Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)

2009-05-30 / 123. szám, szombat

16 Szalon ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 30. www.ujszo.com A Szlovák Tudományos Akadémia által összeállított legújabb országtörténet térképe egy sohasem létezett „nagy" Szlovákiát ábrázol Szlovákia történelmi területének behatárolása Az utóbbi időben egyre több szó esik a közös szlovák-magyar olvasó­könyv elkészítéséről. Egy olyan történelemkönyvről lenne szó, amely a közös múlt néhány eseményében próbálna meg valamilyen közös álláspontot kialakí­tani, vagy ha ez nem megy, külön-külön bemutatni a nézőpontokat. HORBULÁK ZSOLT Azon felül viszont, hogy a véle­mények eltérnek, egyéb különbsé­gek is vannak a két történettudo­mányi szemlélet között. Ilyen pél­dául az, hogy bizonyos esetekben teljesen más fogalomtárat hasz­nálnak. Közismert eltérés többek között a Magyarország és Ma­ci arsko - Uhorsko kifejezéspár vagy akár a történeti családnevek he­lyesírása (pl. Apponyi- Oponický). Hasonló eltérés van egy eddig figyelmen kívül hagyott esetben is, úgymint Szlovákia területének történeti behatárolása. Mivel Szlovákia önállóan csak 1918-tól létezik, az egyik legfontosabb kérdés, hogy korábbi története so­rán pontosan milyen földrajzi te­rületről beszélünk. 1918 előtt a „szlovák vidék” kijelölése mindig gondot okozott. A szlovák nemze­ti mozgalmaknak a dualizmus alatt sohasem sikerült elérniük a vármegyék nemzetiség szerinti ki­igazítását. Az erre irányuló kol­lektív fellépés először az 1848. május 10-11-i liptószentmiklósi találkozón fogalmazódott meg. Az erre irányuló kérelmet 1861. június 2-án a turócszentmártoni gyűlésen újra bemutatták és ha­tárra vonatkozó javaslatot is mel­lékeltek hozzá. Ennek alapján a szlovák terület déli határa meg­közelítőleg megegyezett volna a maival, a Duna menti szűk ma­gyarlakta sáv, illetve az északke­leti ruszinok lakta rész nem tarto­zott volna bele. A szlovák történe­ti munkák két fő megoldást szok­tak alkalmazni: A szlovák nép által lakott vagy a szlovák nép által is jelentősebb mértékben lakott legalább tíz, de legfeljebb tizenkilenc vármegyét tekintenek szlovák vidéknek, ahol a szlovákság mintegy 80%-a élt. A következő vármegyék szoktak be­kerülni ebbe a felsorolásba: Po­zsony, Nyitra, Trencsén, Árva, Tu- róc, Bars, Liptó, Zólyom, Hont, Nógrád, Szepes, Gömör-Kishont, Sáros, Abaúj-Toma, Zemplén, Ung. Bizonyos kérdések tárgyalá­sánál előfordul, hogy hozzáveszik még a mai Szlovákiára is kiterjedő Komárom és Esztergom várme­gyéket. E tizenhat vármegyének az összterülete mintegy 56 ezer négyzetkilométer, tizennyolc ese­tében az összkiteijedés 60 ezer négyzetkilométer. A második megoldás az, amikor a kortárs statisztikai adatokat ve­títik át Szlovákia mai területére. Ezt a megoldást a statisztikai és egyéb népességmutatók haszná­latának elterjedésével a 19. szá­zad utolsó harmadától kezdődő események leírásánál használják. Némely esetben előfordul még egy harmadik lehetőség is. A Bach-abszolutizmus ideje alatt, a szabadságharc bukása után Ma­gyarországot öt kerületre osztot­ták, amelyből kettő, a pozsonyi és a kassai, jelentős mértékben bete­rítette a vizsgált területet. Az 1850-es évek leírásánál szoktak