Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-16 / 111. szám, szombat
16 Szalon-hirdetés ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 16. www.ujszo.com Ideális esetben még olvasnának vagy színházba is járnának az emberek... A kritikai gondolkodás válsága VÉLEMÉNY-e Blogmustra MÁRIUS KOPCSAY Napjaink talán leggyakrabban használt szava: aválság. De milyen válság? Gazdasági? Az egész világot sakkban tartja. Energetikai? Az év elején Közép-Európát sokkolta, Szlovákiát különösen. Van még ötletválság, a gondolatok válsága, középkorúak válsága. A nagymamám pedig, nem is tudom, miért, a kását is krízisből készítette. Főzök kríziskását, mondogatta. Mindenki a válságról beszél. Még azok is, akiket nem sújt, tudják, hogy itt van. A munkaadók lel- kiismeret-furdalás nélkül bocsáthatnak el bárkit. Hisz válság van. Csökkenthetik a dolgozók bérét, közölhetik velük, hogy elérkezett a takarékoskodás ideje, hogy nem lesz nyári és téli jutalom. . Ez egy éjszakai sétám során jutott eszembe, a rossz idő ellenére muszáj volt megtennem a hosszú utat az éjjel-nappal nyitva tartó boltba, mely a város szélén van, pontosabban a városka szélén. Fekvése azoknak megfelelő, akik gépkocsin közlekednek, csak megállnak, odaállnak, leállítják a járművüket, vesznek valami harapni- vagy innivalót, frissítőt vagy hódítót, s húznak tovább. A gyalogosoknak azonban nem esik útjukba. Bent a boltban nem győztem csodálkozni az üres polcokon. Akár egy hetvenes évekbeli önki- szolgáló: pár üveg bor, kétféle ásványvíz, kóla, csomagolt kifli a hűtőben, sör. A pult előtt néhány szomorú és árva csokoládé, mögötte ugyanolyan szomorú eladó. Kérdem, mi történt a bolttal. Vállát vonogatja.- Napjában egy autó, ha megáll itt. Válság van, az emberek nem vásárolnak. Tán azért nem, mert nincs mit. Másfelől, alig pár méterre az ismert sárga táskás szupermarkethálózat új épülete, vele szemben az ismert kék táskásé. Vagyis a kis nonstop-bolt hasznossága alaposan megkérdőjeleződött. Alaposabban, mint a krízis által, hiszen az ember válság idején is vesz lisztet, cukrot, kiflit. Munkából hazafelé, az esti órákban. Az eladó még megjegyzi, hogy így, éjnek idején nem lehet otthon, a gyerekei mellett. S hogy a holnapi éjszakát is itt tölti. De legalább örülhet, hogy van munkája. így, válság idején is. Szomorú boltlátogatás volt. Mert bár a válság általános, nem mindenkinek kell egész éjjel üres polcok előtt álldogálnia pár száz euróért, tűrni a részegek molesztá- lását, vagy várni, hogy egy őrült kirabolja vagy megkéselje. Sokan mások úgy szegényedtek el, hogy tízmilliárdos vagyonkájuk hétmilliárdosra apadt. (Ami érthetően maga után vonja néhány száz vagy ezer alkalmazott elbocsátását.) Megint mások pedig meggazdagodtak a válságon, ilyen is van. Most a válság sújtotta országok intenzíven segítik a vállalatokat és tulajdonosaikat. Támogatásokkal, kölcsönökkel, roncsprémiummal, engedményekkel, megbocsátó cédulákkal. Vagyis a gazdagok megkapják a különféle formájú segélyeket, amiket a tevékenységük föllendítésére fordíthatnak, mely föllendülés munkahelyek megőrzését eredményezi, meg a pénz- forgalomét. Világos, hogy nem volna értelme egyenest a szegényeknek vagy a középrétegnek folyósítani a pénzt, hiszen azok felélnék: elinnák, megennék. Kocsmákban, szupermarketokban, éjjel-nappali boltokban. Semmiféle gazdasági haszna nem volna. A pénzt egyszerűen annak kell adni, aki további pénzt termel belőle. Nem vagyok közgazdász, érvek helyett csak abból a laikus elképzelésből indulhatok ki, hogy aki pénzből pénzt csinál, azé a legnaA válság okán alapjaiban kellene átértékelnünk az élethez való viszonyunkat is. Például a mértéktartást illetően... gyobb felelősség, ezért joga van a magasabb életszínvonalra is. Másrészt van még egy laikus elképzelésem, mely szerint a válság okán alapjaiban kellene átértékelnünk az élethez való viszonyunkat is. Például a mértéktartást illetően. Mert sokan, akik ma az ennivalón spórolnak, ugyanolyan sokat költenek italra vagy cigarettára, mint eddig. Sokan, akik elestek valamilyen prémiumtól vagy egyenest a keresetüktől, s a pénztárcájukban eurók helyett centek csörögnek, órákat képesek telefonálgatni vagy üzeneteket küldözgetni. Nem beszélve a fogadóirodák előtt kanyargó sorokról: állnak az emberek ceruzával a kezükben, legtöbbjük úgy néz ki, mint aki ingyen kabátért vagy kifliért sorakozik, tényleg nem fizetőképes embernek tűnnek. Mégis pénzt költenek, tippelnek, nyerőgépbe nyomkodják a pénzt. Persze, ha erről a függőségükről leszoknának, a mobiltelefon-szolgáltató bevételét csökkentenék, a szeszes italt és cigarettát előállító és forgalmazó cégekét, a játéktermek fenntartóiét, a szerencsejáték-társaságokét. Vagyis tulajdonosokat rövidítenének meg, azok meg alkalmazottakat bocsátaná- nak el. Mégis, így talán a fogyasztás súlypontja kissé más irányba mozdulna (ideális esetben még olvasnának vagy színházba is járnának az emberek), vagyis más ágazatok lendülhetnének föl. Végül is az olajválság bírta rá az embert arra, hogy ne csak az autó teljesítményét, hanem a fogyasztását is megnézze, a ritkuló ózonréteg pedig a végtelen és védtelen napozástól vette el az ember kedvét. De legfőképp véget vetett a freongáz- használatnak. A klímaváltozás vélhetően további ésszerűségekre veszi rá az embert, s fokozatosan a környezetbarát energiaforrásokra is áttérünk. Egyre kevesebb az olyan ostoba ember, aki nem hallott még a káros anyagok kibocsátásának negatív hatásáról. Igaz, a káros anyagok kibocsátása jó üzlet, ezért a nemzetközi egyezmények nehezen születnek. De minden korlátozásnak jótékony hatása van szétzilált éghajlatunkra, az olvadó jéghegyekre, a tengerek növekvő szintjére, az átlaghőmérséklet emelkedésére, az egyre gyakoribb szélsőséges időjárásra. A gazdasági válságnak az lehetne a haszna, hogy belássuk például, nem kell kölcsönt felvennünk csak azért, mert ezt ajánlják vagy egyenest ránk kényszerítik. Hogy nincs szükségünk új telefonra, csak azért, mert előnyösen kínálják. Vagy új autóra, mert most megéri. S végül, a gazdasági válság megváltoztathatja az átlagfogyasztó kulturális géntérképét is. Ellenállóbbá teheti a növekvő szükségérzettel és fogyasztási kényszerrel szemben. Csakhogy, másfelől, a gazdasági válság bom- lasztóan hat a kritikai gondolkodásra. Vagyis a kultúrát is válságba sodorja. Ennek sem a közélet, sem a média nem szentel nagy figyelmet, senki nem kongat vészharangot. Pedig sokkal mélyebb és sokkal nagyobb károkat okoz, mint a gazdasági válság. (Márius Kopcsay 1968-ban születet; író, újságíró. A szöveg forrása: Romboiá, 2009/3., Cs. G. fordítása) „Magyarország a magyaroké” A címben idézett szöveg nem más, mint a feltörekvő magyarországi párt, a Jobbik választási szlogenje. Ismerős ez nekem valahonnan, csak felénk egy kicsit máshogy mondják, valahogy így: „Slovensko Slovákom.” Senki se mondja, hogy a két mondat az ország és a nemzet nevén kívül bármiben is különbözik. A Jobbik kampányfüzetében, az említett jelmondat mögött, már támogatást ígér a határon túli magyarok autonómiatörekvéseihez. Nem ellentmondásos ez egy kicsit? Nem azt kéne nekünk is példaértékűen tennünk, amit a szomszédtól elvárunk, és nem kéne attól tartózkodnunk, amit, ha a szomszéd tesz-jogosan-, elítélünk? Különben csak bort iszunk, de vizet prédikálunk... A teljes bejegyzés a Komáromi blogban olvasható: http://komaro miblog.com Govcity, az új gumicsont Ha nem vagy biztos valamiben, légy határozott. Legjobban talán így jellemezhető mindaz, amit Robert Fico és pártja a gazdasági válság közepén művel. Ha ég a ház, de igazából fogalmad sincs, mihez kéne kezdeni, a legjobb, ha eltereled róla a figyelmet. Tegyél úgy, mintha tudnád, mire van szükség, mintha volna elképzelésed, megvalósítható víziód. És ne feledkezz el a gumicsontokról sem a nagyérdemű számára. Mit nekünk gazdasági válság, mit nekünk romokban heverő büdzsé, vagy épp egy soha nem látott mértékű gazdasági visszaesés. Mit nekünk riasztó költségvetési hiány? A lényeg, hogy haladunk, megyünk előre. Valódi kormányzás, említésre méltó elképzelések, megoldási javaslatok sehol, gondosan fenntartott, gerjesztett ellenségkép annál inkább. A Smer pár napja programalkotó konferenciát tartott. Lehet, hogy csak e sorok írójának furcsa, de egy hatalmon lévő, kényelmes többségben kormányzó párttól ez merőben szokatlan lépés. Afféle figyelemelterelő marketinglépés, mondhatnánk, a tehetedenség leplezésére. Akkor, amikor válságellenes csomagokról a parlamentben még csak nem is vitáztak (egyeden európai országként!!), akkor, amikor az ellenzék javaslatait sorra leszavazzák, akkor, amikor a sürgető, egyre komolyabb gazdasági problémáink megoldás helyett inkább a szőnyeg alá vannak söpörve, amikor az embereket inkább az érdekli, hogyan lábalunk ki mindebből, Robert Fico kérem szépen programalkotó kon- ferenciátszervez. A teljes bejegyzés a Körkép blogban olvasható: http://korkep.sk Hoki után Véget ért a történet. Az oroszok nyertek, s legalább az utolsó napon azok a csapatok, amelyeknek szurkoltam. Évek óta nem láttam ennyi meccset élőben, s voltak igazán jó találkozók is, bár számunkra pozitív meglepetések nem születtek. Kezdjük a magyar csapatnál, amely 70 éve volt utoljára vüágbaj- nokságon, de arra nem hiszem, hogy olvasóim közül bárki is emlékezne. A fiúk nyomtak egy-két jó meccset, de nem szereztek egyetlen pontot sem, pedig közel voltak hozzá már az első mérkőzésen is. Tipikus magyar kór volt ez, na meg egy adag tapasztaladanság, amelyért nagy árat kellett fizetni. Túlságosan megijedtek a fiúk a döntő pillanatokban, s lehet, Ocskay hiányzott a csodához. Pedig a fehéroroszok ellen több mint húsz percig simán 3-4 gólt is lőhettek volna, s akkor nem a kiesés ellen kellett volna játszani. Másként történt viszont, s azt hiszem, nagy kár, mert a felkerülés nem lesz egyszerű. Élménynek ugyanakkor nem csak a srácoknak volt nagy, hanem a nézőknek, s így nekem is, amiért külön hála. Azért, remélem, jövőre Szlovéniában ez a magyar kór kimarad a csapatjátékból! A teljes bejegyzés a Philosophus naplója blogban olvasható: http:// www.bumm.sk/blog/philosopher Kibékültek az MKP politikusai! Ismeretien tettesek kéjgázzal árasztották el az MKP Čajakova utcai központi székházát a Bugár-féle szakadár szárny és Csáky Pál személyes találkozója közben. A politikusok sugárzó tekintettel léptek ki a maratoni hosszúságúra nyúlt tárgyalás után az épületből, és bejelentették: a különcködésnek vége. „Ideje már közösen csinálni is végre valamit, három éve csak a status quóról nyomjuk a rizsát” - fogalmazott átszellemült arccal Csáky. A maszkos elkövetők nem sokkal a tárgyalás kezdete után törtek be a székházba. Előbb kicselezték a bejárat előtt várakozó kocsiban feszülten a poloskákra koncentráló SIS-es különítményt, majd a zegzugos folyosókon eljutottak a főterembe, gázgránátokat hajigáltak a helyiségbe, valamint a politikusokra zárták az ajtót. Hamarosan elhalt a kezdeti dörömbölés, a kölcsönös bizalmatiansággal kezelt találka barátságos beszélgetésbe fulladt. A támadók távoztával végre sikerült kiszabadítani az MKP vezérkarát is, akik oldott nyakkendőkben, kedélyesen válaszoltak az újságírók kérdéseire. Bugár Béla szerűit a konfliktusok nagy részére sikerült pontot tenni. A politikus többször is megveregette Duray Miklós vállát és elismerte, hogy ,jó vicc volt”, mikor azzal vádolta meg, hogy titkosszolgálati segítséggel került az MKDM élére. Duray ugyanakkor bevallotta, hogy ő a szíve mélyén mindig is liberális nézeteket vallott, de túl trendi lett volna csadakozni a rendszerváltás utáni fősodorhoz. A teljes bejegyzés a Szótlan szemtanú blogban olvasható: http:// bumm.sk/blog/szemtanu Kis trakta egy szarpofozó gyötrelmeiről Május 9-én Hrubík Béla személyében régi-új „tisztet”, azaz elnököt választott magának a Csema- dok dunaszerdahelyi országos tisztújító közgyűlése... Az aktus kapcsán„Ha már pusztulni kell, akkor legalább emelt fővel tegyük!” címmel írt mérges kis (szarpofozó?) hegyi beszédet a Szövetség a Közös Célokért elnevezésű „pénzmosoda” weboldalán Jézus Krisztus felvidéki reinkarnációja, Mihályi Molnár László. A dörgedelmes „orál-morál” arról szól, hogy a Csemadok egy szimpla gittegylet. Mondhatni, nyugdíjasklub, amelynek legközelebbi országos közgyűlésére már talán az „egykori kommunisták pártcsoportját is össze lehet maj d hívni” -ígyMML. Majd egy huszárvágással imigyen folytatja MML: „Csak a keleti küldöttek (s elszórva egy-két kivétel) látják tisztán, hogy az egyeden szlovákiai magyar napilap egy idegen szemléletű, tulajdonú és szellemiségű szennylap, amely céltudatos aknamunkával rombolja a magyar nemzeti értékeket, amelyek eddig, a kilenc évtizedes idegen megszállás alatt megtartottak bennünket.” A teljes bejegyzés Barak László blogjában olvasható: http://www. parameter.sk/blog/parabarak Lashee Minden kedden több információ, bővebb terjedelemben 4 kiadás, 4 régióból, 4 oldalon • Kelet- és Közép-Szlovákia Csallóköz Duna, Vág, Garam és Ipoly mente • Mátyusföld pj*. - 1 rn I iTTrinHTr raaas EZ A LAP JÁR ÖNNEK! KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL, VAGY RENDELJE MEG LAPUNKAT! WWW.UJSZO.COM
