Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-08 / 130. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 8. Vélemény És háttér 5 Irigyellek drágám, hogy EP-képviselőnek választották a férjed. Alig fogod őt látni. (Peter Gossányi karikatúrája) Meglepően jól sikerült a nemrég alakult Szabadság és Szolidaritás rajtja Európa helyett hazaüzenés FIGYELŐ Klaus ellenzi a kárpótlást Václav Klaus ellenzi, hogy a cseh állam a gazdasági válság idején is folytassa a történelmi sérelmekért nyújtott kárpótlásokat. „Nagyon vitatható az elképzelést, hogy majdnem 70 év elmúltával a mai adófizetők pénzéből vagyonvissza- adással és kárpótlással hozzuk helyre azokat a sérelmeket, amelyeket a történelem olyan történelmileg és politikailag érzékeny régióban okozott elődeinknek, mint amilyen a miénk” - vélte Václav Klaus a honlapján megjelent állásfoglalásában. „Nem vagyok híve annak, hogy a rendelkezésre álló korlátozott állami eszközöket a mai helyzetben ily módon költsük el” - tette hozzá. Az elnök arra a törvényjavaslatra reagált, amely lehetővé tenné, hogy anyagi kárpótlást kapjanak a Kárpátaljáról elüldözött egykori csehszlovák állampolgárok. Klaus kifejtette: érti a kárpótlást kérőket, de szerinte a probléma lényege másutt van. „Soha nem értettem egyet azzal a gondolattal, hogy a mai pénzünkért jobb történelmet vásárolhatunk, vagy legalábbis annak valamilyen kitalált változatát” - szögezte le. A cseh kormány javaslata szerint Prága kárpótolná a Kárpátaljáról 1938- 1939-ben és a II. világháború idején a magyar és a szovjet hadsereg által elüldözött egykori csehszlovák állampolgárokat. A feltétel az, hogy az illető cseh állampolgár legyen. A Kárpátaljáról elüldözöttek Podkarpatská Rus néven szervezetet alapítottak, vezetője szerint a kárpótlásra jogosultak száma legfeljebb 400-ra tehető, ami az államkasszát mintegy 800 millió koronával terhelné. Kárpátalja évszázadokon át a magyar állam része volt, de a trianoni békeszerződéssel Csehszlovákiához csatolták. Nemzetközi döntések következtében Magyarország 1938-ban elfoglalta Kárpátalja déli részét, míg egy évvel később egész Kárpátalja magyar fennhatóság alá került. A terület 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához, majd Prága átadta a Szovjetuniónak. (-kés) Ritkán, mégis előfordul, hogy mire az írás megjelenik, az Olvasó többet tud egy eseményről, mint az azt kommentáló krónikás, átfutási idő, lapzárta, miegymás miatt. Ennyivel adózhatunk a klasszikus újságírásnak... LOVÁSZ ATTILA Főleg, ha már az írás leadásakor világos, a hétvégi EP-választás semmiféle csodálatos eredményt nem hozott. Ami részvételt illeti, talán nem leszünk Európa szégyene, de a majdnem húsz százalékos részvétel csak az előrejelzések szerinti 14-hez képest nem rossz. Az alacsony részvételi aránynál általában azok a pártok sikeresek, amelyeknek fegyelmezett választói vannak. Nos, ez Slo- ta választóinál valahogy nem jött be. Vagy nem érezték a tétet, s nem érdekelte őket az EP, vagy Slota valóban ennyit ér két és fél év kormányzás után a halpiacon. A többiek papírformát hoztak, az egységes MKP-indulásnak Dél- Szlovákiában két mandátum a jutalma. Az SNS csupán 5 százalékos eredménye mindenképp jó hír, de nem az egyetlen. Meglepően jól sikerült Richard Sulik teljesen új Szabadság és Szolidaritás pártjának (SaS) rajtja. A párt, amely a gyalogpolgár számára olvashatatlannak tűnhet, hiszen olyan szavakat használ, amelyek a gazdasági reformfolyamatok idején jóformán szitokszóvá váltak, majdnem olyan jól szerepelt, mint a zsigeri aljas ösztönökre építő nemzetiek, s ez nem kis eredmény. Az SaS ugyanis elsősorban gazdasági programmal rendelkezik, igaz, azt komoly értékekkel támasztja alá, megmagyarázva a szabadság és a szolidaritás fogalmát, esetenként radikálisabban támadva az államot és intézményeit, mint a libertiánus közgazdák vagy a szélsőjobbos nacionalisták. A kisebb mértékű adó, a közös források igazságos eljuttatása a valóban rászorultakhoz, a gazdasági lobbicsoportok elleni határozott fellépés mind mind olyan pontja az új párt programjának, amilyeneket ma Magyarországon lelkesedéssel fogadnának a jóformán mindenből kiábrándult választók. Ez az eredmény egyébként nem is arról szól, hogy a jövő évi parlamenti választások nagy esélyese lehet Sulik és csapata, hanem elsősorban arról, hogy az iskolázottabb, általában jobban is kereső városi választóknak köszönhetően esetleg jelentős befolyást szerezhet meghatározó ön- kormányzatokban, akár polgár- mesteri székekben is. Még mielőtt valaki azzal vádolna, hogy elfogult vagyok az adóreform ifjú atyjának pártjával, leszögezném, hogy az SaS még egy dolgot felmutathat: a politikai adok- kapok, a nagy közbeszerzési le- nyúlások, a rendszerváltás nagy félrelépései e párt alapító tagjain nem kérhetők számon - már csak koruknál fogva sem. Ezen írás pillanatában, vasárnap délután a magyar választási részvétel 25 százaléknál tart. Eredményekről lapzártáig talán érkezhet valami, mindenesetre a magyar választók a belpolitikai kérdésekkel mozgósítva indulhattak el szavazni, hiszen a magyar kampányban, a szlovákhoz hasonlóan, Európáról alig esett szó. A magyar belpolitikai feszültségek ismeretében Budapesten feltehetően inkább belpolitikai üzenete lesz a választásoknak, legalábbis erre törekszik a kormányok kívüli pártok némelyike, az őskommunista Thürmer Gyulát nem kivéve. Mire ez az írás megjelenik, megismerhetjük a hivatalos eredményeket - mind itthon, mind Magyarországon, mind Európa-szer- te. Tájainkon a belpolitikai üzenet nem hagyható ki. Azt viszont már most látjuk, ahhoz, hogy az Európai Parlament egy kicsit is közelebb kerüljön közvetlen választóihoz, az európai politikának és hazai megjelenítésének paradigma- váltásra van szüksége. Hogy legalább annyira európaiak legyünk, mint voltunk a sötét középkorban. JEGYZET A könyvek által JUHÁSZ KATALIN Akézművesek, a képeslapárusok, a giccskereskedók, a mutatványosok és az utcazenészek bizonyára zokon vették, hogy négy napra ki- szorultaka Vörösmarty térről, és kénytelenek voltak átadni helyüket egymásfajta zsibvásárnak: a könykiadóknak, könyvteijesz- tőknek, íróknak és olvasóknak. Műanyag standok, szám szerint 105, többnyire tetszetős borítójú, vadonatúj könyvek (hivatalosan 356 darab), valamint a régebbi felhozatal akciós áron - ez a 80. Ünnepi Könyvhét, a kiadókekkorra ütemezik a fontos kiadványok megjelenését, olvasó legyen a talpán, aki átlátja a hihetetlenül tarka kínálatot. Az olvasó azonban találékony fajta - oda csodálkozik, ahol a leghosszabb a sor egy-egy dedikáláson. Abámészjárókelők kérdezgetik a hónuk alatt könyvvel sorban állóktól, mi az, érde- mes-e megvenni. Ha pedig felebarátaiktól, vagy magától az írótól meggyőző választ kapnak, beállnak a sorba. Ebben, a meggyőzés művészetében szerintem Nagy Bandó Andrást illeti az aranyérem. Tanújavoltam, ahogynem létező angoltudásával három perc alatt rábeszélt egy kanadai turistát, hogy vegye mega legújabb, madarakról szóló kötetét, amelybe a madarakat is ó rajzolta. Ake- vésbé rugalmas írók látványosan unatkoznak a napemyő/esemyő alatt, alig várják, hogy leketyegjen a dedikálásra kijelölt egyóra, és mehessenek a búsba, vagy vala- melyikbúfelejtőbe. Ha már a Vörösmarty téren vagyunk, idézzük a mestert, aki anno feltette a kérdést: Ment-e a könyvek által a vüág elébb? Ki-ki válaszoljon magának, szerintem igenis ment. Ha csak az idei kínálat számomra legizgalmasabb köteteit nézzük-van belőlük vagy negyven-rájövünk, hogy sem pénztárcánk, sem bőröndünk nem bírja el ezeket. Plusz kényeztetésnek idén vannak esti programok, zene, tánc, olvasósarkok, bor, pogácsa és torta, valamint jelentős árkedvezmények: akár két-háromszáz forintért lehet túrni értékes könyvet, már aki tudja, melyik ládában turkáljon. Az egészben az a legjobb, hogy ilyenkor négy napon át azt látjuk, hogy vannak írók és olvasók. Es én bizony nem tudok betelni a látvánnyal. Lépten-nyomon ismerősökbe botlik itt az irodalmár, van, akivel csak a téren és csakjúnius elején találkozom, viszont ott folytatjuk, ahol tavaly abbahagytuk. Kicsit bánom ugyan, hogy a budapesti kiruccanás miatt nem mentem el szavazni, de egy: a részvételi arányt nem növelte volna látványosan az az egy voks, kettő: az irodalom szerintem még mindig fontosabb, műit a politika. KOMMENTÁR Soviniszták kötéltánca BARAK LÁSZLÓ Egyelőre vége a politikai cirkusz premierjének, vagyis a Szlovákiai EP-választásoknak. A hellyel-közzel hisztérikus, esetenként pedig groteszkpróbák-akampány-viszontegészen biztosan tovább folytatódnak. Idén ugyanis még lesz egyvoksolás, mégpediga megyei önkormányzati. Jövőre mégkettő, nevezetesenaparlamentbe, majd a községi önkormányzatokba választhat a „polgár” képviselőket. Amint ez ilyenkor általában lenni szokott, a pártok vezérkarai megpróbálják a saját szemszögükből, tehát önmagukjavára elmagyarázni a köznépnek, miért épp ők, mármint az adott pártvezérkar aratta a legelsöprőbb győzelmet a választásokon. Amely cselekmény egyébként teljeséggel érthető, hiszen a politikai marketing épp úgy szól az adott termék, ez esetben az adott párt és politikusainak piaci népszerűsítéséről, mint amikor egy cég az általa gyártott atomreaktort, autót, konzervnyitót, habverőt vagy éppen tanga bugyit kínálja a lehetséges kuncsaftnak... Pedig, ha csak egy kicsit is tárgyilagosan belegondol az ember a szlovákiai EP-választásokat megelőző kampányba, majd megvizsgálja a választói részvételi arányt, egyértelmű eredményként megállapíthatja, a választók voltaképpen le se bagózták a politikusokat. Ugyan minő más következtés juthat a tárgyilagos szemlélő eszébe, ha feketén-fehéren szembesül a ténnyel, amely szerint az országban élő lehetséges választók mintegy 80 százaléka ignorálta a voksolást? Ami ugyan bizonyos mértékű, konkrétan 3 százalékos javulást jelent az öt évvel ezelőtti választási részvételhez képest, ám ugyanúgy, mint 2004-ben, az EP-választásokat abszolváló EU-tag- áUamok rangsorában a sereghajtó pozíciót jelenti Szlovákia számára. Sem a választók, sem a politikusok nem lettek tehát okosabbak az Európai Uniót illető ügyekben az elmúlt öt év során. A választók egyedüli mentsége e tekintetben, hogy a politikusok tulajdonképpen nem is igen akarták őket és önmagukat „fárasztani“ a vonatkozó ismeretekkel, azok teijesztésével. A politikusok ugyanis nyilván úgy gondolták, a választók sokkal hatékonyabban befolyásolható- ak, ha „bonyolult“ uniós „ismeretterjesztés“ helyett kicsinyes, hellyel-közzel alpári belpolitikai csetepatéikba igyekeznek őket bevonni. Az egyik efféle alpári elem kétségkívül az amúgy is hektikus szlovák-magyar viszony célirányos kiélezése volt. Amely cselekményben kétségkívül a szlovák kormánypártok voltak az élenjárók. Akkor is, ha a stupid magyarellenes acsarkodás természetesen a Magyar Koalíció Pártjának sem igen eshetett rosszul. Hiszen az MKP politikusainak sem kellett az Európai Parlamentre vonatokozó ismeretekkel „terhelniük“ választóikat. Mint általában, a méltánytalanul üldözött áldozat szerepét kellett csak alakítaniuk, hogy „megmozdítsák“ azt a mintegy 20 százaléknyi szlovákiai magyart, akik vélt vagy valós üldöztetésük miatti szenvelgésre mindenkor kaphatók. Nem tudni, Csáky Pál megköszöni-e Ficóéknak és Slotáéknak a szóban forgó „támogatást”, amely választói támogatottságban és az EP-mandátumok szempontjából sikert jelentett az MKP-nak. Hiszen belső szétziláltságuk ellenére megőrizte eddigi két EP-mandá- tumát. Amint Ficóék, nem kevésbé pedig Slotáék számára is hasznos volt a magyarellenes hisztériakeltés. A Smer ugyanis három képviselővel többet juttatott az EP-be, a SNS pedig százszázalékos sikert ért el, hiszen, ami 2004-ben nem sikerült nekik, most igen. Megszerezték első EP-mandátumukat. Mi ebből a tanulság? Mindössze annyi, hogy a folytatódó politikai cirkuszi előadások fénypontja továbbra is a sovén kötéltáncosok attrakciója lesz... FIGYELŐ Szlovák-magyar imanap A Krisztushoz való hűség és a Szűz Mária iránti szeretet köti össze a keresztény Európát, így Magyarországot és Szlovákiát is - hangsúlyozta szentbeszédében Zsolna megyéspüspöke szombaton a Nógrád megyei Mátraverebélyen megrendezett szlovák-magyar imanapon. A két nemzetnek közösek a keresztény gyökerei, ugyanazon értékeket vallják, a hitet, a reményt, a megbocsátást és a lelki egységet, amelyek összekötik a keresztény Európa népeit - emlé- ktetetett a magyar és szlovák nyelven celebrált szentmise keretében T omáš Galis. „Isten tanításának fényében megtanuljuk, hogyan gyakoroljuk a szeretet parancsát a magyar és a szlovák nemzet között” - tette hozzá a szlovák főpap. A püspök szavai szerint magával hozta a szlovák hívek és püspökök üdvözletét is. A szentmisén Tomáš Galis és Seregély István nyugalmazott egri érsek együtt imádkoztak Szűz Máriához, mindkét nép védelmezőjéhez. A magyar főpap Szűz Mária támogatását kérte ahhoz, hogy az egymás iránti megbecsülés segítségével „képesek legyünk megszabadulni a gőgtől és a kicsinyességtől, ami minden szembenállás forrása”. ,Annak érdekében, hogy a Kárpát-medence népei közösen tapasztalhassák meg Isten jóságát és legyen bátorságunk kimondani a bocsánatkérés és a megbocsátás szavait” - mondta a volt egri érsek. Juliusz Janus apostoli nuncius, a Vatikán magyarországi képviselője hangsúlyozta: két olyan nemzet hívei találkoznak az imanap alkalmával, akiket a hosszú történelem és a közös hit egyesít. A szentmisét követő sajtótájékoztatón Tomáš Galis elmondta, az egyházak, illetve a hívók közötti közeledés példát mutathat az egyházhoz nem kötődő embereknek is. (MTI)
