ban megrendezték az első, műanyagot felhasználó alkotások szalonját, a Plactica con Plasticos- t. Számos állami megrendelést kapott, és monumentális művei­nek nagy része argentin középüle­teket díszít. Építészeti terveket is készít, utópisztikus, víz alatti vá­rost, Hydrospacial City-t tervez. Könyvei jelentek meg művészeti teóriáiról, verseket is ír” - olvasha­tó róla az artportal.hu honlapon. Eddig több mint 40 önálló kiál­lítása volt és félezer csoportos ki­állításon vett részt. (t, ú) Eperjes után a Új Színpadon is bemutatták Dusík Gábor musicaljét Assisi-újrázás Pozsonyban Klára (Jana Lieskovská) és Ferenc (Kamil Mikuläk) (Ctibor Bachratý felvétele) „Ha a világot nem is tudta megváltani, az embereket igen. S ma sincs ez más­képp” - foglalják össze As­sisi Szent Ferenc életét az immár a pozsonyi Új Szín­padon is bemutatott musi­calben, amelynek zenéjét Dusík Gábor szerezte, s amelynek ősbemutatója 2007 telén volt az eperjesi Záhorský Színházban. JUHÁSZ DÓSAJÁNOS Lassan már alig találunk olyan történelmi, vagy akár irodalmi személyiséget, akit ne „zenésítet- tek volna meg”, s olyan zenész is egyre kevesebb akad, aki ne pró­bálkozott volna meg korunk szín­padi slágerműfajával, a musical­lel. Régiónkban van, ahol ez a műfaj már egészen komoly ipar­ággá vált, s futószalagon gyártják a musicaleket (lásd Csehország). Szlovákiában két-három évente születik egy-egy új alkotás, amely sokszor megjárja a maga kálváriá­ját, amíg utat talál magának a kö­zönségéhez. Az idei év újdonsága Ľubomír Horňák Csák Máté című rockoperája lett volna, amelyet eredetüeg Pöstyénben vitt színre Dodo Gombár, de azóta hiába hirdették meg Pozsonyban és Kas­sán is, az előadások sorra elma­radtak. Assisi Szent Ferenc története szintén hálás témának ígérkezett, számtalan formában feldolgozták már az elmúlt évszázadokban, s az emberek, ha megváltozni nem is, elérzékenyülni viszont szeretnek néhanapján. Erre igen alkalmas a földi vagyonról lemondó, életét a szegények istápolásának szentelő Giovanni di Bemardone története, aki 1181 és 1226 között élt. Tehát régen, s hiába avatták igen gyor­san szentté, önfeláldozó élete sem az emberiséget, sem magát az egyházat nem nagyon hatotta meg. A sok-sok feldolgozás közül azért említsük meg Zeffirelli örökbecsű filmjét Donovan szív- bemarkoló zenéjével, s Kazantza- kisz Isten szegénykéje című regé­nyét, amelyet a szerző, a remény­telen igazságot kereső hősöket felmutató Kazantzakisz Albert Schweitzemek ajánlott. Lám, las­san eljön az ideje, hogy belőle is musicalsztár legyen. Dusík Gábor nem most találko­zott először a színpaddal, hiszen 1992-ben már kísérletezett az Új Színpadon, de az még közvetlenül a Gravis együttes felfutása után volt. Az Assisi megírására az eper­jesi társulat művészeti vezetője, Martin Kákoš kérte fel, s Dusík mellett olyan neves egyéniségeket kért és kapott az előadáshoz, mint a dalszövegeket jegyző Martin Sarvaš, a koreográfus Jaroslav Mo- ravčík, a díszletet tervező Pavol Andraško és a jelmezeket megál­modó Ľudmila Várossová. Az eper­jesi előadás hangos sikert aratott, a sikerszériája máig tart, s már túl van a 100. előadáson, amely arra­felé rendkívüli sikernek számít. S itt kezdődnek a recenzens gondjai, aki annak idején lelkes méltatást írt az eperjesi előadásról. A pozsonyi Új Színpad előadása ugyanis nem egy vadonatúj válto­zat, amit két év távlatából talán el­várhattunk, hanem az ősbemutató hűséges lemásolása. Csak a színé­szek újak, bár Hundža Istvánnal (Fekete lovag) és Peter Makrans- kýval (3. barát) már két éve is talál­kozhattunk. Annak idején nem tit­koltam, hogy nagyon közel került hozzám az előadás, s mind a zenei, mind a képi világa igencsak megfo­gott. Pozsonyban viszont talán az ismétlésnek is „hála”, felerősödnek a hibái, s ugyan három órában ne­héz elmesélni egy olyan életet, amely még a kevésbé vallásos em­berek számára is nyitott könyvnek számít, Pozsonyban már nem ka­pok választ számos alapvető kér­désre. így például nem meggyőző Ferenc hirtelen változása, holott a történet alfája és ómegája lenne, hogy miért is dob oda mindent a szegénység oltárára. Ahogy a túl profán tálalásban színre vitt Szul­tán (Štefan Kožka) sem ad választ arra, miért is volt meghatározó Fe­renc találkozása a keresztény világ legnagyobb ellenségével. S bár itt például az alkotók szemmel látha­tóan rájátszottak Webber Jézus Krisztus Szupersztár című musical­jére, ez a jelenet bántóan kilóg az előadásból. Természetesen vannak nagyon szépen megoldott jelene­tek is, így Klára (Jana Lieskovská) és az apja (Dušan Kaprálik) talál­kozása azt követően, hogy a lány megszökik az esküvő elől. Pár mondatban többet elmond Assisi Szent Ferenc filozófiájáról, mint az azt megelőző tablóképek együttvé­ve, de nagyon hatásos a három asszony háborúellenes himnusza is. Meglepő, hogy Pavol Andraško díszlete az eperjesi nagy színpadon sokkal hatásosabban működik, mint a jóval kisebb pozsonyin. Ugyanígy vagyok a zenével is, amely igencsak eklektikusra sike­redik, s ezért jóval kevesebb benne az egyéni hang, amelyet később el­vihetnénk magunkkal. A színészi teljesítmények közül Kamii Mi­kuléík magabiztosan hoz egy figu­rát, amely olykor túl melodramati- kusnak tűnik. Sokkal meggyőzőbb teljesítményt nyújt a narrátort sze­repet is betöltő barát szerepében Michal Rovňák, aki amolyan San- cho Panza-figuraként mindenüvé hűségesen követi a gazdáját, s bár vannak kétségei a gazdája küldeté­sét illetően, inkább nem firtatja azokat. Némileg ironikus, de kö­vetkezetesen megalkotott figurát láthatunk Francesco apja szerepé­ben Karol Čáliktól, akit remekül el­lensúlyoz a fiáért reménytelenül aggódó, s azt megérteni próbáló anya szerepében Jana Valocká. Tiszta viszont az előadás szimbó­lumrendszere, s a rosszat és a jót, az emberi tulajdonságokat és a halált megjelenítő szereplők többet ad­nak hozzá a történethez, mint egyes hús-vér figurák. Az állótapsos siker azt bizonyít­ja, hogy a pozsonyi Új Színpadon is sokan lesznek majd, akik sze­retnének legalább három órára lelkileg megtisztulni,' de ha a színháznak van üzleti érzéke, a dalokat rövidesen CD-n is kiadja, Assisi Szent Ferencből ugyanis remekül meg lehet élni. Dusík Gábor a sikeren felbuzdulva pedig már készülhet az újabb bemutató­ra, novemberben Eperjesen Vüi- am Klimáček és Peter Uličný közreműködésével Marie Antoi­nette élete is bemutattatik. Látogatók százait vonzotta a gazdag program a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria Éjszaka a Vermes-villában című rendezvényére Művészetcentrikus Szent Iván-éj ÚJ SZÓ TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. Szent Iván éj­jeléhez kapcsolódóan második al­kalommal rendezte meg a Kortárs Magyar Galéria (KMG) Éjszaka a Vermes-vülában című rendezvé­nyét. A gazdag program százakat vonzott a Vermes-villába, a borús idő ellenére az ötkor kezdődő Ke­lemen Károly-kiállításra is szép számban érkeztek látogatók. N. Mészáros Júlia, a győri Városi Mú­zeum igazgatója elmondta, a mű­vész pályáját több korszakjellemzi. A KMG kiállítása három nagy té­makört mutat be: a fotó- és a radír­munkák mellett a 80-as években kezdődő korszak képeit, amelye­ken megjelenik a mackó mint jel­kép. A tárlatnyitó után szép szám­A látogatók megtekinthették a Szent Korona méretarányos mását is neum Társulás révén jutott el Du- naszerdahelyre. Az UMa Csillagászati Egyesület filmvetítéssel egybekötött előadá­sa után Nagy Iván néprajzkutató szintén zenés-képes vetítéssel tette színesebbé Szent Iván éjjeléről, tál­tosokról és tudós pásztorokról szó­ló érdekfeszítő előadását. Befeje­zésül Szénási Zoltán és Biki Gabri­ella, a győri Richter János Zene- művészeti Szakközépiskola végzős diákjainak koncertjét hallgathat­ták meg a jelenlevők. (K.A.) Fél nyolcra zsúfolásig megtelt a Vermes-villa: hangos taps köszön­tötte Vadkerti Imrét és Derzsi Györgyöt, akik az István, a király rockoperából adtak elő részlete­ket, és csatlakozott hozzájuk a Tordát játszó Tóth Attila is. A fergeteges hangulatú koncert után A Magyarok Nagyasszonya, Világ Győzelmes Királynője Szent Korona Lovagrend képviseletében Mireisz Tibor nagykancellár tar­tott előadást a Szent Koronáról. Részletes aprósággal mutatta be a Szent Koronán található ikono­kat, szólt az egyes királyok, szen­tek viszonyáról a koronát illetően. A jelenlevők az éjszaka folyamán megcsodálhatták a Szent Korona méretarányos mását, az ország­almát és a jogart, amely a Pázma­ban érkeztek a gyerekek kedvenc plüssmacijukkal, a mackós fotók előtt lefényképeszkedhettek, a „macis-teremben” pedig kézmű­ves-foglalkozásokon vehettek részt. Bugár Sándor több ezer da­rabos papírpénzgyűjteményének legszebb és legrégibb példányait a Luzsicza Lajos-teremben tekint­hette meg a közönség. Kézműves-foglalkozás a „macis-teremben" (Karaffa Attila felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents