Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-12 / 107. szám, kedd
8 Kultúra Pozsonyi író-olvasó találkozó Bodor Ádámmal Titokzatosság, oknélküliség ELŐZETES A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében május 13-án szerdán délután Bodor Ádám Kos- suth-díjas íróval ismerkedhet meg a pozsonyi közönség. A határon túli magyar irodalom jeles képviselőit bemutató sorozat e havi vendége Kolozsvárról települt át Magyarországra. Nagy hatással volt rá Erdély vallási és kulturális sokszínűsége, a magyar, a szász és a román kultúra érdekes keveredése. A keleteurópai letargia, szegénység, kiszolgáltatottság szintén megjelenik műveiben, és nyilván az a tény is befolyásolta későbbi alkotásait, hogy tizenhét éves korában rendszerellenes röplapok terjesztéséért a hírhedt Securitate börtönébe került politikai fogolyként. Bodor Ádám - részben talán ezen élmények hatására - teljesen egyéni novellastruktúrát alakított ki, rövid, karcolatszerű, sűrített leírásokkal. Sokszor a su- galmazás eszközeivel teremt szorongató, kissé álomszerű hangulatot, az eseményeket pedig valami megfoghatatlan, titokzatos homály üli meg. A bizonytalanság érzése fenyegetővé sűrűsödik, a felvázolt helyzetek oknélkülisége és céltalansága pedig olykor abszurdba hajlítja a történeteket. Leghíresebb regényei a Sinistra körzet és Az érsek látogatása, mindkettőből játékfilm is készült. A pozsonyi közönségtalálkozón várhatóan a kisebbségi lét, a fenyegetettség érzése, valamint az író műveiben megjelenő irracionalitás természetessége is fókuszba kerül. A helyszín a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, az időpont pedig május 13. délután 5 óra. A rendezvény társszervezője a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalmi Tanszéke, támogatói pedig a Balassi Intézet és az NKA. fjük) Bodor Ádám (Képarchívum) A Prague Biennale szlovák szekciójának megnyitója Alkotás, munka és mű ÚJ SZÓ-HÍR Prága. Május 14-én nyitják meg az egykori ipartelep, a Kar- línske haly kiállítótérben a Prague Biennale 4 (Prágai Képzőművészeti Biennale) szlovák szekcióját. A szlovák kiállítás kurátora Omar Mirza, címe pedig: Art Works. Már maga a cím is - egyfajta nyelvi, illetve szójátékként - azt fejezi ki, amit a prezentált művészeti anyag jár körbe: vagyis, hogy milyen összefüggésben van a műalkotás, az alkotás, illetve a munka. Miért mondják azt, hogy a művész dolgozik, s miért mondjuk, hogy elkészült új munkájával, s az új (művészeti) munka miként „munkál, dolgozik” a befogadó tudatában. Mi több, egészen odáig megy el a kiállítás a munka-alkotás fejtegetésének kérdéseiben, hogy azt is felveti, Szlovákiában miért kell a (képző) művésznek dolgoznia (azaz valamilyen foglalkozást űznie) a művészi tevékenység mellett. A szlovák szekcióban a prágai közönség elé tárt műveket a 70-es, 80-as években született fiatal alkotók munkáiból válogatták, mégpedig azért, mert ez a nemzedék már nem abban a szellemben nőtt fel, amely a munkát a „szebb jövő építésének” eszközeként táplálta az emberekbe. Omar Mirza kurátor döntően olyan fiatal művészeket szólított meg a prágai részvételre, akiket ritkábban állítanak ki, ám akik alkotói tevékenysége egyedi értékkel és színnel gazdagítja a hazai művészeti palettát. Ilyen megfontolásból vannak a kiállítók között kevésbé ismert nevek, sőt, diákok is. Az Art Works művészeti bemutató hangneme az irónia. A szlovák szekció szervezői a Neon és a Space galéria. A kiállításjúlius 26-áigtart. (tébé) Május 74-én, csütörtökön a pozsonyi Hlava XXII jazzklubban lép fel a fiatal magyar dzsesszzenész generáció egyik legtehetségesebb alakja, a szaxofonos Bacsó Kristóf és csapata; a Bacsó Kristóf Quartet nemrég megjelent új lemezét, a szakma által rendkívül kedvezően fogadott Al- teregost mutatja be. (Képarchívum) ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 12. www.ujszo.com Cséve Anna, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa rendezi sajtó alá Móricz Zsigmond kiadatlan szövegeit Megjelenésre vár a Napló Cséve Anna (Somogyi Tibor felvétele) Hagyatékban őrzött, ez idáig kiadatlan szövegeket, jegyzeteket, írásos dokumentumokat és leveleket tartalmaz majd az a többkötetes Móricz-napló, amelynek szerkesztője Cséve Anna, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos titkára. SZABÓ G. LÁSZLÓ Mostanáig kiadatlan, ám nagyobb részt nem ismeretlen írásokról van szó. „Az örökösöktől, Móricz Zsigmond unokáitól egy kéziratgyűjtő közvetítésével jutottak el hozzánk a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában őrzött eredeti napló- paksamétát kiegészítő kéziratdarabok - mondja Cséve Anna. - Nehéz és körültekintő filológiai munkát igényel egy üyen terjedelmes napló összeállítása, hiszen mindenhová el kell menni, ahol esetleg valamilyen kézirat található. Móricz Virág lányai, Kolos Virág és Kolos Réka is átnézték a még birtokukban lévő anyagokat, a legtöbbet azonban Móricz Gyöngyi lánya, Simon Imola és férje, Kovács Zoltán segített, aki rendelkezésemre bocsátotta a családilag őrzött kéziratokat. Rendkívül fontos, hogy az örökösökkel jó viszonyban legyünk, és egymás tudására építhessünk. A Petőfi Irodalmi Múzeumnak egyébként is az a feladata, hogy a gyűjteményekből közreadja ezeket a szövegeket, s ha valaki nem akarja eladni a kéziratos hagyatékát, akkor tanácsot tudunk adni neki abban, hogy milyen állományvédelmi szempontokat tanácsos figyelembe venni egy-egy írásos dokumentum megőrzése céljából. A múzeum Móricz külön-gyűjte- ményének jól feldolgozott katalógusa mellett elkészült, még több évvel ezelőtt, az egymás közgyűjteményének kéziratdarabjait is tartalmazó Móricz kézirat-katalógus, amely azonban könyvformátumban nem jelent meg. Mára, az újonnan látókörbe került kéziratok miatt már amúgy sem mondható teljesnek. Számos kézirat magántulajdonban van Kiss Ferenc műgyűjtőnél, akinek szintén sokat köszönhetek.” Hogy mi használható mindabból, ami ránk maradt? Móricz Zsigmond maga írja egy helyütt, hogy „na, most akkor átnézem a fiókokat, s ami nem kell, azt mind megsemmisítem”. Tehát amikor a fiókjait ürítette, nyilván tudta, mit csinál. Amit nem semmisített meg, azt nagy valószínűséggel azért hagyta meg, mert úgy gondolta: ezek értékes dokumentumok, amelyeket az utókornak át kell hagyományoznia. Ilyen a napló is. ,Árnyalt megközelítés szükséges mindannak az elmondásához, ami a megjelenésre váró Naplóba bekerül - vélekedik Cséve Anna. - Ezekből az írásokból minden kiolvasható, ami a kor témája volt. Még az antiszemitizmus is. És természetesen mindennek ellentéte, a filoszemitizmus is. A kirekesztettségben - a paraszti környezetbe »lecsúszott«, anyai ágon református papi család szegénysége révén - Móricznak is része volt. Életem regénye című alkotásában azt is elmeséli: amikor Prü- gyön lakott a Móricz család, a parasztfiúk, mert ő is rövidnadrágban járt, görönggyel megdobálMóricz Zsigmond (Képarchívum) ták, és zsidócsúfoló versikét mondtak rá. A kortárs írói, színházi közélet és ebben Móricz kapcsolatrendszere is megmutatkozik a Naplóban. Kiemelt szerepet kap az író alkotásmódja is, mit lehet megírni és mit nem abból az életanyagból, mely a mindennapok élményeinek hozadéka. A legtöbb naplójegyzetet 1931 és 1935-36 között írja, fontos hangsúlyozni: Móricz nem volt elavult író soha. Regényeiben mindig modern témát írt meg, nagy irodalmat teremtett a máig is és mindig aktuális férfi-nő viszony leplezetlen ábrázolásában, csak polgárok helyett többnyire paraszt szereplői által bemutatva. A Napló arra is rávilágít majd, hogy a lelkiség, amely írásra ösztökélte, mindig asszonyokhoz kötötte őt. Ha nincs múzsa, nincs írás. Modem szóval élve: ez egy írói paktum lehet, amely az írás lehetőségét a női modellel kapcsolta össze” - állítja Cséve Anna. írásaiban a szexualitás is benne van, mint az élet tartozéka. „Naplójában minden szót úgy jegyzett le, ahogy elhangzott. Móricz nem olyan író volt, aki megtervezte, kitalálta, megkonstruálta, hogy mi lesz az írásaiban, noha volt benne tudatosság is, szinte a legvégső határig elment a szókimondásban, átlépve a nyelvi határokat, hogy mit lehet leírni és mit nem. Pikantéria nincs ezekben az írásokban, „vad” áradás viszont igen. Emberi, írói, érzelmi és magánéleti szócsatáit például a Sáraranyba is belevitte, csakúgy, mint e későbbi naplókba. Ennek a modorbeli, irodalmi stílusbeli gátnak az áttörésével lett modern író. A Napló anyaga már egyben van, az életrajzi dokumentumok, a levélmásolatok, a szépirodalmi töredékek mind egy helyütt lesznek. Az 1924-1926 közötti krízisállapotot tükröző műfaji sokféleség után a napló hangja letisztul. A szövegek mögé kerül egy életrajzi kronológia, amelyből látni lehet, mikor mi történt az író életében. Cséve Anna irodalmi csemegét, igazi szenzációt ígér. „Még nem dőlt el, hány kötetből áll majd a Napló - mondja. - Talán háromból, de az is lehet, hogy négyből. Az első kötet ősszel, vagy karácsony előtt jelenik meg, fél év múlva pedig jön a következő.” Móricz jegyzetfüzetekkel járta az országot, és mindent pontosan felírt. Neveket, címeket, párbeszédtöredékeket. Amit megélt, azt írta tovább, miközben a műfaji kánont teljes egészében felrúgta, alárendelte mondandójának. Nagy író volt, manapság sajnos mégsem tartozik a legolvasottabb magyar írók közé. „Pedig ott lenne a helye - állapítja meg Cséve Anna, aki 1983-tól foglalkozik Móricz életművével. - Nagyon erős, intenzív hangot ad ki, akár egy operaénekes, aztán indulatból leviszi az egészet fél oktávval, vagy elcsúsztatja egy fél hanggal. Én ezt érzem a napló szövegeiben. Ott az ember. Mindig látom és hallom őt a sorok mögött.” Az európai hírű cseh képzőművész kiállítása holnap nyílik a somorjai At Home Galleryben Vladimír Kokolia és sokoldalú vonalai ELŐZETES Somorja. Vladimír Kokoliának, a kortárs cseh képzőművészet egyik meghatározó alakjának nyílik kiállítása az At Home Galleryben holnap 19.15-kor. Kiállításának már a címe sem túl szokványos: Čára má dvé strany. Navíc má prední a zadní stranu - azaz magyarul: A vonalnak két oldala van. Ezenfelül van elülső és hátul- só oldala. A megnyitó után Vladimír Kokolia előadását hallgathatják meg az érdeklődők. - A művésznek nemezlesz az első prezentációja az At Home Galleryben: 1997-ben ugyancsak ez a magángaléria adott teret első jelentős szlovákiai bemutatkozásának. „Kokolia (1956) a cseh képzőművészet 80-as években színre lépett nemzedékének egyik legegyedibb személyisége. Kortársaival egybevetve nem az akcióművészet, az installációk és objektek világában remélt útra találni, hanem a festészet, rajz, grafika tartományában tevékenykedett már tanulmányai befejeztével is. Ezenkívül számottevő könyvillusztrátori, esszéírói, művészetkritikai tevékenységet tudhat magáénak, s nem ismeretlen a cseh alternatív zenei berkekben sem, mivel az E együttes énekese és szövegírója egy személyben. Művészetét a mély kontemp- láció teszi teljessé, s egyben egyedivé is, ami közvetlenül az Európán kívüli kultúrák felé irányítják figyelmét. Innen erednek a Semmiről szóló elmélkedései, s ugyanakkor lényéből, valamint új kulturális tapasztalatából eredeztethető az a gyengéd, tisztaságtól sugárzó szenzibilitás, amellyel az emberhez, egyénhez (főiskolai docensként a művésznövendékhez) közelít, s az a páratlan alázat, ahogy a kiállítótérrel bánik, kommunikál” - írta lapunk hasábjain Hushegyi Gábor a 12 évvel ezelőtti, zsinagógabeli kiállítás kapcsán. 1990-ben Vladimír Kokolia volt az első kitüntetettje a Jindrich Chalupecký-díjnak, melyet a rendszerváltás évében alapítottak a híres cseh filozófus, művészet- és irodalomkritikus emlékére, a fiatal képzőművészek jutalmazására. Vladimír Kokolia európai hírű képzőművész, akinek alkotásai nem csupán a csehországi múzeumokban, galériákban láthatók, hanem például Belgiumban, a genfi S.M.A.K.-ban (kortárs művészeti múzeum) és a bécsi Alberti- nábanis. (m)
