Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-17 / 138. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 17. Kultúra 9 Mandragora - Niccolo Machiavelli komédiája a Komáromi Jókai Színházban Végül is... tavaly reneszánsz év volt Varsányi Mari, Olasz István és Szvrcsek Anita (Dömötör Ede felvétele Nos, Nyájas Olvasó, bizonyára hallottunk ezt-azt a mandragóragyökér jótékony hatásáról. Elsősorban annak szerelmi vágyfokozó hatásáról szól a fáma. KISS PÉNTEK JÓZSEF Oly régi eredetű ez a neki tulajdonított csodahatás, hogy már a Szentírás ószövetségi részében is előfordul. Lea ezt alkalmazta Jákobnak, a tizenkét zsidó törzs atyjának az elcsábításakor. Holott a férfi Ráhel szerelmét kívánta jobban, a növény bevetése után mégis Leáé lett a győzelem. Ám nem csupán hatalmas vágyfokozó ereje okán tartják oly nagy becsben ezt a furcsa, ember formájú gumóval rendelkező növényt. A legenda szerint az az ember, aki mandragora gyökeret, más néven nadragulyát vagy kutyaalmát birtokol, hamarosan hatalmas és tartós gazdagságra számíthat. Csakhogy van egy bökkenő: nagyon kényes növény ám a mandragora! Nagy gonddal történő ápolást igényel, hogy ki ne vesszen. Hogy hatástalanná ne váljék varázsereje. Olyan, akárcsak eme írás tárgya, a színház, nemde? Nagy (mű) gonddal kell nyúlni a választott szöveghez, nehogy a sok okos szándék, a vegykonyha fortyogó katlanában lassan, de biztosan kilúgozza belőle azt, ami hat(na). Már írásom címében is a miértre utalok; az indokot keresem, amely igazolja, vajon miért kell nekünk ma ez a Niccolo Machiavelli tollából származó pajzán reneszánsz vígjáték? Elsőként valóban az merült fel bennem, hogy talán a reneszánsz év miatt az időszerűség. De hát az tavaly volt. Viszont ez az idei évad már tavaly elkezdődött; tehát lehet, hogy ez még „tavaly van”, csak átcsúszott az évad második felébe. Vagy ez egy rossz gondolat- menet? Nem keÚ mindig minden kitűzött címhez direkt-alkalmat keresni. Vérbő, könnyed, reneszánsz és pajzán. Kell ennél több? (Nem mond ez eleget?) Végül is... Aztán azon gondolkodtam el hosszasan, hogy minek kétszintes drámát kreálni ebből a (valljuk be) szexről szóló, nagyon is az emberről, annak gyarló voltáról mesélő színdarabból. A földi halandók és éteri, más létformában leledző lények, szatírok és nimfák csatájával külön megfejelt rendezői-dramaturgiai elv egyáltalán nem segítette az előadás élvezhetőségét, de még gondolati többlettel sem szolgált a néző számára. Vannak esetek, amikor a kreatívan gondolkodó rendező igen kevésnek tartja a szerző által feltálalt/felvállalt drámai „kreálmányt”, és önnön koncepciójának prizmáján át élvezetesebbnek véli/álmodja/gondolja a leendő előadást. Ez történt most is, csak az a baj, hogy nagy eséllyel valószínűsíthető: a végtermék alulmúlta az eredeti műben rejlő lehetőségeket is. Egy üyen dobogórendszerre szervezett térben szinte lehetetlen pergő játékot kreálni. Olyan ez a „reneszánsz terecske”, mintha egy tipikusan epikus színházi előadás (próba) díszlete lenne. Megjegyzem, az utólagosan kitalált és az előadásba erőltetett nimfák és szatírok éppen úgy hatnak olykor, mintha egy Brecht-paródia élő elidegenítő „kellékei” lennének. S ha már a látványnál tartok, el kell mondanom, hogy a tervező, Gadus Erika tervezőművész alkotói forma- és gondolatvilágának feltétlen híve vagyok. Kosztümjeiben most sem kellett csalódnom; valamennyi eredeti gondolatiságot hordozó, színeiben buján gazdag és tetszetős. Önmagukba nagyon szépek. Éppen arra gondoltam, hogy milyen remekül festenének ezek a ruhák mondjuk Balassi Szép magyar komédiájának előadásában... Visszatérve a játéktérhez; amint említettem, oly módon lezár, bezár, és ebből kifolyólag kizár mindenféle akciót, sejtetést és titkot, hogy az már szinte helyzettelenít minden igyekezetét. Bocsánatos bűn, ha most csupán