Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-20 / 114. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2009. május 20., szerda 6. évfolyam, 20. szám íres szálloda a Csorba-tónál - történelmi múlttal. Május 7-én nyílt meg a világszerte ismert és elismert Kempinski társaság szállodája, a Grand Hotel Kempinski High Tatras. A Kempinski társaság szállodáit az exkluzivitás, luxus és a magas színvonalú szolgáltatások jellemzik. Ez az exkluzív hotel a Csorba-tó festői környezetében, közvetlenül a tó partján áll, 1351 méteres tengerszint feletti magasságban. Jelenleg nyolcvan alkalmazottal lűködik, a csúcsszezonban 115-re emelik a személyzet läszámát. A szállodában 98 szoba és apartman található. Az egykori Grand hotel felújítását 2005-ben kezdték el, a beruházás 42 millió euróba került. (SITA-felvétel) JEGYZET Fókuszban a múzeumok JUHÁSZ KATALIN Áldassék a neve annak, aki kitalálta a Múzeumok Éjszakáját. Hiába keresgéltem az interneten, nem találtam az ötletgazda nevét, csak annyit tudtam meg, hogy az ENSZ kulturális szervezete, az UNESCO avatta 1977-ben május 18-át Múzeumi Világnappá, azaz a közgyűjtemények és a múzeumok nemzetközi ünnepévé. A kezdeményezés célja, hogy a múzeumok ne csupán őrizzék a gyűjteményeket, hanem megmutassák és közkinccsé tegyék, olyanok számára is, akik ritkán toppannak be egy ilyen intézménybe. A szakemberek számára a legnagyobb kihívás a kiállított anyagokat „lefordítani a látogatók nyelvére”, azaz minél közérthetőbb módon, minél érdekesebben prezentálni a látnivalókat. És mivel a belépők ára sokakat visszariaszt, ezen az egy napon jelképes összegért, illetve teljesen ingyen lehet belépni az összes múzeumba. Úgy tűnik, végre nálunk is kezdik átvenni a külföldön jól bevált ötleteket. Ma már nem csak ingyenes idegenvezetéssel szórakoztatják a látogatókat, hanem leviszik őket a restaurátorműhelybe, koncerteket rendeznek a vitrinek között, a legkülönbözőbb kísérő- programokat eszelik ki számukra. A legkisebbek pedig valósággal tobzódhatnak az élményekben: kézműves foglalkozásokat, játékos művészettörténeti alapozót, illetve mindenféle olyan programot találnak ki szórakoztatásukra, hogy a kicsik végül alig akarnak hazamenni a múzeumból. Én legalábbis láttam egy kisfiút, aki mártírarccal, hüppögve tűrte az anyukája általi ldvonszolást. Okos döntés volt szombati napra, azaz május 16-ra időzíteni a nagy happeninget. A hazai számadatok önmagukért beszélnek: a krasznahorkai várban egy nap leforgása alatt ezren fordultak meg, a Szlovák Nemzeti Múzeumban hatszázötvenen, a mártoni múzeumban hétszázan, azaz többen, mint egy nyári hónap alatt. Én három pozsonyi ldállítóhelyre kukkantottam be, és örömmel láttam, hogy szó szerint tömeg hömpölyög a termekben. Maguk a teremőrök is kivirultak, büszkén feszítettek egyenruhájukban és csillogó szemmel kezdtek magyarázni, ha a látogatók nekik szegeztek egy-egy kérdést. A művészettörténészekről, kurátorokról, restaurátorokról nem is beszélve. Végre ók is kiélhették magukat, érezhették, hogy munkájuk fontos és hasznos. Hiszen olyanok ők, mint a műtétnél az altatóorvos: egy betegnek sem jut eszébe megköszönni fáradozásait, pedig nélküle egyszerűen nem ébredtek volna fel. A Szlovák Nemzeti Galériába performereket, akcióművészeket is beengedtek, köztük Juhász R. Józsefet, aki kétszáz méternyi fekete műanyag zsákból fújt hatalmas kígyókat, ott tekeregtek az átriumban, felülről bizony megkapó látványt nyújtva. Ez a műalkotás csupán fél órán át volt látható, áld lemaradt a születéséről, bánhatja. És végezetül kiemelnék egy kiállítást, amely októberig marad Pozsonyban, és amelyik talán a legnagyobb hatással volt rám ezen a hosszú napon. A helyszín a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, a tárlat címe pedig Danubius Fluvius - Duna képfolyam. A pozsonyi Brämer kúriába szó szerint beköltözött a Duna. Á kiállítás gerincét dunai képek, 19. századi kéziratos térképek és 20. századi fotók, amatőrfilmek képezik. A nagyított digitalizált felvételek a térben elhelyezett installációkkal (aranymosás, halászat, árvizek, vízimalmok stb.) kiegészítve láthatóak. A tárlat az utcáról indulva az átriumon keresztül, a fantasztikus hangulatú pincében végződve egy egységes képfolyamot alkotva mutatja be a sokarcú folyót. Ráadásul a térképasztalokon párhuzamos illusztrációként az egykor feltérképezett területek jelenlegi műholdfelvételei is láthatóak. Szóval le a kalappal, de tényleg. Aki a következő hónapokban Pozsonyba készül, feltétlenül szakítson időt erre a vendégbarát, látványos és tartalmas kiállításra.
