Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-12 / 134. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 12. Kultúra 9 Svájci művészek - Liliane Csuka, Maria Eitle-Vozar, Paolo Rossi és Margrit Schärli - kiállítása Somorján Történetek - négy szemszögből Margrit Schärli, Maria Eitle-Vozar, Paolo Rossi és Liliane Csuka (Somogyi Tibor felvételei) Történetek címmel négy svájci képzőművész - Liliane Csuka, Maria Eitle-Vozar, Paolo Rossi és Margrit Schärli - közös kiállítása nyílik holnap este negyed nyolckor a somorjai zsinagógában. MISLAY EDIT Liliane Csuka visszatérő vendégnek számít a Kiss Csaba és Suzanne által működtetett At Home Galleryben. A galéria fennállása óta a svájci képzőművésznek több önálló kiállítását is láthatta a zsinagógában a közönség, sőt Liliane Csuka fiataloknak is tartott képzőművészeti alkotóműhelyt Somorján. Az ő ötlete volt, hogy ezúttal egy csoportos kiállítás helyszíne legyen a zsinagóga. Három képzőművész pályatársát kérte fel a közös projektre, korábban mindhármukkal dolgozott már együtt, így biztos volt benne, hogy megtalálják a közös hangot. Maria Eitle-Vozar, Páolo Rossi és Margrit Schärli tavaly „előlátogatáson” járt Somorján, hogy megismerkedjenek a zsinagógával, ihletet merítsenek a helyből, a környezetből, és hogy megtalálják a közös nevezőt, amely valamennyiük alkotását összefogja. Látogatásuk során, mint az a kiállítás koncepciójának összefoglalójában olvasható, egyrészt a zsinagóga fájdalmas múltjával, másrészt azzal az élénk kulturális élettel szembesültek, amely annak köszönhető, hogy a vallási építmény - miután eredeti funkcióját már nem töltötte be - másfél évtizede magángalériaként működik. A látogatás mindegyik művészben különböző inspirációt, különböző történetet hívott elő, és ezeket a történeteket osztják most meg a látogatókkal. Maria Eitle-Vozart a gyökerei ide kötik, hiszen kassai származású, 16 éves volt, amikor 1968-ban Svájcba költözött, ahol képző- művészeti középiskolát végzett, rajztanári képesítést szerzett, majd a milánói Accademia di Bre- rán folytatta tanulmányait, és szobrász lett. Bár, mint megjegyezte, nem teljesen a klasszikus értelemben vett szobrokat készít. Főként agyaggal dolgozik, mert nagyon megszerette ezt az anyagot, és lényegében kerámiai technikát használ az alkotó munkája során. „A Kassán töltött gyerekkorom nagyon fontos a számomra - mondta. - Az ott töltött évek talán a legfontosabbak az életemben. Most tudatosul ez bennem igazán, hogy itt tartózkodom Somoiján. Ez persze nem, jelenti azt, hogy a munkám során csak a múltból merítek, mert a jelen is inspirál. A múlt és a jelen összefügg, a két dolog erősíti egymást, egyik a másik nélkül nem létezhet. Művészként több témával is foglalkozom, nagyon érdekelnek például a fragmentumok, a pillanatnyi dolgok, jelenségek, amelyek aztán eltűnnek, de valamiképpen mégis nyomuk marad. Ezeket próbálom az agyag segítségével kihangsúlyozni, amely által egészen más kifejezést, értelmet nyernek. Amikor először jártam itt a zsinagógában, hogy megnézzem a helyszínt, a legerősebb benyomásom az volt, hogy ez a hely ma is közvetlenül árasztja magából a múltat. Az embernek szinte önkéntelenül eszébe jutnak azok a történetek, amelyek ehhez a helyhez kötődnek. Az én történetem arról szól... nekem úgy tűnt, mintha a város hajdani lakói, a zsinagóga látogatói még itt lennének, mintha még hallanám őket. Ezért egy szimbolikus étkezőasztalt készítettem, amelyet mintha sietve hagytak volna el azok, akik körülötte együtt ültek... Az asztal egy valamikori idillikus helyszín tanúja,-amelyen már nem maradt más, csak az abrosz, amelyet agyagból készítettem el, rajta egy-egy olyan család monogramjával, akik valamikor a városban éltek...” Paolo Rossit ittjártakor az apró kerek Duna-kaviesok ihlették meg, amelyeket a víz hoz, sodor magával, és valamiképpen szintén a történelmet, a múló időt jelképezik. A művész ezekből a kavicsokból alkotta meg a maga betűit és szavait, amelyek a múltról mesélnek, s e kavicsokból olyan szófolyamot készített, amely a közelben kanyargó folyót - a több országot átszelő, különböző nemzeteket és kultúrákat összekötő Dunát - is jelképezi. Margrit Schärli egy hosszú, mintegy 200 méteres papír- gyöngyfüzért készített, ezeket házilag készített, merített papírból készített félgömbökből fűzte össze. A kis félgömbök csaknem ötéves munka eredménye. Nyersanyagként újságokat, magánleveleket, skiccfüzeteket és irodapapírt használt fel. A hosszú lánc - a papírgyöngyökön itt-ott felsejlő betűkkel - azokat az eseményeket jelképezheti, amelyek a zsinagógában történtek, a múlttól egészen napjainkig, illetve minden egyes félgömb egy-egy embert is szimbolizál, akinek valamilyen módon köze volt/van a zsinagógához. Liliane Csuka így vallott a saját munkájáról: „Mindig ugyanazt a gondolatot hangsúlyozom. Az eddigi munkáim során is mindig valamilyen betűkkel dolgoztam a zsinagógában, olyan kultúrák írásjeleivel, amelyek ma már nem léteznek. Vagy azért, mert e kultúrák eltűntek, vagy azért, mert képviselőit elpusztították, kiirtották. Ezzel is arra akarom felhívni a figyelmet, hogy minden kultúrának, minden nemzetnek, minden fajnak joga van arra, hogy létezzen, hogy helye legyen itt a földön, hogy védelmet élvezzen. Ezért most egy függönyt készítettem a zsinagógába, amelyet a Tórát védő ajtó előtt helyeztem el, a függönyre pedig - az eltűnt kultúrák mementójaként - régi írásjeleket festettem.” Margrit Schärli 200 méteres „papírgyöngyfüzérét" készíti A lyukas zászló című dokumentumfilmért kapta A Cino del Dúca Alapítvány tüntette ki az írót Kovács Klaudia Újabb díja Életműdíjat kapott Kundera ÚJ SZÓ-HÍR Kovács Klaudia újabb díjat vett át A lyukas zászló (Tom from the Flag) című független, szociopoli- tikai, történelmi dokumentumfilmjéért. A többszörös díjnyertes alkotás ezúttal a CINE Arany Sas (CINE Golden Eagle) díjat nyerte el, a Legjobb Független Dokumentumfilm kategóriában Washingtonban. A CINE organizáció „1957 óta ismeri el az amerikai filmgyártás legkiválóbb alkotásaié’. Fiatal filmesként olyan legendás hírű rendezők is elnyerték a CINE Arany Sas díjat, mint Steven Spielberg, Ron Howard, Mel Brooks, Ken Bums és Mike Nichols. A lyukas zászló 96 perces alkotás, mely a kommunizmus nemzetközi hanyatlásáról szól, és az 1956-os magyar forradalmat mint a kommunista rendszer későbbi bukásának katalizátorát mutatja be, mely egyben kiemelkedő fordulópont volt a demokrácia felé vezető úton is. Kovács Klaudia filmjét többek között az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos és a többszörös díjnyertes Kovács László operatőrök közreműködésével készítette, (ú) MTI-TUDÓSÍTÁS Párizs. Személyesen vette át szerdán a Párizsban élő Milan Kundera cseh író a Francia Akadémiához tartozó Simone és Cino del Dúca Alapítvány díját, amelyet életműve elismeréséül kapott. A díjat korábban olyan neves személyiségeknek ítélte oda a francia akadémikusokból és más tekintélyes személyiségekből álló 14 tagú testület, mint Václav Havel egykori cseh elnök, Jean Anouüh francia drámaíró vagy Andrej Szaharov orosz író. Az 1967-ben elhunyt olasz kiadó, Cino del Dúca felesége, Simone által 1969-ben létrehozott alapítvány nemzetközi díja 300 ezer eurós pénzjutalommal jár. Az elismerést évente adják át kiemelkedő művészi vagy tudományos művek alkotóinak, akiknek munkássága tükrözi a modem humanizmust. Az alapítvány emellett ösztöndíjakat is biztosít tudósok, művészekés írókszámára. A most 80 esztendős Kundera a kommunizmus eszméi iránti kezdeti lelkesedés után az 1960-as években a cseh reformkommunisták táborához csatlakozva a szocialista rendszer legélesebb kritikusa lett. PENGE Felkérés haláltáncra A fiúk háborúsdit játszanak. Ólomkatonák helyett a képernyőn villogó szavakkal és fényszedésben. A múltkor nagyra értékeltem Balázs Attila szellemes és ironikusan derűs (emellett pontos) délvidéki krónikáját, Pé- terfy Gergely (1967) halálfejes történelmi regényét azonban, noha az író szintúgy jó tollú és felkészült, nem tudom sem be-, sem elfogadni. Mindkét regényben szárnyal a férfifantázia - az utóbbi esetben azonban száll alá a földi poklok fenekére, fejest a szaftos matériába, és ott ragad. A magyar irodalom legmor- bidabb könyvét olvashatják el azok, akik vevők az ilyesmire, az efféle ars moriendi típusú, ámde posztmodernizált esztétikára, a vérsikamlós témákra és a nekro- fil szemléletre. A Halál Budán ebből a szempontból egységes: mindenestül morbid. Mi több, átcsöpög a horror műfajába. Annyi hullaié, vér, seb, okádék, szömyszülemény, leszakított végtag, bél... nem sorolom... csurog végig ezen a regényen, hogy a mű végül teljesen elázik az iszamósságban. A szerző „gonosz teremtőnek” gondolja magát, nem egy kritikusa a bor- zadály esztétikájának keretében elfogadhatónak, sót kitűnőnek találja új regényét, én azonban nem tudom, hogy miért volt erre szükség, a kegyetlenkedés és a förtelem stílusos, hol naturalista, hol allegorikus pörgetésén kívül mire vezet ez a magasirodalmi ponyva, s az olvasó, ha spéciéi nem leli élvezetét a hor- rorisztikus jelenetekben meg a ľ É T f R Y V GUGÍ 1. HALÁL BUDÁN hörgő csataképekben, mégis mit gondoljon, miután bekebelezett ennyi rémséget? Péterfy Gergely regénye egy igen ügyesen megírt könyv, nyelvileg kidolgozott, a hosszú mondatok szépen tekeregnek, stilisztikailag, retorikailag, nar- ratológiailag már-már kiválónak mondható, a kompozíciója is érdekes; történelmi regény lévén olvasmányokon alapszik, és a vendégszövegeket észrevétlenül simítja be sűrű szövetébe. Két hosszabb és egy rövidke részből áll: az elsőben az olasz Solari gróf 1723-ra datált, levélnek mondott emlékezését olvashatjuk BécS török ostromáról, a másodikban egy angol ifjú, egy XVII. századi katasztrófaturista naplóját Budavár ostromáról, a harmadik, mindössze 13 oldalas farkinca pedig egy szink- retikus-szimultán víziószerűség, ittasuk látomás, melyben minden szál össze-vissza fut. A történelmi téma azonban csupán alibi a morbid írói játszadozásokra, ürügy egy tocso- gósan, már-már kéjelgőn sötét létszemlélet, jobban mondva haláltánc szép kifejezésére^ és alkalom a stilisztikai-retorikai ujjgyakorlatokra meg a festői komponálásra. A hajmeresztő bi- zarrságok hajszolása, melynek legkirívóbb (undorító) példája egy kezetlen-lábatlan nyomorék vásári mutogatásának a mutogatása, a legkülönbözőbb besti- alitások halmozása a nők megerőszakolásától a cifra gyilkosságokig, a szenny görgetése: posztmodem álbarokk, melynek mégoly repedezett metafizikai vagy teológiai, avagy komolyan vehető világszemléleti alapja- kerete sincs. Történelemszemléletnek ez kevés és lapos, itt csupán dögletes halál és rothadás van, bármi ellensúly nélkül. (A központi szereplő, a fehér se- lyeminges és vakmerő Michele ď Aste nápolyi báró vignettaként beragasztott alakja nem képez meg ilyesmit.) Hiszen még a szerelmi jelenetek is iszonyatosak. („Senkiházi, tálján tolvaj, nápolyi sikátorba, szemétbe, rohadt halbél közé szült a kurva anyád, miközben rádfosott” - így beszél a regény egyik, a sok kurva között kivételesen nemes lelkűként felvezetett nőszereplője.) Mégsem nevezném ezt radikalizmusnak, mivel a stílus már-már édeskés, mint a hullaszag, nincs a mondatoknak keménységük, nincs belső tartása, érdemi intellektu- alitása ennek a prózának. Péterfy mívesen kidolgozott víziói el- omlanak és elbomlanak. Nem segítenek élni, gondolkodni, ér- zületileg bántok csupán. Értékelés: •••OOOOOOO RÖVIDEN Elmarad holnap a Mandragora Komárom. Műszaki okokból elmarad Niccolo Machiavelli Mandragora című vígjátékának június 13-i, holnap esti előadása a Jókai Színházban. A színház köszöni akedves nézők megértését, (b) Kortárs gyermekkönyv-illusztráció Pozsony. Tegnap nyitották meg a Bibiana-házban a Kortárs szlovák gyermekkönyv-illusztráció című kiállítást, amely a BIB 2009 szlovákiai előválogató bemutatója, (ú)