felsorolom az előadásban látott színészeket (Mokos Attila, Szvrcsek Anita, Ropog József, Hajdú László, Olasz István, Molnár Xénia, Varsányi Mari, Németh István, Ho- locsy Krisztina, Holocsy Katalin, Balaskó Edit, Bemáth Tamás, Nagy László), hiszen nem találok semmilyen fogódzót, ami alapján bármelyikük munkáját ki kellene emelnem; holott valamennyien derekasan dolgoztak. Még akkor is, ha nem mindig lehettek igazán tisztában a mit-mikor-miért-ekkel. A ho- gyan-ok rendben voltak ugyan, de ez most kevésnek bizonyult. Az előadásban vendégként közreműködött Rozs Tamás mint zeneszerző és Pataky Klára mint koreográfus. Ez utóbbiról el kell mondanom, hogy helyenként kínosan „furcsa” volt, ahogy ezt bizonyos helyzetekben színházilag „vallani” szokás. Rozs T amás mint- ha-reneszánsz zenéje sem segítette a katarzist, ami ezúttal - sajnos - elmaradt. Láttam egy előadást, ami nem háborított fel, csak hidegen hagyott. Nem érintett meg, mint Lé- vay Adina minden korábban látott előadása. Kíváncsian várom a következőt! A szerzők egyetértettek abban: a klasszikus sci-fire nem szomjazik a közönség, a sorozatokra annál inkább Találkozó a magyar sci-fi prominens íróival NAGY ERIKA Dunaszerdahely. Múlt hét csütörtökén a Magyar írószövetség science-fiction területen publikáló szerzői látogattak el a Budapest Kávéházba a Szlovákiai Magyar írók Társaságának meghívására. H. Nagy Péter irodalomtörténész, az est házigazdája felkészülten beszélgetett a magyar sci-fi prominens íróival, név szerint Antal Józseffel, Szélesi Sándorral, László Zoltánnal és Markovics Bo- tonddal. A közel kétórás beszélgetésből kiderült, hogy amikor 2008-ban megalakult a szekció, a névválasztáskor akadt egy kis vita. Felmerült a Fantasztikus Irodalmi Szakosztály, illetve a Tudományos-fantasztikus Irodalmi Szakosztály elnevezés is, majd győzött az SF Irodalmi Szakosztály. Szélesi Sándor szerint - aki Anthony Shee- nard néven is publikál, s akit az év legjobb európai sci-fi írójának választottak 2007-ben - a tudományos-fantasztikus irodalom mindig megmarad szórakoztató műfajnak, bár egyre inkább a szépirodalom felé tart. A megannyi sci-fi novella és regény Zsoldos Péter-dí- jas szerzője, László Zoltán 1999-tól publikál, s hangulatos, újszerű ötleteken alapuló, nagy gonddal csiszolgatott műveket ad az olvasók kezébe. Antal József beszélt Justitia című új kisregényéről, mely folytatásokban jelent meg a Galaktika Magazinban, s arról, hogy a science-fiction nem csupán férfiak által fogyasztható műfaj. Markovics Botond - Brandon Hackett - első regényei a Star Wars és a Dűne univerzuma sablonjaira hódiak, majd fokozatosan kialakította a saját hangját. A szerzők egyetértettek abban, hogy nemcsak az olvasó, hanem a kiadó is arra ösztökéli őket, hogy sorozatot írjanak. Ennek egyszerű oka van, mégpedig az, hogy az olvasó szereti belefészkelni magát a sorozatba. S hogy igény van erre a rétegműfajra, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tavaly több mint tizennégyezer cím jelent meg. Antal József, Markovics Botond, László Zoltán, Szélesi Sándor és H. Nagy Péter (A szerző felvétele RÖVIDEM Gágyor Péter a Múzeumi Szalonban Komárom. Gágyor Péter újságíró, rendező, a Szevasz Színház vezetője lesz a vendége a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma beszélgetősorozata, a Múzeumi Szalon „kihelyezett”, komáromi estjének ma 17 órakor a Tiszti pavilonban. Nem véletlen a helyszín, hiszen Gágyor Péter a hazai magyar amatőr színjátszó mozgalomnak is meghatározó alakja. Eseményekben, fordulatokban gazdag életéről, pályafutásáról a rendezvénysorozat házigazdája, Miklósi Péter publicista faggatja, (m) Készül a 23. Bond-film forgatókönyve Los Angeles. Három neves forgatókönyvíró is közreműködik James Bond legújabb kalandjainak megírásában; a 23. Bond-film- ben ismét Daniel Craig bújik a brit titkosügynök bőrébe. Az MGM Stúdió és az EON produkciós cég Peter Morgant, a Frost/Nixon című film íróját, illetve Neal Purvist és Robert Wade-et, a legutóbbi két James Bond-film forgatókönyvíróit kérte fel a történet megalkotására - számolt be a Variety című filmes folyóirat. Őfelsége szuperügynökét ismét - immár harmadik alkalommal - Dániel Craig kelti majd életre. A forgatás kezdetéről egyelőre még nincsenek információk, annyi azonban kiszivárgott, hogy a producerek 2011-re tervezik a bemutatót. Daniel Craiget legutóbb a Defiance (Ellenszegülés) című világháborús drámában láthatta a közönség. Márciusban a brit média arról számolt be, hogy legújabb Bond-lányként a díjesővel jutalmazott Gettómilliomos révén ismertté vált Freida Pinto neve is szóba került, (mti) Ophélia a gimnáziumban, vészbanyák a Klapka téren Városjáró Gurigongo SZÉL JÁNOS Komárom. Döbbent arcú fiatalok és felnőttek, autóbuszra várakozó, csodálkozó sokaság, a téren üldögélő, meglepett emberek jelezték tegnap és tegnapelőtt Komáromban, hogy merre jár a Gurigongo Symposium Polgári Társulás Kultúrkommandója. Szerte a városban csalogatták a közönséget a tegnap este a Tiszti pavilon dísztermében megkezdődött 46. Jókai Napokra. Olasz István színművész a Primadonnák című Ken Ludwig-bohózat két próbája között először a Selye János Egyetemi Központba ment. Mivel az aulában nem talált senkit, a szemközti tornaterembe vette útját. Ott éppen Hodek Andrea koreográfus próbált csapatával. A színész energikusan belépett a terembe, s azon nyomban részleteket mondott az Epopteia Társulás- Műhely Órái Morál című produkciójából, amelyet ma éjjel fél tizenegykor láthat a fesztivál közönsége. „Hatalmas meglepetés volt! Hirtelen nem is tudtuk, mit akar. Meglepő volt a produkció, és felcsigázta az érdeklődést” - mondta Hodek Andrea. Hasonlóan meglepődtek azok az egyetemisták is, akiknek hirtelen a szobájában termett Olasz István az Órái Morál-részletekkel a Danubius Diákszállóban. Az Európa Szállóval szemben dolgozó újságárus hölgy sem felejti el június 15-ét. Odalépett az újságosbódéhoz Tóth Gábor tanár, és elszavalta Laár András Hogyha birka lennák című versét, így, á betűvel. A közeli villamossági szaküzlet eladói is hasonlóan reagáltak a költeményre, a szemben lévő kávézó teraszán ülő hölgy pedig azzal kiáltott fel, hogy: „Végre valaki feldobta a napomat!” A Klapka téren egy inverz utcazenész várta a járókelőket, hogy némi kürtözés és furulyázás után a kezükbe nyomja a 46. Jókai Napok műsorát. Wladyczanski Mihály szentendrei zenetanár és drámapedagógus örömmel vállalta a Gurigongo Symposium meghívását. „Noha kiírtam, hogy pénzdobálás helyett vegyenek el egy szórólapot, egy kislány dobott egy eurót. Elteszem emlékbe” - mosolygott a zenész. Hétfőn estefelé Till Tímea Kovács Katalin mint Ophelia (Görözdi Szilárd felvétele) nyitrai egyetemista fújt szappan- buborékot a buszra várakozókra, húga, Rebeka segítségével. Azután elszavalta nekik Nemes Nagy Ágnes Gondolj-rám-virág című versét. „A legjellemzőbb az első reakció volt. Sokan a szemembe sem néztek, azt hitték, hogy valamilyen segélyszervezetnek gyűjtök. De találkoztam a buszmegállóban a legjobb gyermekkori barátnőmmel és egy nénikével, akin látszott, hogy nem gyakran hall verset” - mesélte élményeit Till Tímea. Tegnap délelőtt a pozsonyi Ho- moDram, amely a Gurigongo Symposium égisze alatt dolgozik a fesztiválon, Shakespeare bűvöletében kultúrkommandózott. Kovács Katalin Opheliának öltözve a Selye János Gimnáziumba ment, ahol az őrülési monológot mondta a diákoknak, miközben a kezükbe nyomott egy-egy szórólapot. Pontban délben a Klapka tér környékén akcióba léptek Macbeth vészbanyái, azaz Kovács Nikolett, Kovács Katalin, Krasztev Kovács Anna és Gál Juli. A jól sikerült Kul- túrkommandók után tegnap este megnyílt a 46. Jókai Napok.
