Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-02 / 125. szám, kedd

Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 2. _ TALLÓZÓ HANDELSBLATT Reformok nélkül 2015-re Oroszország csődbejut-hang- súlyozta a Handelsblatt német üzleti és politikai napilapnak Mihail Hodorkovszkij. A Yukos olajbirodalom volt vezetője - aki ellen Moszkvában újabb bí­rósági eljárás folyik - az inter­júban úgy vélekedett, hogy az orosz kőolaj- és földgázkészle­tekre támaszkodva, a jelenlegi feltételek között Oroszország 2015-ig tudja fenntartani a nyersanyagok exportján ala­puló gazdasági modellt. Ehhez beruházásokra van szükség - emelte ki Hodorkovszkij, utal­va arra: ha nem korszerűsítik az orosz gazdasági modellt, 2015-re az ország gazdasági és politikai rendszere elavul. A gazdasági megújulásnak nincs alternatívája, politikai refor­mok nélkül ez aligha megvaló- sítható-jelentetteki. (mti)- Fiatalember, vegye végre tudomásul, hogy manapság már a szakértelem alapján adják a jól jövedelmező állásokat. Olyanok juthatnak hozzájuk, akik szakértelemmel nyalnak segget. (Peter Gossónyi rajza) A Gülen tarikat missziós és önkéntes munkájának köszönhetően társadalmi és politikai befolyásra tett szert Fortélyos félelem Törökországban Rejtélyes iszlám csoport tartja ellenőrzése alatt a törökrend­őrséget és a szegényrétegek oktatását szolgáló ösztöndíja­kat, amelynekhatalmáraaz Ergenekon földalatti szélső- jobboldaliszervezettagjainak büntetőpere világítottrá. Az országon közben a fortélyos félelemkezdeluralkodni. MT1-ELEAAZÉS Az Ergenekon-per 2007-ben kez­dődött, a hálózat tagjait azzal vádol­ják, hogy merényleteket terveztek, és Recep Tayyip Erdogan kormá­nyának erőszakos megdöntésére készültek. A per kezdetén egyesek ügy vélték, hogy lehetőséget ad a korrupció - például a biztonsági szervek és az alvilág közötti össze­fonódás - felszámolására, de ezen mára jócskán túllépett az élet: a kormányzó Igazság és Fejlődés Párt­ja (AKP) a szabadságjogok meg­nyirbálására használja fel apert. Eddig több száz személyt vettek őrizetbe, köztük katonatiszteket, az AKP-kormány bírálóit, neves újság­írókat, művészeket, nemrégiben pedig szegény gyermekeket civil szervezeteknél oktató liberális nő­ket. Valamennyiüket kormányel­lenes összeesküvéssel vádolják. De az Ergenekon-ügy mindennél job­ban rávilágít atörökrendőrségetésa szegények oktatását segítő ösztön­díjakat ellenőrző Gülent tarikat cso­port hatalmára - írta Söner Cagap- tay, egy washingtoni kutatóintézet munkatársa a Newsweek című ame­rikai hetilapban. A Gülen tarikat (iszlám rend) a 70-es években jelent meg Törökor­szágban FethuUah Gülen imám ka­rizmatikus vezetésével. Míg a tari- katok, azaz vallási rendek általában a szolidaritást megtestesítő társasá­gokként léteztek, a Gülen tarikat a konzervatív muzulmán értékek és a modem életforma vegyítését aján­lotta. A törökök nagy része viszont bizalmatlanul tekint erre. A Gülen tarikat missziós és ön­kéntes munkájának köszönhetően az évtizedek folyamán társadalmi és politikai befolyásra tett szert. Üzleti lobbicsoportokat és kutatóintézete­ket működtet Washingtonban és Brüsszelben; egyetemei, bankjai, tévétársaságai és újságjai vannak vi­lágszerte; iskolákat tart fenn, ame­lyekben több mint kétmillió diák ta­nul, sokan ösztöndíjjal. A Gülen tarikat a 90-es években tett szert politikai hatalomra Török­országban, több politikai pártnak nyújtott támogatása révén. Cserébe embereit a rendőrség és az oktatási minisztérium kulcsfontosságú tiszt­ségeibe nevezték ki. Befolyásának növekedését megakasztotta, hogy a nagy hatalmú török hadsereg (amely a világi berendezkedés leté­teményesének tekinti magát) 1997-ben közleményben figyelmez­tetett: az akkor kormányzó iszlamis- ta Jólét Pártjának (Refah Partisi) po­litikája sérti a világi török alkot­mányt. Az ezt követő tüntetések és médiakampány elsodorta a Refah- kormányt. A török igazságszolgáltatás nem sokkal később perbe fogta Gülent, azt állítva, hogy megpróbálta át­venni a hatalmat Törökország felett, arra kérve a híveit: épüljenek be a rendszer ütőerébe anélkül, hogy kí­vülállók észrevennék létezésüket, amíg nem jutnak be minden hatalmi központba. Gülen áttelepült az EgyesültÁllamokba. Amikor a Refah romjain megala­kult az Igazság és Haladás Pártja (AKP), majd 2002-ben hatalomra jutott, a Gülen tarikat is újjászüle­tett. Támogatta az AKP-t, cserébe tagjai állami megrendeléseket kap­tak, s „gondjaikba vették” a rendőr­séget és annak belbiztonsági részle­gét. A közelmúltbeli letartóztatások jól mutatják a Gülen tarikat hatal­mát: a rendőrség liberális szelle­miségű tanárnőket hallgatott le, és csak ezt követően kérte az ügyész­ségtől letartóztatásukat. Napokig tartott a kihallgatásuk, végül vád­emelés nélkül engedték el őket. Rendőrségi aktáikat, tanúvallomá­saikat és a magánéletük részleteit kiszivárogtatták a Gülen tarikat tu­lajdonában álló sajtóorgánumok­nak, amelyek terrorcsoport tagjai­ként festették le őket. Ezzel tönkre- tettékhímevüket, és a világi oktatási rendszerben végzett tevékenysé- güknekis befellegzett. A török igazságügyi miniszter áp­rilis 26-án bejelentette, a rendőrség belbiztonsági osztálya 70 ezer em­ber magánbeszélgetéseit hallgatja le - vagyis csaknem minden ezredik törökután szaglászika rendőrség. Az Ergenekon-ügy boszorkány­üldözéssé vált, az emberek nem mernek telefonon beszélni róla. A nyugati világban utoljára az USA- ban, a McCarthy szenátor által ren­dezett kommunistaellenes perek idején (50-es évek) féltek ennyire az emberek megvitatni közéleti pere­ket. Törökországban, jóllehet csat­lakozási tárgyalásokat folytat az Európai Unióval, afélelemhasonló légköre kezd kialakulni. A mostani helyzetből azonban létezhet kiút: ha az AKP az Ergenekon-ügyet ki- zárólagbűnözőkperekéntkezeli, a Gülen tarikat pedig felhagy a rendőrség ellenőrzésével, és való­ban vallásimozgalommá válik. JEGYZET Bejárót és megkoeszontés SÁNDOR RENÁTA Az egyik, Pozsony melletti-va­lamikor magyar többségű - tele­pülés éttermének ajtaján olvasha­tó a felhat: BEJÁRÓT. Öles betűkkel áll a bejáraton, még ak­kor is észrevennénk, ha nem ara­szolnánk az autóval a községen keresztül, márpedig ezen hosszú évek óta csak araszolva lehet át­jutni. (Mindegy, most nem a Pozsony-Dunaszerdahely közti közlekedés napi kínjairól akarok írni, bár az is megér egy misét.) Hirtelen nem is tudtam, örüljek-e vagyszomorkodjam. Mert ma, ugye, rendkívül európai gondol­kodású kormányunkintézkedései nyomán már igencsak örülhe­tünk, haegy Pozsonytól kétkilo- méterre fekvő faluban magyar fel­iratot találunk. Az ember - értsd, a szlovákiai magyar - lassan már azért is hálás lesz, hogy megtiszte­lik őt magyar felirattal. Úgyis mondhatnám, dicséretes az igye­kezet, főleg, ha az étterem tulaj­donosa esetlegszlovák. Csak, tes­sékmondani, miért kell tájszólás­ban feltüntetni a feliratot? Félre­értés ne essék, semmi bajom a táj­szólásokkal, mindegyik gyönyörű, s lévén magam is csal­lóközi, semmi bajom a „bejároť­tal sem, sót, szüleim házán a mai napig „bejárót” és nem „bejárat” van. Valahogy az emberben azért mégisottmotoszkál: nemlehetett volna megkérdezni valakitől, ho­gyan is írják helyesen a szóban forgó szót? Más, de hasonló élmény. Egyik, pozsonyi székhelyű közintéz­mény illetékesét kérdeztem va­lamilyen témában egyik cikkem megírásához. Mondanom sem kell, a beszélgetés szlovákul folyt. A nagyon kedves és készséges hölgy a párbeszéd végén azt kérte tőlem, küldjem el neki a cikket, miután megjelent, szeretné meg­nézni. Szívesen, mondtam, de magyarul van. Nem gond? Nem, mondta a hölgy, értek magyarul. A cikk elment, másnap a követke­ző, nagyon bájos levelet kaptam tőle: „Csak akarom megkoeszo- enteni az cikkelkueldését. Ne­kem teczet úgy ahogyan megírta.” A levél archaizáló stílu­sa tetszett volna, ha a hölgy Ba­lassit akarta volna utánozni, ám feltehetően nem erről volt szó. Ha az érintett hölgy szlovák, aki megtanult magyarul, akkor az igyekezete tiszteletre méltó, ked­ves, és semmi bajom a helyesírá­sával. Ám ha magyar, és csak azért nem ismeri a magyar he­lyesírást, szórendet és a szavak pontos jelentését, mert szülei an­nak idején szlovák iskolába járat­ták, akkor a történet már nem bá­jos, inkább szomorú. KOMMENTÁR Ha állam bácsi vállalkozik GÁL ZSOLT Az államnak olyan közjavak előállítására kellene koncentrálnia, amelyeket a profitvezérelt magánszektor nem képes előállítani: a belső és külső ellenségtől való védelem (hadsereg, rendőrség) és az igazságszolgáltatás rendszere. Emellett még vállalhat olyan egyen­lő esélyt teremtő alapfeladatokat, amelyekről össztársadalmi kon­szenzus létezik (például alap- és középfokú oktatás). Ehelyett Szlovákiában (is) azt látjuk, hogy az állam ezernyi más do­logba beleüti az orrát, például vállalkozót játszik, erdeje, repülőte­re, vasúttársaságai, különböző ügynökségei, cégei vannak. A vég­eredmény: az állam képtelen jól ellátni az alapfunkcióit, a mellékes vállalkozásokat meg tönkreteszi a politikai befolyásolás, magya­rán : a politikusok és haverjaik szétlopják őket. Azt nem kell különö­sebben elemezni, milyen gyatra állapotban vannak az alapvető ál­lami közszolgáltatások. Az igazságszolgáltatás és a bíróságok hely­zete romlik, minden felmérés magas és növekvő korrupcióról az in­tézmények iránti alacsony bizalomról tanúskodik. Azt, hogy az ál­lam mennyire törődik az oktatással, lemérhetjük például a pedagó­gusok bérén. Ahelyett, hogy a kormány ezeknek a rendszereknek a működésén próbálna javítani, inkább tovább ront rajtuk (lásd a Speciális Bíróság megszüntetése érdekében tett lépéseket), és szá­mos más területen forgácsolja szét az erejét meg a pénzét. Az államnak van például erdeje, méghozzá jó nagy, az ezt kezelő vállalat Szlovákia erdeinek mintegy felével gazdálkodik, egyre rosszabbul. A tavaly még nyereséges cég idén súlyos, 100 millió eu­ró feletti veszteséggel működhet, ezért kapott is a Fico-kormánytól 66 millió euró mentőhitelt az adófizetők pénzéből. Haegy magán­erdészet ekkora veszteségeket halmozna fel, csődbe menne, de ez egy állami vállalattal (bármelyik szektorban) sosem fordulhat elő, hiszen a politikusok az adófizetők (vagyis a nyereséges magánszek­tor) pénzéből mindig megmentik. Mivel nem kell a végrehajtótól rettegni, ezért nem is fontos a cég hatékonysága, annál lényegesebb az illetékes politikusokkal fennálló jó kapcsolat. így már talán nem is meglepő, hogy az állami erdővállalatnak csak az egyik liptói rak­tárából 19 ezer köbméter rönkfa hiányzik 770 ezer euró becsült ér­tékben. Meg az sem, hogy bizonyos politikusokhoz közel álló köz­vetítő cégeknek adja el a kitermelt fa jelentős részét, amelyek jóval drágábban adják azt tovább a feldolgozóknak. Pedig az állami válla­latok hatékony és nyereséges üzemeltetéséhez legtöbbször két alapelv betartása is elég lenne a menedzsment részéről: nem sza­bad lopni, és nem szabad lopni hagyni másokat. A magánszektor­ban ez többnyire működik, az államiban többnyire nem. Hogy né­hány skandináv és angolszász országokban a hatékony állami szektor nem csak elvi lehetőség? Ez igaz, de tessék megnézni, hol állnak ezek az országok a korrupciós világranglistán, meg hol van (illetve csúszik lefelé) ezen a listán Szlovákia. Tekintettel arra, hogy a Fico-kabinet által kinevezett vezetés mi­lyen katasztrofálisan rossz hatékonysággal működteti az állami cégeket, illetve, hogy a kormánypártokhoz kötődő különböző cé­gek milyen gátlástalanul fejik meg őket, a Dzurinda-kormány egyik legszerencsétlenebb lépésének tekinthető, hogy nem priva­tizálta a teljes eladható állami vagyont. Vigasztalhatjuk magunkat viszont azzal, hogy legalább a nagyvállalatok többségét sikerült magánosítani. TALLÓZÓ KOMMERSZANT Alekszandr Lukasenko fehér­orosz elnök a hét végén felhívta a kormányát, hogy a világ más tája­in keresse a boldogulást, s beje­lentette, Minszk szakított Moszk­vával, amellyel még a múlt héten is a közös szövetségi állam létre­hozásán fáradozott a közös mi­nisztertanács ülésén, ahol 2011. július 1-jére kitűzték az egységes orosz-kazah-fehérorosz vámte­rület létrehozásának határidejét. Az elfordulás oka, hogy Alekszej Kudrin orosz pénzügyminiszter összeomlást jósolt a fehérorosz gazdaságnak, de a valóságban in­kább azon sértődhetett meg Lu­kasenko, hogy Moszkva nem akaija megadni a soron követke­ző, félmilliárd dolláros hitelt, ha mégis, akkor rubelben, ez pedig Minszkiek nem felel meg. A Kommerszant úgy vélte: ha a gazdasági konfliktus tovább mélyül, hatással lehet a két or­szág közötti katonai-politikai együttműködésre is. Lukasenko politikai következményekkel fe­nyegetőzött, s azt mondta, más­hol kell keresni a boldogulást, de csak kazahsztáni nevezte meg, amely Oroszország helyére lép­het. A Nyugatot nem említette. Pedig az EU több látványos gesz­tust is tett Minszkiek: Fehér­oroszország is részese az EU Kele­ti Partnerség programjának, és az Európa Tanács közgyűlésében helyreállították az 1997-ben megvont meghívotti státusát. A lap szerint azonban gazdasági haszonra ebből nem lehet számí­tani: a Keleti Partnerség az összes érintett államnak mintegy 600 millió eurót irányoz elő három év alatt, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank szakértők szerint csak jelentős gazdasági reform esetén nyújtana hitelt Minszk- nek, és még akkor is csak jóval kevesebbet a kért 7 milliárd dol­lárnál. A lap szerint Lukasenko eltökélt szavai azt jelzik, hogy a gazdasági konfliktus átcsaphat a katonai-politikai szintre, és eb­ben az esetben az első hatása a szeptemberre tervezett közös hadgyakorlat lemondása lehet, amelyet Anatolij Szergyukov orosz védelmi miniszter a Szö­vetségi Állam létrehozása óta legnagyobb közös rendezvé­nyének nevezett - írta a Kom- merszant. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents