Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-20 / 114. szám, szerda
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 20. www.ujszo.com Hadar Galron darabja, a Mikve a világ legrangosabb színpadain kel életre, most a prágai Nemzeti mutatta be Rituális fürdő lelki merülésekkel Cannes-i pillanat 1.: az angol Max Minghella, a guatemalai Oscar Isaac és a magyar származású Rachel Weisz, az Agora című, Alejandro Amenáhar rendezte film főszereplői. Az ókori Alexandriában játszódó történet főhőse Hypatia, a fiatal tudósnő, aki a város híres könyvtárában csillagászkodik és tanít, és akinek kegyeiért két férfi is verseng - egy fiatal rabszolga és a leendő prefektus. (ČTK/AP-felvétel) Cannes-i pillanat 2.: Pedro Almodóvar, a spanyolok népszerű filmrendezője egyik kedvenc színésznőjével, Penélope Cruzzal. A mester „Los Ab- razos Rotos" című új alkotását kísérte el a 62. Cannes-i Filmfesztiválra. (Reuters-felvétel) Egy kis romantika Sosana, a fürdőmester szerepében: Iva Janžurová Mikve. Nyolc nő és a lázadás drámája. Hadar Galron darabja a prágai Nemzeti Színházban Iva Janžurová főszereplésével, Michal Dočekal rendezésében. SZABÓ G. LÁSZLÓ Felgyülemlett víz. Héberül ezt takarja a bibliai eredetű szó, a valós életben ennél mégis jóval többet jelent: a legintimebb szertartás, rituális fürdő nőknek. Főleg házasságkötés előtt, vagy menstruáció és szülés után. Hadar Galron, a harminckilenc éves izraeli dráma- és forgatókönyvíró darabjában a mikve a történések színhelye. Minden ott zajlik. Bevallás, kitálalás, vita, veszekedés, megbánás és kibékülés. Közvetlenül a merülés előtt, után és közben. Ott találkozik nyolc nő, nyolc különböző jellem, nyolc, egymástól merőben eltérő gondolkodású feleség, menyasszony, szerető, anya és bakfis, az ortodox zsidó hagyományokhoz erősen kötődő, vagy azoktól éppen szabadulni kívánó, minden mások által előírt törvényt, parancsolatot tehernek tekintő személy. A mikve férfiak előtt is nyitva áll (sabat és ünnepnap előtt jó szokás a tisztító merülés), féijezett nők számára azonban egyszerűen elen- gedheteden. A mikve minden zsidó közösség alapja. Olyan fürdő, amely nem a materiális tisztátlan- ságtól szabadítja meg az embert, hanem megújítja őt. Tehát nem egy hétköznapi medencét kínál, amelybe a csapból engedik a vizet, hanem egy olyat, amelyben a merüléshez eső- vagy forrásvíz szükséges, mert annak van igazán tisztító ereje. Mikvébe a vallásos zsidó nő a menzeszét követő hetedik nap után megy, amikor már fehérek, vagyis tiszták a napjai. A rituális merülésre a fürdőmester (someret) vagy annak tapasztalt asszisztense közreműködésével kerülhet sor, aki a szertartás körülményeire is ügyel. Az alámerülés szabályai szerint ugyanis a medencébe lépés előtt a nő gondosan megmosakszik, lesminkel, körméről eltávolítja a lakkot, haját kifésüli, ékszereit, sebtapaszait, kötéseit leteszi, hogy semmi se állhassa útját a vízzel való közvetlen érintkezésnek. Ezek után mezítelenül legalább háromszor alámerül, miközben áldást mond, a somerettől pedig, miután feljön a víz alól, minden alkalommal azt hallja, hogy kóser. A szertartás után megszárítkozik és felöltözik, s ezt a rituálét minden hónapban egyszer megejti. Ezután kerülhet csak újra testi kapcsolatba a főijével. A mikve szabálya még azt is előírja, hogy a medencében legalább 120 cm magas víz kell hogy legyen a tökéletes merüléshez. Hadar Galron két helyszínen bonyolítja a történéseket: a fürdőhely várótermében és magában a medencében. Jan Dušek egyszerűségével és ödetességével is lenyűgöző díszlete sokat hozzátesz az előadáshoz, amely nyolc színésznőnek ad remek megmu- tatkozási lehetőséget. A Mikvében mindenkinek megvan a maga drámája. Sosana (Iva Janžurová), az egyébként jó szívű, a tradíciókhoz és a halachához (zsidó törvények összessége) erősen kötődő fürdőmester senkinek az életébe nem akar beleszólni, még tanácsadás szintjén sem, inkább szemet huny a dolgok felett, csak ne kelljen állást foglalnia. A lányával sem zökkenőmentes a kapcsolata, inkább szenved, mint hogy számon kérjen. Chedva (Éva Salz- manová) a férje durva testi bántalmazásait hallgatja el, inkább hazudik, semmint színt valljon, pedig bakfis lánya, Eliseva (Pavla Beretová) is az otthoni fizikai terror lelki (és ideg-) betege. Siva, a friss munkaerő, a fürdőmester bátor, mindenkin segíteni akaró, józanul gondolkodó és tisztán látó asszisztense (Vanda Hybnerová), aki felett többen is pálcát törnek, mivel elvált asszony lánya, s hozzá nem egy ortodox családban született, a férjével közös éjszakákat kerüli, mert nem akar teherbe esni. Hindi (Táňa Medvec- ká) a gyanúsítgatások, a bajkeverések mestere, Esti (Jana Bouš- ková) nőiességének teljes fegyvertárát élvezettel működtető, felszabadult nő, Miki (Antonie Ta- lacková) a lázadás élő zászlója, aki a fürdő hagyományoktól „fülledt” légkörébe frissítő vihart visz. Női lelkületű, női érzelmekkel játszó” darab a Mikve, ám mint minden kiváló darab - túlmutat a figurák nemén, mivel egyetemes értékek hordozója. Nem a ha(Fotó: ND) gyományok ellen ágál, nem felrúgni, elvetni, megtiporni akar nemes tradíciókat, bevett szokásokat, hanem azok segítségével próbálja közelebb hozni egy zárt(nak tűnő) közösség különleges kultúráját, gondolkodását. A lázadás darabja ez, amely nem az értékeket akarja eltüntetni, hanem az azokra tapadó félelmektől, az életet olykor alaposan megnehezítő, felesleges „velejáróktól” kíván megszabadítani. S hogy mindezt a nők világán keresztül mondja el, az nem egyhangúvá, hanem még izgalmasabbá teszi. Michal Dočekal érzékeny rendezése felkavaró előadás a prágai Nemzeti falai között. S rendhagyó is a maga nemében, hiszen egy olyan közösségbe kalauzolja a nézőt, amelyről vajmi keveset, de talán akkor sem tévedek, ha azt mondom: egyáltalán semmit nem tud. Hadar Galron, aki egy londoni ortodox zsidó családban született, s tizenhárom évesen került Izraelbe, ahol szülei akarata ellenére lépett be az ottani hadseregbe, napjaink egyik legsikeresebb színpadi szerzője. Nem kell sokáig vámunk, hogy a Mikve a magyar nézőkhöz is eljusson: a Vígszínház 2010 őszén mutatja be. Vladimír Kokoliának, a kortárs cseh képzőművészet egyik meghatározó alakjának látható kiállítása „A vonalnak két oldala van. Ezenfelül van elülső és hátulsó oldala." címmel június 7-éig a somorjai At Home Cal- leryben. Képünkön Vladimír Kokolia a zsinagógában, saját alkotása előtt - a kiállítás megnyitóján a művész előadását is meghallgathatták az érdeklődők. (Somogyi Tibor felvétele) Könyvbemutató „Gőbűgyöp meg pimpimáré” Vásárát. A Vásárútért Polgári Társulás és Vásárút önkormányzata a pozsonyi Median kiadóval együttműködve megjelentette Teleki Mária és Pongrácz Flóra „Gőbűgyöp meg pimpimáré” (Egy délcsallóközi falu, Vásárút nyelvjárása és dűlőnevei) című könyvét, melynek bemutatója május 22-én, pénteken 18 órakor lesz a helyi kultúrházban. A kötet az idei 80. Ünnepi Könyvhét hivatalos katalógusába is bekerült. „Teleki Mária és Pongrácz Flóra könyve ritka kincs, amely maga is kincseket tár elénk és dolgoz fel a megőrzés szándékával. Az ismertetett anyag Vásárút nyelvi sajátosságait rendszerezi szakszerű alapossággal, felvillantva a község történeti múltjának, hagyományainak, legendáriumának, az ott élők mentalitásának nyelvben megőrzött elemeit ” - írja a kötetről Görözdi Judit, (h) Akik a kemény rockot, a heavy métáit vagy bármelyik hasonló műfajt kedvelik, azok itt és most hagyják abba e rövidke írás olvasását. Nem nekik szánom, ráadásul nem is szeretném kihívni a megvetésüket, haragjukat, igaz, én nem haragszom rájuk, mert más az ízlésük. Aki mégis - vagy egyszerűen csak azért, mert időnként jólesik neki némi romantika, nem a cukros, bébirózsaszín, csak a könnyed, még nem könnyfakasztó (amely körülbelül úgy működhet, mint a másodosztályú színészeknél a fokhagyma) - úgy dönt, üsse kő, nézzük csak, mitől enyhül a szív, annak elmondom, Kulka János is a kedvenceim közé tartozik. Kellemes, bársonyos (figyelem, giccshatár! - vagy mégsem, hiszen nem utánzat ő, nem a természet álhű mása, hanem maga a Kulka-hang) hangját akkor kedveltem meg, amikor egy hosszú útra megkaptam a Valahol Európában musicalváltozatának kazettáját, pedig igazándiból nem rajongok azért, ha egyik műfajból másikat csinálnak, amíg nem hallottam, nem örültem, hogy egyik - gyerekkorom óta - kedvenc filmemet áttérítették egy másik vágányra. Térjünk azonban a tárgyra. A tárgy Kulka János lemeze, a Kulka János. Legpontosabban talán életérzés-válogatásként lehetne meghatározni. Amolyan kicsit szomorkás a hangulatom (de nem csak máma), bár ez a dal nem szerepel rajta. Presserrel indít, ami viszont önmagában fél siker, igaz, A jegyszedő nem a legnépszerűbb, s talán nem is a legismertebb Presser-mű, de jópofa, és kesernyés íze végett kiváló előétel a többi számhoz, például a második Ez nem lehetsz Te címűhöz, amely aranyos groteszk, némi re- neszánszos beütéssel. Egyszóval dalok a szerelemről, szakításról, amelyeket legpraktikusabb autóban hallgatni, a délutáni dugóban, amikor mindenki idegesen dudál, rázza az öklét, mialatt mi ábrándosán dúdolgatjuk, hogy Vigyázz a madárra. Jó utat! Grendel Ágota RAADASUL