hivatkozni e két kerület adataira. Az említetteken túl meg kell je­gyezni, hogy a mai Szlovákia ko­rábbi területének meghatározása továbbra sem egységes. Egy-egy szakkönyv nemegyszer saját or­szágtérképet használ. így jár el többek között a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia által összeállított legújabb országtörténet 1984 és 1992 között megjelent hat kötete. Szerzői akadémikusok és egyete­mi oktatók. A munka, amelyen számos esetben érezhető a marxis­ta-leninista szemléletmód, to­vábbra is a legátfogóbb összegzése Szlovákia történelmének. Ez a könyv egy saját országtérképet használ, amely következő módon határolja be a vizsgált területet: nyugati (Csehország felé néző) ha­tára 1918-tól - szinte változás nél­kül - állandó (az 1993-as cseh és szlovák különválás után történt egy szinte jelentéktelen határmó­dosítás, amelynek alkalmával két falu országot cserélt); keleti (szov­jet, majd ukrán) határát - ország­határként -1945-ben húzták meg, de a ruszin autonómia megadása­kor az első Csehszlovák Köztársa­ság idején már kijelölték; északi (lengyel) határa megegyezik a tör­téneti (nagy) Magyarország északi határával, azaz Szlovákia területe közé helyezi Árva vármegye északkeleti és Szepes vármegye északnyugati csücskét, e területek az önálló Szlovákiához 1939 és 1945 között tartoztak; a déli (tria­noni magyar) határ pedig meg­egyezik a mai határral, vagyis Szlovákia területére helyezi az 1947-es párizsi békeszerződéssel átcsatolt három magyar falut is. Összefoglalva tehát, e térkép egy sohasem létezett „nagy” Szlováki­át ábrázol, ugyanis az árvái és sze­pesi területek, illetve Horvátj árfa­lu, Oroszvár és Dunacsúny együtt sohasem tartozott (Cseh) Szlová­kiához. Szlovákia jelenlegi területe 49 034 négyzetkilométer, a má­sodik világháború alatt fennállt Szlovák Államé 38 116 négyzetki­lométer volt. Az akadémiai Dejiny Slovenska által használt ország­térkép területe mintegy 49 553 négyzetkilométer lehet. Ezt a tér­képet használja egyébként az 1993 és 1996 között megjelent a Vojenské dejiny Slovenska (Szlo­vákia hadtörténete) azon három kötete, amely az 1919 előtti kor­szakot tárgyalja. Más országtörténetek más megoldást alkalmaznak. A Dušan Kováč által írt modem Dejiny Slo­venska (Szlovákia története) című, 2000-ben megjelent könyv­ben többféle megoldás található. Szintén szerepel benne „nagy Szlovákia” térképe, de a történeti Magyarországé is, Szlovákia mai határainak kijelölése nélkül. An­ton Špiesz történész 1992-ben ki­adott saját országtörténetében nem is próbálkozik valamilyen te­rület meghatározásával. Könyve térképet nem közöl. Vannak azonban olyan történe­ti időszakok, amikor a történelmi Magyarország területén belül hosszabb-rövidebb időre kialakult egy bizonyos területi egység, amely igen tágan értelmezve megegyezett a mai Szlovákiával. Ezek közé tartozik a dukátus, a 11. században kialakított terület, ahol a trónörököst bizonyos fel­ségjogok használata illette meg. Ennek a vidéknek egyik fő köz­pontja Nyitra volt. Szintén hason­ló módon van értékelve a Csák Máté által ellenőrzött terület a 14. század elején. Ezt elsősorban a korábbi szlovák történettudo­mány részéről tekintették mint­egy szlovák országnak. A dukátus kérdésében az aka­démiai Dejiny Slovenska sem be­szél valamilyen nemzetiségi terü­letről, sőt hangsúlyozza, hogy Béla (a későbbi I. Béla, 1060-1063) trónörökös területe a magyar­szlovák nyelvhatáron terült el Nyitra központtal, amelynek ti­zenöt vármegyéje kiterjedt mind a szlovák, mind a magyar nyelvterü­letre. Csák Máté esetében az aka­démiai Dejiny Slovenska szakít a fentebb említett hagyománnyal. „Az idősebb szlovák történettu­domány a štúri mozgalom óta di­csőítette Trencsényi Mátét mint szlovák nemzeti nagyurat. A való­ságban Máté magyar származású nagyúr volt, aki a trónharcok alatt a legerősebb oligarchává vált.” Csák Mátét a Vojenské dejiny Slo­venska I. kötete is bármiféle idea­lizálás nélkül mutatja be, és öntörvényű hadúrnak tartja. An­ton Špiesz Csák Máté értékelésé­nél írja, hogy „Csák Máté nem volt szlovák hazafi, ahogy azt a 19. szá­zadban tartották. Mindig korának saját magyar nagyúri céljait tartot­ta számon. Nem hozott létre terü­letileg pontosan meghatározható politikai egységet, amelyre a szlo­vákok hivatkozhatnának.” Bármilyen korszak tárgyalásá­ról van is szó, a szlovák történé­szek minden alkalommal Szlová­kia történetéről beszélnek. Histo- rikusabb megnevezések, mint pél­dául „Szlovákia mai területe” stb. ritkák, esetleg ókori események le­írásakor lehet velük találkozni. A magyar szakterminológiában el- teijedt Felvidék és Felsőmagyaror- szág (Felsó-Magyarország) szlo­vák fordításai sohasem fordulnak elő. A második kifejezés egyébként a magyar nyelvben korábbi meg­nevezés, és eredetileg a Szepes és Gömör-Kishont vármegyéktől ke­letre elterülő vidéket jelentette Erdélyig bezárólag. A Felvidék (Felföld) eredetileg a szlovákok lakta vidéket jelentette, 1919 után gyakran Szlovákia szinonimája. 1919 és 1938 között volt használa­tos a Szlovenszkó megnevezés is. A tájegység korábbi, 16-18. századi megnevezése volt még Tótország, Tót Impérium. A „Tótország” meg­nevezés Horvát-Szlavonország esetében is használatos volt a 19. sz. második feléig. A kérdéskörhöz tartozik még szlovák vidék viszonya a Magyar Királyság más részeihez. A szlo­vák munkák égjük további sajátja, hogy Szlovákia mai területének történetét tárgyalják, a történeti Magyarország eseményeit csak marginálisan, a Monarchia ese­ményeit pedig csak igazán kivéte­les esetben, sokszor nemzetközi összefüggésekben. Ez a szemszög 1850-ig vagy 1867-ig valóban tartható, hiszen mindaddig nem volt szó tényleges politikai közös­ségről. A szlovák olvasó emellett igen csekély ismerethez jut Erdély vagy Horvát-Szlavonország tör­ténetével kapcsolatban. Kivétel leginkább a nemzetiségi kérdés esetében fordul elő, amikor a ro­mán, horvát és szerb nemzetiségű képviselőkkel való együttműkö­désről van szó. POLITICKÁ ORGANIZÁCIA A HRADY KONCOM 14.STOROČIA 60 km _.'\y /‘V . o- Vv \VEp^AMENECp~''^ y- ^ MOSONSKA BRATISLAVSKÁ RÁBSKA OSTRIHOMSKÁ HLAVNÉ ŽUPNÉ HRADY OSTATNÉ HRADY BECKOV HRAD Z PRED 13.STOROČIA BUDAIÉN HRAD Z 13 STOROČIA LIPT.HRADOK HRAD ZO H STOROČIA Az a bizonyos Szlovákia, az árvái és szepesi területekkel, valamint a pozsonyi hídfőnek számító három faluval együtt (Forrás: Dejiny Slovenska I., SAV, Bratislava, 1986, 346. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents