Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-08 / 130. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 8. Vélemény És háttér 5 Irigyellek drágám, hogy EP-képviselőnek választották a férjed. Alig fogod őt látni. (Peter Gossányi karikatúrája) Meglepően jól sikerült a nemrég alakult Szabadság és Szolidaritás rajtja Európa helyett hazaüzenés FIGYELŐ Klaus ellenzi a kárpótlást Václav Klaus ellenzi, hogy a cseh állam a gazdasági válság idején is folytassa a történelmi sérelmekért nyújtott kárpót­lásokat. „Nagyon vitatható az elképzelést, hogy majdnem 70 év elmúltával a mai adófi­zetők pénzéből vagyonvissza- adással és kárpótlással hoz­zuk helyre azokat a sérelme­ket, amelyeket a történelem olyan történelmileg és politi­kailag érzékeny régióban okozott elődeinknek, mint amilyen a miénk” - vélte Vác­lav Klaus a honlapján megje­lent állásfoglalásában. „Nem vagyok híve annak, hogy a rendelkezésre álló korlátozott állami eszközöket a mai hely­zetben ily módon költsük el” - tette hozzá. Az elnök arra a törvényjavaslatra reagált, amely lehetővé tenné, hogy anyagi kárpótlást kapjanak a Kárpátaljáról elüldözött egy­kori csehszlovák állampolgá­rok. Klaus kifejtette: érti a kárpótlást kérőket, de szerin­te a probléma lényege másutt van. „Soha nem értettem egyet azzal a gondolattal, hogy a mai pénzünkért jobb történelmet vásárolhatunk, vagy legalábbis annak valami­lyen kitalált változatát” - szö­gezte le. A cseh kormány ja­vaslata szerint Prága kárpó­tolná a Kárpátaljáról 1938- 1939-ben és a II. világháború idején a magyar és a szovjet hadsereg által elüldözött egy­kori csehszlovák állampolgá­rokat. A feltétel az, hogy az il­lető cseh állampolgár legyen. A Kárpátaljáról elüldözöttek Podkarpatská Rus néven szer­vezetet alapítottak, vezetője szerint a kárpótlásra jogosul­tak száma legfeljebb 400-ra tehető, ami az államkasszát mintegy 800 millió koronával terhelné. Kárpátalja évszáza­dokon át a magyar állam része volt, de a trianoni békeszer­ződéssel Csehszlovákiához csatolták. Nemzetközi dönté­sek következtében Magyaror­szág 1938-ban elfoglalta Kár­pátalja déli részét, míg egy év­vel később egész Kárpátalja magyar fennhatóság alá ke­rült. A terület 1945-ben visszakerült Csehszlovákiá­hoz, majd Prága átadta a Szov­jetuniónak. (-kés) Ritkán, mégis előfordul, hogy mire az írás megjele­nik, az Olvasó többet tud egy eseményről, mint az azt kommentáló krónikás, átfutási idő, lapzárta, mi­egymás miatt. Ennyivel adózhatunk a klasszikus újságírásnak... LOVÁSZ ATTILA Főleg, ha már az írás leadása­kor világos, a hétvégi EP-választás semmiféle csodálatos eredményt nem hozott. Ami részvételt illeti, talán nem leszünk Európa szé­gyene, de a majdnem húsz száza­lékos részvétel csak az előrejelzé­sek szerinti 14-hez képest nem rossz. Az alacsony részvételi aránynál általában azok a pártok sikeresek, amelyeknek fegyelme­zett választói vannak. Nos, ez Slo- ta választóinál valahogy nem jött be. Vagy nem érezték a tétet, s nem érdekelte őket az EP, vagy Slota valóban ennyit ér két és fél év kormányzás után a halpiacon. A többiek papírformát hoztak, az egységes MKP-indulásnak Dél- Szlovákiában két mandátum a ju­talma. Az SNS csupán 5 százalé­kos eredménye mindenképp jó hír, de nem az egyetlen. Meglepően jól sikerült Richard Sulik teljesen új Szabadság és Szo­lidaritás pártjának (SaS) rajtja. A párt, amely a gyalogpolgár számá­ra olvashatatlannak tűnhet, hiszen olyan szavakat használ, amelyek a gazdasági reformfolyamatok ide­jén jóformán szitokszóvá váltak, majdnem olyan jól szerepelt, mint a zsigeri aljas ösztönökre építő nemzetiek, s ez nem kis eredmény. Az SaS ugyanis elsősorban gazda­sági programmal rendelkezik, igaz, azt komoly értékekkel tá­masztja alá, megmagyarázva a szabadság és a szolidaritás fogal­mát, esetenként radikálisabban támadva az államot és intézmé­nyeit, mint a libertiánus közgaz­dák vagy a szélsőjobbos naciona­listák. A kisebb mértékű adó, a kö­zös források igazságos eljuttatása a valóban rászorultakhoz, a gaz­dasági lobbicsoportok elleni hatá­rozott fellépés mind mind olyan pontja az új párt programjának, amilyeneket ma Magyarországon lelkesedéssel fogadnának a jófor­mán mindenből kiábrándult vá­lasztók. Ez az eredmény egyéb­ként nem is arról szól, hogy a jövő évi parlamenti választások nagy esélyese lehet Sulik és csapata, ha­nem elsősorban arról, hogy az is­kolázottabb, általában jobban is kereső városi választóknak kö­szönhetően esetleg jelentős befo­lyást szerezhet meghatározó ön- kormányzatokban, akár polgár- mesteri székekben is. Még mielőtt valaki azzal vádol­na, hogy elfogult vagyok az adóre­form ifjú atyjának pártjával, leszö­gezném, hogy az SaS még egy dol­got felmutathat: a politikai adok- kapok, a nagy közbeszerzési le- nyúlások, a rendszerváltás nagy félrelépései e párt alapító tagjain nem kérhetők számon - már csak koruknál fogva sem. Ezen írás pillanatában, vasár­nap délután a magyar választási részvétel 25 százaléknál tart. Eredményekről lapzártáig talán érkezhet valami, mindenesetre a magyar választók a belpolitikai kérdésekkel mozgósítva indulhat­tak el szavazni, hiszen a magyar kampányban, a szlovákhoz hason­lóan, Európáról alig esett szó. A magyar belpolitikai feszültségek ismeretében Budapesten feltehe­tően inkább belpolitikai üzenete lesz a választásoknak, legalábbis erre törekszik a kormányok kívüli pártok némelyike, az őskommu­nista Thürmer Gyulát nem kivéve. Mire ez az írás megjelenik, meg­ismerhetjük a hivatalos eredmé­nyeket - mind itthon, mind Ma­gyarországon, mind Európa-szer- te. Tájainkon a belpolitikai üzenet nem hagyható ki. Azt viszont már most látjuk, ahhoz, hogy az Euró­pai Parlament egy kicsit is köze­lebb kerüljön közvetlen választói­hoz, az európai politikának és ha­zai megjelenítésének paradigma- váltásra van szüksége. Hogy leg­alább annyira európaiak legyünk, mint voltunk a sötét középkorban. JEGYZET A könyvek által JUHÁSZ KATALIN Akézművesek, a képeslapárusok, a giccskereskedók, a mutatványo­sok és az utcazenészek bizonyára zokon vették, hogy négy napra ki- szorultaka Vörösmarty térről, és kénytelenek voltak átadni helyü­ket egymásfajta zsibvásárnak: a könykiadóknak, könyvteijesz- tőknek, íróknak és olvasóknak. Műanyag standok, szám szerint 105, többnyire tetszetős borítójú, vadonatúj könyvek (hivatalosan 356 darab), valamint a régebbi felhozatal akciós áron - ez a 80. Ünnepi Könyvhét, a kiadókekkor­ra ütemezik a fontos kiadványok megjelenését, olvasó legyen a tal­pán, aki átlátja a hihetetlenül tar­ka kínálatot. Az olvasó azonban találékony fajta - oda csodálkozik, ahol a leghosszabb a sor egy-egy dedikáláson. Abámészjárókelők kérdezgetik a hónuk alatt könyv­vel sorban állóktól, mi az, érde- mes-e megvenni. Ha pedig feleba­rátaiktól, vagy magától az írótól meggyőző választ kapnak, beáll­nak a sorba. Ebben, a meggyőzés művészetében szerintem Nagy Bandó Andrást illeti az arany­érem. Tanújavoltam, ahogynem létező angoltudásával három perc alatt rábeszélt egy kanadai turis­tát, hogy vegye mega legújabb, madarakról szóló kötetét, amely­be a madarakat is ó rajzolta. Ake- vésbé rugalmas írók látványosan unatkoznak a napemyő/esemyő alatt, alig várják, hogy leketyegjen a dedikálásra kijelölt egyóra, és mehessenek a búsba, vagy vala- melyikbúfelejtőbe. Ha már a Vörösmarty téren va­gyunk, idézzük a mestert, aki an­no feltette a kérdést: Ment-e a könyvek által a vüág elébb? Ki-ki válaszoljon magának, szerintem igenis ment. Ha csak az idei kíná­lat számomra legizgalmasabb kö­teteit nézzük-van belőlük vagy negyven-rájövünk, hogy sem pénztárcánk, sem bőröndünk nem bírja el ezeket. Plusz kényez­tetésnek idén vannak esti prog­ramok, zene, tánc, olvasósarkok, bor, pogácsa és torta, valamint je­lentős árkedvezmények: akár két-háromszáz forintért lehet túrni értékes könyvet, már aki tudja, melyik ládában turkáljon. Az egészben az a legjobb, hogy ilyenkor négy napon át azt látjuk, hogy vannak írók és olvasók. Es én bizony nem tudok betelni a látvánnyal. Lépten-nyomon is­merősökbe botlik itt az irodal­már, van, akivel csak a téren és csakjúnius elején találkozom, vi­szont ott folytatjuk, ahol tavaly abbahagytuk. Kicsit bánom ugyan, hogy a budapesti kirucca­nás miatt nem mentem el szavaz­ni, de egy: a részvételi arányt nem növelte volna látványosan az az egy voks, kettő: az irodalom sze­rintem még mindig fontosabb, műit a politika. KOMMENTÁR Soviniszták kötéltánca BARAK LÁSZLÓ Egyelőre vége a politikai cirkusz premierjének, vagyis a Szlovákiai EP-választásoknak. A hellyel-közzel hisztérikus, esetenként pedig groteszkpróbák-akampány-viszontegészen biztosan tovább foly­tatódnak. Idén ugyanis még lesz egyvoksolás, mégpediga megyei önkormányzati. Jövőre mégkettő, nevezetesenaparlamentbe, majd a községi önkormányzatokba választhat a „polgár” képviselőket. Amint ez ilyenkor általában lenni szokott, a pártok vezérkarai meg­próbálják a saját szemszögükből, tehát önmagukjavára elmagya­rázni a köznépnek, miért épp ők, mármint az adott pártvezérkar aratta a legelsöprőbb győzelmet a választásokon. Amely cselek­mény egyébként teljeséggel érthető, hiszen a politikai marketing épp úgy szól az adott termék, ez esetben az adott párt és politikusa­inak piaci népszerűsítéséről, mint amikor egy cég az általa gyártott atomreaktort, autót, konzervnyitót, habverőt vagy éppen tanga bu­gyit kínálja a lehetséges kuncsaftnak... Pedig, ha csak egy kicsit is tárgyilagosan belegondol az ember a szlovákiai EP-választásokat megelőző kampányba, majd megvizs­gálja a választói részvételi arányt, egyértelmű eredményként meg­állapíthatja, a választók voltaképpen le se bagózták a politikusokat. Ugyan minő más következtés juthat a tárgyilagos szemlélő eszébe, ha feketén-fehéren szembesül a ténnyel, amely szerint az ország­ban élő lehetséges választók mintegy 80 százaléka ignorálta a vok­solást? Ami ugyan bizonyos mértékű, konkrétan 3 százalékos javu­lást jelent az öt évvel ezelőtti választási részvételhez képest, ám ugyanúgy, mint 2004-ben, az EP-választásokat abszolváló EU-tag- áUamok rangsorában a sereghajtó pozíciót jelenti Szlovákia számá­ra. Sem a választók, sem a politikusok nem lettek tehát okosabbak az Európai Uniót illető ügyekben az elmúlt öt év során. A választók egyedüli mentsége e tekintetben, hogy a politikusok tulajdonkép­pen nem is igen akarták őket és önmagukat „fárasztani“ a vonatko­zó ismeretekkel, azok teijesztésével. A politikusok ugyanis nyilván úgy gondolták, a választók sokkal hatékonyabban befolyásolható- ak, ha „bonyolult“ uniós „ismeretterjesztés“ helyett kicsinyes, hellyel-közzel alpári belpolitikai csetepatéikba igyekeznek őket be­vonni. Az egyik efféle alpári elem kétségkívül az amúgy is hektikus szlovák-magyar viszony célirányos kiélezése volt. Amely cselek­ményben kétségkívül a szlovák kormánypártok voltak az élenjárók. Akkor is, ha a stupid magyarellenes acsarkodás természetesen a Magyar Koalíció Pártjának sem igen eshetett rosszul. Hiszen az MKP politikusainak sem kellett az Európai Parlamentre vonatokozó ismeretekkel „terhelniük“ választóikat. Mint általában, a méltány­talanul üldözött áldozat szerepét kellett csak alakítaniuk, hogy „megmozdítsák“ azt a mintegy 20 százaléknyi szlovákiai magyart, akik vélt vagy valós üldöztetésük miatti szenvelgésre mindenkor kaphatók. Nem tudni, Csáky Pál megköszöni-e Ficóéknak és Slotáéknak a szó­ban forgó „támogatást”, amely választói támogatottságban és az EP-mandátumok szempontjából sikert jelentett az MKP-nak. Hi­szen belső szétziláltságuk ellenére megőrizte eddigi két EP-mandá- tumát. Amint Ficóék, nem kevésbé pedig Slotáék számára is hasz­nos volt a magyarellenes hisztériakeltés. A Smer ugyanis három képviselővel többet juttatott az EP-be, a SNS pedig százszázalékos sikert ért el, hiszen, ami 2004-ben nem sikerült nekik, most igen. Megszerezték első EP-mandátumukat. Mi ebből a tanulság? Mindössze annyi, hogy a folytatódó politikai cirkuszi előadások fénypontja továbbra is a sovén kötéltáncosok attrakciója lesz... FIGYELŐ Szlovák-magyar imanap A Krisztushoz való hűség és a Szűz Mária iránti szeretet köti össze a keresztény Európát, így Magyarországot és Szlovákiát is - hangsúlyozta szentbeszédé­ben Zsolna megyéspüspöke szombaton a Nógrád megyei Mátraverebélyen megrendezett szlovák-magyar imanapon. A két nemzetnek közösek a keresz­tény gyökerei, ugyanazon érté­keket vallják, a hitet, a reményt, a megbocsátást és a lelki egysé­get, amelyek összekötik a ke­resztény Európa népeit - emlé- ktetetett a magyar és szlovák nyelven celebrált szentmise ke­retében T omáš Galis. „Isten taní­tásának fényében megtanuljuk, hogyan gyakoroljuk a szeretet parancsát a magyar és a szlovák nemzet között” - tette hozzá a szlovák főpap. A püspök szavai szerint magával hozta a szlovák hívek és püspökök üdvözletét is. A szentmisén Tomáš Galis és Se­regély István nyugalmazott egri érsek együtt imádkoztak Szűz Máriához, mindkét nép védel­mezőjéhez. A magyar főpap Szűz Mária támogatását kérte ahhoz, hogy az egymás iránti megbecsü­lés segítségével „képesek le­gyünk megszabadulni a gőgtől és a kicsinyességtől, ami minden szembenállás forrása”. ,Annak érdekében, hogy a Kárpát-me­dence népei közösen tapasztal­hassák meg Isten jóságát és le­gyen bátorságunk kimondani a bocsánatkérés és a megbocsátás szavait” - mondta a volt egri ér­sek. Juliusz Janus apostoli nun­cius, a Vatikán magyarországi képviselője hangsúlyozta: két olyan nemzet hívei találkoznak az imanap alkalmával, akiket a hosszú történelem és a közös hit egyesít. A szentmisét követő saj­tótájékoztatón Tomáš Galis el­mondta, az egyházak, illetve a hívók közötti közeledés példát mutathat az egyházhoz nem kö­tődő embereknek is. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents