Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)

2009-05-07 / 104. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 7. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Lavrov a NATO-ról Oroszország a NATO-val normális, kölcsönös tisztele­ten alapuló kapcsolatokra törekszik - mondta Szergej Lavrov orosz külügyminisz­ter. A két kanadai diplomata akreditációjának megvoná­sa Lavrov szerint logikus vá­lasz az orosz NATO-képvise- let két diplomatájának ki­utasítására. Emlékeztetett arra, hogy Tbiliszi a napok­ban megtagadta a légterén való áthaladáshoz szükséges engedélyt az Afganisztán­ban lévő svéd kontingens­nek ellátmányt szállító repü­lőgéptől, s úgy vélte: ez újabb bizonyíték arra, hogy Grúzia támogatása a NATO- nak okoz károkat, (m) Továbbra is jobbközép többség várható az Európai Parlamentben, ám a lakosság egyre közönyösebb- Mai túránkat tehát a UDL-ben kezdjük, aztán következik a Spar, s végül közkívánatra a TESCO! (Peter Gossányi karikatúrája) Bizalomválságban az EP Ajobbközép többség fennmaradása valószínű az Európai Parlamentben a júniusi választások után is, s várhatóan tovább csök­ken a szavazói érdeklődés. MT1-HÁTTÉR Az EP-képviselőket 1979 óta választja közvetlenül az uniós tagországok lakossága. A részvé­teb hajlandóság azonban a kezde­ti lelkesedés után az elmúlt har­minc évben fokozatosan csök­kent. Egyes előrejelzések szerint idén a választásra jogosult 375 millió európai polgárnak csupán mintegy egyharmada szavaz majd. Ot évvel ezelőtt még 45 száza­lékos volt a részvételi arány. Ha valóban ilyen nagy lesz a részvétel visszaesése, az az elért helyezés­től függetlenül az egész európai politikai elit számára vészcsengőt kell, hogy jelentsen: az emberek egyre kevésbé gondolják, hogy fontos szerepet játszik az életük­ben az Európai Parlament. A nagy létszámú és hatalmas apparátussal működő EP mind­máig nem tudta olyan mértékben meggyőzni a lakosságot saját fon­tosságáról és hatékonyságáról, mint amilyen mértékben megtes­tesíti a ,jó pénzért sokat beszélő eurokraták” testületét. A szocialisták 1994-ben vesz­tették el relatív többségüket az EP-ben, azóta a néppártiak alkot­ják a legnagyobb frakciót. Aligha­nem így lesz ez a nyáron megala­kuló testületben is, annak ellené­re, hogy a brit konzervatívok - több cseh jobboldali politikussal együtt - ezúttal a néppártról le­válva kívánnak majd önábó kép­viselőcsoportot alkotni. Az Euró­pai Néppárt az eddigi parlamenti elnök, a német Hans-Gert Potte­ring helyett a hírek szerint vagy a lengyel Jerzy Buzeket vagy az olasz Mario Maurót kívánja a ház­elnöki székbe ültetni. A gazdasági válság az eddigi előrejelzések szerint nem váltja ki a középbal iránti rokonszenv nö­vekedését. A szocialisták ugyan hangoztatják, hogy keveslik a gazdaságélénkítő intézkedéseket, de nem látszik, hogy ez népszerűségük növekedéséhez vezetne. Megfigyelhető ugyanakkor a radikálisabb baloldal pozícióinak bizonyos mértékű erősödése, amiből szintén nem profitálnak a szocialisták. Emellett tapasztalha­tó a jobboldali euroszkeptikusok erősödése, főként annak nyomán, hogy a Lisszaboni Szerződést ta­valy megtorpedózó ír Libertás megvetette a lábát több EU-or- szágban. Az eddigiek alapján való­színűsíthető, hogy az EP-választá- sok nyomán megalakuló, új összetételű Európai Bizottságban - az unió kormányában - megőrzi elnöki posztját a portugál néppár­ti Jósé Manuel Barroso. Állítólag őt támogatja még a munkáspárti kormányú Nagy-Britannia és a szocialista irányítású Spanyolor­szág is. Poul Nyrup Rasmussen- nek, az európai szocialisták dán elnökének az esélyei jelenleg mi­nimálisak. Egyes politológusok az EP-vá- lasztások iránti mérhető közö­nyösség okait kutatva megjegyzik azt is, hogy az Európai Parlament sokak szerint híján van igazán sodró erejű, magukkal ragadó személyiségeknek, olyan karakte­res politikusoknak, akiknek a sza­vára nem lehet nem felfigyelni. Ez alól az egyik kivétel többek szemében az időnként különösen érdes nyelvű Martin Schulz, a szocialisták német frakcióvezető­je, aki azonban a hírek szerint EU- biztosi állásra pályázik, tehát ki akar vonulni a parlamenti viták­ból. A néppártiak eddigi frakció- vezetője, a francia Joseph Daul nagyon szakszerűen végezte munkáját, de túlzás lenne azt gondolni, hogy emlékezetes mondatokkal, fellépésekkel véste be magát a közvélemény tudatá­ba. Aligha vitatható, hogy kiemel­kedően színes egyéniség Dániel Cohn-Bendit, az egykori diáklá­zadások ideológusa, a Zöldek ed­digi frakcióvezetője. Érdekes volt megfigyelni, mennyire közös hangot talált egymással - az eu­rópai integráció elmélyítésére va­ló közös törekvés jegyében - a mé­lyen konzervatív meggyőződésű Pottering és a finoman szólva is nonkonformista múltú Cohn- Bendit, például akkor, amikor Václav Klaus cseh államfő unióel­lenes retorikájával szálltak szem­be együttesen. Ám Cohn-Bendit mégis csak egy szűkebb réteget képes az urnákhoz csalogatni. ____________ KÉZ,IRAT____________________________________________ Szócsokor MIKLÓSI PÉTER Mi az anyák napja? Népszo­kás? Társadalmi ünnep? Ez is, az is, de leginkább „csak” kedves, emberi gesztus. így hát kialakult szokásai és szertartásai sincse­nek az anyák napjának. Közép-Európában a múlt szá­zad húszas éveiben vált meg­szokottá, hogy a májusi vasár­napok egyike az édesanyáké. Ilyenkor csakis nekik íródnak a köszöntők, nekik mondanak há­lás szavakat s nyújtanak át virá­got gyermekeik, családtagjaik. Nem szánom közhelynek, ha felsóhajtok: Mi mindent kö­szönhetünk a szülőanyáknak! A családi indíttatástól, az első lé­pésektől, az idősebb korban elő­ször tőlük kapott megnyugtató pillantásokig, kézmozdulatokig. Vajon mondhaijuk-e, hogy mi, a gyermekeik hasonló elevenség­gel és ragaszkodással éreztet- jük/éreztettük hálánkat, szere- tetünket? Vagy inkább csak ké­sőbb, utólag döbbenünk rá - a József Attila által is oly megra- gadóan versbe foglalt ö- rökbánatú érzésre: - az elmu­lasztott percekre, amikor vala­mit is törleszteni lehetett volna a soha le nem törleszthetőből, a viszonozhatatlan mélységű sze- retetből. Valóban nincs mélyebb titok, mint a gyerekét váró, fiatal asszonyarc mosolya. És valóban nincs sugárzóbb derű, mint ami­kor anya és gyermeke néz egy­más arcába. Aki pedig már átél­te, nyilván szomorúan tudatosít­ja azt is, hogy az édesanya el­vesztésénél talán csak egy na­gyobb fájdalmat ismer az ember: amikor élete legkedvesebbjét, a gyermekét veszíti el az édesanya. Noha mindez igaz, mégis hányszor veszekszünk, hányszor nem értünk szót, netán még be is csapjuk az ajtót. Tulajdonkép­pen mindenki szeretne jóban lenni mindenkivel, ám ez vala­hogy nagyon ritkán sikerül: a generációk nem találják a közös hangot. Az utóbbi évtizedek titokba burkolódzó hallgatása rányomta bélyegét a családi kapcsolatokra is. Bezártuk lelkünk kapuit. Et­tünk együtt, mosolyogtunk, mi­közben valamennyien többre vágytunk. Persze, szerettünk volna kitárulkozni egymás előtt, hiszen azért általában anyák és gyermekeik szeretik egymást. Valami furcsa, megmagyarázha­tatlan gát, a fásultan fárasztó ro­hanás, a dadogva kiejtett nehéz szavak azonban mégis meggátol­ták/meggátolják, hogy igazán őszinték legyünk egymáshoz. Ezért is múlik rettentően sok az édesanyán. Már Móricz Zsig- mond is megírta, szociálpszicho­lógiai kutatások nélkül, csupán tapasztalatok alapján: az anya lénye határozza meg a család légkörét, derűjét, jókedvét. Aminthogy éppen Móricz mutat­ta meg a Hét krajcárban, hogy a jó anya a legszorongatóbb hely­zetekben is együtt kacag az övéi­vel. Ha a szorongás nem erősebb, mint ő maga. Anyák napja táján ezért azt kívánom, hogy a gyere­kek találjanak vissza szüleikhez, és viszont. Hiszen ezt a viszonyt semmilyen más kapcsolat nem pótolhatja. Enélkül előbb-utóbb magányosan elhagyottnak - mi­lyen pontosan fejezi ki ezt a ma­gyar nyelv - anyátlannak érez- zük/éreznénk magunkat. KOMMENTÁR A változás szele CZAJL1K KATALIN A legújabb közvélemény-kutatás a politikai pártok támogatottsá­gáról figyelemre méltó eredményt produkált. Megtörni látszik a szlovák politika axiómája, miszerint az SNS választói teljesen im­múnisak pártjuk lenyúlási és egyéb ügyei iránt. A csökkenés persze nem akkora, mint amilyet épeszű ember az utóbbi hetek botrányai után elvárna, de az SNS mint jelenség nem is vizsgálható a józan ész kategóriáival. Tény azonban, hogy tavaly augusztus óta csaknem a felére csökkent a nemzetiek támogatott­sága, ami már semmiképp sem írható a statisztikai tévedés rovásá­ra. Talán nem véletlen, hogy a párt népszerűségesésének kezdete egybeesik az első nemzeti miniszter, Jaroslav Izák leváltásával. Elhamarkodott lenne azt prognosztizálni, hogy ez a trend folyta­tódni fog, s belátható időn belül akár a párt parlamenti bejutását veszélyeztetheti, mert Slota táborának minden bizonnyal van egy kemény magja, akiket az sem tántorítana el, ha vezérük a nemzet érdekében saját kezűleg pakolná ki a nemzeti bank széfjét. A fel­mérések eredményei azonban azt jelzik, hogy az SNS-szavazók ér­zékenysége a politikai korrupcióra (már ha nem önmagában el­lentmondás a szóösszetétel) valamelyest mégiscsak emelkedett a 90-es évek óta. Ugyanez érvényes a HZDS-re is, amelynél azonban már a puszta politikai túlélés a cél. Nem igazolódtak viszont be a Smer népszerűségvesztéséről szóló híresztelések. A Smemek azonban nincs túl sok oka az optimiz­musra, mert egy dolog világosan körvonalazódni látszik: nem jött be Robert Fico számítása a kormányalakításkor, mely szerint a Smer a két másodkategóriás párttal való koalíciókötéskor gyakor­latilag egypárti kormányt alakít. Robert Fico úgy gondolta, hogy a HZDS és az SNS annyira meg lesznek hatódva attól, hogy nyolc évnyi sínylődés után ismét hatalomhoz juttattak, hogy szép csen­desen ellesznek majd a nagy testvér által nekik dobott koncokkal, s nem avatkoznak bele a kormányzásba. Ehhez képest a Fico-kor- mány három éve gyakorlatilag végig az SNS-szel való lepaktálás miatti európai presztízsvesztésről, az egyre szalonképtelenebb magyarellenességről, és a két kisebb koalíciós partner - és persze a Smer-korrupciós botrányairól szólt. Egyre nyilvánvalóbbá válik tehát, hogy a Smemek a következő választások után új koalíciós partner után kell néznie. Érdekes lesz figyelni, hogy ez az új helyzet mit produkál majd a jobboldalon, amely eddig nem nagyon tudott profitálni a kormányoldal kudarcaiból. Vajon az SDKÚ, a KDH és az MKP na­gyobb egységéhez vezet, vagy az egyes pártok külön-külön pró­bálnak majd közeledni a Smerhez a jövőbeni koalíció reményében. S nem szabad megfeledkezni az újonnan alakult jobboldali pár­tokról sem, beleértve a Bugár Béla-féle esetleges új formációt. Az előttünk álló hónapok tehát mindenképpen érdekes politikai mozgásokkal kecsegtetnek, s az sem kizárt, hogy lényegesen átír­ják Szlovákia politikai térképét. _____ FIGYELŐ A válság és a magyar szélsőjobb Nem remélt lehetőséget kí­nál a szélsőjobboldali erőknek az európai parlamenti választá­sokon a gazdasági válság Ma­gyarországon — írja a Libération című francia napüap. A lap Schenk Tamást, az OTP Bank stratégiai elemző csoport­jának igazgatóját idézve arra emlékeztet: az uniós csatlako­zással a magyarok arra számí­tottak, hogy véget értek az erő­feszítések, s 2003-2004-ben kezdtek el nagyobb kölcsönö­ket felvenni külföldi valutában, amit a szocialista kormányzat is támogatott. Gyurcsány Ferenc „kevéssé dicsőséges” távozását követően az új miniszterelnök programja két szóban foglalható össze a lap szerint: vér és könnyek. Bajnai Gordon egy olyan or­szágnak a szociális juttatásai­ból vesz el, amely igazából soha nem szakított azokkal a szom­szédjaihoz képest viszonylago­san fényűző évekkel, amelyek miatt Magyarországot a Kádár­féle gulyásszocializmus idején a szovjet tábor legvidámabb barakkjának hívták. Rekordadósság árán tartotta meg az ország ezeket a költsé­ges állami kiadásokat, de az ál­lam ezentúl a helyes utat kíván­ja mutatni állampolgárainak, elmagyarázva, hogy tarthatat­lan továbbra is hitelekből élni. Budapesten beletörődöttség látszik az embereken 2009-ben, amely valójában ünnep Ma­gyarország számára: a rend­szerváltás huszadik, a NATO- csatlakozás tizedik, az uniós csatlakozás ötödik évfordulója. A tapintható rosszkedv pedig nem remélt lehetőséget kínál a szélsőjobboldalnak az európai parlamenti választásokon. A Jobbik listavezetője, Mor­vái Krisztina visszautasította, hogy ő szélsőséges lenne, s arról beszélt, hogy szerinte a lakos­ság már nem bízik a rendőrség­ben, amely nem tesz semmit a cigányok ellen, akik bűnözők. A Libération hangsúlyozza: ami­óta létrejött ä „cigánybű­nözéstől” fenyegetett szegény falvakban felvonuló félkatonai Magyar Gárda, megszaporod­tak a romák elleni támadások is, pedig „nehéz lenne bármilyen felelősséget tulajdonítani nekik a gazdasági helyzet romlá­sáért”. Morvái kizárta, hogy a táma­dásokat a Jobbik tagjai követték volna el, szerinte a Jobbik elleni összeesküvésről van szó, és a jól szervezett támadók feltételez­hetően katonai körökhöz tar­toznak. (mti)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents