Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)

2009-05-22 / 116. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 22. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA A jövőben a betegeknek is fizetniük kell majd bizo­nyos orvosi vizsgálatokéit Romániában. Várhatóan szeptember elsejétől lép életbe az orvosi szolgáltatá­sok kettős finanszírozásá­nak rendszere, melynek cél­ja a román egészségügyben rendkívül kiterjedt korrup­ció visszaszorítása. Ennek értelmében egyes vizsgála­tokat továbbra is az egész­ségbiztosítási pénztár fizeti, ám bizonyos ellátásokat a páciensnek kell térítenie - írta a kolozsvári napilap. Románia már az európai uniós csatlakozás előtt vál­lalta a korrupció visszaszo­rítását, amely a legfelsőbb politikai körökben is elő­fordul. Mindkét nemzet a szociális juttatások emelését várja el Brüsszeltől - ebben élenjárunk a 27 állam közt Hasonlóan látják az EU-t a magyarok és a szlovákok Az európai állampolgárok­nak 56%-a szerencsének tartja, hogy a globalizált vi­lágban hazája az Európai Unióhoz tartozik. A legke­vésbé a britek (22%) és a magyarok (41%) gondol­ják így, de a szlovákok (45%) is az euroszkeptiku- sok közé tartoznak. MTI-HÁTTÉR A 27 uniós tagállamban már­cius 25. és április 15. között 15 130 személy megkérdezésével készített felmérést a TNS Sofies közvélemény-kutató. A kutatás arra a kérdésre ke­reste a választ, hogy mi az euró­pai parlamenti választás tétje az unióban élő emberek számára, és az állampolgárok milyen terüle­teken várnak el nagyobb erőfe­szítést az Európai Unió intézmé­nyeitől. Nem az EP, csak az EP-választás érdektelen A felmérés legfőbb tanulsága, hogy az EP-választásra jelzett je­lentős távolmaradásnak nem az az oka, hogy az európaiakat nem érdekli az EP-választás, hiszen a jelentős többség Európa-párti, hanem az, hogy a választás ön­magában egyszerűen nem érde­kes - hangsúlyozta Dominique Reyné politológus a Le Figaro című francia napilapban közölt írásában. A felmérés azt mutatja: bár a véleménynyüvánítás formái közül még mindig a választást (46%) tartják a legtöbben a legmegfele­lőbb formának, a többség más le­hetőségekben gondolkodik: 14% a petíciókban, 13% a biogokban, 11% a tüntetésekben, 20% a nyil­vános vitákban, 7% a sztrájkok­ban, 13% a párttagságban, 10% a szakszervezetekben hisz. Vala­mennyi korosztályt és társadalmi kategóriát összesítve az európai­ak 56%-a szerencsének tartja, hogy hazája az EU-hoz tartozik, és csak alig 17% gondolja azt fenye­getésnek. Az uniós tagság támo­gatásának az aránya a 18-24 éve­sek körében a legmagasabb: 65 százalékos. Euroszkeptikus magyarok és szlovákok A leginkább az írek (72%), a németek (70%), a spanyolok (68%), a franciák és a csehek (67%) bíznak az unióban, míg a britek (22%), a magyarok (41%), a litvánok (44%) és a szlovákok (45%) a legkevésbé. Ez utóbbi nemzeteknél sem jelentős az EU elutasítása, a briteknek például 17, a magyaroknak pedig csak 14%-a érzékeli fenyegetésnek az uniós tagságot. A magyaroknak 40, a briteknek pedig 56 %-a egyszerűen úgy véli, hogy se nem szerencse, se nem fenyegetés az EU-hoz tartozni. A politológus szerint az eredmény a nehéz gazdasági helyzetből adó­dó elvárásokat tükrözi elsősor­ban: az európaiak 31%-a arra az európai jelöltre szavazna a legszí­vesebben, aki gazdasági növeke­dést ígér. A legmagasabb ez az arány a magyaroknál: 63%. Má­sodik helyen a szociális kiadások növelése iránti elvárás áll 27%-os arányban, ez a vágy a szlovákok­nál (45%) és a magyaroknál (40%) a legerősebb. Az EU ne helyettesítse a kormányokat Az elemző szerint az európaiak alapvetően egy olyan kiegészítő közhatalmat várnak el az EU-tól, amely nemcsak képes megvédeni az állampolgárait, hanem a tagor­szágokat külön-külön is segíti ab­ban, hogy ne egyedül kelljen szembenézniük a globalizáció ki­hívásaival. Az EU-tól nem a nem­zeti kormányok helyettesítését vagy felváltását várják el az euró­paiak, hanem azok támogatását. A német elnökválasztási számtan kiszámíthatatlanná teszi a voksolás várható eredményét Nem biztos, hogy a legnépszerűbb jelölt győz MTl-ÖSSZEFOG LALÓ Könnyen lehet, hogy a sajátos választási rendszer miatt a szom­bati választáson elbukik Németor­szág háború utáni egyik legnépszerűbb államfője. A papír­forma ugyan rendkívül csekély többséggel az elnöki tisztségért új­ra induló Horst Köhler győzelmét ígéri, erre a győzelemre azonban az elnökválasztó küldöttek kiszá­míthatatlansága miatt csak keve­sen mernek fogadni. Nem kizárt, hogy az ellenjelölt, a Köhlerrel szemben egyszer már alulmaradt Gesine Schwan fut be. Németországban az elnököt a szövetségi közgyűlés választja, amely csak minden ötödik évben ül össze. Összesen 1224 elektor szavaz, az államfő megválasztásá­hoz abszolút többségre, azaz 613 támogatói szavazatra van szükség. Ha ez nem jön össze az első fordu­lóban, egy újabb hasonló, abszolút többséghez kötött fordulót ren­deznek. Ennek sikertelensége ese­tén következhet egy harmadik forduló, amelyben már az egyszerű többség is elég. Egyértelmű, hogy ebben a vá­lasztási rendszerben semmit nem számít a lakosság támogatása, hanem egyedül a politikai pártok rokonszenve. Köhler esélyeit nem a vele szembeni esetleges ellen­szenv csökkenti - hiszen államfői tevékenységét a pártok többsége elismeri, hanem a „pótlólagos” tét, azaz a szeptember végi orszá­gos parlamenti választás kimene­telének közvetett befolyásolása. Ebből a szempontból egyáltalán nem mindegy, vajon a szeptembe­ri választások nyomán kormány­zásra készülő konzervatívok és a szabad demokraták által támoga­tott Köhler, vagy pedig a hasonló­képpen koalícióra törekvő szoci­áldemokraták és a Zöldek jelöltje, Gesine Schwan szerez győzelmet. Az utóbbi csakis a Baloldal pártjá­nak támogatásával lehet befutó. Szerdai felmérések szerint Köh­ler biztosan számíthat a 604 kon­zervatív és szabad demokrata kül­dött voksára, s 10 Bajorországból delegált, „félig” konzervatív, úgy­nevezett szabad választó voksára. Ez 614 voksot jelentene, azaz eggyel többet az abszolút több­ségnél. Schwan asszony mögött a 419 szociáldemokrata és a 95 zöld képviselő áll, továbbá minden bi­zonnyal a Baloldal 90 küldötte, akik ugyan az első két fordulóban saját jelöltet indítanak, az esetle­ges sorsdöntő harmadikban azon­ban valószínűleg átállnak a szoci­áldemokrata jelölt táborába. Lab­dába rúghat még a szélsőjobbol­dal, azaz az NPD 3 és a DVU 1 elek­tora; mind Köhler, mind Schwan leszögezte azonban, hogy az ő tá­mogatásukkal nem kíván elnök lenni. A szűk keresztmetszetet a titkos szavazáskor ily módon a kiszá- míthatadanok, az esetieges elhaj­lók vagy átszavazók jelentik, akik bármelyik pártból kikerülhetnek, s felbillenthetik a parlamenti ma­tematikát. 2004 májusában Köhler az első fordulóban a szavazatok 50,1 százalékával aratott győzelmet. Újraválasztása most mindenek­előtt a 10 szabad bajor elektortól függ, továbbá attól, hogy az egyik vagy a másik táborban lesz-e több elhajló. Ha az államfőt közvede- nül választanák, a népszerű Köh­ler a szavazatok több mint 70 szá­zalékával őrizné meg hivatalát. KOMMENTÁR m«' 'ťí í'r t-r - _- - ‘ 1 Közszolgálati közrablás MOLNÁR IVÁN A kormány szerdai döntését követően - amely szerint mégis meg­építik a Szlovák Rádió és a Szlovák Televízió közös székházát - kérdésessé vált, hogy valójában ki is irányítja ezt az országot: Ro­bert Fico és kormánya, vagy a mögöttük álló befolyásos pénzügyi csoportok. Egy hónappal ezelőtt még úgy tűnt, hogy a Smer leg­alább a kisebbik koalíciós partnerére hallgat, és elved az esztelen pénzszórás gondolatát. Mečiar pártja az ellenzékkel együtt azt ál­lítja, hogy a gazdasági válság idején, amikor tízezrek kerülnek ut­cára, és a költségvetésben hatalmas lyuk tátong, nem lenne szabad további milliárdokkal terhelni az adófizetőket. A Fico pártját tá­mogató pénzügyi cápák azonban nem arról ismertek, hogy túlzot­tan a szívükön viselnék az ország sorsát. A Smer hatalomra jutta­tását egy rizikós, de jól tejelő befektetésnek tekintik, azt vallva, hogy őket a válság nem érinti. Ha a Fico Részvénytársaság időn­ként ódzkodik is a védelmi pénz kifizetésétől, a cápák kimutatják foguk fehéijét, és a kormány tejel. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a közszolgálati médiapalota építé­séből a kormány melyik baráti köre fog profitálni, az elherdált mil- liárdokból ítélve azonban nem kis halról, hanem egyjól megter­mett cápáról lehet szó. Az új székház felépítése 138 mülió euróba, vagyis mintegy 4,1 milliárd koronába kerül. Igaz, a kormány az elmúlt hónapokban ennél lényegesen több pénzt herdált el vál­ságkezelésre hivatkozva vagy kétes pályázatokra költve, most ek­kora összeget nem tud összekaparni. Pontosabban, nem akar összekaparni, hiszen így egy hozzá közel álló céget bízhat meg az építkezés finanszírozásával. A kormány szerdán elfogadott terve­zete szerint a magánberuházó a már említett 138 millió eurót saját zsebből teremti elő, vagyis a székházat PPP-projekt formájában építik fel. Cserébe az állam a 2014-es átadást követően 25 éven keresztül évi 20 mülió eurós bérleti díjat fizet a beruházónak. Az állam így az eredetileg 138 millió eurós székházért nagyjából 500 millió eurót fog kifizetni. 4,1 milliárd korona helyett több mint 15 müliárdot. Az új médiapalotáért sikeresen lobbizó Marek Maďarič kulturális miniszter szerint „ez a projekt olyan jó, annyira előnyös”, hogy reméli, mindenki támogatni fogja. Nos, a projekt valóban jó. Jól kiszipolyozza az adófizetőket. Es persze előnyös is. Azoknak a pénzügyi csoportoknak, amelyek végül felépíthetik a székházat. Maďarič azzal nyugtatja a Smer szociálisan érzékeny szavazóit, hogy a költségeket részben a SzlovákTelevízió malomvölgyi szék­házának az eladásából fogják finanszírozni. Ebben sincs azonban köszönet. A több mint tízhektáros területen fekvő, 23 épületből ál­ló komplexum ugyanis Pozsony egyik legdrágább városrészében fekszik, a kulturális miniszter mégis alig 33 millió eurós bevételre számít az eladásából, vagyis a jelek szerint ez is kiváló alkalmat je­lent majd arra, hogy egy másik támogatójukat is kielégítsék. Gyűlnek a jópontok, Fico pedig dörzsölheti a markát. Ha beváltja az ígéretét, és pár éven belül kiszáü a politikai életből, élete végéig lesz mit a tejbe aprítania. fIGYELŐ Gémesi az autonómiáról Gémesi Ferenc, a Miniszter- elnöki Hivatal kisebbségi és nemzetpolitikáért felelős szak­államtitkára szerint a Kárpát­medencei Magyar Autonómia Tanács akár össznemzetinek is tűnhet, de mégis egy pártos lo­gika alapján működő szervezet. Ebbe a szervezetbe soha nem kapott meghívást a kormány- oldal, amióta az MSZP kor­mányzott. A politikus szerint az Európai Parlament arra nem alkalmas, hogy ott európai ki­sebbségjogi kérdéseket vitas­sanak meg. Gémesi úgy véli, sokfajta autonómia létezik. Hogy végül melyiket sikerül ér­vényesíteni, az attól függ, hogy mennyiben tud az adott or­szágban elő többség és a ki­sebbség ebben megegyezni. „Nem Magyarország, nem Bu­dapest, még csak nem is a ma­gyar EP képviselők, hanem az adott magyar közösség abban az országban, ahol él. Többség nélkül nem lesz autonómia, ezt bizonyítja Spanyolország vagy Olaszország példája is, ahol ennek működő rendszerei vannak” - mondta a szakállam­titkár. (KlubRádió) Bokros: igaza van Bajnainak Igaza van Bajnai Gordonnak, hogy kisebb lakásba lehet köl­tözni, ha valaki nem tudja fizet­ni az ingaüanadót - mondta Bokros Lajos, az MDF EP-lista- vezetője tegnap a Magyar Tele­vízióban. „Ez igaz, még ha elné­zést kért érte, akkor is ” - mond­ta Bokros. Bajnai Gordon mi­niszterelnök korábban arról be­szélt, ha valaki nem tudja fizet­ni az ingaüanadót, akkor elköl­tözhet kisebb lakásba. A politi­kus szerint vagyonadó helyett ingatianadóra van szükség. Az ingatlanadó bevezetése azért fontos, mert a látható vagyont adóztatná meg. Olyan ingat­lanadóra van szükség, amelyet a cégek, a jogi személyek is fi­zetnek, és érdemi bevételt je­lent a költségvetés számára. A miniszterelnök múlt héten be­szélt arról, hogy azoknál vala­mi probléma van, akik sokkal nagyobb ingaüanban laknak, mint amelyet fenn tudnak tar­tani. „Azt az ingaüant el lehet adni, lehet kisebbe menni” - mondta a kormányfő. Bajnai Gordon két nappal később el­nézést kért a kijelentéséért, (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents