Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-10 / 132. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 10. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ FÁZ A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent, Kihívás a győztes Orbán számára című írásában Reinhard Olt arra mutatott rá: a vasárnapi választásokon kevésbé az Európai Parlament magyar képviselőiről, mint inkább a belpolitikai erőviszonyokról és a pártok ebből fakadó stratégiáiról volt szó a legkésőbb 2010 tavaszán sorra kerülő országos parlamenti választások előtt. Ha a szocialista kormány kitart addig. A cikkíró beszámolt arról, hogy Orbán Viktor pártja, a nemzeti konzervatív Fidesz a szavazatok 56,7%-át szerezte meg, de ez a győzelem nem felel meg a várakozásoknak. A közvélemény-kutató intézetek azt jósolták, a párt a voksok csaknem kétharmadához juthat. Ráadásul a Fidesz a választásokon a szavazatok 14,8%-át megszerző Jobbikban olyan riválisra talált, amely nem sokkal gyengébb, mint a hét éve kormányzószocialisták, (mti) Bürokrácia EU-módra (Peter Gossónyi rajza Az európai parlamenti választás igazi vesztese egyértelműen a Szabad Demokraták Szövetsége A Jobbik-siker titka Nagy meglepetéseket hoztak az európai parlamenti választások Magyarországon. Foglaljuk össze tömören az eredményeket. KISS TIBOR NOÉ A Fidesz abszolút többséget szerzett, ráadásul EP-választá- son még sosem volt ekkora különbség (40 százaléknyi) a szavazás első és második helyezettje között. A Magyar Szocialista Párt középpárttá zsugorodott, az abszolút számokat tekintve még sosem kapott ilyen kevés (502 ezer) szavazatot, mint múlt vasárnap - a szocialisták eredménye még az első, 1990-es országgyűlési választások eredményeit is alulmúlta. Földindulás a Jobbik előretörése Földindulásszerű volt a Jobbik Magyarországért Mozgalom előretörése, a szélsőjobboldali párt csupán 75 ezer szavazattal kapott kevesebbet, mint az MSZP, ráadásul hét megyében meg is előzte a szocialista pártot. A Magyar Demokrata Fórum ismét egy hajszállal lépte át a bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt, noha a közvélemény-kutatók előzetesen esélytelennek tartot- tákDávid Ibolya pártját. A legnagyobb bukás A legnagyobb bukást egyértelműen a Szabad Demokraták Szövetsége szenvedte el. Az SZDSZ történelmi vereségetszenvedett, alibe- rálisok 2,16 százalékos eredményével a párt vezetőinek rémálma vált valóra. Az SZDSZ-t még a politikában „zöldfülű” Lehet Más a Politika - Humanista Párt választási szövetség is megelőzte (2,6 százalék). A választáson részt vettek még a kommunisták (27 ezer szavazat), valamint a Roma Összefogás mozgalma (13 ezer szavazat). Mit jelentenek az egyes pártok szempontjából az EP-választási eredmények? Egyértelművé vált, hogy a 2010-es parlamenti választásokon már nem Fidesz-MSZP párharc zajlik a győzelemért. Ami azonban a Fidesz számára is figyelmeztetőjel lehet, az a Jobbik előretörése. A közvélemény-kutatók előzetesen egy EP-képviselői helyet jósoltak a Jobbiknak, a párt végül hármat szerzett, kettőt a Fidesztől elvéve. Radikális is, meg nem is S bár a Fidesz egyelőre hivatalosan azt kommunikálja, hogy nem foglalkozik a Jobbikkal, ezt nem teheti meg. Orbán Viktornak ügyesen kell taktikáznia a következő egy évben ahhoz, hogy pártja megszerezze az abszolút többséget. Egyrészt ra- dikálisabbnak kell mutatkoznia a választók előtt, nehogy a Jobbikmég több szavazatot vegyen el tőle; másrészt nem lehet túl radikális, mert azzal a középről érkező támogatóinak elvesztését kockáztatná. Ki volt az áldozat? A politológusok arról külön vitát folytatnak, hogy a Jobbik vajon a Fidesztől vagy az MSZP-től vett-e el szavazatokat. A területi eredmények elemzése alapján egyértelműnek tűnik, hogy a Jobbik inkább a szocialisták szavazói számára volt életképes alternatíva. Vona Gábor pártja azokban a kelet-magyarországi megyékben szerzett második helyet, ahol korábban a szocialisták számítottak egyeduralkodónak. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a Jobbik szavazói között rendkívül sok lehet a fiatal, „új szavazó”, aki talán még sosem vett részt választásokon - vagy az életkora alapján, vagy mert eddig nem talált a kedvére való politikai erőt. Meglepetés mindenkinek A Jobbik által szerzett közel 15 százalékos eredmény (420 ezer szavazat) még a politológusokat és közvélemény-kutatókat is meglepte. A Jobbik-jelenségre adott válaszok nagyjából két irányba mutatnak. Az elemzők szerint a Jobbik mutatta fel azt a „tiszta” alternatívát a jelenlegi, hitelét vesztett politikai elittel szemben, amire az emberek túlnyomó többsége (még azok is, akik nem a Jobbikra voksoltak) vár. Másrészt a Jobbik sikere annak tulajdonítható, hogy a párt volt az egyetlen, amely választ adott az egyre inkább létező „cigánykérdésre”. A Jobbik válaszát sok szempontból kritizálhatjuk, nevezhetjük populistának, demagógnak és veszélyesnek - a Jobbikon kívül más párt nem adott választ erre a problémára. A baloldal bukása A baloldal megbukott, még ha Lendvai Ildikó a választások éjszakáján nem is lepődött meg azon, hogy pártja 4 mandátumot szerzett. „Ezt mutatták a közvélemény-kutatási adatok” - felelte az MSZP frakcióvezetője, elfelejtve, hogy az eredmények az MSZP történetének leggyengébb választási teljesítményét jelentik. A szocialisták egyébként tudják, hogy a következő országgyűlési választásokat elveszítették, ezért már csak azon vitáznak, hogy kihúzzák-e 2010-ig kormányon, vagy kezdeményezzék az előrehozott választásokat. Az előbbi mellett érvelők azt mondják, hogy a Bajnai-csomag miatt talán javul a lakosság helyzete, ami erősítheti a párt esélyeit a jövő évi választásokon. Az előrehozott választás mellett érvelők pedig azt állítják, hogy egy újabb gyors vereség és a kormányzás átadása adna némi esélyt arra, hogy a párt összeszedje magát a jövő ősszel esedékes önkormányzati választásokig. A választók büntetése A választás igazi vesztese egyértelműen a Szabad Demokraták Szövetsége - a párttal még sohasem fordult elő, hogy ne étje el a bejutáshoz szükséges küszöböt egy országos szintű választáson. „A választók megbüntettek minket” - fogalmazott a bukás éjszakáján Fodor Gábor, a lemondását benyújtó pártelnök. Fodor konklúziója helyes: az, hogy a liberálisként elkönyvelt LMP-HP országosan és Budapesten is megelőzte az SZDSZ-t, egyértelműen az SZDSZ- szel szembeni választói „bosszúként” értelmezhető. A süllyedés okai a pártvezetés számára is nyilvánvalóak lehetnek: az SZDSZ nem képviselte következetesen a liberális elveket, és asszisztált a Gyurcsány-Bajnai cseréhez is, ami valószínűleg az utolsó csepp volt a pohárban számos liberális szavazó számára. A párt egykori elnöke, Tölgyessy Péter keményen fogalmazott az SZDSZ kapcsán: kiderült, hogy a magyar valóságnak az SZDSZ által képviselt értelmezési kerete megbukott. MDF: balra át Az EP-be becsusszanó MDF különös helyzetbe került. Az eredetileg jobboldali párt számára hirtelen elfogyott a tér a politikai paletta jobboldalán, így könnyen lehet, hogy a magyar demokraták folytatják a „balra húzódást”. Erre utal Dávid Ibolya beszéde is a választások éjszakáján. Az MDF elnök asszonya szokatlanul éles hangú, és kifejezetten liberális beszédet mondott a Jobbik előretörésével kapcsolatban - egyúttal támadva a Fidesz és az MSZPdemagógpolitikájátis. A 2009-es EP-választások kapcsán a legtöbb elemző a Jobbik előretörésére hívta fel a figyelmet. S közben rámutat a térképre: a cigányellenes retorikával érvelő párt éppen azokon a településeken lett a legnépszerűbb, ahol az átlagnál magasabb a roma lakosság aránya. Ahogy Tölgyessy Péter fogalmazott a Figyelőnetnek adott interjújában: a Jobbik kapcsán „lehet azzal fenyegetőzni, hogy jönnek a fasiszták, de ez hibás reakció lenne. A cigányság kérdése létező, súlyos probléma, az igazi feladat pedig most valódi válaszokat adni, mert ha ezek nem születnek meg, a Jobbik tovább menetel”. A politikai elit eddig a probléma felvetésével is adós maradt, nemhogy a válaszokkal. És ezt már nem lehet többé megspórolni. KOMMENTÁR Húsrágó, hídverő MOLNÁR NORBERT „És most nincs más, hát jöjj elő / Húsrágó, hídverő, félkarral ölelő.” Lovasi András, a Kispál és a Borz frontémbere írta eme sorokat 20 évvel ezelőtt - és lön, előjöttek a hídverők. Megalakították a világ egyik legütődöttebb nevű pártját. A név remek táptalaja lesz a magyar szóvicceknek (lehidalás, lemegy hídba, függőhíd, kötélhíd, hídverés, hídégetés, Nepo- muki Szent János Párt, kilenclyukú párt, Mária Valéria Párt stb.) és a szlovákoknak is (MOST: Maďarská občianska strana teraz, Maďari a ostatní stb.). Nem árt ugyanis, ha egy párt nevéből kiderül, melyik parton áll, a jobb vagy a bal parton, bár olyan is van, hogy egy párt éppen úton van. A folytatás üyen szempontból csak jobb lehet, mint a kezdet. Egyelőre a két pártot markánsan csak a színük különbözteti meg. Amin áll vagy bukik az MKP és/vagy a Híd sikere, az nem is a pártprogram lesz, hiszen mindketten jobbközépre pozícionálják magukat, hanem a politizálási stílus. Kit képesek és milyen hangon, netán nyelven megszólítani? Mivel a Híd valamiféle szlovák-magyar párttá alakulna, potenciálisan több választót tud megszólítani, mint az MKP. De ugyanez lehet a veszte is: nem tudja megszólítani sem a magyarokat, sem a szlovákokat, hiszen nemegy tanulmány készült már arról, hogy a nemzetiségi átszavazás Szlovákiában nem igazán működik. Ezért talán elsietett volt a szlovák-magyar párt alakulásának bejelentése, hiszen ha nem sikerül a szlovák rész, csak a magyar, már az első sikertelenségről is beszélhetünk. Színmagyar pártként ugyanis talán több keresnivalója lehetne Bugáréknak azzal, hogy teljesen nyitottak a szlovák pártokkal való együttműködésre, koalícióra. Az már ugyanis most borítékolható, hogy az MKP radikalizá- lódik. Ha nem a válóságban, hát Duray Miklós kijelentései által. Az MKP-t már most is Duray tartja kézben, s miután távoznak a pártból legfőbb kritikusai, még kisebb lesz az ellenállás vele szemben a pártstruktúrákban. A nyilvánosság előtt az MKP lassan visszavedlik Együttéléssé, ami jelentősen csökkenti társadalmi elfogadottságát és politikai mozgásterét. A Híd egy óriási előnnyel indul: ez Bugár Béla személye. De az új pártnak nem ebben van a legfőbb pozitívuma. Teljesen mindegy, mit képvisel, a lényeg, hogy megbontja azt az egészségtelen egypártrendszert, ami a szlovákiai magyarság életét uralta minden szinten. Ilyen szempontból az egység megbontása szlogennek kábé annyi értelme van, mint siránkozni a Nemzeti Front szétporlasztásán. Léteznek még olyan szavak, mint az együttműködés, pluralizmüs, versengés stb. Izgalmas pár hónap kezdődik a szlovákiai magyarság és a szlovákiai politika életében. Persze csak akkor, ha az új helyzet új megoldásokat, új módszereket, friss gondolatokat, logi- kusabb válaszokat is hoz magával. Talán vége a gittrágás időszakának. JEGYZET Viskóból fölfelé JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Az utóbbi időben nemcsak a romák elleni támadások szaporodtak meg, s ez a szélsőjobb előretörésével még csak fokozódni fog, de mintha a vüág józanabbik fele is észbe kapott volna, a gömöri régióban is több konferencia, rendezvény foglalkozott a romák jogaival. Mondom, a jogaival, a kötelességeikről ugyanis ezeken az összejöveteleken kevesebb szó esett. „Csókolom a szívit minden anyukának, aki sok-sok gyereket szül nekünk” - mondja az egyik roma aktivista, de arra már nem ad használati útmutatást, hogy ezt a sok gyereket vajon miből is fogja eltartani a család. Egy roma polgármester szinte még mindig diadalittasan közli (három évvel a választások után), hogy végre sikerült abszolút többséget szerezni a helyi önkormányzatban - ami által szerinte legalábbis - a romáknak nemcsak kötelességeik, hanem jogaik is lettek. A községen ez vajmi kevéssé látszik meg. Szerencsém volt az elmúlt években több roma projekten is dolgozni, s találkoztam szép számmal olyan romákkal is, akik nemcsak a jogaikról papoltak és a sült galambot várták, hanem maguk is próbáltak tenni azért, hogy kiemelkedjenek az őseik által teremtett méltatlan körülményekből. Említhetném azt a családot, ahol az anyuka húszgyerekes családból és egy egyszobás viskóból próbált kitömi. Férjével három gyereket neveltek, a két nagyobb leérettségizett, a legkisebb országos szavalóversenyek sikeres versenyzője, példás családi körülmények között élnek. De mind a családfő, mind a két nagyobb gyerek folyamatosan dolgozik, s még csak nem is „újságárusítással” keresik a ■ kenyerüket Bécsben, s nem is „aktivačnín” vannak, hanem évekig Csehországban dolgoztak, majd hazatérve is munkát találtak az amúgy „példás” munkanélküliségtől sújtott járási városban. De a sort folytathatnám, hiszen pozitív példa akad, s szerencsére egyre bővebb a választék. Őket kellene ezeken a konferenciákon felmutatni.