Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-27 / 120. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2009. május 27., szerda 6. évfolyam, 21. szám Az Ipolysági Ipoly Unió négynapos akció keretében hívta fel a figyelmet a nagyobb felelősségvállalásra Körúton a környezetvédők Ipolyság. Mit tehetünk a környezet tehermentesítéséért, hogyan takarékoskodhatunk a mindennapokban az energiával? Az Ipoly mentén élők figyelmét hívták fel ezekre a kérdésekre a környezetvédők. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Három járás négy településén tartott szabadtéri rendezvényeket az Ipoly Unió. Az esemény része a győri Reflex Egyesület 2008-ban indult és 2010 végéig tartó, EU-s forrásokból finanszírozott projektének, mely a klímaváltozással és hatásainak csökkentésével foglalkozik. A fő cél a lakosság tájékoztatása. Az ipolysági környezetvédő és kulturális egyesület mellett a budapesti Magyar Természetvédők Szövetsége és a miskolci Ökológiai Intézet is partner volt a pályázatban. A projekt része volt a négy szlovákiai akció lebonyolítása. Ipolyszalkán, Ipolyszakálloson, Ipolynyéken és Ipolyságon háromdimenziós energiatakarékossági kiállítással, klímavédelmi felvilágosítással és szak- tanácsadással, valamint interaktív társasjátékokkal várták a közönséget a szervezők. A projekt szórólapjából kiderül az EU minden állampolgára évi 11 tonna, üvegházhatást okozó gáz kibocsátásáért felelős. Ebből közel kilenctonnányi a szén-dioxid. Az unió területén az energiák egyharmadát használják fel a háztartások. Wol- lent József, az Ipoly Unió elnöke elmondta, összesen mintegy 350 látogatója volt az akciónak. A legkevesebben Ipolyszalkán (alig húszán), a legtöbben Ipolynyéken (közel 150-en) jöttek el. A résztvevők több mint háromnegyede diák volt, a falvakban szinte egyáltalán nem vettek részt a felnőttek a rendezvényen. Wollent Ida, a projekt szlovákiai koordinátora kifejtette, Ipolyságon a rossz idő ellenére hatvan diák és mintegy harminc felnőtt látogatott el a kiállításra (Képarchívum A Jégmadár gondol a környezetre Az Ipoly Unió 2004-ben vásárolta meg az Ipolyságtól hat kilométerre, a Tesmag és Ipolyhídvég között található régi Somos-tábort. Itt akarják kialakítani a Jégmadár oktatási központot, melynek az épületei energiatakarékosak lesznek. A fűtési és világítási rendszer megújuló energiaforrásokon alapul majd. Infravörös- és biomasszafűtés, napkollektorok használata, az esővíz újrahasznosítása mind-mind része a projektnek. A nyolc faépületet, melyek szállásként szolgálnak majd, már a nyáron üzembe akarják helyezni. Eddig 199 164 eurójába (hatmillió korona) került a 17 éve működő szervezetnek az ingaüan megvásárlása és rendbehozatala. A teljes felújításhoz, a főépület kialakításához még közel 700 ezer euróra (21 millió korona) lenne szükség, (fm) egyelőre csekély az érdeklődés az ilyen témák iránt. A kiállításon tizenegy információs panel ad tájékoztatást a jelenlegi állapotokról. A közlekedés, az aktív házak, „az utolsó hóember”, mind témája volt a tárlatnak. Számtalan javaslatot tettek a szakemberek, melyek betartásával környezetkímélőbbé tehetők a háztartások. Csupa olyan lépésről van szó, amit bárki megtehet, és mindenki ismer, csak nem veszi elég komolyan: egy fokkal csökkenteni a lakás hőmérsékletét, rövid ideig intenzíven szellőztetni, energia- takarékos égőket használni, kerülni a légkondicionáló berendezések használatát, fürdés helyett zuhanyozni, az elektromos készülékeket mindig áramtala- nítani. Ősszel iskolai vetélkedőket terveznek a térségben. A www.ipelskaunia.sk honlapról a projekt saját weboldala is elérhető, jelenleg a www.eghaj- latriado.hu oldalon szerezhetők további információk, (fm) Május 30-ig be kell fejezniük a munkálatokat Nem maradhat el a strand hagyományos megnyitója ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Érsekújvár. A vártnál jóvál később érkezett meg a pénz a városi költségvetésből, emiatt a Tatárik Emil Strandon csak néhány héttel a nyitás előtt kezdték meg az úszó- és a gyerekmedence teljes felújítását. Budinsky Imre, a strandot üzemeltető városi lakáskezelőség igazgatója lapunknak elmondta, fontolóra kellett venniük, van-e még értelme megkezdeni a nagyszabású munkálatokat. „Bízunk abban, hogy minden az elképzeléseink szerint halad majd, és május 30- án átadhatjuk a kész medencéket. A Tatárik Emü Strandon szeretnénk megtartani május 31- én a hagyományos városi gyereknapot és megnyitni a strandidényt” - fejtette ki Budinsky. Az utóbbi időben gyakran eldugult a lefolyó, szivárgott a medence alja, és szivattyúzni kellett a vizet. Új csöveket, új betonágyat és új medencefóliát fektetnek le. A gyerekmedencénél ezeket a munkálatokat már sikerült elvégezni. A tavaly decemberben elfogadott költségvetést idén márciusban módosították az önkormányzati képviselők, ekkor döntöttek úgy, hogy pénzt különítenek el a strand felújítására. Az elmúlt években megszépültek az öltözők, új büfék épültek a Tatárik Emil Strandra, és megújult a termálvizes és a 25 méteres medence. Látogatásunkkor takarították a minigolf pályát, és nyírták, öntözték a pázsitot a létesítmény egész területén. ,A Tatárik Emil Strand nem kíván vetekedni az Érsekújvárhoz közeli, népszerű fürdőhelyekkel. Elsősorban az érsekújváriakat hivatott szolgálni, valamint azokat a strandolókat, akiknek nem túl nagyok az elvárásaik, de nyugodt és szép környezetben szeretnek kikapcsolódni” - egészítette ki az elmondottakat Budinsky. (száz) Mire futja a pénzből? Richard Schwarz képviselő 193 ezer euró (5,8 millió korona) jóváhagyását javasolta a medence felújítására, illetve további 6600 eurót (200 ezer korona) az új strandfejlesztési tervek kidolgozására, az új medence megépítéséhez szükséges földmunkák elvégzésére. A képviselők végül csak a medence felújítását hagyták jóvá, hogy időben meg tudják nyitni a strandot, (száz) A medence aljára új fóliaburkolat került (Csuport István felvétele) JEGYZET Vízparti párbaj KÖVESDl KÁROLY A Kis-Duna partján ülünk, megszállott horgászok, valahol Vők mellett. Barátom, barátom barátja és szerénységem. Május van, s van-e szebb a májusnál? Van: a májusi víz, amely fölé hatalmas nyárfák lombsátra borul, s alatta suhan sejtelmesen a folyó vize. Lábunk alatt puhán sarjad a fű, körülöttünk bogarak zümmögnek, tobzódik a természet. Szemben velünk sziget, melyet a folyó két ágra tárulkozva ölel körül. Itt, a falu felől van a szélesebbik ág, partja a falusiak kedvenc piknikező helye. A csodálatos, érintetlen természet bűvöletében türelmesen várjuk a kapást. Persze, nem azért jöttünk ki, hogy rekordokat döntögessünk, nem is azért (ezúttal sem), hogy halhúst szerezzünk, hanem, hogy elteljünk a természet megismételhetetlen csodájával. De azért az sem lenne kedvünk ellen való, ha a halak díjaznák igyekezetünket. A Kis-Duna egyébként is egyik legjobb vizünk, a kirabolt Dunát biztosan felülmúlja halbőségével. Szóval a természet. A nyárfák susognak az enyhe szélben, majd a gyerekecske szellő is elül, és csak a boldog madarak kórusa terül szét a tájon. Míg csak meg nem jelennek az első motorosok. Jet-ski a neve a vízi motorbiciklinek, minden horgász rémének. Déltájban tűnik fel a kanyarban az első, és őrült iramban, akkora hullámverést csapva húz el előttünk, hogy alig győzzük összekapkodni cuccainkat a partnak loccsanó haragos, zavaros hullámok elől. A motoros elviharzik, a víztükör lassan kisimul, de még percekig rakja a zsinóijainkra a füvet, hínárt, mindenféle hordalékot. Áldjuk a fajtáját és felmenőit az illetőnek, aztán megnyugszunk. Végre nyugalom, gondoljuk, a kegyelem állapotában ringatózva, amikor feltűnik a következő. Peckes, kövér alak ül a motor nyergében, egy szál gatyában, és láthatóan roppantul élvezi a száguldást. Nincs is annál fel- emelőbb érzés, mint egy folyóágban, igazi vadvízen repeszte- ni! Nyomja is a gázt az ipse, ad a motornak, ami belefér. Mi meg torkunk szakadtából, ami kifér rajta. Hogy legalább előttünk lassítson, ha már látja, hogy ott ücsörgünk. Emberünk ránk se bagóz, delejes révületben nyomja a gázt, és elszáguld lefelé. Amikor néhány perc múlva visszafelé bőgeti a motorját, félreértheteden mozdulatokkal jelezzük, mit gondolunk róla. S ugyanígy a többieknek, mert délután mintha a pokol szabadulna el, valósággal ellepik a vizet. Mi meg káromkodunk, kiabálunk, integetünk, természetesen hiába. Csüggedten nézzük, hogyan verik szét a vizet ezek a gazfickók, akik úgy vélik, nekik mindent szabad, s nem parancsol nekik sem égi, sem földi hatalom. Amikor egy hatfős csapat húz el előttünk egymás után hat motort bőget- ve, eldől bennünk a borjú. Szerintem itt tilos motorozni, mondom. Szerintem is, feleli a haver. Utána kéne nézni, rendőrt hívni. Van megoldás, mordulja el magát a haver haverja, aki százhúsz kilójával a tettek embere. Kutyafülét, nem rendőrt ezekre! Jövő héten kijövök, hozom a motorfűrészt, kivágom a legnagyobb nyárfát, keresztül- döntöm a folyón, és kész. Akkor aztán motorozhatnak. De nem itt. Ennyiben maradunk. A Kis- Duna mentén úgyis valóságos őserdő húzódik, helyenként szinte járhatatlan az összevisszadőlt fáktól. Eggyel több vagy kevesebb, nem számít. De csönd lesz, nyugalom, és visszahódítjuk a természetnek ezt a darabkáját ezektől a vademberektől. Ä pecának annyi, de most már kissé derűsebben nézünk a következő napok elé, s megnyugodva hallgatjuk a madarak énekét, amelyek nem is sejtik, miféle indulatok laknak a felkorbácsolt víz partján. Azért hozzátenném: kedves rendőrök, ha valaki olvassa ezt az írást, kimehetne egyszer a Kis-Dunához, megnézni, mi zajlik ott.
