Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-20 / 141. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 20. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Bliccelő diplomaták Több mint 27 millió font pénzbírsággal tartoznak a Nagy-Britanniában akkreditált diplomaták; a külképviseletek dolgozói parkolási büntetésekkel és a forgalomcsillapító zónákba való behajtásért járó bírságokkal halmozták fel a tetemes tartozást. Az USA vezet hárommillió fontos tartozással. A londoni szabályok szerint 8 font bírság jár annak, aki munkaidőben áthajt a belvároson. A brit fővárosba delegált diplomáciai testület tagjai 2005 óta nem fizetnek, arra hivatkozva, hogy a „dugódíj” adó és nem bírság. S mint diplomaták, ők kivételt képeznek az adófizetés e formája alól - állítják. (mti)- Nem tudod, miért emlegetik annyit manapság a Kárpát-medencét7 Csak nem egy új szeméttelepet akarnak Ott is létrehozni? (Peter Gossónyi rajza) Kis Kína A Miletička (ahogy sok más szlovákiai város bolhapiaca is) a vietnamiaké, Pozsony belvárosa a héten a kínaiaké lett. Ők kis szomszédjukkal ellentétben mindig is nagyban játszottak. Kína Kelet- Ázsia első számú, mondhatni örökös nagyhatalma. Csütörtökön ez nálunk is meglátszott. Túlságosan is. MÓZES SZABOLCS Húsz évvel a bársonyos forradalom után eljutottunk oda, ahol a kínaiak tartottak1989-ben. Már csak a tankok (és a harci monstrumokat megállító egyszembátor kínai) hiányoztak ahhoz, hogy az ázsiai ország államfője úgy érezze, a Grassalko- vich-paíota a Tienanmen tér egyik, eddig általa észre nem vett kies kis épülete. Azt, hogy a kínaiak agresszívak és külföldön sem tűrik az országuk rendszere ellen joggal irányuló kritikát, eddig is tudtuk. Elég csak a tavalyi olimpiai játékok előtti incidensekre gondolni, amikor az ohmpiai láng európai „turnéja” során kínai ügynökök és kidobóemberek verték a legnemesebb sporteseményt vendégül látó állam rendszerének jellegére rámutatni kívánó tüntetőket. Akkor mi csak a tévén bámultuk fejcsóválva az eseményeket, csütörtökön hozzánk is elérkezett a nagy kínai realitás. Az ázsiai ország államfőjének szlovákiai látogatásakor kínaiak veszik el szlovákiai tüntetők transzparenseit, s akik közülük nagyon ragaszkodnak kézi tákolmányaikhoz, még jól el is verik. A szlovák rendőrség pedig testületileg bámul, majd amikor megunja a látottakat, egyszerűen elvezeti a hazai véleménynyilvánítókat. Valahol azért pofátlanság, hogy még külföldön is ezt csinálják - mondhatná az egyszeri fejcsóváló honpolgár. Igen, pofátlanság. A nagyhatalmak néha ilyenek szoktak lenni. S minél arrogánsabbakés magabiztosabbak, annál pofátlanab- bak is. Kína pedig nagyhatalom. Sőt, elemzők szerint a 21. század szuperhatalma lesz. Meglátjuk. De azt már most láthattuk, ez mit jelent, ha bekövetkezik. Ahhoz viszont, hogy valaki még vendégként is arcátlan legyen, az őt fogadók szervilitására is szüksége van. Ebben pedig Szlovákia teljes mértékben partnere lett a kínaiaknak. Robert Fico miniszterelnök akármikor képes összerándítani a kormány nemzetbiztonsági tanácsát, ha Vámosszabadi magasságában nyolc darab papagájruhás díszmagyar felvonul. A kormánykoalíció nem rest rendkívüli ülést tartani, ha Orbán Viktor a határ másik oldalán magyarkodik egyet. De ugyanezen emberek nem látnak problémát abban, ha saját polgáraik nem fejthetik ki szabadon véleményüket. Merthogy ahol ezt megtehetnék, sehol sem látott kínai kirakattársaságok hirdetnek rendezvényt, sehhez még engedélyt is kapnak. Aki pedig mégis akcióközeibe kerül, azt kínai biztonságiakés adik- tatórikus rendszert ünneplő (jó esetben idegen állampolgárságú) szimpla távol-keleti hazafiak püfö- likel. Fico, Slota, Gašparovič elvtársak, hol van ilyenkor az önök által olyan sokra tartott szuverenitás? Az ország belügyeibe való be nem avatkozás elve? „Nemzetien gondolkodó (hm, képes ő egyáltalán gondolkodni?...) és szociálisan érző” államfőnk ilyenkor miért nem tudja - ezúttal nem kérünk elnézést a kifejezésért - kinyitni a pofáját? Amikor dedós dolgokkal kell foglalkozni, olcsó politikai pontokat gyűjtögetni, magyarokkal riogatni - mindig az első vonalban vannak. Amikor viszont az ország jövőjét reálisan érintő kérdésekről van szó - mint például a januári gázválság idején is -, vagy saját állampolgáraik jogait kellene védeni, nem merik kinyitni a szájukat. Nehogy a nagyok (oroszok, kínaiak) rájuktapossanak. Ficóéktól sajnos sokkal többet annál, hogy szervilisen kinyalják kínai elvtársaik hátsó fertályát, nem is várhattunk. Sokkal elszomorítóbb, hogy a szabad véleménynyilvánítás megakadályozásában a kínaiak a jobboldali fővárosi városvezetésben is partnerükre találtak. Pedig Pozsonynak, azon belül az óvárosi ön- kormányzatnak, semmi oka sem volt arra, hogy lefeküdjön ázsiai vendégeinek. Ot hónap múlva '89-re emlékezünk. Oda fogunk még férni a térre a kínai transzparensektől? JEGYZET Fico, a pointilista KÖVESD! KÁROLY RobertFico készülődik, merthogy Magyarországról a Jobbik, „az autonómiáról nyíltan beszélő, a legjobboldalibb és legszélsőségesebb álláspontokat nyíltan vállaló párt” három képviselője került be az Európai Parlamentbe. Igaz, hogy az autonómiától rettegő, a kisebbségekjogaittagadó, legjobboldalibb és legszélsőségesebb Szlovák Nemzeti Párt is elküldheti egy emberét Brüsszelbe, de az eurokonform csapat, véli Fico, hiszen éppenkormányon van. Egyébként is, az belügy. Ä szlovák kormányfő attól tart, hogy a Jobbik a jövő évi parlamenti választásokon is jól fog szerepelni, és bejut a magyar törvényhozásba. Amire, ,.köszönhetően” az ország két évtizedes elkótyavetyélését mesteri fokon űző politikai elitnek, minden esélye megvan. Erre felkeli készülnie Szlovákiának, véli a kormányfő, akinek, úgy tűnik, rövid az emlékezete, hiszen éppen az ő pártj át „függesztette fel” az európai baloldali frakció, mert Ján Slota pártjával szűri a levet immár harmadik éve. Ajelenlegi szlovákkormánykoalíciónak egyébkénthuzamosabb ideje megfelel, sőt szinte jóljön a magyarországi állapot, hiszen tálcán kínálja a riogatásról szóló népmesék lehetőségét (Ján Slota odáig elment hagymázas víziói ecsetelésében, hogy a magyarországi jobboldal Európa, sőt a világ békéjét veszélyezteti). Természetesen ezúttal is kilóg a lóláb. Különösen, ha belegondol az ember, hogy Ficóékatmosta- nában sem az izgatja, hogy a gazdaságiválság (bármüyen intenzitással preckelték is a szenteltvizet, hogy Szlovákiát elkerülje) hozzánk is berontott, az autóipar teljesítménye csaknem a felére csökkent, veszélybe került az északi autópálya építése, a munkanélküliség rekordokat döntöget, ráadásul egymást érik a nemzeti pártos panamák, kezdve a faliújságtendertől, aszén-dioxid-kvóta botrányos eladásán át, akormány pazarlásával bezárólag. Mindez nem érdekes, az igazi veszélyt az ország stabüitására mindig dél felől kell várni. Most éppena Jobbiktól, amely pofátlanul kezdi bolygatni a Beneš-dekrétumok szemétdomb) át, s nyíltan hangoztat) a, hogy fölveti Brüsszelben Trianon revízióját. Utóbbi esetben vajmi kevés az esély arra, hogy Európa tárt karokkal fogadja az ötletet, ami azonban a magyarság autonómiáját illeti, az bizony kezd egyre aktuálisabbá válni, tekintet nélkül arra, hogy Bósza János, a Jobbik vagy éppen az erdélyi magyarság forszírozza. Bár Szlovákiában sokan azt hiszik, a témáról beszélni sem szabad, holott a kontinensen közismert autonómia- modellek működnek sikeresen, a felek kölcsönös megelégedésére. Kormányfőnk olyan, mintegy pointilista piktor: pontokat, foltokat rakfel a vászonra, csak éppen nem tudja elérni, hogy összeálljon a festmény. Hol itt, hol ott folyik le a festék, szabadonhagyva a stratégia egy-egy suba alatti foltját. Csakavakoknem látják, azúj magyar pártotkészül védőszárnyai alá venni, mert Brüsszel ugyan messzire van, de hosszú a botja. Jól jön jövőre egy keringő „az én magyaljaimmal”. Akikpersze, elképzelhető, hogy nem tódulnak tömegével az újabb hosszú nevű párt zászlaja alá, hiszen azokkal Gyimesiék óta rossz tapasztalataik vannak. De legalább lehet majd mutogatni: látjátok, énmegpróbáltam. Ezek a magyarok! Nekik Csáky kell, meg Duray, meg a gárda, meg a revanš .Hát lehet így européer politikát folytatni? KOMMENTÁR Disznóságok KISS TIBOR NOÉ Következzen ehavi jelentésünk a 93 ezer négyzetkilométernyi bolondokházából, amelyet az egyszerűség kedvéért nevezzünk Magyarországnak. Történt, hogy Magyarországra látogatott egy londoni művész, aki saját bevallása szerint szubjektív fotósorozatokat készít Európa nagyvárosaiban. Liane Lane a város szobrait a saját maga által készített latexfigurákkal egészíti ki - ezáltal új értelmezést adva az eredeti alkotásoknak. Budapesten engedéllyel fotózott a Szoborparkban és a Kerepesi temetőben, nem kért viszont engedélyt a XII. kerületi Turul-szobornál. Ez nagy hiba volt. Lane ugyanis a turul csőrébe egy levágott gumikezet helyezett. Ahogy ő értelmezi, célja ezzel az „eltérő léptékek” érzékeltetése volt, politikai felhang egyáltalán nem vezérelte. „Hiszi a piszi” - reagáltak a nemzeti radikálisok, persze nem ilyen kedveskedő hangnemben. A magyarság szimbólumának meggyalázásáról beszéltek, s szavaikat hamar tettek követték, kommandósaik a pesti Duna-parton található Holokauszt emlékműnél álltak bosszút. Stílusosan, valódi magyaros virtussal: sertéslábakat helyeztek el azokba a vascipőkbe, amelyek a Dunánál vízbe lőtt zsidóknak állítanak emléket. Azóta tüntetés tüntetést követ, s az erősödő hangzavarban ismét csak a józanság szenvedett vereséget Magyarországon. Az ugyanis valahol elsikkadt, hogy Lane kisasszony valójában egy nemzetközileg ismeretlen művész, aki készített egy gu- mibabás sorozatot Budapesten. Nagy ügy. Érdekes módon a szoborparkos és temetős fotók sem sértették senki érzékenységét. De ami a legérdekesebb: egy angol művész vélt „nemzetgyalázása” miatt sikerült egy holokauszt-emlékműn bosszút állni. Vagyis bosszút állni a zsidókon azokért a „bűnökért”, amelyekhez semmi közük. Óriási. Mi következik mindebből? Semmi. Az elvakultak úgysem fogják megérteni, hogy nem mindenki cionista, aki nem egy követ fúj velük. Bizonyára a művészet céljai és feladatai (ha vannak egyáltalán) kapcsán sem fogadnák el, hogy a magyar tradíció ápolásán kívül is létezhetnek legitim önkifejezési formák. Lane kisasszony fotóit ősszel egyébként egy kiállításon mutatják be Budapesten. Nem lennék annak a galériatulajdonosnak a helyében, aki vállalta, hogy otthont ad a műveknek. Disznó- ságokra számíthat. FIGYELŐ ____________________ Kevesebb a menekült Tavaly 42 millióra csökkent világszerte a konfliktusok elől menekülő emberek száma, de a világ számos térségében továbbra is ellenségesen bánnak az otthonuk elhagyására kényszerűitekkel - állapította meg az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) éves jelentésében. A Menekültek világnapja alkalmából a genfi székhelyű testület nyilvánosságra hozott beszámolója szerint 16 millió azoknak a menekülteknek a száma, akik más országokban menedékkérelemért folyamodtak, és 26 millió azoké, akik hazájukban váltak földönfutóvá. Az otthonuk elhagyására kényszerült emberek száma 2008-ban 700 ezerrel csökkent, de az UNCHR jelentésében még nem szerepelnek az idei adatok, amelyek jócskán kiegyenlítik ezt a csökkenést. Csak a pakisztáni Szvat-völgyben a tálibok által indított offenzíva 2 millió embert kényszerített otthona elhagyására. A háború, az etnikai, a vallási feszültségek vagy a gazdasági okok miatt szülőföldjük elhagyására kényszerített személyek és népcsoportok 80 százaléka főként az úgynevezett fejlődő világban válik földönfutóvá. Kolumbiában van a legnagyobb számú, 3 millió fős belső menekültáradat. A dél-amerikai országot Irak követi 2,6 millió menekülttel. Ezeknek az embereknek a fele az elmúlt három évben hagyta el otthonát. A nyugat-szudáni, polgár- háború sújtotta Dárfúr tartományban 2 millió a menekültek száma, a Kongói Demokratikus Köztársaságban 1,5 millió, míg Szomáliában 1,3 millió. Az ENSZ szakosított szervének összegzése szerint tavaly mintegy 2 millió menekült térhetett vissza otthonába. Ez a számadat kevesebb, mint az előző évi. Szakértők szerint ez - főként Szudánban és Afganisztánban - a romló biztonsági helyzetnek tulajdonítható. A menedékkérelmek legtöbbjét - 839 ezret - a Dél-afrikai Köztársaság hatóságainak nyújtották be. Az Egyesült Államokban 49 ezren, Franciaországban pedig 35 ezren igyekeztek menedékre lelni. A befogadó országok listájának élén Pakisztán áll 1,8 millió menekülttel. Az ázsiai országot Szíria 1,1 millió, Irán 980 ezer, Németország pedig 582 ezer befogadott menekülttel követi. Az UNHCR mintegy 25 millió menekült gondját viseli, többségük nő és gyermek. A szervezet gondozásába került menekültek mintegy fele afgán és iraki állampolgár, (mti)
